Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 2. szám - Az ipari újdonságok fokozottabb védelme

IPARJOGI SZEMLE VVl/iH évfolyam AAlllli Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1934 tMis 2. szám Tagsági járulékként Irt Jáhrlicher Bezugspreis IU l IIHR^ETVUNG: DR BÁNYÁSZ JENÓ ÓS DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület - Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Az ipari újdonságok fokozottabb védelme Az iparügyre vonatkozó állami gondoskodásnak, az iparpolitikának feladatai közt kiválóan fontos helyet foglal el az ipari tulajdonjog védelme. Az ipari minták oltalmáról szóló kereskedelemügyi miniszteri rendelet az ipari tulajdonjognak azon fontos részét rendezi, melynek célja: oltalmat nyújtani azoknak az új alakú iparcikkeknek és új ipari mintáknak, amelyek ipari cikkeken alkalmazást nyernek. Hogy az ipari minták oltalmára vonatkozó szabályok hazánkban reformra szorulnak, azt indokolja különösen gyáriparunknak az utolsó két évtizedben tett nagy fejlődése, amely a mai hiányos és elégtelen védelem mellett jelentőségének megfelelő oltalomban nem részesül. Annál inkább szükséges ez ma, amidőn gyárosainknál komoly az a törekvés, hogy művészeinkkel karöltve alkossák iparcikkeiket és még a mindennapi szükséglet kielégítésére szolgáló cikket is mennél tetszetősebb, aesthetikai hatásra számított alakban, művésziesen állítsák ki. Ily intézkedés teljesen megfelel a haladás követelményeinek s minden tekintetbea indokolt. A minták oltalma tárgyában készült rendelettervezet, amelyet a kereskedelemügyi miniszter a napokban közzétett, felöleli mind az ipari vagy ázlésminták, mind a használati minták oltalmára vonatkozó rendelkezéseket és szabályozza a mintaügyekben követendő bírósági eljárást is. Az ízlésmintákra és a használati mintákra vonatkozó rendelkezéseket nem foglalja jogszabályba, mivel az ízlésmintának, mint a használati mintának közös jellemzőjét valamely ipari készítmény alakjának sajátos formálásában látja. A rendelettervezet a minta részletes fogalmi meghatározását nem tartalmazza. Ehelyütt 1. $-ában csak a minta két jellemző tulajdonságát említi meg, tudniillik azt, hogy a minta mindig valamely ipari készítményen alkalmazható és hogy az ipari készítménynek sajátlagos alakot ad. Azt a kérdést, hogy a mintaoltalomra bejelentett tárgy egyáltalán alkalmas-e természeténél, a tulajdonságánál fogva oltalomra, illetőleg, hogy mintának lehet-e tekinteni, a tervezet a bíróság döntésére bízza. A tervezet a mintalajstromok vezetését továbbra is a kereskedelmi és iparkamarák hatáskörébe utalja. A mintaügyekben követendő eljárást a rendelet a szabadalmi bíróság hatáskörébe utalja. A mintaügyi bitorlásból felmerülő eljárást a járásbíróságok hatáskörébe utalja. Az eljárásban a kereskedelmi ós iparkamara mind az elsőfokú, mind a felebbezési tárgyaláson kiküldöttel képviseltetheti magát, aki közérdekből felszólalhat. Az oltalom idejét a rendelet 10 évre emeli fel az eddigi 3 évvel szemben. Az oltalmi díjak az eddigi egységes 4 pengővel szemben fokozatosan vannak megállapítva. (Bejelentési díj, első év 4 pengő, második 5 pengő, kezdők 65 pengő.) Végül megszünteti az úgynevezett zártborltékban elhelyezendő minták intézményét. A tervezetet az érdekeltség örömmel üdvözli. A jogszolgáltatásnak az arra hivatott Szabadalmi Bíróságra való bízása, a peres eljárásba az illetékes kamarák bevonása; jogsórelmi kérdésekben a rendes bíróságok hatáskörének megállapítása; az oltalomnak (mellőzve a mustra, modell kifejezéseket), kifejezetten úgy