Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 4. szám

IPARJOGI SZEMLE VVl/m évfolyam AAillli Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ,g34 szeptember 4|$zám Tagsági járulékként Ifi Jahrlicher Bezugaprela lu P SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNQ: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. A Kamarai Választott (Döntő) Bíróságok reformja (A választott (döntő) bírókat nem a felek választják, hanem sorsolják — Az új rend október 1-én lép életbe) Az igazságügyminiszter és kereskedelmi miniszter urak által kiadott végrehajtási utasítás lehetővé teszi, hogy a kamara maga alkothassa meg a választott bíróságok alakítására vonatkozó eljárási szabályokat. A kamara élt is e jogával és oly szabályzatot dolgoztatott ki, amely szerint a jövőben a választott bírákat nem a felek választják, hanem a kamara kijelölt titkára sorsolja ki. A kamarai szabályzat e rendelkezésével a kamarák mellett működő választott bíróságok átalakultak a felektől független döntőbíróságokká. Az igazságügyminiszter által jóváhagyott kamarai (döntőbírósági) szabályzat szerint a jövőben a választott bíróság tagjainak a kijelölése a következőképpen történik: A kamara teljes ülése a különböző szakmabeli érdekekre való tekintettel 10, egyenként 14 tagból álló bizottságot választ. A kamarai titkár az eljárás megindításakor a felek jelenlétében egy bizottságot sorsol ki. E bizottságból a feleknek jogukban áll minden indokolás nélkül 5—5 tagot törölni. Az így fennmaradó tagokból a kamara titkára 2 rendes és 2 póttagot sorsol ki. A döntőbíróság elnökét, a döntőbírák meg nem egyezése esetén, ugyancsak a kamara titkára sorsolja ki az igazságügyminiszter által kijelölt választottbírósági elnökök sorából. A meg nem jelenő felet a sorsolásnál bármely kamarai titkár helyettesítheti. A sorsolásról a döntőbíróság titkára jegyzőkönyvet köteles felvenni. — Ez úgynevezett vegyese bizottságokon kívül a kamara teljes ülése »$zakbizottságokat« is kijelölhet. Igénybevételükről a kamara elnöksége határoz. Íme egy döntőbíróság, amely úgy a felektől, mint a kamarától teljesen függetlenül működik, amelynek tekintélye és pártatlansága vitán felül áll és amely a legsürgősebben, huzavonák lehetősége nélkül, órák, illetve napok alatt intézi el a vitás ügyeket. — Ez a reform a kamarák mellett működő döntőbíróságok intézményét egyben végleg megszilárdította és ezt az eredeti magyar, speciálisan a tisztességtelen versennyel kapcsolatos ügyek jellegéhez igazodó bíróságot mintaképül állítja a külföld elé. — Ha már most ebbe a döntőbíró' sági intézménybe szervesen belekapcsoljuk — mint ahogy a kamara azt eleddig is már megvalósította — a zsűrit és békéltető (zsűri) bizottságokat, úgy ezzel a jövőben a kereskedőés iparosvilágnak lehetővé tettük, hogy a maguk erejéből, a rendelkezésükre bocsátott törvényes eszközökkel, vagyis a maguk pártatlan döntőbíróságával rendet teremtsenek az üzleti életben. »Carborundum« nem szabadjegy. (A Kúria, Szabadalmi Bíróság és a kamara egybehangzó elvi álláspontja.) A védjegy oltalmának jogi alapja, hogy az a kereskedelmi tevékenység, amely valamely vállalat áruinak bizonyos jegy alatt való ismertté tételét eredményezi, sminden visszaélésszerű használattal szemben megvédessék«. Ily kereskedelmi tevékenység természetszerű folyamata, eredménye, hogy a forgalmi élet a védjegyben magát az árut érti, a védjegy fogalommeghatározássá válik. »E folyamat azonban semmiképpen sem tekinthető végbementnek akkor, ha a forgalmi körök egy része, még az illető megjelölés alapján egy bizonyos vállalathoz tartozó árut. nem pedig árufajt ismer el.