Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 2. szám - Az ipari újdonságok fokozottabb védelme

IPAEJOGI SZEMLE 3 egyéni cég (Posta—távírda) be van jegyezve és kétségtelenül haszonhajtó állami vállalkozás és a felperesével konkurráló hasonló pénzbedobó készüléket hoz forgalomba, — a Tvt. 30. §-ára való tekintettel versenytársnak minősül. (Tsz. 41.879— 1933.) — Vezérképviselő és viszonteladó, versenytársak. (Tsz. 41.813—1933.) — Szénkereskedő és kályhásiparos versenytárs, mert az alperes (szénkereskedő), aki vevőinek ingyen kályhaés tűzhelytisztítást és díjmentes karbantartást ígért, felperes kályhásiparosok üzleti érdekeivel összeütközésbe került, nekik versenyt támasztott. (Tsz. 45.425—1933.) — A versenytársi jogosultságot nem szünteti meg az a körülmény, hogy a vezérképviselet a cégjegyzékből töröltetett. Ugyanis a törvény a vállalat fogalmát a tényleges működésben tartott üzemhez köti s így a formai jogosultság kérdése a versenytörvény szempontjából jelentőséggel nem bír. (K. 5247—1933.) Száraz külföldi insulinpornak felhígított állapotban magyar termékként forgalombahozatala a friss honi gyártású insulinnal szemben jogosulatlan versenyt képez, mellyel szemben jogosult a h'írlapi védekezés. (K. 4663/1933.) Versenytárs üzletkötésének meghiúsítása. Ha a kereskedő valamely ügyletet még meg nem kötött ugyan, de annak érdekében lépéseket tett, s arranézve sikerrel bíztató tárgyalások vannak folyamatban, az ezen körülményekről tudomással bíró versenytárs az üzleti tisztességbe (Tvt. 1. §.) ütköző cselekményt követ el, ha olyan magatartást tanúsít, ami által a versenytársának ügyletkötési lehetőségét meghiusítja. (Kúria P. IV. 2761—1933.) Érdekképviselet, mint felperes csupán abbanhagyási igényt terjeszthet elő, kártérítést nem követelhet. (T. VII. 7759—1933.) Versenytárs vevőkörének megfélemlitése. Az alperes postaigazgatóság a távbeszélőelőfizetőkhöz azt a felhívást intézte, hogy aki a posta tulajdonát képező távbeszélőkészülékre önkényesen bármit felszereltet, az előfizetők sorából azonnal kizárható és felhívta az előfizetőket, hogy a felperes perselyét azonnal szereltessék le. Minthogy azonban bekapcsolás alatt csak az áramkörbe való bekapcsolás érthető és felperes perselye az áramkörtől teljesen független és azt a célt szolgálja, hogy a készüléket ingyenesen ne lehessen használni, amit az előfizetőnek joga van meggátolni, nyilvánvaló, hogy az alperes felhívása jogalappal nem bír és alkal mas arra, hogy a felperes készüléke iránt ellenszenvet keltsen fel és felperes vevőkörét megfélemlítse. (Tsz. 41.879—1933.) Alkalmazott útján űzött visszaélések. Alkalmazott a Tvt. szempontjából. Az olyan jutalékos ügynök, aki egyedül és kizárólag egy munkaadó részére fejt ki tevékenységet, a Tvt. szempontjából alkalmazottnak tekintendő. Amennyiben tehát alkalmazottcsábításról van szó, a Tvt. idevonatkozó rendelkezései a jutalékos ügynökre is alkalmazandók. (T. 8226— 1933.) — Alkalmazott csábítása. A megállapított tényállás szerint az alperes a felperesi cég alkalmazásából kilépve, önállósította magát, majd pedig felkereste lakásán a felperesi cég egyik alkalmazottját ési nagyobb fizetés kilátásba helyezésével arra igyekezett rábírni, hogy állását otthagyva, nála vállaljon állást. Alperesnek ez az eljárása a Tvt. