Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Felülvizsgálat a perrendtartás tervezetében

FELÜLVIZSGÁLATA PERRENDTART. TERVEZETÉBEN. I I I olyasvalami ellen fordul, a mit senki ssm ajánl és a mi teljesen íelesleges is. A ténykérdés harmadszori tárgyalása vágy a nóvumok érvényesítése távol tartható a harmadik fórumtól. Nincs is szó erről. A mit mi óhajtunk, az arra szorítkozik, hogy a harmadik fórum elé terjesztett ügy egységes elbírálás alá kerüljön. Ma az előadó előterjeszti a tényállást, a felek hozzászólnak és azután kijelenti a biróság, hogy a ténvállást érintetlenül hagyja. Ugyanannyi munkával és költséggel járna most már, ha a harmadfokú biróság a perben szolgáltatott bizonyítékok alapján a tényállást is felülvizsgálná. Ennek alapján constatálhatná, hogy a másodfok a tényállást helyesen állapította meg, avagy ha a tényállás helytelenül lett megállapítva, ezt nyomban helyesbithetné. Az eljárás keretének eme tágitása nem lehet nagymérvű befolyással a munkateherre. Ez kimutatható, ha a tényállást érintő vitákat elemezzük. A harmadfoknál szóba kerülhet, hogy a tényállás jogszabálv megsértése, vagy törvényes bizonyítékok mellőzése mellett állapíttatott meg. Ebben az esetben még a tervezet szerint is felülvizsgálhatók az itélet alapjául szolgált ténymegállapítások. Szóba kerülhet továbbá a birói mérlegelés fogyatékossága, vagy a mérlegelés teljes hiánya. Itt sem forog fenn ok aggályra, ha a felülvizsgálati bíróságnak megadatnék az a jog, hogy a mérlegelés helyességét ellenőrizze, reparálja vagy hiány esetén maga mérlegeljen. A német birod. törvényszéknél gyűjtött tapasztalatai nyomán Bolze is ajánlja e facultativ jog megadását és szembeszáll ama sokszor hallható argumentummal, hogy ez által a mérlegelés princípiuma veszélyeztetnék: « Dass das Revisionsgericht diese Fakultát missbrauchen würde, dass dasselbe zu einer Abánderung thatsáchlicher Feststellung schreiten sollte, welche das Berufungsgericht auf der Grundlage einer Prüfung der Glaubwürdigkeit von Zeugen, welche von dem Berufungsgericht selbst in mündlicher Verhandlung vernommen worden sind, gewonnen hat und dergleichen, ist gar nicht zu befürchten» Archív für die civ. Praxis 84. k. 5.7-1. l.i. Nézetünk szerint egyáltalában nem kell félnünk attól, hogy a mérlegelés kérdése a