Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 5. szám - Ráadás (ajándék) kiárusítás, árrontás

IPARJOGI SZEMLE XXVIII. i,,°*am Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1934 novNermber 5. szám Tagsági járulékként 10 Jáhrlicher Bezugepreia IU P IIHR^TI^UNG: DR BÁNYÁSZ JENÓ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerbiichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Ráadás (ajándék), kiárusítás. ^ árrontás A tisztességtelen verseny leküzdésére alakult Nemzetközi Liga berlini konferenciája A tisztességtelen verseny leküzdésére alakult Nemzetközi Liga ezévi berlini konferenciáján a feltűnő nagyszámban megjelent jogászok, valamint a gyakoidati élet emberei (a nemzetközi kereskedő- és iparosvilág reprezentánsai) behatóan megvitatták a nemzetközi üzleti versenyélet legégetőbb problémáit és egyben legsúlyosabb kinövéseit, valamint az ezen kinövések hatásos és eredményes leküzdésének előfeltételeit. A Liga különösen az ajándékozás, a kiárusításokkal űzött visszaélések, valamint az árrontás elleni nemzetközi küzdelem megszervezését tartja elsőrendű feladatának. A Liga megjelent tagjai egyértelműen megállapítják, hogy az üzleti versenyélet korszolidációjának alapja, előfeltétele, függetlenül annak versenyjogi értelemben vett tisztességtelen vagy erkölcstelen voltától, o verseny elfajulásának megakadályozása és az egészséges fejlődés útját álló kinövések lenyesése. A Liga megállapítja, hogy a gazdasági újjáépítésnek ez az iránya mind erőteljesebben hódít teret, örömének ad kifejezést, hogy célirányos, a tagállamok által támogatott nemzetközi munkája jelentős gyakorlati eredményekkel is járt és hogy valamennyi kultúrállam mind fokozottabb mértékben veszi védelmébe a tisztességes és becsületes úton haladó kereskedő- és iparosvilágot, — hatásos és célravezető jogi szabályozásokkal biztosítja a Liga értékes munkájának gyümölcsét. / Ráadás (ajándékozás). A ráadás (ajándékozás) kérdésében a Liga a teljes, megalkuvást nem tűrő elutasító álláspontra helyezkedett A még oly csekély értékű és a figyelmességek határát meg nem haladó reklámtárgyak osztogatását is tilalmazza, ha azok a forgalomban rendes árukként szerepelnek, ha azoknak a vásárlók szemében vonzó, vásárlásra ingerlő értékük van. Feltétlenül megköveteli, hogy a ráadások reklámjellege minden kétséget kizáróan kiemelkedjék. A ráadás nyújtásának generális tilalmát a Liga a rabatt nyújtásának fokozottabb ellenőrzésére is kiterjeszti, nehogy a törvény vagy rendelet rendelkezései bárminő irányban is megkerülhetők legyenek. örömmel tölt el bennünket, hogy a magyar jogszolgáltatásnak a ráadás, az ajándékozás kérdésében, külön törvényes szabályozás hiányában elfoglalt jogi álláspontját és elvi meghatározásait a külföldi jogászvilág és gyakorlati élet emberei kielégítőnek és határozottnak találták. A magyar kiküldött felszólalásában — általános helyeslés mellett — utalt arra, Hogy a magyar jogi felfogás változatlanul hirdeti a ráadásnak, az ajándékozásnak a vevőközönség megtévesztésére irányuló és így tisztességtelen versenyeszköz jellegét, mert a magyar álláspont szerint az ily kedvezósek nyújtása túlmegy a megengedett üzleti verseny határán és az áru valóságos értéke tekintetében téves képzetek előidézésére — és ily módon az ajándékokat, tiltott ráadásokat nem szolgáltató versenytárs árkalkulációjában való bizalom megrendítésére alkalmas. Fennforog továbbá a veszély, hogy az áru azonos minőségétől eltérő ráadás-áruknak, ajándékoknak az osztogatása a versenytársakat arra készteti, hogy ne az áruk minőségével, vagy olcsóságával, hanem ajándéktárgyak, idegen, a főárutói eltérő fajtájú, tetszetős ráadás-áruk osztogatásával vegyék fel a versenyt. Súlyos kifogás alá esik tehát, úgymond, az áru értékével arányban álló figyelmességek nyújtásának a megengedése. A Liffa konferenciáján felszólalók