Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)
1934 / 3. szám - Márkás áruk árvédelme és a karteltörvény
IPAEJOGI SZEMLE 3 olcsóbb ára folytán a márkacikk tulajdonosával szemben szabad versenyt folytathasson s a versenyben amazt esetleg felül is múlhassa, le is győzhesse. A szabailversenyt tehát az ár egyoldalú előírása és meghatározása nem érinti, meg :iem akasztja, — az tehát a gazdasági versenyt korlátozó vagy más módon szabályozó kötelezettséget nem állapít meg. Hogy az árelőírás nem kartellmegállapodás, világosan kitűnik a törvény 2. §-ából is, amely a miniszterhez való bemutatását rendeli el az olyan megállapodásnak vagy határozatnak, amelyben legalább egy kereskedelmi társaság, vagy legalább egy olyan ipari vagy kereskedelmi vállalat vesz részt, amely húsznál több alkalmazottat foglalkoztat. Ebből kitűnőleg a kartelljellegű megállapodásnak vagy határozatnak létesítő alanya nyilvánvalóan csak több kereskedelmi Társaság vagy ipari és kereskedelmi vállalat lehet, mert a bemutatási kötelezettség csak akkor forog fenn, ha a kartellbe tömörült több termelő vagy gyár között legalább egy kereskedelmi társaság, vagyis legalább egy közkereseti, vagy egy betéti, vagy egy részvénytársaság, vagy egy szövetkezet van (K. T. 61. §), avagy ha ezek közül egy sincs a megállapodást létesítő vagy határozatot hozó szervezetek között, de legalább egy olyan ipari vagy kereskedelmi vállalat vesz benne részt, amely húsznál több alkalmazottat foglalkoztat. (Bi.) A gyógyszertárak vasárnap és az esti záróra után csak a szorosan szakmájukba vágó cikkeket, vagyis a gyógyszereket szolgáltathatják ki, azonban nem árusíthatnak gyógyszer jellegével nem bíró kozmetikai cikkeket. A Gyógyszerkönyv közigazgatási jellegű rendelkezéseket tartalmaz. E rendelkezések azonban más jogi természetű közigazgatási jellegű intéakedósekkel nem ellenkezhetnek, illetőleg azokat le nem ront hatják. Minthogy pedig a 15. pont 2. mondata, — »a gyógy szertár mindig köteles kiadni azt a szert, amit az orvos rendel vagy a közönség kíván, amenyiben az készletében van vagy beszerzésére megbízást kap«, csak általában rendelkezik afelől, hogy az abban jelzett szerek mindenkor kiadandók, de nem tartalmaz olyan intézkedést, hogy a gyógyszerész a készletében lévő vagy beszerezhető azt a szert, amelyet az orvos ren. del, vagy a közönség kíván, vasárnap vagy záróra után is árusíthatja vagy kiszolgáltatni köteles, a 15. pont rendelkezés* ehhez a gyógyszerésznek jogot nem ad. A vb. nem zár. kózott el azelől, hogy lehetnek esetek, amikor a 4711-es kölnivízre a betegnek valamely betegség gyógyítása vagy esetleg megelőzése, elhárítása céljából feltétlenül és vasárnap vagy záróra után szüksége lehet. Ilyen kivételes esetben a gyógy, szertár azt ebben az időben is kiszolgáltathatja, ha bizonyítani tudja, hogy azt a jelentkezőnek ilyen kifejezett célból adta ki, vagy legalább is ilyen vagy hasonló célt mondottak be neki vásárláskor. Azonban általában nyomós ok nélkül ennek a cikknek vasárnap vagy záróra után való kiszolgáltatását megengedni semmiképen sem lehet. A kérdés tisztán a versenyjog szempontjából döntendő el, mert az a gyógyszertár, amely a 4711-es kölnivizet komoly ok és sürgős szükségesség nélkül vasárnap vagy záróra után kiszolgáltatja, ezzel a versenytársának, a droguista üzleteknek kétségkívül érzékeny kárt okozhat és nyilvánvalóan okoz. (Vb. 2195—1934.) Abbanhagyás. (Tisztességtelen verseny. Versenytilalom.) Az abbanhagyási kötelesség szempontjából közömbös, hogy az alperes a cselekményt szándékosan, vagy gondatlanságból követte-e el, ha alperes cselekménye tárgyilag beleütközik a tisztességes üzleti verseny megvalósítását célzó Tvt.