Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 2. szám - A márkacikkek védelmi rendszere mint kartel

2 IPARJOÖI SZEMLE cikkek árvédelmi rendszerének kik a résztvevői, ezzel a problémával alább még foglalkozunk. Szembeszökő azonban, hogy a kartellképviselonek ily formában való kirendelése is áthághatatlan nehézségekbe ütközik. Ami végül a kartellilletéket illeti, itt ütközik ki legélesebben a kir. Kúria minősítésének helyessége vagy helytelensége. Itt azután valóban fel lehet tenni a találós kérdést: »hol is van liát a kartell?« A kartellilletékekről szóló rendeletek, nevezetesen az 188.800/1Í)Ű4. számú pénzügyminiszteri rendelet szerint meg kell állapítani, hogy a forgalomnak mely szakaszában áll elő az árak védelme? Felelni kell tehát arra a kérdésre, hogy a gyárosok közt vagy a kereskedők között van-e itt kartell? A pénzügyi hatóság, ha lelkiismeretesen vizsgálja a kérdést, csakhamar rájön arra, hogy a gyárosok .között kartell nincsen, hiszen egymástól függetlenül állapítják meg áraikat és semmiféle szerződés nem védi őket egymás versenyétől. Megállapodások csak egy-egy gyáros és viszonteladói között keletkeznek. Ha tehát mégis a gyártási szakaszban akarná a pénzügyi hatóság a kartellt felfedezni ós egy-egy cikk árvédelmi rendszerében látná a gyároskartellt, úgy annyi kartellt kellene megállapítani, ahány gyáros van és mindegyik kartell egyetlen tagja maga a gyáros volna. Minthogy azonban a kartelitörvény »megállapodásrók vagy »határozatrók beszél és úgy a megállapodáshoz, mint határozat hozatalához több személy szükséges, a gyártási szakaszban a kartellt megállapítani nem lehet. Megvan-e azonban az árvédelem a kereskedelmi szakaszban, a tovább-eladók között? Itt a pénzügyi hatóság megállapíthatja, hogy az árvédelem ebben a szakaszban valóban megvan. A fogyasztói árak megszabása és a reverzálisok zárt rendszerré való kiképzése ugyanis a gazdasági versenyt a kereskedők között ugyanazon márkacikk tekintetében valóban megszünteti ési minden kereskedő verseny nélkül tudja tartani a márkási cJfck árát. E szerint tehát a kereskedők volnának a védett forgalom élvezői és a kartellilletéket a kereskedői szakaszon kellene kiróni. Csakhogy itt is törvényes akadály van! A kereskedők között ugyanis nincs semmiféle megállapodás vagy határozat. Minden kereskedő szívesen konkurrálná le a szomszédját és adná egy fillérrel olcsóbban a márkás cikket, de nem kapja másként, mint ha a megállapodást aláírja, sőt ha nem írja alá a reverzáüst és a márkás cikket valamilyen kerülő úton szerzi be, akkor ráhúzzák a tisztességtelen versenyről szóló törvényt és megállapodás nélkül is súlyos kártérítésre kötelezik. Ezért a pénzügyi hatóság jogérzéke elemi módon fog tiltakozni az ellen, hogy a kartellilletéket a forgalom kereskedelmi szakaszában rójja ki és ha már mindenáron meg kell a kartellt találni, mégis csak vissza fog térni a gyárosok szakaszához, a kartellilletéket egyedül a gyárosra fogja kiróni és így meg fog születni az egyszemélyes kartell groteszk jogi fogalma. A törvény alkalmazási lehetőségeinek kutatása tehát 'komoly kritikája a kir. Kúria ítéletének. Minthogy a márkás cikkek védelmének fenntartása nemcsak közgazdasági szükségesség, de szinte a nemzetközi jogi szolidaritás kérdése, — kétségtelen, hogy úgy a kereskedelemügyi-, mint a pénzügyminisztérium is mindent el fognak követni a helyzet megmentésére. Az expedienst azonban nem a törvény magyarázata és nem is a kartellek gazdasági természetének felismerése fogja nyújtani, hanem a törvény kényszerű megváltoztatása rendeleti úton. Ha a kir. Kúria megmarad a törvénymagyarázat mai útján, amely törvényt oly esetekre mondja ki alkalmazandónak, amelyekre azt alkalmazni lehetetlen, úgy a m. 