Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 2. szám - A márkacikkek védelmi rendszere mint kartel

IPARJOGI SZEMLE 3 nem tudott a cég belső viszonyáról, illetre a beállott változásokról (hogy tudniillik eladó a volt közös cégből kilépett), nem tudott a cég megszűnéséről, továbbá a cégszövegek megtévesztő módon hasonlóak, a versenyvállalatok egymáshoz közel feküsznek, a versenytársak a régi és az új mintakollekciókat összekeverik, általában a régi és az új vállalat közötti szoros üzleti kapcsolat külsőségei és ennek folytán a kiszolgáló személyzet részbeni változása (régi arcok) stb., stb. a vevőkben téves megítélésekre, illetve megtévesztésre vezetnek: a Tvt. L §-ába ütköző versenycselekmény fennforog. (T. 8807— 1934.) »KLstelgerolás.« A bírói gyakorlat tv.-nek minősíti a versenytársnak az üzlethelyiségből való kisteigerolását. A bírói álláspont szerint, amennyiben a háztulajdonosokkal megkötött bérleti szerződés határozott időtartamra szól, amelynek lejártával a szerződés automatikusan megszűnik, az üzletkibérlés a versenytárs közreműködése nélkül történik. A versenytárs kimozdítása tehát az üzlethelyiségből tisztességtelen módon (kisteigerolás) az esetben történhet, ha a kereskedő a háztulajdonost magasabb bérösszeg megajánlásával, a fennálló üzlethelyiségre vonatkozó bérleti szerződés megszüntetésére és a vele való szerződés kötésére bírja rá és ezáltal a versenytársnak kárt is okoz. (Tsz. 36.681/1934. Nem jogerős.) Ne adjon hitelt a külföldi hangzatos hirdetéseknek és utasítson vissza minden külföldi gyártmányt: közvetlen támadást (jelent minden kereskedő ellen, aki külföldi árut hirdet eladásra. Nem egyértelmű annak a közvetlen támadást magában nem rejtő hirdetéssel, hogy »a mostani súlyos gazdasági viszonyok mellett jól felfogott érdeke a magyar közönségnek c magyar áru vételei. (T. 8806/1934.) Az árukategóriák szembeállítása a hirdetési versenyben. A hirdetés terén az egymással való szembeállítás tárgyát óriási terjedelmű árukategóriák képezik, amelyeknek az egyéni ízlés szerint való elbírálása helytálló nem lehet. Egyéni ízlés kérdése, hogy valamely ötlet bántó-e, avagy sérelmes. Gyakran az erőviszonyok aránytalanságából folyó benső indokoltság is elismerést követelhet. A reklámnak egyik legfőbb gazdasági és kulturális érdeke ugyanis abban áll, hogy elhanyagolt vagy kevéssé méltatott nemzetgazdasági értékeket képes előtérbe állítani ós kifejleszteni. A vegetarianizmusnak, antialkoholizmusnak, az antinikotinizmusnak stb. nem is lehet máskép, mint a versenycikkel való összehasonlítás útján teret hódítani. Az ilyen propagandának elvi szempontból való korlátozása, hacsak annak kiviteli módja és beállítása a jó erkölcsökbe nem ütközik, illetve visszataszító, megfélemlítő formában nem jelentkezik, indokolatlan, esetleg gazdaságilag hátrányos lehet. (J. 5469/1934.) A védjegyes árukkal űzött visszaélések. A Kúria állandó gyakorlata szerint a más tulajdonát képező dobozokat, tartályokat a kereskedő saját üzleti céljaira fel nem használhatja. (EL. 6127A933.) Ez még akkor is tv., ha a versenytárs az idegen dobozt vagy tartályt a saját címkéjével átragasztotta. (K. 1943A934.) Az ily átragasztás már ölnmagában is az üzleti tisztességbe ütközik, mert az áru eredete tekintetében a vevő megtévesztését célzó és megtévesztésre alkalmas cselekmény. (K. 5332/1933.) Egy konkrét esetben az alperesi drogériában a felperes gyógyszerész cégnyomásával ellátott kapszulákba töltött codein-porokat a d,rogéria cégfeliratával ellátott tasakba elhelyezve szolgáltatták ki. A Kúria szerint emellett a tényállás mellett közömbös az, hogy a porokat az alperesek készítették-e el vagy a porok felperestől származtak. Akár a drogériában készített porokat helyezték el a felperes cégnyomásával ellátott kapszulákba, akár pedig a porokat orvosi vény ellenében a felperes készítette el és szolgáltatta ki az alperes drogériának, ahol azokból a vénytulajdonos által át nem vett és ilymódon a drogéria birtokában maradt porokat szolgáltatták ki utóbb más vevőnek, az alperesek a porokat a felperes cégfeliratával ellátott kapszulákban hozták forgalomba s így a gyógyszer kiszolgáltatójaként [jogellenesen a felperest szerepeltették. Mert ha önmagában véve nem is ütköznék az üzleti tisztességbe az, ha az alperesek szívességből üzletfeleknek a gyógyszert gyógyszertárakban elkészíttették és eredeti csomagolásban átadták, ámde az üzleti tisztesség megsértése nélkül nem szolgáltathattak ki olyan gyógyszert a gyógyszertár neve alatt, amely a drogériában visszamaradt, az alperesek tulajdonává vált, amelyet tehát a valóságban ilyképpen nem is a gyógyszertár szolgáltatott ki. Ez a kiszolgáltatóként feltüntetett gyógyszertárnak sérelmet jelent, mert az ekként kiszolgáltatott gyógyszerekórt, azoknak