Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 4. szám

2 IPARJOGI SZEMLE lyen, uiint ismeretes, előadókként túlnyomóan magyarok szerepeltek. A közbejött politikai események folytán azonban ezt a konferenciát bizonytalan időre halasztották. A kamarai Választott (Döntő) Bíróságok illetékessége. A Kúria P IV. 6042—1931. számú ítélete szerint nem vitás, hogy az alperes a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kerületében tart fenn telepet, illetve gyógyszertárat, s mert a m. kir. Kúria fentebb hivatkozott ítéletében kifejezésre jutó döntésénél fogva mint gyógyszertártulajdonos kereskedőnek tekintendő, a 6900—0.934. I. M. számú rendelet 2., illetve 3. §-án alapuló kivétel vele szemben alkalmazást nem nyerhet. Következőleg az alperes választott bíráját a Kereskedelmi és Iparkamara választott bíráinak névsorába felvett egyének sorából tartozik kijelölni. (T. 7842—1934.) A felfolyamodási eljárásban észrevételek benyújtásának csak bírói felhívás esetében van helye, minthogy pedig az alperes enélkül nyújtotta be 'észrevételeit, azokat a kir. ítélőtábla hivatalból visszautasította. (T. 7842—1934.) Joggyakorlat Az üzleti verseny fogalma. A kir. Kúria megállapítása szerint üzleti verseny minden olyan gazdasági ténykedés, amely berendezésénél és külső megjelenésénél fogva alkalmas arra, hogy másoknak jogosult haszonszerzésre irányuló gazdasági tevékenységét a fogyasztók elvonása által hátrányosan befolyásolja. Az orvos működése, ha annak szolgálatában bizonyos berendezéseket, gyógyeszközöket vesz is igénybe, lényegileg nem gazdasági természetű, ha a súlypont az orvosnak tudományos képzettségén és orvosi gyakorlatán alapuló orvosi működésén, nem pedig az áru egyszerű eladásán van. (K. 6280—1933.) Versenytárs. A versenytársi minőség megállapítása kizárólag az érdeksérelem fennforgását követeli. (B. P. 31.324—1934. 31.565—1934.) — Ahol feljogosított érdekképviselet lép fel, a versenytársi minőségét vizsgálni nem is szükséges. (P. 34.049— 1934.) — Ha a felek belső viszonya helybérlet volna is, — a kérvényező, ha egyébként bármi jogállású is, kifelé a vevőkkel szemben mégis kereskedőként jelentkezik és így, mint ilyen az árukra vonatkozó versenyzésben érdekelve van. (Vb. 17.231—1934.) — A versenytörvény szempontjából tehát egyedül a tényleges helyzet lévén az irányadó, mindaddig, amíg az arra illetékes közigazgatási hatóság a felperes részéről való ipargyakorlásnak jogszabályba ütköző voltát meg nem állapítja, a felperes a versenytörvény értelmében versenytársnak tekintendő, mint ilyen, a törvény alapján felléphet és ezt a jogosultságát a felperes személyes körülményei és üzleti magatartása sem szünteti meg. (K. 91—1934.) — Elegendő, ha a sérelmes eljárást támasztó fél az ellene fellépő fél érdekkörébe vágó áruk forgalomba hozatalával foglalkozik. Általában versenytársnak kell tekinteni mindazokat a vállalatokat, amelyeknek üzleti működése az ,üzleti verseny terén összeütközésbe kerülhet. Az összeütközés bekövetkezhetik a vállalatok jellegének és méretének elütő volta és a vevőközönség különbözősége dacára. (P. VII. 4608—1934.) — Bútorgyáros és kárpitos versenytársak. (Vb. 9549—1934.) — Azonos vagy hasonló áruk raktáron tartása, azoknak előállításával és eladásával saját