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekmény. (T. 2391—1933.) — A versenytárs alkalmazottjának szerződtetése. Az a vállalat, amely tudja, vagy kellő gondosság mellett megtudhatja, hogy versenytársának alkalmazottja a felmondási idő kitöltése nélkül jogellenesen lépett ki, tisztességtelen versenyt követ el, ha az állását jogtalanul elhagyó alkalmazottat szerződteti. Nem lehet ugyan általánosan kötelezővé tenni az új munkaadóra azt, hogy az alkalmazott kilépésének okait kutassa, de kötelező ez oly esetben, amikor konkrét tények arra utalnak, hogy az alkalmazott előző állását jogtalanul hagyta el, így pl. abban az esetben, ha az új munkaadó még a szerződtetés előtt értesül arról, hogy az alkalmazott a régi munkaadójának előlépek vagy elszámolandó összegek címén nagyobb összeggel tartozott, s ennek ellenére felmondás nélkül lépett ki. (T. 8226—1933.) Vevőfogdosás. A közönségnek az uccán való egyenkénti megszólításával űzött vevőfogdosás az általános felfogás szerint az üzleti tisztességet sérti és semmiféle jogi, gazdasági vagy erkölcsi indok nincs arra, hogy e megítélés alól kivétessék a fényképészipar, még ha ennek az uccán való gyakorlása egyébként meg is van engedve. (K. 3650—1933.) Eredeti márkacikkek tartányainak utótöltését nem márkásáruval az üzleti tisztességbe Ütköző, a védjegyes áruk előállítóit megkárosító és a vevőközönség megtévesztésére alkalmas cselekmény. — A debreceni kereskedelmi és iparkamara mellett működő választott bíróság teljes egészében magáévá tette a budapesti kereskedelmi és iparkamara zsűrijének fentidézett álláspontját és nem márkás cipőkrémnek márkás cipőkrémdobozokban való forgalombahozatalát tisztességtelen versenynek minősítette, tekintet nélkül arra, hogy az üres dobozt a viszontelárusító adja-e vagy pedig a vevő hozza. — Nyilvánvaló, hogy alperes, amikor körlevelében azt a kifejezést használta, hogy »a fogyasztó vevő által magával hozott dobozba* a cipőkrémet belemórheti, hogy ez a doboz akár fából, akár bádogból készült, de márkás jelzéssel el nem látott doboz, vagy bárminő más doboz, hanem nyilván arra az esetre, amely a gyakorlati életben a leggyakrabban előfordul, hogy a viszontelárusító kereskedő beleméri a nem márkás cipőkrémet a vevő által hozott márkás dobozba, amely tény a jelzett zsűrinek a választott bíróság által is helyesnek elfogadott döntése szerint tisztességtelen versenynek minősül. (Vb—Debrecen, 5861—1934.) Ajándékozás. (»Ingyen«.) Az állandó bírói gyakorlat ezerint nem lehet rendszeres ajándékozás tárgyává tenni oly cikket, amely egy egész foglalkozási ágnak megélhetési forrása. (Tsz. 33.546—1932.) — Ingyen fényképre szóló utalványok osztogatása. Az alperes kereskedőknek az a cselekménye, hogy vevőiknek ingyen fényképre jogosító utalványt ajándékoztak, a felperes fényképészek szempontjából nem azért tekintendő a Tvt.-be ütközőnek, mert az ajándék az alkalmi figyelmesség mértékét meghaladta, ezt ugyanis csak az ajándékozó kereskedőknek szoros értelemben vett versenytársai sérelmezhetnék, hanem azért, mert ajándékul oly tárgyat adtak, amely egy önálló iparág egyedüli keresetforrását képezi, s a tényük alkalmas ezen iparág teljes tönkretételére, s ez a tönkretétel nem a szabad verseny megengedett eszközeivel történik, hanem a Tvt. által tiltott ajándékozással. (T. 7759—1933.) — »Ingyen« hirdetése egymagában is a Tvt.