helyes adagolásáért a kiszolgáltatóként szerepeltetett gyógyszertár felelősséggel tartozik. (K. 3070/1934.) Általában tilos tehát minden olyan cselekmény, amely alkalmas a védjegytulajdonosnak saját árujára vonatkozó readelkezóseinek meghiúsítására. Így a feldarabolt, felhígított védjegyes áruk vagy a védjegyes áru felhasználásával teremtett új árunak az eredeti védjegygyei való megjelölése. Meghiúsítja továbbá a védjegytulajdonos jogos érdekvédelmét annak a kereskedőnek az eljárása, aki a védtjegytulajdonoB figyelmeztetése ellenére az áru zárt tartályát felbontja és az árut kimérve árusítja, mert ezzel az áru meghamisítását megkönnyíti és az árut előállító vállalat jó hírnevét veszélyezteti. (Vb. 19.809/1934.) Jogos védelem. A bírói gyakorlat megengedi a jogos önvédelmet, mely esetben az egyébként meg nem engedett cselekmény is megengedetté válhat. Jogos védelem azonban csak akkor foroghat fenn, ha arra valamely jogtalan támadás visszautasítása céljából feltótlenül szükség van. A támadásnak tehát jogtalannak kell lennie. Ha azonban a támadást visszautasítani kívánó cselekmény versenycélokat szolgál, vevők szerzésére irányul, saját árui kelendőségének fokozását célozza, úgy a védelem körét túllépi és amennyiben a Tvt.-be ütköző cselekményt képez, a védekező fél önvédelemre nem hivatkozhat. (T. 9133A934.) Az a körülmény, hogy felperes az alperes vevőjéhez olcsóbb árajánlattal fordult, önmagában véve még nem tekinthető jogellenes támadásnak. (K. 2458/1933.) A versenytárs üzletének közvetlen közelségében elhelyezett üzleti reklámközlések, amennyiben addig reklám céljait nem szolgáló helyen nyernek alkalmazást, sérelmesek lehetnek. (J. 5469/1934.) A védelmi cselekmény, hírlapi óvás, a vevőkhöz intézett figyelmeztető körlevél stb. alkalmazásának jogosságát kizárólag a feltétlen szükség indokolhatja. Ha a védelmi cselekmény azonban túlmegy a jogos védelem határain és támadásba csap át, akkor ez már tv.-nek minősül. Általában azonban a versenytársnak nem támadó jellegű jogsértő cselekménye nem ad jogot hasonló cselekmény elkövetésére és nem érinti az abbahagyási kötelezettséget, (T. 8707/1933.) A vb. illetékessége. A 69O0A934. I. M. számú rendelet 3. §-ának az a rendelkezése, hogy a kereskedelmi és iparkamarának az a szabályzata, amely kimondta, hogy a választottbíróság tagja csak a kamara választottbíráinak névsorában felvett egyén lehet, nem hatályos a gyógyszerészekre. (K. 4777A934.) Utánzás. Annak eldöntésénél, hogy valamely árukülső más árukülsővel összetéveszthető-e, nem az árunak egymás mellé állításakor felismerhető eltérések, hanem futólagos megtekintésre az emlékezetben megmaradó összbenyomás az irányadó. (K. 3963A934.) Az üzlettulajdonos az alkalmazottakért való abbanhagyási felelősségétől nem szabadulhat arra való hivatkozással, hogy a kirendeltek megválasztásánál, a felügyeletnél és utasításadásnál a kellő gondosságot kifejtette; mert a tiltott cselekmény abbanhagyandó s az üzlettulajdonos az abbanhagyásról gondoskodni köteles akkor is, ha az alkalmazottat ós az üzlettulajdonost vétkesség nem terheli. (K 4017A934-) Hitelrontás. A Tvt. 13. §-ának (hitelrontás) fennforgása szempontjából a tényállítás valódisága nem mentesít, ha az állítás közérdek vagy jogos magánérdek védelme és tárgyila<gos összefüggés nélkül használtatik. A versenytársra vonatkozóan kedvezőtlen megállapításokat tartalmazó ítéletnek meg nem engedett, verseny céljára való közzététele egymagában — t. v. (K. 2848/1934.) Elégtétel. (Közzététel.) A felperes a kellő elégtételt csak az esetben nyeni el, ha a vevők tudomást szereznek arról, hogy a körlevélben a felperesi vállalatra vonatkozó valótlan állítások a Tvt.-be ütköző cselekmények. Ezek alapján, a Tvt. 36. §-a értelmében az ítélet rendelkező részének hírlapi közzétételét a kir. ítélőtábla elrendelte. Csupán a rendelkező rész; közzétételét rendelte el a kir. ítélőtábla, mert ez a felperes érdekeinek védelmére elegendőnek mutatkozik. (T. 8510/1934.) Érdeksérelem. Az alperes a Tvt, 1. §-ába ütköző cselekményt szándékosan és sajtó útján követte el. Ezért a felperes a Tvt, Ív és 35. §-ai értelmében alperestől vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítését is követelheti és pedig tekintet nélkül arra, hogy a felperes balassagyarmati, tehát vidéki, az alperes pedig budapesti cég, mert az alperes a körlevelet az egész országban, Balassagyarmaton is, tehát a felperes piacán is terjesztette. (T. 9132/1934.) Versenytárs. A törvényt értelmező bírói gyakorlat szerint a versenytársi minőség, a Tvt. 32. $-ában megjelölt kivételektől eltekintve a felperesi kereseti jognak előfeltétele ugyan, alperesként ellenben a Tvt. alapján perbe vonható mindenki, akinek magatartása a Tvt, valamely rendelkezésébe ütközik. (T. 11083/1934.)