Iparjogi szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935 / 5. szám - Az Iparjogvédelmi Egyesület XXX. közgyűlése

4 IPAEJCKJI SZEMLE is sérti, — Márpedig a jó erkölcsbe és az üzleti tesztességbe ütközik a Tvt. 8. §-ában megjelelölt név (cég) használat akkor, ha a tettest az a szándék vezeti, hogy más versenytárs üzleti működésének előnyeit — a vevőközönség megtévesztésével — magának szerezze meg. (K. 1466/1935.) — ^Azelőtt X és Társat kitétel kizárólag az arra jogosult beleegyezése esetén használható. Valamely üzletnek aktívákkal és passziváklcal való átvétele még nem jelenti a cég-használati jog megszerzését. (K. 729—1935.) Bérelt helyiségnek — akár kereskedelmi vagy ipari üzlet folytatására használt helyiségeknek — az előző bérlő bérleti jogának megszűnte után mások részére történt bérbeadása és bérbevétele fennálló jogrendszerünk szerint sem jogszabályba, sem a jó erkölcsbe, vagy az üzleti tisztességbe nem ütközik akkor sem, ha a helyiség bérbevétele az új bérlő részére esetleg a régi bérlő kereskedelmi tevékenységéből eredő üzleti előnyt is jelentene; mert a bérlő és így a felperes is tudta és szerződésénél fogva hozzájárult ahhoz, hogy a bérlet gyümölcse őt csak addig illeti, amíg a bérleti jogviszonya fennáll. Következéskép a bérleti szerződésnek erre a jogi tartalmára tekintettel az sem vitatható, hogy az előző bérlő üzleti tevékenységének és költekezéseinek esetleges előnyös hatásáért a bérbeadó vagy a következő bérlő mgtérítéssel tartozik. (K. 3381/1934.) Valamely közös üzlethelyiségnek a társasviszony megszűnése után az egyik társ részéről történő kibérlése a Tvt. szempontjából kifogás alá nem esik. T. 12.941/12/1934.) A vasútnak el nem vitatható joga, hogy a vonalain a bérletjegyeket az általa meghatározott formában, külalakban, fedőlappal vagy anélkül maga hozza forgalomba. A vasút nem kötelezhető arra, hogy csupán az utazásra jogosító jegyet bocsássa ki, annak burkolata pedig másutt legyen beszerezhető. (T. 4638/10/35.) »Füszeráruház.« Alperes annak következtében, hogy üzletében a szorosan vett fűszer és gyarmatárukon kívül, más oly cikket is tart, amelyek a fűszer és gyarmatáru cikkekhez nem szükségkép tartoznak, továbbá arra tekintettel, hogy üzlete a foglalkoztatott személyek számánál és az elért évi forgalom nagyságánál fogva a fogyasztó közönséget kiszolgáló füszerüzletek közül kiemelkedik, — üzletével kapcsolatosan a fűsZeráruház megjelölést jogosan használhatja. (T. 2358/1935.) A hangszerkereskedelemben általában szokásos, a zenére (»Opera«) utaló cégtoldatok használata. Az ily megjelölések nem alkalmasak a vevőközönség megtévesztésére. (T. 4390/1935.) Kért áru helyett idegen áru kiszolgáltatása. Az a tény, hogy az alperes üzletében nem tartotta és így üzletében nem is kérték soha ezt a szert, közömbös. (T. 15.476—1934. 