Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - Köztudomású tények bizonyítása

IPARJOGI SZEMLE 3 Kizárási okok a választott bírák ellen. A Választott Bíró­ságok szervezetéről és eljárásáról kiadandó kereskedelmi és igazságügyminiszteri rendelettervezet szerint aki a kamara választott bíráinak névsorába fölvételét elfogadta: a válasz­tott bíráskodásra írásbeli nyilatkozat (1911 :1. te. 773. §.) nél­kül is köteles, mégpedig akkor is, ha olyan fél (üzleti helye nem a kamara területén van) választja, aki a névsorba nem tartozó egyént is választhatna. A polgári perrendtartásról szóló törvény (1911 :1. tc.) 59. és 61. faiban említett okokból a választott bíróság elnöke és tagja is kizárható. Aggályos­sági ok az is, ha a bíróság tagja valamelyik félnek vagy kép­viselőjének ügyfele, ügyvédje, vagy állandó üzletfele. Az a fél, aki maga vagy ellenfelével egyetértve válasz­totta a bírót, a bíró kizárását csak abban az esetben kérheti, ha a kizárás oka csak a választás után keletkezett, vagy ju­tott tudomására. A hirdetések helyes szövegezése ma a hirdető legsúlyosabb gondja. Az üzleti hirdetések korlátozásáról szóló 1933 : XVII. te. ez év január hó 1-én életbelépett és a törvény tiltó rendel­kezéseibe ütköző reklámszöveget súlyosan (két hónapig terjed­hető elzárással) bünteti. Nap-nap után tömegével érkeznek a J ury-iroüához különböző reklániközlések, kérve az iroda elbí­rálását, illetve előzetes szankcióját. A kérdés természetesen így meg nem oldható. Az iroda mindazonáltal egybegyűjti a beérkező reklámközléseket és azt esetről-esetre az egybe­hívandó J ury-bizottságoknak bemutatja. Minden különösebb kommentár nélkül, úgy véljük, az egyes reklámszövegek kap­ósán megnyilatkozott jury-vélemények adják majd a leghelye­sebb útmutatásokat. A Jury döntéseit lapunk legközelebbi szá­mában és azt követőleg tájékozásul közreadjuk. Tisztességtelen verseny. Az 1923:V. tc. teljes joggyakor­lata és az üzleti hirdetések korlátozása és az 1923 : V. tc. mó­dosítása tárgyában hozott 1933 : XVII. tc. magyarázata. írták: dr. Bányász István és dr. Szenté Andor, az Iparjogvédelmi Egyesület titkárai. 1934. Iparjogvédelmi Egyesület kiadása. Ára 4 pengő. — Ez a kommentár 1933. év végéig teljes terje­delmében és rendszerbe foglalva feldolgozza nemcsak a pol­gári bíróságok, hanem a kamarai Juryk és választott bírósá­goknak versenyperekben hozott összes eddigi ítéleteit; és oly határozatokat is ismertet, amelyek eddig sehol semilyen for­mában közölve nem lettek. A könyv szerzői arra törekedtek, hogy minden mondatukban az ítélkező fórumok véleménye jusson kifejezésre és a könyvet éppen ezen jellegénél fogva úgy a gyakorlati jogász, mint a kereskedő egyforma haszon­nal forgathatja. — A könyvhöz betűrendes tárgymutató is van illesztve. Joggyakorlat A Jurynck az ajándékozás kérdésében elfoglalt állás­pontját a Kúria szankcionálta. A Jury álláspontjával egye­zően kimondja a Kúria elvi jelentőségű döntésében, hogy az ajándékozást egyrészt annak mértéke, másrészt annak módja alapján tekinti törvénybeütközőnek, vagyis akkor, ha az ajándékozás nem alkalomszerűen, rövid ideig, csekélyebb értékű figyelmességek nyújtásával történik, hanem állan­dóan, rendszeresen, az áru kiszolgáltatásával együtt, annak értékéhez arányosítva, a kisebb figyelmességet meghaladó értékben, különösen az ajándékozás előzetes hirdetése mellett. (K. 652—1933.) A viszonteladók alkalmazottainak jutalmazása. Valamely vállalatnak ama üzleti eljárása, hogy a viszonteladó keres­kedő üzleti alkalmazottait az üzletben elért forgalom nagy­ságához mért juttatásban részesíti, egymagában véve nem tekinthető az üzleti tisztességbe ütközőnek, ha tannak célja pl. valamely árunak a forgalomba való bevezetése, ismertté tétele. Ha azonban a jutalmazás nem ily célból, vagy e cél keretén túlmenően, állandóan, rendszeresen, különösen oly módon történik, hogy a jutalmat az alkalmazottaknak előre kilátásba helyezik, ebben az esetben a Kúria a Jurynek is­mételten elfoglalt álláspontját szankcionálva megállapítja, hogy a jutalmazás a Tvt. 1. §-ába ütközővé válik. Az ilyen rendszeres és a viszonteladó kereskedő részére megrendelt áru mennyiségéhez igazodó jutalom ugyanis a dolog termé­szete szerint az üzleti alkalmazottakat saját személyükben érdekeltekké teszi. (K. 652—1933.) A Tvt.