Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 2. szám - A márkacikkek védelmi rendszere mint kartel

IPARJOGI SZEMLE XXIX. **Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1935 március Nr. 2. szám Tagsági járulékként 10 Jáfirlicher Bezugspreis lv I!HR!V¥LZETTKÜ:NG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. A márkacikkek védelmi rendszere, mint kartel Irta: Dr. Ranschburg Nándor, ügyvéd A m. kir. Kúria P. IV. 6558/1933. sz. alatt hozott ítéletében kimondotta, hogy a márkacikk gyárosa és eladója között létesített oly megállapodások, amelyekkel a gyáros a márkacikk fogyasztói árát a viszonteladóvá kötelezően előírja, a kartelllörvény rendelkezései alá esnek. Az ítéletből megállapíthatónak látszik az a jogi felfogás, hogy a kir. Kúria nem a gyáros és az eladó között létesített egyes megállapodásban látja a kartellt, hanem a gyárosi által fenntartott zárt árvédelmi rendszerben, melynek egyes láncszemei a gyáros és a viszonteladó között váltott reverzálisok. — Minthogy azonban az árvédelmi rendszert ezen reverzálisok összessége álkotja és nem is létezik olyan összefoglaló megállapodás, amelyben az egész árvédelmi rendszer komplexuma le volna fektetve, — a kir. Kúria a kartelltörvény rendelkezéseit azon egyes különálló megállapodásokra akalmazza, amelyekből ez a rendszer előáll és arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kartelitörvény által előírt érvényességi kellékeknek ezen különálló megállapodásokban is meg kell lenniök. E cikknek nem célja, hogy a m. kir. Kúria állásfoglalásának jogi helyességét vagy helytelenségét bírálja. Nem mintha legmagasabb bíróságunk ítéleteit bírálni a jogtudománynak nem volna feladata. Jól tudjuk, hogy a gazdasági élet azon területein, amelyek újonnan vonatnak jogi szabályozás alá, a bírói gyakorlat természetszerűen hullámzik. Az adott esetben azonban a kir. Kúria ítélete a gazdasági életet oly érzékeny pontján érintette, amelyen azonnal alkalmazkodni kell az adott jogi helyzethez és azért az első feladat annak a vizsgálata, hogy miként kell vagy lehet a kartelltörvényt a márkáscikkek árvédelmi rendszerére alkalmazni. A kartelltörvénynek és annak alapján kibocsátott miniszteri rendeleteknek a márkacikk-reverzálisra, illetve kötlevélre alkalmazandó rendelkezései a következők: 1. minden ily kötlevél érvényességi kelléke, hogy a kötlevél eredetiben, (tehát a résztvevők mindegyikének aláírásával ellátott eredeti példányban) a kir. kereskedelemügyi minisztériumnál az aláírástól számított 15 nap alatt bemutattassék; 2. szükséges, hogy a megállapodások résztvevői a minisztériumnál kartellképviselőt jelentsenek be; 3. a megállapodások összes résztvevői kötelesek a kavtcllilleték kirovása céljából védett forgalmukat a pénzügyi hatóságnál bejelenteni. Ahány követelmény, ugyanannyi lehetetlenség! Ami mindenekelőtt a bemutatás kötelességét illeti, rámutatunk arra, hogy a rendes üzleti forgalom teljes fennakadását eredményezné, ha a márkacikkek gyárosa minden kötlevelet köteles volna a minisztériumnál bemutatni. A lehetetlenülés azonban nemcsak az üzleti forgalomban áll elő, hanem a felügyeleti hatóságnál is, melynél a reverzálisok bejelentése »a kartellnyilvántartás adminisztrációját hihetetlenül megduzzasztaná, — sőt majdnem teljesíhetetlcn feladat elé állítanád a kereskedelemügyi minisztériumot. Ezt a megállapítást dr. Dobrovits Károlynak a »Kartellek helyzete és működése Magyarországon« című munkájából idézem. Ugyanez a munka néhány sorral alább megállapítja, hogy a kartell törvény ^kétségtelenül más természetű megállapodások rendszerére készült.« A kir. Kúria tehát a kartelltörvényt a megállapodásoknak egy oly típusára mondja alkalmazandónak, amelyre az alkalmazhatatlan. Már most mit kell tenni? Dr. Dobrovits kitűnő munkájában megpróbálkozik a megoldással is. Szerinte oly irányú rendelet kiadása volna kívánatos; hogy: »a márkacikk gyárosa köteles az árvédelmi rendszer kiépítésének megkezdésétől számított 15 napon belül ezt a körülményt a kereskedelemügyi minisztériumnál bejelenteni és egyúttal a reverzális formuláját is hozzácsatolnia Ez mindenesetre expediens, de ne titkoljuk, hogy ez az expediens a kartelltörvénynek nem magyarázata volna, hanem rendeleti úton való megváltoztatása. A kartelltörvény 2-ik §-a ugyanis a kartellmegállapodásnak nem bejelentését, hanem »bemutatását« írja elő. A bírói gyakorlat ezt szigorúan értelmezi és több esetben meg nem történtnek tekintette a bejelentést, ha az eredeti okirat nem volt mellékelve. Ha következetesen megmaradunk a kir. Kúriának azon álláspontja mellett, hogy az egyes reverzális érvénytelenné válik, ha azt a minisztériumnál keletkezésétől számított 15 nap alatt be nem mutatják, akkor a dr. Dobrovits által proponált megoldási mód a törvény 2-ik §-ának érvényben maradása esetén nem fog segíteni, mert ezen megoldásban semmiféle írásbafoglalt megállapodás vagy Ixatározat bemutatása nem szerepel. A dr. Dobrovits által javasolt megoldás szerint ugyanisi a márkacikk gyárosa a 'kötelezettek részvétele nélkül és egyoldalúan jelenti be azt a szándékát, hogy zárt árvédelmi rendszert létesít. Az i'ly bejelentés elsősorban nem ^megállapodást vagy határozatot* jelent be, másrészt nem mutat be semmit, tehát nem teljesíti azt, amit a törvény 2-ik §-a előír. Minthogy pedig oly közös okirat, amelyben a zárt rendszer résztvevői közös akarattal részt vesznek, a márkaeikkeknéi nem keletkezik, (nem is keletkezhetik, mert hiszen ily közös megállapodás nem is létesül) ezért nem is lehet olyan formát találni, amely a törvény 2-ik *§-a által megkívánt érvényességi kelléket valóságban megteremtené. A megoldás tehát csak a törvény 2-ik §-ának törvényerejű megváltoztatásával lehetséges. Ami a kartellképviselőt illeti, annak kirendelése a törvény 3-ik §-a szerint csak úgy képzelhető el jogérvényesen, ha a kirendelés a megállapodás összes résztvevői által aláírt szerződésben vagy külön meghatalmazásban történik. Hogy a márka-