Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - Márkás áruk árvédelme és a karteltörvény

2 IPARJOGI SZEMLE érintik azokat a jogviszonyokat, amelyeket az 1931. évi XX. tc. 1. §-a felölel. Hogy mennyire helyes és mennyire a közfelfogásnak felel meg az utóbb keletkezett választott bírói ítélet, azt eklatánsán igazolja az a tény, hogy a szóban forgó egyesületek és tagjaik egyik sem tartotta eddig szükségesnek az ily megállaposok bemutatását, pedig az egyesület szindikusai a materiában verzált elsőrangú jogászok, kikről alig lehet feltenni, hogy a bemutatást elmulasztották volna, ha a törvény alapján úgy kellett volna vélekedniük, hogy a megállapodások bemutatási kötelesség alá esnek. Ez az álláspont az egyedül helyes, viszont célszerű volna, ha a kormány az 5381/1931. M. E. számú rendeletet magyarázó és azt a törvény szellemével összhangba hozó rendeletet kibocsátaná. Addig azonban a jogászvilágnak alig lehet szebb feladata, mint a megállapodások mellett lándzsát törni, ha a megállapodásokat a minisztériumban nem mutatták be, most a karteltörvény betűszerinti értelmezése sem ad alapot a fent érintett erőszakolt interpretációra. Kartel és árvédelem (Rauschburg Nándor dr. előadása) Az Iparjogvédelmi Egyesület rendkívül mozgalmas teljes ülésben foglalkozott azzal a kontroverz helyzettel, amely a védett márkacikkek országos piacát néhány hét óta a legnagyobb nyugtalanságban tartja. Tudvalevőleg a kamarai választott bíróság állandóan követett joggyakorlata a törvényszerű követelményeknek megfelelően védett márkacikk árrontását tisztességtelen versenynek minősítette, de — ezzel ellentétben — mult hó 2-án egy konkrét árrontási per elbírálása alkalmából meglepetésszerüleg hozott döntés kimondotta, hogy a védjegyes áru szabott árának előírása kartelnek minősül és ennélfogva csakis akkor érvényes, ha írásba foglaltatott és a minisztériumnak képviselővallás és más megfelelő formalitások betartásával bemutattatott. Habár ez a döntés egy dr. Sövényházy Neuhold Ferenc kir. kúriai bíró elnöklésével mult hó 28-án hozott újabb döntés által már szuperálva van: a bírói gyakorlatnak az összes márkacikkárugyárakon felül az országban körülbelül 30.000 eladási üzletet és iparvállalatot nap-nap után érintő alapvető kérdésben való ingadozása érthető nyugtalanságot és az arra hívatott érdekképviseleteknél súlyos aggodalmakat váltott ki. Az elnöklő dr. Fazekas Oszkár bevezető szavai után dr. Ranschburg Nándor előadó a kérdésnek úgy karteljogi és védjegyjogi, mint különösen gazdasági vonatkozásait behatóan ismertette és kimutatta azt, hogy akkor, amikor a márkacikkáru-gyáros saját gyártmányainak — a szabad versenyben kialakult és a jelen viszonyok között eléggé lenyomott — árát pusztán csak egyaránt kötelezővé teszi minden vevőjével szemben, anélkül, hogy ebben a tekintetben, vagy az árszínvonal tartása tekintetében saját versenytársaival összebeszélne: nem lehet szó sem kartelről, sem »kartelhez hasonló célú jogviszonyról.* Annál kevésbbé lehet a törvény szavainak — bármily tág értelmezése mellett — ilyen jelentést tulajdonítani, mert hiszen a gyáros ugyanazt az árat kapja saját vevőitől, akár betartatik az ismételadásnál az előírt szabott ár, akár nem s Így a márkacikk egységárának előírásából származó anyagi előny kizárólag az eladással foglalkozó kereskedőt és iparost illeti, akik viszont egymással semmiféle kapcsolatban nem állanak, egyezményt nem létesítenek, sőt a törvényes joggyakorlat alapgondolata éppen abból áll, hogy azokat is kötelezzék a védjegyjogból folyó eszmei tulajdonjog alapján ily esetben az árszabás respektálására, akik semmiféle re verzálist alá nem írtak. Így hát a törvény betűszerinti értelmezése sem. ad alapot a szóbanforgó erőszakolt interpretációra. A nagy tetszéssel fogadott előadást élénk vita követte, amelyben dr. Szenté Lajos, dr. Bányász Jenő, dr. Beck Salamon és dr. Kartschoke Alajos vettek részt, akik az előadó állásfoglalását azonos szellemben tartott érvekkel egészítették ki. Az elnöki zárszó során dr. Fazekas Oszkár az exisz tenciális érdekeiben országszerte nyugtalanított sokféle érdekeltség részéről ama reményének adott kifejezést, hogy a kereskedelmi kormány gyorsan orvoslást fog teremteni olykép, hogy a márkacikkek forgalmának a jogbiztonságához fűződő fontos gazdasági és messzemenő ethikai érdekek jelentőségét teljes mértékben honoráló rendelettel végleges jogbiztonságot teremt annak statuálásával, hogy a márkacikk egyoldalú árvédelme nem eshetik a »kartelhez hasonló célú jogviszony« tekintete alá. Nemzetközi konferencia