-be ütköző szokás (Behivogatás) nem vehető fi­gyelembe. Bár a nyílt piacon sátrakban árusító kereske­dőkre és iparosokra nem alkalmazhatók mindenben azok a szabályok, amelyek a zárt üzlethelyiségben árusító keres­kedők és iparosok üzleti versenyét a tisztesség szempontjá­ból korlátozzák, így szól a Kúria ítélete, mégis az árusító hely (sátor) előtt elhaladók feltartóztatása, becsalogatása, vagy tolakodó módon való bevitele a nyílt piaci forgalom­ban is tűrhetetlen tisztességtelen eszköze az üzleti verseny­nek. (K. 2516—1933.) »Sidol—Pyrol« hasonló. (Vb. 15437—1933.) Megtévesztés kedvezményes vásárlás látszatával. Az al­peresi körlevelek szövegének egész elrendezése, kifejezések kiválasztása és az adatok csoportosítása által alperes azt a látszatot kívánta kelteni, hogy valamely hatóság, vagy tisztviselői szervezet megbízásából jár el, s akciójának azt a megtévesztő színezetet kívánta adni, hogy az őt megbízó ha­tósághoz vagy szervezethez tartozó tisztviselők — és csakis ezek — nála utalvány ellenében kedvezményes áron vásá­rolhatnak. (Vb. 10550—1933.) Ábrák összetéveszthetősége. Amennyiben a rajzok, áb­rák ugyanazt a gondolatot, ötletet kívánják kifejezésre jut­tatni, — az össze tévesztés lehetősége, tehát az utánzás ténye fennforog. (K. 2397—1933.) »Beugratás« fogalma. Amidőn a versenytárs megbízottai kifejezetten a felperes közismert márkás áruját kérik, nem ugratják be az alperest más áru kiszolgáltatásába. A tanuk eljárása még abban az esetben se tekinthető beugratásnak, ha tényleg oly áron kérték az árut, amily áron .azt nem lehet kapni, mert az eladó nem tételezheti fel, hogy a vevő az áru árát ismeri, tehát nem létező ár említése esetén az eladó kellő felvilágosítással tartozik. (T. 8786—1933.) Az áru gyakorlati célt szolgáló csomagolási módjának utánzása. Mások gazdaságilag hasznosítható gondolatának és ötletének korlát nélküli kihasználása éppúgy az üzleti tisz­tességbe ütközik, mint a versenytárs munkájának korlát nélküli kihasználása. Az áru forgalombahozatalának gyakor­lati céljait szolgáló, a gyakorlati igények és az áru termé­szete szempontjából nélkülözhetetlen csomagolási mód azon­ban, amelynek egy bizonyos vállalattól vagy helyről való származásra utaló jelentősége, megkülönböztető erő hiányá­ban, különben sincs, (színes tapétapapírok tekercs alakban) — a közhasználat elől nem vonható el. (Vb. 16598—1933.) Megtévesztés az áru anyaga tekintetében. Az a körül­mény, hogy alparea a borból, mint alapanyagból készült ecetet párlatokkal feljavítja, nem jogosítja fel őt arra, hogy az ily módon készült ecetet »nem borecet« jelzéssel hozza forgalomba. (Vb. 16767—1933.) A vállalat szünetelése. Az a körülmény, hogy a verseny­társ üzleti tevékenysége szünetel, egymagában sem a ver­senytársi minőséget, sem pedig az annak alapján a Tvt. ren­delkezéseiből folyó kereshetőségi jogot nem szünteti meg; mert erről csak akkor lehet szó, ha az eset körülményeiből meg­állapítható, hogy az üzleti tevékenység abbanhagyása végleges. (K. 2963/1933.) Ügyletkötési lehetőségek erkölcstelen meghiúsítása. Ha a kereskedő valamely ügyletet még meg nem kötött ugyan, de az ügylet megkötése érdekében lépéseket tett s arranézve sikerrel kecsegtető tárgyalások vannak folyamatban, az ezek­ről a körülményekről tudomással bíró versenytárs az üzleti tisztességnek megsértése nélkül nem követhet el olyan cselek­ményeket s nem tanúsíthat olyan magatartást, ami által a versenytársának ügyletkötési lehetőségét meghiúsítja. (K. 2761/1933.) A cég ellen indított per az alkalmazottal szemben per­függőséget nem okoz, mert az alkalmazott a vállalattól külön­böző személy; már pedig a függőségnek egyik feltétele a per­beli felek ugyanazonoseága. (K. 2968/1933.) Stilizált virágoknak frottír-törülközőkön alkalmazása álta­lánosan szokásos e így a virágminták eltérése megkülönböztető jelleggel bír. (K. 3723/1933.) Hírnévrontás. Az alperes körlevelekben arra kérte fel a felperes több vevőjét, hogy adjanak neki (az alperesnek) írás­ban olyértelmű nyilatkozatot, amely szerint a felperes áruját 2—3 évvel ezelőtt rájuk tukmálták és azt csak úgy lehetett eladni, hogy egy közismert más márkás áru neve alatt szolgál­tatták ki, s hogy az árut csak bizományba vették át és csak­nem teljes egészében visszaküldték a felperesnek. Az alperes­nek ez a magatartása hírnévrontás. (Tsz. 43.647/1933.) Reklámszédelgés jogtalan céghasználattal. Alperesnek az a cselekménye, hogy egyéni cég létére polgári nevének elhallga­tásával az általa Budapesten képviselt külföldi vállalat neve alatt hirdeti iparát: reklámszédelgés. (Tsz. 32.079/1933.) Üzlettulajdonos vagyoni felelőssége. Az alkalmazottjai által készített kirakatokban az áruk minőségét feltüntető áruk feliratait a vállalat tulajdonosa tartozik a kirakatrendezés után azonnal ellenőrizni. (T. 7359/1933.)

Next

/
Thumbnails
Contents