-be ütközik. Aki a kizárólagos üzletágát képező árut vagy szolgáltatást állandóan és rendszeresen »ingyen« kínálja, a Tvt. 1. §-ába ütköző cselekményt követ el, tekintet nélkül arra, hogy a hirdetett szolgáltatást valóban ingyen adja-e. Ugyanis az állandó bírói gyakorlat értelmében a haszonszerzésre alapított kereskedelmi vagy ipari foglalkozás céljával, rendeltetésével fogalmilag ellenkezik az ingyenesség, s az ilyen hirdetés nyilvánvalóan csak a versenytársak vevőkörének elvonására, sőt azoknak tönkrejuttatására irányul. (Tsz. 33.546—1932.) — Az ingyenesség hirdetését a bírói gyakorlat csak kivételesen és átmenetileg, rövid időre, az üzleti érdek által kellően indokolt esetben engedi meg. Az alperes szénkereskedő röpcéduláin azt hirdette, hogy állandó vevőinek tűzhelyeit és kályháit szakemberrel díjmentesen karbantartja és tisztíttatja. Minthogy alperes hirdetésében az ingyenes szolgáltatást állandó vevőinek, tehát nyilván hosszabb időre helyezte kilátásba, az ilymértékű ingyenes szolgáltatás a Tvt. 1. §-ába ütközik. (Tsz. 45.425—1933.) — Viszonteladó alkalmazottainak jutalmazása. Az üzleti alkalmazottaknak a kívülről jövő, nagyrészt titkolt díjazás az alkalmazottak erkölcsi felfogásának meglazulását eredményezheti, ami — ha általánossá válik — veszélyes jellegénél fogva az üzleti verseny elfajulására vezethet. Ezek szerint alperesnek az a cselekménye, hogy az általa gyártott izzlapok minden párjához egy sorszámozott szelvényjegyet mellékelt, amelynek minden darabja után a beszolgáltató üzleti alkalmazottaknak 10 fillért fizetett, a Tvt. 1. §-ába ütközik. (K. 652—1933., 3558—1933., 3070—1933.) Árleszállítás értelmezése. Alperesnek az a hirdetése, hogy a kérdéses autóalkatrészt »az eddigi áraknál 40—50%-kal olcsóbban árusítja, egymagában még nem ütközik a Tvt.-be, mert a kérdéses alkatrészt a kereseti előadás szerint maga a felperes se állandó egységárban hozza forgalomba és nincs semmiféle ténybeli adat arra, hogy az alperes a szakmabeli kereskedőknél esetleg kialakult árakhoz viszonyítva valótlan olcsóbb árat hirdetett volna. (T. 15.662—1933.) — Árleszállítás hirdetése a Tvt. 2. §-ába ütközik, ha a hirdetés szerint az összes cikkek árát leszállítottnak jelzi, a valóságban azonban csak néhány cikk kapható leszállított áron. (Tsz. 43.818—1933.) Aruvédelmi reudszer. Aki valamely áruval hivatásszerűen kereskedik, annak tudnia kell arról, hogy az illető árura nézve fennáll-e árvédelmi rendszer, s ha ezt tudva, az árut árbetartás kötelezése nélkül szerzi meg olyantól, akiről tudja, hogy az árbetartást vállalta, akkor az utóbbi szerződésszegésének részesévé válik, ha pedig abban a hitben tartotta az árbetartásra kötelezett eladót, hogy az előírt fogyasztói árakat meg fogja tartani, ebben az esetben oly hallgatólagos kikötés történt, amely az árak megtartására szerződés erejével kötelez. (Vb. 9473—1933.) — Árvédelmi rendszer megszegése. Miután felperes wrbetartási klauzulája nem közszükségleti cikkre vonatkozik, annak joghatályossága minden kétségen felül áll. Alperesnek az a védekezése, hogy a szóbanforgó készüléket használt állapotban vette és mint ilyet kínálta eladásra, nem volt elfogadható, mert a kirakatban elhelyezett készüléken az ármegjelölés mellett nem volt feltüntetve az, hogy a készülék használt, s ez már magábanvéve is a Tvt.-be ütközik. (Vb. 9908—1933.) — Arvédelcm alatt álló márkacikknek a megállapított áron aluli eladása az üzleti tisztességbe ütközik, még abban az esetben is, ha az áru előállítója megengedte volna az illetőnek az áron aluli eladást, mert az előírt árakat a versenytársakra való tekintettel is be kell tartani. (Tsz. 41.459—1933.)