számlára, üzletszerűen történő foglalkozás, — ugyanabban az üzletkörben üzleti tevékenység folytatása már megállapítja a versenytársi minőséget. (Vb. 32.729—1934.) — A versenytársi minőség a Tvt. 32. §-ában megjelölt kivételektől eltekintve, a felperesi kereseti jognak előfeltétele ugyan, alperesként ellenben ez alapján perbevonható mindenki, akinek magatartása a Tvt. valamely rendelkezésébe ütközik. (P. 32.348—1934.) Abbanhagyás. Nem elég a cselekmény abbanhagyása, hanem szükséges a felperes jogának elismerése is. (13. P. 30.988-1934. 46.106-1934., 4603—1934.) A jogelismerő nyilatkozat ellenére is fennforoghat az ismétlés veszélye, ha az alperes az általa is tisztességtelennek bélyegzett üzleti eljárást a jogelismerő nyilatkozat után hagyta abba. (P. 1118— 1934.) — Ha a tettes tárgyilagos bizonyítékot szolgáltat arranézve, hogy a cselekmény jogsértő voltát elismerve, a megismétlődés megakadályozására mindazt, ami tőle az élet felfogása szerint az eset körülményei között elvárható, megtett, úgy az abbanhagyási igény is megszűnt. (P. 1118—1934.) Meg nem engedett versenyeszközök. Vevőfogdosás. Az üzleti versenyben alkalmazható versenyeszközök a megengedhetőség szempontjából semmiesetre sem osztályozhatók városrészek, avagy uccák szerint. A szabadverseny nem folytatódhat az ucca forgalmában. (13. P. 31.324/8—1934.) — Aki a gyorstalpaló munkáját ismeri, csak egyszer tévedhet be oda: ócsárlás. (T&z. 43.516—1934.) — Alperes, aki kötelezettséget vállal, hogy a »V. és Társa* céget nem használja, nem hirdetheti cégét mint »Ezelőtt V. és Társa*. (31.202—1934.) — Alperes azon cselekménye, hogy a felperesi süteményt kérő vevőknek kellő felvilágosítás és a vevő belenyugvása nélkül másféle Pékárut szolgáltatott ki, a Tvt. 1. és 9. §-aiba ütközik, és pedig a 9. §-ba ütközik azért, mert a pékárukat, mint a felperes gyártmányát ismerik a forgalomban. (31.100—1934.) — Felperes azzal, hogy a vevőkkel az alperes feltételeinél kedvezőbb feltételek mellett kötött szerződést, a versenyzésnek tisztességtelen módját még nem valósította meg. (P. 4032— 1934.) — Alkalmazottcsábítás. Egymagában abból a körülményből, hogy az újabban alkalmazó a réginél magasabb fizetéssel .fogadja el a jelentkezőt és az alkalmazott a régi helyének elhagyása okául azt hozza fel, hogy újabb helyén magasabb fizetésben részesül, még okszerűen az alkalmazottcsábítás tiltott cselekményének az elkövetésére következtetést vonni nem lehet. (13. P. 45.445—1933.) — Ajándékozás. Figyelemmel arra, hogy alperes csak »új vevő« szerzéséhez hirdetett készpénzengedmények helyett ezen engedménynek megfelelő ajándéktárgyakat, terhére tisztességtelen versenyt megállapítani nem lehet. (Tsz. 31.404—1934.) — Szerződéses megállapodások kijátszása, az áruk (nyakkendők) forgalomba kerülésének, azok rendes útjának és módjának megkerülése: tv. (Vb. 10.408—1934.) — Arrontás. Alperes éppen abban az időben, amikor a gyáros a márkacikkét Budapesten a zárt árvédelmi rendszer létesítésével és az ár meghatározásával megvédte, az előírt árat be nem tartotta, hanem a »Sphinx« nyakkendőket az előírt árnál olcsóbban hirdette és hozta forgalomba. Alperes nyilvánvaló árrontást követett el és azoknak a szakmabeli kereskedőknek, akik az előírt árat betartották, kárt okozott. (Vb. 