Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 2. szám - Az ipari újdonságok fokozottabb védelme

4 IPAEJOGI SZEMLE Ellenőrizhetetlen árengedmények hirdetése. A kereskedőnek joga van ugyan árengedményt hirdetni, de a hirdetéshez az engedmény nagyságát és a hozzájutás módját közelebbről meg kell jelölni, ellenkező esetben a hirdetett engedmény nagyságának ellenőrizhetetlensége folytán egyrészt a közönség megtévesztésnek van kitéve, másrészt az ilyen eszközök alkalmasak a vevők becsábítására s ilymódon a versenytársak vevőinek elvonására is. (Tsz. 40.988—1933.) Súlycsonkítás. A meghatározott súlyú árut kérő vevőnek a kért súlyt kell kiszolgáltatni, vagy pedig figyelmeztetni, hogy az áru csak kisebbsúlyú darabban kapható. Aki a félkilós szappant kérő vevőnek minden figyelmeztetés nélkül 38 dkg-os szappant szolgáltat ki, az üzleti tisztességbe ütköző cselekményt követ el. (Tsz. 41.459—1933.) Jogosulatlan iparűzés önmagában még nem tisztességtelen verseny. Alperesnek az az eljárása, mely szerint üzlethelyiségének kirakatában levő készruhaáruk közé elhelyezett férfiruha-szövetre kifüggesztett táblán arra utalt, hogy nála rendelés útján készült férfiruha is beszerezhető, egymagában véve tisztességtelen versenycselekménynek nem tekinthető. A körülmény, hogy valaki képesítésének hiányában és készruhakereskedői igazolványára tekintettel jogosulatlanul foglalkozik esetleg szabóiparral, az iparrendésizet körébe esik és nem minősíthető a Tvt. rendelkezései alá eső versenycselekménynek. (K. 8621—1930. 5320—1933.) — Szabóipari képesítéssel nem biró ruhakereskedő üzleti hirdetése: »az Angol szabódhoz, tisztességtelen verseny. (K. 1920/1933.) Reklámszédelgés. A megállapított tényállás szerint az alperesi cég, amely 30 év óta folytat lakatosipart és készít vasredőnyöket, 5—6 év óta faredőnyöket is állít elő. A redőnykészítés nem külön iparág, hanem a lakatosipar munkakörébe tartozik, tehát aki lakatosipar űzésére jogosult, az redőnyt is készíthet. Az a körülmény, hogy az alperes 5—6 évvel ezelőtt csak kis mértékben készített redőnyöket, vagy ezt az iparágat esetleg teljesen szüneteltette, nem csökkenti a lakatosipar terén szerzett gyakorlata alapján biztosított redőnykészítési tapasztalatait. Az alperes tehát a redőnykészítésre vonatkozóan is jogosan hirdethette magáról, hogy 30 éves múltja és tapasztalata van, cselekménye tehát nem ütközik a Tvt. rendelkezéseibe. (Tsz. 36.266—1933.) — i>Egyedüli magyar gyártmányi — a Tvt. 2. §-ába ütközik, ha ugyanahból az áruból még 8 más magyar gyártmány van forgalomban. Vasbádogból készült árunak alumíniumként való hirdetése reklámszódelgés. DAZ eddig forgalomban lévő összes készülékek előnyeit átdolgozva és leegyszerűsítve alkalmaztuk« — reklámszédelgés, ha az ekként hirdetett áru nem egyéb, mint egy más cég árujának hű utánzata. (Tsz. 45.316—1933.) — Megtévesztő átjelzések. A bíróság a Tvt-be ütközőnek találta alperesnek azt az eljárását, hogy árjegyzékében a régi és »új levert« árakat egymás mellett közölve oly régi árakat tüntetett fel, amelyek más gyártmányú, drágább cikkekre vonatkoznak, továbbá, hogy számos árucikke mellett »f. u.« megjelölést alkalmazott minden magyarázat nélkül es csak a vásárlás, illetve megrendelés alkalmával közölte, hogy az »f. u.« jelzés azt jelenti, hogy az illető áru o>felujított.