« Állandó védjegygyakorlat az, hogy a bejegyzett védjegygyei szemben az árun&vvé való átalakulás csak az esetben következik be, ha minden kétséget kizáró módon megállapítható az a tény, hogy a védjegynek valamely vállalatra utaló, tehát megkülönböztető jellege a forgalmi életben elenyészett — a vevőközönség felfogásából eltűnt és a védjegy az 1890. évi II. tc. 3. §. 3. pontjának megfelelően a forgalomban bizonyos árunem megjelölésére általánosan szokásos volt vagy szokásossá vált. A szabad jelzés eredeti meghatározásánál épúgy, mint a szabad jelzéssé való átalakulás megállapításánál kizárólag a hazai forgalmi körök felfogása az irányadó. Védjegyjogi gyakorlati elv az, hogy szóvédjegyekként bírálandók el az olyan védjegyek, amelyekben a védeni kívánt szó más — de megkülönböztető erővel nem bíró részekkel, pl. a nyomdászatban általánosan használt díszítő motívumokkal (keret stb.) alkalmaztatik. Azt, hogy a »Carborundum« szó lajstromozása (1910, illetőleg 1895. év) idejében a silieiurn carbidnak a forgalomban általánosan használt megnevezése (áruneve) lett volna, (1890. évi II. tc. 3. §. 3. p.), megállapítani nem lehetett, ezért a védjegy törlésére irányuló kereset elutasíttatott. A Kúria (P. II. 141—1934/18.), Szabadalmi Bíróság és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egybehangzó elvi állásfoglalását a védjegytulajdonosok és védjegyjogászok általános helyesléssel fogadják, mivel ez elvi felfogás a védjegyjogban rejlő hatalmas gazdasági értékek oltalmát a legteljesebb mértékben biztosítja. Az International Law Association (ILA) budapesti ötnapos konferenciáján (szeptember 6—szeptember 10.) az eszmei javak joga méltó szerepet játszott. A védjegyszakosztály (Trade Marks Comittee) dr. Hanna Katz egyesületi titkár előadmánya alapján a közismert cégnevek, üzleti elnevezések (well known trade name) nemzetközi oltalmának kérdését tette igen beható és élénk megvitatás tárgyává, miután dr. Vrbach Lajos elnöklésével a szakosztály magyar bizottsága a maga álláspontját már előzetesen leszögezte. Az előadói javaslatot, amely szerint a közismertté vált üzleti név — tekintet nélkül arra, hogy belajstromoztatott-e vagy sem — minden egyezményes államban védjegy módjára részesítendő oltalomban — főleg azon a címen, hogy túlmessze megy, számos oldalról kifogásolták. A dr. Keszthelyi Nándor által felolvasott magyar javaslatot azzal a kiegészítéssel, hogy a kapcsolatos előkérdések (a trade name fogalma; a prioritási jogviszonyok úgy védjegy-, mint névjogi szempontból, a jóhiszemű harmadik személy jogállása stb.) előzetes vizsgálódások tárgyává teendők: a szakosztály egyhangúlag elfogadta úgy, hogy ez a kérdés kellő előkészítés után az 1936. év: konferencia tárgysorozatára újból ki fog tűzetni. Nagy érdeklődést keltett dr. Fazekas Oszkár indítványa, amely a német Reichsgericht által meghonosított <és nagyrészt a német szakirodalom által is elfogadott jogvesztési elmélet (»Verwirkungsteorie«) veszedelmes túlzásai ellen irányul és a jövő konferencia napirendjére kíván tűzetni egy javaslatot, amely szerint felkérendők volnának az illetékes kormányok °ly egyezmény létesítésére, amely kizárja azt, hogy oly jogszerző, aki a nemzetközi egyezményben meghatározott előírásoknak eleget tesz és akinek terhére nem lehet rosszhiszeműséget róni: kerülő úton pusztán azért, mert egyes jogsértők üldözését mellőzte, jogvesztést szenvedjen. Dr. Hinrichsen szakosztályi elnök csatlakozása és többek hozzászólása után a szakosztály ezt az indítványt határozat erejére emelte. Az TLA konferenciáján tárgyalt kérdések érdemére még visszatérünk. Elmarad a berlini nemzetközi konferencia. A Tisztességtelen Verseny Leküzdésére Alakult Nemzetközi Liga szeptember 10—12 közötti időre Berlinbe konferenciát hirdetett, ame-