10.408—1932.) — »A kölnivíz nem valódi, hamisítvány, forgalombahozója csalást követ el és a nevet jogtalanul használja és hogy per van ellene folyamatban* szöveg: a Tvt. 1. és 13. §-ába ütköznek, mert habár a jogos bírálat megengedett, míg az jóhiszemű és tárgyilagos, mégis alperesnek azon eljárása, hogy saját áruját a felperesével összehasonlítva tette a kijelentéseket, eljárása: tv. A sósborszesz kimérése. A Vt. egész rendszerén végigvonul az a i'őelv, amely különösen a törvény 1. §-ában jut kifejezésre, hogy az összes versenytársakra nézve a tisztességes üzleti verseny lehetőleg egyenlő, igazságos és méltányos feltételek mellett bonyolódjék le. Ebből a főelvből kiindulva a törvény tűrhetetlennek és megengedhetetlennek tartja azt, hogy az egyik versenytárs törvénybe, üzleti tisztességbe vagy általában jó erkölcsbe ütköző módon folytatott magatartással jogtalan előnyhöz juthasson, illetve ilymódon versenytársának jogtalan kárt okozhasson. — Vizsgálandó tehát, vájjon a sósborszesznek kimérve történő árusítása, figyelemmel a 3622—1920. sz. Népj. min. rendeletre, a közegészségügynek és a vásárlóközönség közös érdekére, ilyen tilalmazott magatartás? A hivatkozott rendelet bár kifejezetten nem tartalmaz e tekintetben tiltó rendelkezést, ámde kimondja, hogy a rendelet megjelenésétől kezdve, csak olyan készítmények hozhatók forgalomba, amelyek legalább 50 térfogat százalék tiszta aethylszeszt tartalmaznak és továbbá, hogy: »a készítmény szesztartalmát az árufeliraton fel kell tüntetni«. Nyilvánvaló, hogy oly esetben, mikor a forgalombahozatal idegen tartályokba töltéssel, tehát egyszóval: kimérve történik, az eladó a rendelet rendelkezéseinek kényszerű módon nem tehet eleget, de egyúttal azt is megakadályozza, hogy a készítményének szesztartalma ellenőrzés alá vétessék. Minthogy pedig a rendelet befejező rendelkezése szerint a rendeletnek meg nem felelő és még forgalomban talált készítmények elkobzandók, ebből okszerűen következik, hogy megjelölés nélküli tartályokban sósborszeszt tartani és azokból kimérve árusítani tilos. (Vb. 10.814—1934.) A versenytilalom időtartama. A kilépő cégtag az üzlet folytatásának abbanhagyására nem kötelezhető abban az esetben, ha a bírói határozat hozatalakor a versenytilalom kikötött időtartama már eltelt, éspedig azért nem, mert a versenytilalmi korlátozás szorosan értelmezendő. (T. 14.767—1933.) Ha a peres felek a versenytilalmi kikötés megszegésének jogkövetkezményeit szerződésileg előre szabályozták, a Tvt. rendelkezésébe ütköző magatartást, pusztán az alapon, hogy a szerződésnek a versenytilalomra vonatkozó rendelkezéseit megszegték, megállapítani nem lehet. (P. VII. 4468/11—1934.) A vevő felvilágosítása. Agent provocateur. A kir. ítélőtábla az elsőbíróság által megállapított azt a tényállást, hogy alperes üzletében, alperesi vállalat alkalmazottai a vevőknek oly árukról, melyek nem voltak bronzból, azt állították, hogy az bronzból készült, és hogy az áru alperes gyártmánya, holott az idegen származású, külföldi áru volt, — indokai alapján helyesnek fogadta el. — A kihallgatott tanuk vallomásának megerőtlenítésére ily körülmények kozott nem alkalmas az a tanukkal bizonyítani kívánó tény, hogy más alkalmakkor az alperes üzletében a vevőt az áru