osztották a magyar álláspont helyességét és egyértelműen hangoztatták ama felfogásukat, hogy a figyelmességek valóban csak figyelmességek, reklámtárgyak, ily célt szolgáló áruk legyenek, a vásárlót komoly értékük nyújtásával, még azok való értékének a feltüntetésével se befolyásolhassák. A felismerhető szándék sohasem téveszthető szem elől: a vevő csábítása, a vevő megtévesztése. (A kérdés megkerülése volna, ha az autóvásárló az autó árénak még oly csekély százaléka arányában, készpénz rabatt helyett akár az autó árának 2%-a erejéig is értékes és a forgalmi életben kétségkívül komoly értéket, önálló kereskedelmi árut kapna ráadás-, illetve ajándékképpen. A ráadás tehát ily esetben ís csak kifejezetten és felismerhetően csekély értékű reklámtárgy lehet.) De nemcsak az áru értékével arányban álló, de attól fajilag elütő áruknak ráadásként történő osztogatása is kifogásolható, mert oly rést üt magán az általános elven, amely illuzóriussá teszi a tiltó rendelkezések érvényesülhetését, egyenesen azok megkerülésére ingerel. Általános tetszéssel fogadta a Liga a magyar kiküldöttnek a zsűri és a kúriának idevonatkozó döntését ismertető közléseit. Az állandó bírói gyakorlat szerint (legutóbb K. 1847—34) ugyanis a rendszeres s a megrendelt vagy átvett áru mennyiségétől, vagy értékétől függővé tett, s a szokásos figyelmességeket értékben is túlhaladó és előzetes hirdetés mellett történt ajándékozás — abban az esetben is, ha az ajándék tárgya fajilag elüt attól a cikktől, amelynek vételével kapcsolatban azt juttatják, — a tvt. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek minősül, mert túlmegy a megengedett üzleti verseny határán és nem fér össze az üzleti tisztességével. Különös elismerésre talált a magyar zsűrinek ama megállapítása, hogy a tisztességtelen verseny fennforgásának nem lehet akadálya, hogy az ajándékok, ráadások osztogatása állandó és általános gyakorlattá fajult, miután hatályos kereskedelmi szokás a törvénnyel, vagy annak szellemével, az üzleti jóerkölcsökkel szemben nem létesülhet. II. Kiárusítás. A kiárusítást illetően a Liga a kiárusítási engedély megadását csak az esetekben tartja megeugedhetőnek, ha a vállalkozó üzletét teljes egészében, vagy részlegesen megszűnteti. Minden egyéb esetben az engedélyezést a legélesebben ellenzi. Ugyancsak a legélesebben szembefordul minden oly törekvéssel, amely a szezonvégi, leltári, vagy egyéb alkalmi vásárok engedélyezésének szaporítását célozza. A tárgyalások folyamán felmerült az a kérdés is, hogy az egyébként engedélyezett alkalmi vásárok (karácsonyi, húsvéti stb. vásárok) a vásárt megelőzően mely időponttól hirdethetők. A Liga e tekintetben a magyar javaslattal egyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ily külön engedélyhez nem kötött vásárok megtartása, a vásár napját megelőzően több mint U nappal nem hirdethető. E terminusok a legszigorúbban betartandók. A Liga a kiárusítások kérdésében elfoglalt álláspontjánál teljes egészében átveszi és idézi a magyar javaslatot. ///. Árrontás. A magyar javaslattal egyezően tisztességtelen versenynek minősíti a Liga az állandóan és rendszeresen beszerzési áron avagy az alatt történő árusítást, általában azonban minden oly önköltségi áron történő eladást (tehát nemcsak a rendszeres önköltségi áron történő eladást), amely egyenlőtlen versenyfeltételekre támaszkodik, amelynek alapja a kötelezettségek nem teljesítése, közintézmények részéről nyújtott előnyök élvezete stb., stb. Az európai államok legtöbbje bár az árrontást, az állandóan és rendszeresen beszerzési áron vagy ez alatt történő árusítást még egymagában véve nem tekinti tisztességtelen versenyeszköznek, hangsúlyozza azonban, hogy az árrontást a versenytörvénybe ütközőnek, vagyis erkölcstelennek minősíti, ha az árrontás körülményei az üzleti tisztességgel össze nem egyeztethetők, vagyis