« A bíróság ezt nem tartja megengedhetőnek, mert vaószínü ugyan, hogy a szakmabeli kereskedők ismerik a rövidítés értelmét, ellenben a fogyasztó közönségnek arról nincs tudomása, márpedig ezt kell figyelembe venni. /(Tsz. 43.818—1933.) — Üzletfeloszlatás megtévesztő hirdetése. A per során becsatolt fényképek alapján megállapítást nyert, hogy alperes az üzlethelyiségek bejárata mellett, valamint a cégtábláján nÜzletem itt feloszlik* szövegű táblákat helyezett el, amelyeken az »iíí« szócska a másik két szó között alig látható, apró betűkkel volt kiírva. Kétségtelen, hogy ennek a hirdetésnek a rendes figyelem mellett azt az értelmet lehetett tulajdonítani, hogy az alperes üzlete végleg feloszlik, holott ez nem felelt meg a valóságnak, mert az üzlet csak a hirdetett helyen szűnt meg, illetve onnan máshová költözött. Alperesnek ez a cselekménye a Tvt. 2. §-ába ütközik s ezért abbanhagyásra kellett kötelezni. (Tsz. 37.021—1933.) — Mérték utáni ruhák* kereskedő üzlettábláján megtévesztő jellegű, mert arra utal, hogy az illető üzletben mérték szerinti ruhák készülnek. A rendelések felvételének tehát a reklámszövegben is kifejezésre kell jutnia, igy: Mérték szerinti ruhák megrendelhetők. (I.) — Megtévesztés olcsó árak kiírásával. Alperes üzlete külsején a mákot 70 fillérért, a rizst 52 fillérért, a tésztaárut 12 fillérért, vagyis a környékbeli versenytársainál jóval olcsóbban hirdette, a vásárolni kívánó vevőknek azonban állandóan azt jelentette kl, hogy a hirdetett olcsó áru már elfogyott és drágábbat ajánlott és adott el. Alperesnek az olcsó árak kiírásával nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a vevőket beterelje üzletébe, abban a reményben, hogy a drágább áruból mégis vásárolni fognak. Ez az eljárás az üzleti tisz-tességhe ütközik. (Tsz. 41.459—1933.) — »Nagyitott képi megjelölésnek a forgalomban nincs olyan elfogadott értelme, hogy e megjelölés alatt rendszerint 25—30 cm magas és 20 cm széles, vagy valamely más meghatározott, szokásos nagyságú képet kellene érteni. Ennélfogva aki azt hirdeti, hogy az uccán készült filmfelvételről 3 nagyított képet 1 pengőért készít, nem téveszti meg a közönséget azáltal, hogy a nagyított képek nem érik el a 25X20 cm nagyságot. (K. 3650—1933.) _ Megtévesztés a versenytárs forgalmának elvonása céljából. Az elsőbíróság helyesen tiltotta el az alpereseket attól, hogy a felperes cég, /wnflrosfilmjével egyidejűleg hozzák forgalomba az azonos tárgyú, de évekkel előbb készült némaülmel (T. 10.637—1933.) — nMübútoripar* elnevezést a gyakorlatban úgy az asztalosipari, mint a kárpitosipari készítményeket előállító tevékenység megjelölésére használják, ennélfogva úgy az asztalosipar, mint a kárpitosipar egyenlő jogosultsággal használhatja a »műbútor« elnevezést, mint gyűjtő kifejezést. (Tsz. 38.740—1932.) — »Aruim minőségéért szavatolok.* A kereskedőnek is joga van szavatosságot vállalni olyan áruért, amelyet más készít s ő csak forgalomba hoz. (Tsz. 38.740—11)32.) — Saját gyártmányra utaló ármegjelölés. Aki az általa forgalomba hozott kalapoknak csak 1h rémét gyártja maga, a többit pedig készen vásárolja, nem alkalmazhat az összes kalapokon a cégére utaló megjelölést. A sérelmes megjelölés még az esetben sem használható az idegengyártású kalapokra, ha a cégszöveg tényleg úgy hangzik is, mert a cégbejegyzésből származó formai jogosultság senkit sem mentesít a Tvt.