3064/9/1935.) Kvalifikált használat. A Tvt. 9. §-ában meghatározott védelem nem a védjegy belajstromozásához, hanem az árujegy qualifikált használatához fűződik, nevezetesen ahhoz a tényhez, hogy a forgalomban bizonyos árujegyről egy versenyvállalatot szoktak felismerni. (K. 733/1935.) Idegen gazdasági munkába bekapcsolódás. A konkrét esetben az alperes alkalmazottjai vagy megbízottjai a felperes vevőinek oly módon kínáltak árut, hogy azonos minőségű árut a felperesnél olcsóbb áron szállítanak és ennek okát is adták. — Az alkalmazottaknak vagy megbízottaknak e cselekm'ényei: az üzleti versenynek üzleti tisztességbe és jó erkölcsökbe ütköző folytatása (Tvt. 1. §-a), mert az alkalmazottak a cselekményt a vállalatokra vonatkozólag reájuk bízott teendők teljesítésében követték el, mert végül közömbös a szándékosság vagy gondatlanság hiánya az alperes részéről, a vállalat ég annak birtokosa, állandó bírói gyakorlat szerint, ugyanis vétkességének hiányában is gondoskodni köteles arról, hogy alkalmazottai abbanhagyják az üzletkörében elkövetett tisztességtelen versenycselekményeket. (T. 6146/1935.) Vevőfogdosás. Alperes azon magatartása, hogy a felperes pensióját felkeresni szándékozó vendégeket a saját pensiójában való elhelyezkedésre kívánta reábírni, továbbá az a cselekménye, hogy felperesnek bérbeadott pensiót, mint a sajátját hirdeti és úgy tünteti fel, hogy a hirdetett pensióban csak ortodox ellátás kapható, a Tvt. L és 2. §-ában írt tisztességtelen versenycselekmény tényálladéki elemeit kimeríti. Nem mentesíti alperest a cselekmény jogkövtkezményei alól, még valósága esetén sem, az alperes által felhozott az a tény, hogy a felperes részéről sérelmezett cselekmény sikerrel nem járt, amennyiben a rábeszélés folytán a felperes pensióját felkeresni szándékozó vendégek, ezen elhatározásuktól el nem állottak, mert alperes cselekménye függetlenül attól, hogy a szándékolt eredmény eléretett-e vagy sem, már önmagában is a Tvt. L §-ába ütköző versenycselekmény tényálladéki elemeit kimeríti. (T. 5158—1935.) Abbanhagyás. Az abbanhagyásra kötelezést nem teszi feleslegessé, illetőleg tárgytalanná az, hogy az alperesek a per során kijelentették, hogy a kifogásolt szentképeket a jövőben, forgalomba hozni nem kívánják. (T. 1745/15/1935.) — A kir. ítélőtábla azonban nem adott helyt az abbanhagyás iránti igénynek, mert az alperesek a cselekményt abbanhagyták és pedig annak beismerése mellett, hogy a cselekmény a Tvt.-be ütközik, mert továbbá a hirdetés különben is csak egy ízben jelent meg, mert végül az ismétlés veszélye azzal, hogy az alperesek tévedésre hivatkoznak és a kereset költségeit a kereset kézbesítése után felajánlották, kizártnak tekinthető. (T. 1746/11/1935.) Versenytársi minőség. Versenytársnak kell tekinteni a bírói gyakorlat szerint mindazokat a vállalatokat, amelyeknek üzleti működése az üzleti verseny téren összeütközésbe kerülhet. A két vállalat terjedelmének döntő fontossága nincs, mert ugyancsak állandó bírói gyakorlat szerint, az árut nagyban forgalomba hozó gyár, nagykereskedő vagy vezérképviselő . az ugyanolyan árut forgalomba hozó kiskereskedőnek versenytársa. — A versenytársi minőség megállapításánál a tényleges helyzet, vagyis az áru előállításával vagy forgalombahozatalával, ipari vagy kereskedelmi szolgáltatások teljesítésével való foglalkozás és nem a foglalkozásra való formai jogosultság az irányadó. — A házaló ügynöknek is lehet állandó vevőköre. (T. 6146/1935. 