'kir. minisztériumnak sűrűn lesz rá alkalma, hogy rendkívüli felhatalmazása alapján megváltoztassa az országgyűlés két háza által alkotott és az államfő által szankcionált törvényt. Joggyakorlat A márkás cikkek árvédő megállapodásai 1 A m. kir. Kúria P. IV. 6558/1934. sz. tisztességtelen verseny perben hozott ítéletében incidentaliter kimondotta, hogy a márkacikk árának betartására vonatkozóan a gyáros és viszonteladó között létrejött megállapodás kartelszerződés és ennélfogva csak úgy érvényesi, ha írásba foglalják ési a kereskedelemügyi minisztériumnál bemutatják. A m. kir. Kúria a karteltörvény (1931 : XX. tc.) L §-ának értelmezéséből indult ki. A kiindulás azonban úgy véljük helytelen, mert a karteltörvény 1. §-a fogalommeghatározást nem ad, amint ezt a miniszteri indokolás kifejezetten is leszögezi.2 A kir. Kúriának tehát, nézetünk szerint, nem a karteltörvény 1. §-ának értelmezéséből, hanem a kartelnek a közgazdasági elmélet által elfogadott fogalmából kellett volna kiindulni. Liefman és Tschierschki a kartelt olyan gazdasági célú egyesülésnek nevezik, amelynek célja a piac monopolizálása vagy befolyása3 Tschierschki Liefmannak ezt a definícióját azzal a kiegészítéssel fogadja el, hogy a kissé tág fogaimul monopolizálás helyett monopolizálási, relatív piac-irányítás vagy piac befolyásolás értendő. Mindenképpen kétségtelen, hogy a német közgazdaságtan által elfogadott elmélet szerint a kartel célja a kereslet és kínálat alakulásának befolyásától való függetlenítés mellett a piaci helyzet kisebb vagy nagyobb mérvű befolyásolása. A saját áru árának meghatározása azonban piacbefolyásolásnak nem tekinthető, mert a saját áru jó minősége, keresettsége, állandó ára a versenynek csak eszközei, de nem irányítói. A gyáros viszonteladója voltaképpen nem más, mint a gyáros saját közege (verlángerte Hand), aki a gyárosnak versenytársa lehet ugyan, azonban csak mástól beszerzett áru eladása tekintetében. A gyárostól eladásra kapott áru tekintetében annál kevésbbé lehet versenytársa, mert neki csak a viszonteladói és fogyasztói ár közötti latitude keretén belül áll módjában saját anyagi károsodása nélkül az árelőírást megszegni. A gyárostól viszonteladásra kapott áru tekintetében a vi' szonteladó nem olyan versenytárs, akivel kartelcélt szolgáló megállapodást kötni lehet, ha tehát a kir. Kúria a gyáros és viszonteladó gazdasági helyzetéből és nem a karteltörvény 1. §-ának egyáltalában nem illetékes szóhangzatából indult volna ki, úgy az árbetartási reverzálist kartelszerződésnek nem minősíthette volna. Szem előtt kell tartanunk még azt is, ihogy & karteltörvény fennállása, tehát több év óta követett gyakorlat alakult ki, amely az árbetartási reverzálisokat bemutatási kötelezettséggel nem terhelte, amely gyakorlat tehát végeredményben magánbanvéve is jogszokássá vált és így ebből a jogszokásból is deriválható az a jogszabály, hogy az árbetartást előíró reverzálisok kartelszerződéseknek nem tekinthetők, illeték- és bemutatási kötelezettség alá nem esnek. Dr. Schneller György, ügyvéd. Felelősség megállapításánál a közönség felfogása, tájékozatlansága mérlegelendő. Nem lehet irányadó az eladó tudomása, esetleges felvilágosításai. (T. 8806/1934.) Ha a vevő 1 Helyszűke miatt csak 'kivonatosan közölhetjük. 2 A törvényjavaslat nem foglalkozik kartelek és más hasonló célú jogviszonyok meghatározásával és osztályozásával, mert e tekintetben a közgazdasági elmélet sem jutott még általánosan elismert eredményre.* 3 »Freie Vereinbarungen — Verbánde — zwischen selbststándig bleibenden Unternehmern derselben Art zum Zwecke monopolistischer Beherrschung des Marktes.« (Liefman.)