használati, mint ízlésmintákra való kiterjesztése; a minták lajstromozását illetőleg a kamarai hatáskör fenntartása: az oltalmi időtartamnak lényeges meghosszabbítása, mindmegannyi oly intézkedések, amelyek a mai jogállapottal szemben határozott haladást jelentenek. A minták fogalmi meghatározásánál azonban az alakvédelem hangsúlyozása nem kielégítő. Az érdekeltség a minta fogalmának a legtágabb értelmét, az oltalmidíjak mérséklését, az oltalom terjedelmének oly megszabását kívánja, amely magábafoglalja mindazt, ami gondolatilag új a mintában. Igen fontos szempontok szólanak amellett, hogy a használati és ízlésminták, bár egy rendeletben, de elkülönítve definiáltassanak ós tárgyaltassanak. E felfogás szerint minta létrehozatalának alkalma, külsőségei, annak techniki megvalósítása, gazdasági kihatásai, üzleti jellege és főleg az ahhoz fűződő közérdek teljesen eltérők a két kategória tekintetében. így pl- a divatcikk ízléses, a divatnak alávetett, tehát rövidebb életű produktumai a fáradságos és költséges kísérletezések útján előállított munkaeszközökkel, gépelemekkel; a maga helyett beszélő (tehát leírást nem igénylő) ízléses minta, rajz, — az új irányt mutató — és így a lényeg igénypontokba foglalását követelő feltalálói gondolattal, a külföldi ízlésminták átültetéséhez fűződő, sokszor inkább magánérdekek, ötletek, fogások utánképzéseinek szigorúbb elbírálása, új körbe való átvitelének megengedése, — a fontosabb általános gazdasági érdeket érintő használati mintákhoz fűződő közérdekkel; az ízlésminta gyakorlatba vételének kisebb jelentősége, a használati minta gyakorlatba vételéhez fűződő közérdekű garanciák szükségességével állanak szemben. E kérdések megfelelőbb szabályozásával, az iparcikkek ízléses kivitelét és használhatóságát célzó egyéb szempontok figyelembevételével, a rendelet életbeléptetésétől, komoly eredményeket várunk. Az Iparjogvédelmi Egyesület vitaülésben foglalkozik a rendelettervezettel. A vitaülés lefolyását, illetve határozatait legközelebbi számunkban ismertetjük. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Zsűri elvi jelentőségű döntései A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Zsűri Székács Imre elnöklete alatt tartott üléséből az alábbi elvi jelentőségű döntéseket közöljük. A beszerzési áron történő eladás tisztességtelen versennyé válhatik a kísérő jelenségek folytán. A Zsűri nézete szerint, amennyiben valamely cég haszon nélkül vagy oly minimális haszon mellett értékesíti áruit, amely egyes szakmák üzleti exisztenciális érdekeit súlyosan veszélyezteti, nem kifogásolja, ha a szakma ily árrontókkal szemben az áru további kiszolgáltatását megtagadja. Szükségesnek tartja azonban, hogy az üzleti exisztenciális érdekeiben veszélyeztetett szakma e lépés megtétele előtt az árrontót eljárásának következményeire előzetesen felhívja. (J. 5469 I—1934.) Állandóan nyereség nélkül eladni egy idegen üzletág főcikkét: az üzleti tisztességbe ütközik. A Zsűri ez álláspontját a Kúria magáévá tette. A Kúria megítélése szerint túllépi a megengedett üzleti verseny határát az az eljárás, amikor valamely vállalat csupán abból a célból, hogy a tulajdonképpeni üzletkörében az annak keretén belül maradó versenytevékenységgel elérhető hasznot meghaladó nyereséghez jusson, egy idegen üzletág (jelen esetben fegyver- és lőszerkereskedés) főcikkét minden nyereség nélkül állandóan forgalomba hozza, mert az üzleti verseny tisztességével nem fér össze annak a magatartása, aki valamely árunak az észszerű gazdálkodással ellentétes alacsony áron való árusításá-