Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 5. szám - Az Iparjogvédelmi Egyesület XXX. közgyűlése

IPAUJOGI SZEMLE 3 csak n laikus bíróságok szakszerű és gyors beavatkozásával oldhatók meg. Végül határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben sür9eU a Fegyelmi Bizottságok (Bíróságok) felállítását és az irányárak megállapítását illetőleg az önsegély elve alapján allo és a kamara kezdeményezésére kiküldendő bizot'Ságoknak e laikus bíróságok munkájába való bekapcsolását javasolja. A javaslatot a kongresszus általános helyesléssel fogadta. Joggyakorlat Alkalmi árusítás. Alperes ^bűtorvevőknek ritka alkalomé cím alatt hirdeti, hogy közismerten jó minőségű bútorainak árait a nemzetközi vásár alkalmából mélypontra leszállította, majd ismételten azt hirdette, hogy bútoráruházát átépíti és a hirdetményekben megjelölt időpontokig összes bútorait eddig még nem létezett olcsó áron árusítja. — Ezeknek a hirdetményeknek a Kúria megítélése szerint nyilvánvalóan az az értelme, hogy alperes az általa forgalomba hozott bútorok árát úgy a nemzetközi vasár alkalmából, mint áruháza építésének idejére, vagyis ideiglenesen és alkalmilag leszállította. — Egy más esetben alperes az iparhatóság engedélye nélkül 1933. év november hó 19. napjától az 1934. év február hó 27. napjáig hirdette, hogy üzlete ?>végl<eg megszünik«. y>Megszünik« és DA teljes árukészlet likvidációs áron kerül eladásra.^ E tiltott reklámeszközökkel folytatott üzleti verseny az üzleti tisztesség követelményeivel ellentétes lévén, annak abbanhagyását az érdekelt versenytárs vagy szakegyesület a Tvt. 1. §-a alapján az 1933. évi XVII. t.-c. és 12. §-ának életbelépte előtt is követelheti. (K. 2349/1935; K. 13821935.) Hasonló értelműek a Vb. 10.076/1935; 17.332/1935; 19736/1935. ítéletei. A kereskedői és ügynöki munka védelme. A panaszolt ábra szemléltetően ábrázolja, hogy a gyárból az áru ügynök útján előbb a nagykereskedőhöz, tőle ismét ügynök útján a kereskedőhöz, innét ismét ügynök útján a szabóhoz jut, és csak ezen az úton jut az a fogyasztóhoz. Az ábra a következő körfeliratot tartalmazza: »Hogy tud ön jól, de olcsóbban élni, mint eddig?« és egy nagy vörös színű nyíl, amely a gyár ábráját a fogyasztóéval összeköti, ezt a felírást tartalmazza: xEzen az úton.« Ezenfelül az ábrán a nagykereskedő, kereskedő, szabó és az ezeket összekötő ügynöknek a megjelölése, illetőleg ábrája vörös vonallal át van húzva. Ez a hirdetés vagy körlevél, így szól az ítélet indokolása, amely e három dolgozó társadalmi réteget feleslegesnek, az áru megdrágítását szükségtelenül előidézőnek tünteti fel, nemcsak súlyosan sérti azok létérdekét, hanem akadályozhatja a gazdasági élet hivatásos tényezőinek szükségszerű egybekapcsolódását és a közönségben azt a hitet alkalmas kelteni, hogy a nagykereskedő, a kereskedő, az ügynök feleslegesen és- szükségtelenül drágítják a posztóárut. A körlevélnek ez a része tehát a Tvt. 1. §-ába ütközik és mint ilyen abbanhagyandó. (Vb. 19.315/1935.) Lerakat. A Tvt. szempontjából minden olyan versenyeszköz, melynek alkalmazásánál a megtévesztésnek szerepe van, amennyiben ez a versenyhatás fokozására alkalmasnak mutatkozik, — tisztességtelennek minősül. A budapesti T. megítélése szerint, alperesnek a