-be. Az abbanhagyási kötelesség, illetőleg az abbanhagyásra történő marasztalás szempontjából közömbös az alperesnek az az előadása, hogy a felperes által sérelmezett cselekményt abban hagyta, mert az alperes az általa használt árunév alkalmazásának jogos voltát vitatta és vitatja még a fellebbezési eljárás során is és így az ismétlés veszélye fennforog (T. 762 -34—10.) — Ha felperes az ismétlés veszélyét megszűntető körülményről csak az első érdemleges tárgyaláson értesül, addig az időpontig az abbanhagyási igény jogosult. (K. 6144— 1933.) — Ha azonban alperes cselekményének jogtalan voltát elismeri és kijelenti, hogy jövőben attól tartózkodni fog, — a marasztalás feleslegessé válik, a felmerült perköltségeket azonban alperesnek viselnie kell. (Tsz. 38.951—1933.) — Alperes, mindannak a törvénybeütköző cselekménynek az abbanhagydsára kötelezendő, amelyet a felperes keresetének egész tartalma szerint bizonyítottan sérelmez. (T. 7516—1932., K. 4676— 1933.) — Abbanhagyás nem követelhető olyan esetben, amikor a még véghez nem vitt tilos versenycselekmény elkövetésének csupán lehetősége vagy veszélye áll fenn. (K. 5936—1933.) — A felmondási jognak szerződésszerű gyakorlása tisztesség* telén versenycselekményt nem képezhet. (T. 2441—1934.) A versenytársi minőség a kereseti jognak előfeltétele. Felperesnek a kereset megindításának időpontjában vállalata nem volt és így a felperesi kereset előfeltétele hiányzott. (Tsz. 45.899—1933—9; 34.347—1934.) — Az orvosság kiszolgáltatása az orvosi hivatás gyakorlás során véghezvitt megengedett és orvosilag indokolt cselekmény. (T. 2884—1934.) — Amennyiben felperes ugyanabban a szakmában tovább is foglalkozik akként, hogy a fivére üzletében — bár az előbbi üzeménél szűkebb terjedelemben — gyártja a kérdéses csillárokat és azokat a fivére neve alatt forgalomba hozza: nem jelenti versenytársi minőségének megszűnését. (K. 5936—1933.) Korábbi per ellenére új per felvétele. (1933 : XVII. 19. §.) Az 1933 : XVII. tc. 19. §-a értelmében, ha a Tvt. 24. §-ában említett testület vagy szakegyesület a tisztességtelen verseny abbanhagyása iránt a pert már megindította, más testület, szakegyesület, vagy versenytárs keresetét a bíróság elutasíthatja, ba nincsen valószínűsítve, hogy a korábbi per ellenére is jogos érdeke a felperesnek az új per felvétele. A törvény tehát az új kereset elutasítását a bíróságnak nem teszi feltétlen kötelességévé, hanem azt a törvényben meghatározott feltételek mellett a bíróság szabad belátására bízza. (A kereseti kérelem részletezendő — általánosságban nem mozoghat.) (Vb. 8116—1934.) jicklámszédelgés. Hangzatos öndicséret értékelése. (Összehasonlítás.) Ha hirdetett árut az egész országban csak a felperes és az alperes gyártják és ez a kérdéses árufajtát hasa náló vásárlók körében köztudomású, úgy nem lehet vitás, hogy az alperes hirdetésében foglalt összehasonlítás kizárólag csak a felperes gyártmányára vonatkozhatott, s így az alperes hirdetése, minden hangzatossága dacára, alkalmas lehetett a felperes rovására az alperes áruja kelendőségének fokozására. (T. 12.461—1933.) — Az alperes, amikor permetező-szereit >,egyedüli«-nek és »egyedüli biztos« védekezőszernek hirdette, a kelendőség fokozására a valóságnak meg nem felelő adatokat híresztelt, mert hasonló permetezőszereket a földmívelésügy] minisztérium engedélyével a felperes is hoz forgalomba és így a közzétett hirdetései megtévesztésre alkalmasak. (Tsz. 31.267—1934.) — Az összehasonlítás, csak az esetben tekinthető megengedettnek, ha az tárgyilagos és a versenytárs jog taian fellépése teszi indokolttá az üzleti érdekeknek ily módon való védelmi t. T. (12.461—1933.) — Közismert ábrát reklámeszközül nem lehet kisajátítani. A budapesti Kereskedelmi éa iparkamara véleménye szerint a fürdőző nő képe kozmetikai, főleg fürdőcikkek forgalombahozatalával kapcsolatban már a fürdőtabletták propagálását megelőző időben is általánosan ismert volt. (Tsz. 36.238—1933.) — Emberi alakot ábrázoló reklámtáblákat bárki használhat. Az az eszme, hogy az üzletek elé állított emberi alakot ábrázoló reklámtáblák hívják fel a közönség figyelmét valamely árura, se nem új, se nem eredeti. Köztudomású ugyanis, hogy a reklámnak ez a mórija már évek óta általánosan elterjedt, széleskörben használatba veti üzleti eszköz, s a felakasztható, üzletek elé felállítható, vagy kirakatokba elhelyezhető, emberi alakot ábrázoló rckláritáblák alkalmazása ma már nem tekinthető olyan eszmének, amely valaki javára monopóliumot állapíthatna meg, Ugyanis az eszme sajátossága állhat egy bizonyos mintájú figura alkalmazásában, de nem áltálában figurák felhaszná lásában és felállítási helyében, s azért, mert valaki egy bizonyos mintájú figurát reklámeszközként alkalmaz, másnak mégis joga van más mintájú reklámfigurát alkalmazni, tehát általában emberi alakot ábrázoló figurák alkalmazásának joga senki által ki nem sajátítható. (Vb. 19.349—1933.) — Reklámnyomtatvánnyal elkövetett tv. cselekmény esetébe* az ismétlés veszélye nines kizárva, azáltal, hogy a nyomtatvány terjesztése abbahagyatott, mert annak újból való előállítása bármikor lehetséges. Ily esetben tehát az abbanhagyásra irányuló kereseti kérelem nem tekinthető tárgytalannak. (T. 11.423—1933.) — ^Majdnem új« és »az újtól alig különböztethető* megjelölésnek kijavított eredeti gépek hirdetésénél való alkalmazása a Tvt. 2. §-ába ütköző reklámszédelgés. A bírói tényállás szerint alperes mindennemű használt és kijavítható gépeket vásárolt, nem hirdetheti tehát általánosságban azt, hogy az ö raktáron levő gépei alig használtak, majdnem újak. Ez a hirdetés ugyanis legfeljebb egyes gépekre vonatkoztatva felel meg a valóságnak, de semmiesetre sem fedi a valóságot az alperes egész áruraktárára vonatkoztatva. (Tsz. 31.267—1934.) — Egyesületi elnöki cím használatú üzleti célra csak akkor a Tvt.-be ütköző magatartás, ha ő a versenytársai bizalmából elfoglalt állását, tisztségét használná fel egyéni céljaira. Egymagában a címek használata egyébként se tekinthető meg nem engedett eszköznek. (T. 7536—1933.) — »Egyetlen« 10 filléres újság hirdetése valótlanság esetén a Tvt. 2. §-ába ütköző reklámszédelgés. (K. 5224—1933.) — A tényállás szerint az alperes rádiókereskedő ;v/A hirdette, hogy nála 8.40 P-ért kapható hullámcsapda. A per során meghallgatott szakértő szerint az alperes készüléke részben hasonló célt szolgál, mint egy hullámcsapda, de hangolásra nem alkalmas, így hullámcsapdának nem tekinthető, tehát a Tvt. 2. §-ába ütköző cselekményt követett el. (Tsz. 38.951—1933.)