-be ütköző cselekmény következményei alól. (T. 9090—1933.) — »Gyárl* jelleg megállapítása. Az egy szakmunkással dolgozó férfikalapüzem kalapgyárnak még az esetben sem tekinthető, ha az ugyanazon helyiségben működő női kalapgyár munkásai az egyetlen szakmunkásnak segédkeznek, mert ez a segítés kétségtelenül csak alsóbbrendű munka lehet, ami az egy szakmunkás által végzett termelőmunkát nem teszi gyárszerűvé. (T. 9090—1933.) — Földrajzi név mint gyári jelzés. A felperes porcellángyártmányain gyári jelzésként évtizedek óta annak a községnek a nevét használja, ahol a gyártelep van. Erről a községnévről tehát a forgalomban a felperes áruja ismeretes, ez a név teljesen átment a köztudatba és porcellánáruval kapcsolatban ez a szó már le van foglalva. Ennélfogva ezt a szót ugyanilyen árura senki más nem használhatja még származási hely megjelöléseként sem, még kevésbé az alperes, akinek áruja más helységben készül. (Tsz. 35.721—1933.) — Hamisítványnak valódi áruként való hirdetése alkalmas a közönség megtévesztésére és a kelendőség fokozására. A cselekmény egyben a Tvt. 13. §-a szerinti hírnévrontás is, mert a »valódi« áru gyártójának jóhírnevét veszélyezteti és áruja iránti bizalom megrendítésére alkalmas. Az a körülmény, hogy a íorgalombahozo a hamisításról tudott-e, az abbanhagyás kötelezettségén nem változtat, hanem csupán a kártérítés kérdésénél vehető figyelembe. (Tsz. 35.721—1933.) — A hirdetésnek eltávolítására irányuló kérelem magában foglalja az abbanhagyásra vonatkozó kérelmet is. (K. 1983—1933.) — Reklámszédelgés valamely nem szabadalmazott áruról azt hirdetni, hogy az szabadalmazva van. Ugyanezen törvényszakaszba ütközik az a hirdetés, hogy az áru »jobb és ezért olcsóbb bármely más árunál*, éspedig tekintet nélkül arra, hogy ez az állítás megfelel-e a valóságnak, vagy sem. (Pestv. Tsz. 25—1933.) — Ellenőrizhetetlen árengedmény hirdetése. A kereskedőnek joga van árengedményt adni, de az errevonatkozó hirdetésében úgy az árura, mint az engedmény mértékére vonatkozóan a közelebbi adatokat meg kell jelölnie, ha pedig az engedmény csak bizonyos körülmények és feltételek mellett nyerhető el, ezeket részletesen fel kell tüntetnie a hirdetésben, mert ellenkező esetben a vevőközönség a hirdetésben kínált engedmények valóságát nem ellenőrizheti, tehát megtévesztésnek van kitéve, másrészt pedig a vevőknek ilyen ellenőrizhetetlen engedmények ígéretével való becsábítása a versenytársakkal szemben meg nem engedhető cselekmény. (Tsz. 41.050—1933.) — Hangzatos öndicséret értékelése. (Összehasonlítás.) Ha hirdetett árut az egész országhan csak a felperes és az alperes gyártják, és ez a kérdéses árufajtát használó vásárlók körében köztudomású, úgy nem lehet vitás, hogy az alperes hirdetésében foglalt öszszehasonlítás kizárólag csak a felperes gyártmányára vonatkozhatott, s így az alperes hirdetése minden hangzatmsága dacára alkalmas lehetett a felperes rovására az alperes áruja kelendőségének fokozására. (T. 12.461—1933.) — Az összehasonlítás csak az esetben tekinthető megengedettnek, ha az tárgyilagos és-a versenytárs jogtalan fellépése teszi indokolttá az üzleti érdekeknek ilymódon való védelmét. (T. 12.461—1933.) Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82—4—35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.