megállapított tényállásban írt cselekménye, nevezetesen, hogy vállalata körében, cégtábláján, hirdetéseiben, nyomtatványain és a telefonkönyvben az »Orion lerakató, »Orion gyártmányok lerakata« megjelölést használ és távbeszélő hívásra ily néven jelentkezik, — a közönség megtévesztésére és versenyhatás fokozására is alkalmas. — Ugyanis a •» lerakat« mint vállalati elnevezés alatt a vevőkör jelentékeny része oly eladási helyet ért, ahol annak következtében, hogy az előadó az eladás tárgyát képező árut a viszonteladói kereskedelem kikapcsolásával közvetlenül a gyárostól kapja, kedvezőbb vásárlási lehetőségre nyílik alkalma, mint azoknál a kereskedőknél, akik az árut nem közvetlenül forrásból szerzik. (T. 4779/1935.) Reklámszédelgés. A megállapított tényállás szerint alperes, kinek üzletköre rádiók és rádióalkatrészefc eladására terjed ki, a felperestől 2 pengő 10 fillérért megrendelt transzformátort 2 pengő 50 fillér eladási ár mellett hirdette és ezen ár mellett hozta is forgalomba. — A 2 pegő 40 filléres gyári ár és a 2 pengő 50 filléres viszonteladói ár közti számba nem vehető csekély árdifferencia mellett, figyelemmel arra, hogy alperesi cégnek a transzformátor hirdetésével is merültek fel költségei, a T. megítélése szerint alperesi cégnek az az üzleti tevékenysége, hogy az általa 2 pengő 40 fillérért megvásárolt transzformátort 2 pengő 50 fillérért hozta forgalomba, nem járt számbavehető üzleti nyereséggel. — Az árunak ilyen viszonteladói áron való hirdetése és forgalomba hozatala csupán reklámcélokat szolgált oly irányban, hogy ezáltal üzletében levő más cikkek forgalmát növelje. Az üzleti verseny tisztességével nem egyeztethető össze oly magatartás, mely magatartás valamely árunak az észszerű gazdálkodással ellentétes alacsony áron való árusításával, az ezáltal érintett versenytársnak gazdasági létét veszélyezteti. — Ama tény mellett továbbá, hogy alperes transzformátort 2 pengő 50 filléres áron hirdeti és a hirdetett árut nagyobb mennyiségben csak más áru vételétől függően szolgáltatja ki a hirdetett áron, a hirdetés valótlan adataira és megtévesztő voltára tekintettel a Tvt. 2. §-ába ütköző reklámszédelgés tényálladéki elemeit kimeríti. (T. 14.917/1934.) »Egy évig díjmentesen karbantartjuk a rádióberendezcsét« a T. tv.-nek minősíti, mivel a rádió berendezés javításának hirdetése, mely alatt a vevőközönség magát a rádió készüléket is érti, — a valóságnak meg nem felel. (T. 14.917/1934.) Váltóáramú készüléknek egyenáramúra történő átalakításának hirdetése valótlan és megtévesztő, ha a készülék az átalakítás után addigi minőségének és használhatóságának nem felel meg. (K. 730/1935.) »Minden cipő saját üzemünkben készült kézimunka« kitétel valótlansága esetében a Tvt. 2. §-ába ütköző szédelgő feldicsérés. Sandái és sandalette is a cipő forgalma alá esik. Egyízben elkövetett tv. cselekmény is alkalmas az elévülési időn belül az abbanhagyási kötelezettség megállapítására, még az esetben is, ha a per tárgyává tett cselekmény időközben abbanhagyatott (Vb. 14.107/1935.) Hatályos kereskedelmi szokás a törvénnyel, annak szellemével szemben nem keletkezhet. Annak megállapításánál tehát, hogy a cselekmény a törvény rendelkezéseit sérti-e nincs jelentősége, hogy az ócskaruhákkal az alperessel ugyanazon utcában foglalkozó kereskedők az alperes törvénysértő cselekményét sérelmezik-e. A cselekménynek a tvt.