Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A közjog a bűnvádi eljárásban és a képviselői immunitás

A KÖZJOG A BŰNVÁDI ELJÁRÁSBAN. 99 észleljük, hogy ez alatt némelyek bizonyos mysteriozus, korlátlan szabadságot értenek; ámbár —• hogy egyebeket mellőzzünk — a negyvenes évek történetéből tudjuk, hogy a Chartisták százával fogattak és Ítéltettek el lázitás és jogtalan csoportosulás, «riot» miatt és tudjuk, hogy bűnüket a legtöbb esetben a vélemény szabad nyilvánításának határain túleső izgatásnak mondták ki. A bíróság — a biró és az esküdtek — mindezen verdictekkel azt mondta ki, hogy Anglia alkotmánya és törvényei a vélemény ily nyilvánítására nem adnak jogot. A legélesebb elmetehetség erőlködése sikertelen maradt ama kísérletnél, mely a fenyegetés határainak elmozdithatatlan ismérvekkel való megjelölését tűzte ki feladatúi. És mégis hány esetben függött csupán csak ettől, hogy a kérvényt, melyet nagyobb tömegek nyújtottak be, a cselekménynek az alkotmány megengedte kérelmező jog gyakorlatával megegyezőnek ismerjék-e el, vagy azt az államhatalom ellen irányuló erőszaknak minősitsék-e r De még bonyolódottabbá válhatik a kérdés, ha a biró a különböző államhatalmak felfogásában nyilvánuló ellentétek és a hatalmak összeütközése fölött kénytelen határozni. A ki a hatóság közegét hivatalos eljárásában tettleg bántalmazza, büntettet követ el. Hivatalos volt-e az eljárás, melyet a hatósági közeg foganatosított? Ez attól függ, hogy a foganatosított cselekedetre adott-e neki vagy megbízójának hatalmat a törvény? A miniszter azon a nézeten lehet, hogy igen, sőt közegét kiváló buzgalmáért a kegyelem legfényesebb jeleivel tüntetheti ki; ellenben az országgyűlés egyik háza, a népnek egy nagy része, más nézeten lehet, sőt a törvényhozás emiitett egyik tényezője felelősségre vonva a minisztert, kiváló szónokai dicsérettel halmozzák el azokat, a kik az ő nézete szerint hatalmaskodó közeget ama cselekedet foganatosításában tettleg akadályozták. A bántalmazó vádlott a bíróság elé állíttatván, a biró, midőn a vádlott bűnösségét vagy büntelenségét kimondja, egyúttal a miniszter és az egyik ház felfogása között fennálló ellentét és összeütközés felett is itél. Francziaországban a restauratio alatt nem egy izben voltak ily kér7*