Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - A közigazgatási bíróság gyakorlata

KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. ben a választás eredményének kihirdetésétől M nap alatt felebbézés be nem adatik, felülbírálhassa (1900. május 10.). A kellő időben, de nem a törvényben emiitett helyen benyújtott magánpanasz csak akkor utasítandó vissza tárgyalás nélkül hivatalból a biróság által, ha a benyújtás nem a fenforgó ügyben valamelyik fokon eljárni hivatott közigazgatási hatóságnál vagy nem magánál a közigazgatási biróságnál történt Í1900. november 19.). 6. Ha az iránt, hogy a községekben rendszeresített segéd- és kezelőszemélyzet alkalmazásánál kit illet meg a kijelölés és kit a választás joga, szabályrendelet nem intézkedik, a kijelölés jogát a képviselőtestület s a választás jogát a választó közönség gyakorolja. A körjegyzőségeknél rendszeresített segéd- és kezelő-hivatali állásokra vonatkozólag a kijelölés jogát minden esetben a tisztujitószék elnöke, a választás jogát pedig a szövetkezett kö/ségek képviselőtestületeinek egyeteme gyakorolja '1901. február 18.). -. .\ községekről szóló 1886. évi XXII. törvényezikk j4--ik szakasza a pontjának az a rendelkezése, hogy a nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogereiüleg elitélt a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe nem vehető fel, csak azokban az esetekben alkalmazható, a melyekben a hozott birói Ítélet tartalmából jelesül akár a/ ítélet rendelkező részéből, akár annak megokolásából kitűnik, hogy az adott esetben a nyereségvágy tényleg fenforog (1901. május 25.). A bíróság közigazgatási osztálya mindeddig hét döntvényt hozott, méhek közül három a községi, illetőleg a törvényhatósági legtöbb adót fizetők névjegyzékének öss\eáílitása körül felmerült kérdések köréből meriti tárgyát. Az /. .s--. döntvény az 1886 : XXII. t.-cz. 32. és S^-aiban fog lalt rendelkezések kapcsán megállapítja, mely adók azok, melyek a községi legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállításánál és sorrendjének megállapításánál számba veendők, külön kategóriába sorozva e tekintetben azokat, a kik jogaikat képviseltetés utján gyakorolják, továbbá a községben nem lakó nagykorú birtokosokat, és végül a községben lakó minden más adózót. A 2. s\. döntvény kimondja, hogy a névjegyzék összeállításánál (ez a határozat ugy a községi, mint a törvényhatósági legtöbb adót fizetőkre vonatkozik) a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak és alkalmazottainak javára az az egyenes állami adó is beszámítandó, a melyet illetményeik után a társulat tartozik beszolgáltatni. Indokolásában a biróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a társulat kötelezettsége az ilynemű adók körül csupán kezelési kötelezettség, maga az adó azonban lényegileg és jogilag nem a társulat adója, hanem azé. a kinek jövedelme után kivettetett. A 7. ,s~. döntvény szerint a nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt elitált -a községi legtöbb adót tízetők névjegyzékébe csak akkor nem vehető fel, •ha a birói ítélet tartalmából kitűnik, hogy az adott esetben a nyereségvágy tényleg fenforgott. Indokolásában a biróság igen helyesen utal arra. hogy az 1886 : XXII. t.-cz. 34. szakasza által használt fogalommeghatározás nem vág össze büntetőtörvényünkkel, mely a nyereségvágyból eredt büntettek és vétségek külön csoportját nem különbözteti meg. További fejtegetéseiben a biróság abból, hogy a nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt elitélteket a törvény mindenkorra kizárja a legtöbb adót fizetők