15710/28/1934.) — Ha a felperesinek vevőköre nem azonos az alperes vevőkörével, a felperesek az alperes által kifejtett üzleti versenyben érdekelteknek nem tekinthetők. (T. 15.710/28/1934.) — Az a körülmény, hogy a felperesi üzem saját árut nem gyártott, egymagában sem a felperes versenytársi minőségét, sem az abból a Tvt. rendelkezései szerint folyó kereshetőségi jogot meg nem szüntetheti. A kereshetőségi jog megszűntéről csak a szakmabeli üzemi és üzleti tevékenységnek végleges abbanhaigyása esetében lehet szó. (K. 1622/16/1935.) Vagyoni és nem vagyoni kártérítés. A vagyoni kártérítés megítélésének feltételét képezi az a körülmény, hogy a jogtalan cselekmény valóban anyagi kárt okozzon. — Nem vagyoni kártérítés követelhetésének a Tvt. 35. §-ában írt előfeltételei fennforognak, amennyiben a cselekmény •sajtóközleménnyel és szándékosan követtetett el, s amellett a hirdetés tartalma, ha nem is irányul közvetlen felperesi cég ellen, azért mégis felperes erkölcsi értékeit sértheti. (T. 3392/935.) — A nem vagyoni kár megítélésének a Tvt. 35. §-a alapján csak akkor lehet helye, ha az alperes cselekménye a felperesek üzletének erkölcsi értékeit, a vevőközönségnek a felperes személye és üzlete iránt tanúsított bizalmát és megbecsülését érinti. — Az alperesnek az a cselekménye azonban, hogy hatósági engedély nélkül végkiárusítást hirdetett, a II., III. r. felperesnek erkölcsi értékeit nyilvánvalóan nem sértette, — ennélfogva a nevezetteknek nem vagyoni kártérítéshez jogszerű igényük nincsen. (K. 1382/1935.) — A Tvt. 35. §-a értelmében igényelhető nem1 vagyoni elégtétel követelhetésének nem egyedüli alapja a cselekményeknek szándékos elkövetése, hanem az elégtétel természetére tekintettel a sértett üzlete erkölcsi érdekeinek a cselekmény által okozott sérelme is. — A kártérítés az abbanhagyásra irányuló keresetnek nem járuléka, hanem önálló követelés. (K. 1069/1935. K. 551/1935.) Az ítéletközzététel indokolatlan, ha a cselekmény elkövetése óta több, mint két év telt el, ha felperes sem állította, hogy az alperes más alkalommal is elkövetett már Tvt-be ütköző cselekményt (T. 733/1934.), — ha továbbá a per tárgyává tett cselekmény egészen szűk körben követtetett el és a cselekmény tiltott volta közismert és így a hírlapi közzététel közcélt nem szolgál, végül ha a cselekménnyel nem áll arányban a nagy megbélyegzéssel és költséggel járó közzététel. (T. 3064/9/1935. K. 3392/935.) Elévülés. Különböző elévülési határidők ütközése. A gyakorlat értelmében a kereseti igény abból a szempontból is vizsgálat tárgyává teendő, hogyha a sérelmezett cselekmény a Tvt.-be nem ütközik, nem sérti-e az általános jogszabályt. Ebből a szemszögből vizsgálva a kereseti igényt, a kir. ítélőtábla úgy látta, hogy a joggyakorlatban' megnyilatkozott ez a jogszabály nem alkalmazható, ha a sérelmezett cselekmény a Tvt.-be ütközik, de ugyanezen törvény rendelkezése folytán elévülés okából nem érvényesíthető. Ellenkező álláspont a Tvt. szabályozta elévülés megkerülését jelentené. De különben is a felperes sérelmezte cselekmény az általános magánjog alapján el nem bírálható, mert az általános magánjognak azokat a rendelkezéseit, amelyek a jó erkölcsbe ütköző cselekmények jogkövetkezményeit szabályozzák, az üzleti tisztességbe ütköző cselekményeknél alkalmazni azért nem lehet, mert az üzleti élet tisztességét egy külön törvény (az 1923::V. tc.) védi (T. 15.231/1934/15.) Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82—4—35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.