-be ütközését nem zárja ki, hogy a cselekményt más törvényes rendelkezés kihágásnak minősíti. Ugyanaz a cselekmény több törvényes rendelkezésbe ütközhetik és különböző következmények beállását idézheti elő. Teljesen alaptalan és önkényes az az alperesi álláspont, hogy a Ka-/ár-utcai, zárt üzletet tartó kereskedőkre az általános jogszabály alkalmazást nem nyerhetne. (T. 15.710/28'1934.) »Legjobb.« Annak hirdetése, hogy »A korcsolyákról már mindenki tudja, hogy a legjobbaké és hogy »az általa gyártott korcsolyák nem1 silány minőségűek« a Tvt. 2. §-ába ütköző tiltott versenycselekmény tényálladéki elemeit nem meríti ki s ezen jogi álláspont mellett pedig mint céltalant a bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzhette az arra felajánlott bizonyítás felvételét, hogy az alperes gyártmányai jobbak, mint a felperes gyártmányai és felperes gyártmányai nem a legjobbak. (K. 88/1935.) Egy külföldön általánosan használt és előállított minta ki nem sajátítható. Az ily minta egy bizonyos meghatározott vállalat ismertető jelévé nem válhat. Alperesnek az a magatartása, hogy tégla áruját a felperes által gyártott áruhoz hasonló kivitelben, kocka lyukacsokkal ellátva hozta forgalomba, sem a Tvt. 9., sem' a Tvt. 1. §-ának rendelkezéseit nem sérti, mert felperes az általa forgalomba hozott árura vonatkozóan a külföldön már különben is elterjedt megjelenési formát, tekintettel arra, hogy a kockaalakú hőszigetelő lyukaesok általában szokásosak és ismertek, — a maga részére ki nem sajátíthatja. (T. 4516/1935.) Verwirkung. Tűrés. Abból a megállapított tényből, hogy a felperes 1934 február haváig állandóan bejárt az alperes üzletébe, az alperestől gyakran munkát kapott és az alperesnek dolgozott anélkül, hogy a keresetben sérelmezett cégtáblát valaha is kifogásolta volna, a kir. ítélőtábla megítélése szerint az következik, hogy a felperes kereseti igénye a keresetben sérelmezett cselekmény tekintetében elenyészett, mert ellenmondás nélkül, tudatosan elnézte, hogy a felperes a keresetben kifogásolt cégtáblákat a kifogásolt tartalommal és alakban használja. A felperesnek nem a kereseti joga évült el, — ennek megállapítását a cselekmény állandósága és folytonossága kizárja — hanem a felperes elvesztette anyagi jogát. A kir. ítélőtábla a kereset megindításában zaklatást lát. (T. 2988/13/1935.) Megtévesztő névhasználat. A Tvt. 8. §-ának külön rendelkezésébe ütközik annak cselekménye, aki nevét vagy cégét vállalata körében úgy használja, hogy ennek folytán vállalatát azonos vagy más hasonló hangzású nevet, céget vagy védjegyet jogosan használó más versenyvállalattal össze lehet téveszteni. — Az ily cselekmény abbanhagyását, illetve a név, (cég) használat megváltoztatását az a versenyvállalat, akivel szernhen az összetéveszthetőség lehetősége fennáll, a Tvt. 8. §-a alapján minden egyéb feltétel nélkül — követelheti. — Ez a követelés azonban a többi versenytársat is a Tvt. L §-a alapján megilleti akkor, ha a cselekmény a jó erkölcsbe, vagy az üzleti tisztességbe is ütközik és így a Tvt. 8. §-ában tiltott cselekmény egyúttal a Tvt. 1. §-ának általános rendelkezését