Berlinben a tisztességtelen verseny leküzdésére. A Nemzetközi Liga 1934 szeptember 10-én tartja nemzetközi konferenciáját, amelynek főbb tárgyait, magyar előadói tisztét az Iparjogvédelmi Egyesület vezető tagjai töltik be. Az öt tagú elnökségben magyar részről helyet foglalnak dr. Baumgarten Nándor, egyetemi tanár, az Iparjogvédelmi Egyesület elnöke és Székács Antal ud,v. tanácsos, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Előadók: dr. Bányász Jenő kamarai titkár, az Iparjogvédelmi Egyesület főtitkára (»Kiárusitás«, » Ajándékozás*); dr. Fazekas Oszkár, az Iparjogvédelmi Egyesület ügyvezető alelnöke <»A védjegyek elbirtoklása*); dr. Keleti Kornél korm. főtanácsos (»A laikus részvétele a jogszolgáltatásban); dr. Meszlényi Artúr egyetemi tanár, az Iparjogvédelmi Egyesület nemzetközi osztályának elnöke (»A versenytárs fogalma«, »Peres eljárás a versenyjogban*) és dr. Urbach Lajos budapesti ügyvéd, az Iparjogvédelmi Egyesület elnökségi tagja (»Arronlás*). A nemzetközi konferencián, ahol a többi előadói tisztet: Ausztria, Anglia, Németország, Hollandia, Csehszlovákia, Svájc kiküldöttei töltik be, egyesületünknek vezető szerep jutott, amely csak ürömmel és büszkeséggel tölthet el bennünket. Joggyakorlat A védjegyes áru fix ármegállapítása nemi kartelár. A választott bíróság állandó gyakorlata szerint a márkacikkek áron alul való eladása, az üzleti szokások tisztaságában el nem fogadott olyan feltűnő reklámeszköz, amely csábító erejét, az árrontást — nem úgy mint a szabad áruk versenyénél — a versenytárs saját vagyonának felhasználásából, hanem a márkatulajdonosok kimutatható vagyoni értékeinek egyenes megsemmisítéséből meríti. A gyárosnak ármegállapító tevékenysége e felfogás szerint az ö eszmei tulajdonjogánál; folyománya, amely ép úgy kiterjed az áru nevére (védjegyjog, mint jellegzetes külsejére (tisztességtelen verseny) és árára. — Egy választott bírósági ítélet, amely bár megállapítja, hogy a márkacikkek árrontása tisztességtelen verseny, mégis elutasítja a keresetet, mert felperesek a megállapodást a kereskedelemügyi miniszternél nem mutatták be. Ez a választott bírósági ítélet újból aktuálissá tette a márkacikk reverzális rendszer kartell jellegének kérdését. A Kamara mellett működő Választottbíróság legutóbb hozott ítéletében azonban teljes határozottsággal megállapítja, hogy a márkacikkek árának előírása a kartelltörvény alá eső megállapodásnak nem tekinthető. Ez, úgymond az ítélet indokolása, magából a törvényből következik. A törvény 1. §-a értelmében ugyanis az olyan megállapodás, vagy határozat, amely árura vonatkozóan a termelés, a forgalom, vagy a a árualakulás tekintetében, vagy egyébként a gazdasági versenyt más módon szabályozó kötelezettséget alapít meg (karteli és más hasonló célú jogviszony) csak úgy érvényes, ha írásba foglaltatik. A törvény szószerinti szavai tehát az írásba foglalást csak valamely megállapodáshoz vagy határozathoz fűzik elengedhetetlen feltételként. Ez magában véve bizonyítja, hogy a megállapodást vagy határozatot több résztvevő termelőnek, gyárosnak kell létesítenie vagy meghoznia, mert egy termelő, egy gyáros megállapodást önmagával nem létesíthet, határozatot nem hozhat. A törvény továbbá karteliről és más hasonló célú jogviszonyról beszél, ami szintén azt tételezi fel, hogy hasonló érdekű termelőknek vagy gyáraknak kell a jogviszony létesítésére tömörülniük, hogy megállapodásuk vagy határozatuk kartell jellegével bírjon. Ennélfogva az a tény, hogy a gyáros a tulajdonát tevő márkacikk árát a viszonteladókkal szemben egyoldalúan szigorúan előírja és azokkal betartatja, nem tekinthető sem megállapodásnak, sem határozatnak, különösen nem olyannak, amely bárkivel szemben kartellt vagy más hasonló célú jogviszonyt teremt. A megállapodás vagy határozat a törvény 1. §-a szerint csak akkor esik a kartel fogalma alá, ha az áralakulás tekintetében, vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettséget alapít meg. Az árelőírás azonban csak az áru árának a viszonteladók kai szemben való egyoldalú szabályozását jelenti, ami a márkacikkek tulajdonosának korlátlan joga, de az a gazdasági versenyt semmi módon sem szabályozza, sem nem korlátozza, meri a szabadversenyt nem zárja ki és nem teszi lehetetlenné, hogy bármely más termelő, gyár vagy bárki más az illető márkacikk tulajdonosával szemben versenyt folytasson, ugyan, olyan minőségű és összetételű árut, esetleg jobbat előállíthasson és a maga áruját esetleg olcsóbban is piacra dobhassa, s ezáltal az árunak ugyanolyan vagy netalán jobb minősége éa