Iparjogi szemle, 1934 (28. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - Márkás áruk árvédelme és a karteltörvény

IPAEJOGI SZEMLE A motívum (kávédaráló) védelme. A kávédarálóról már évtizedek óta általában a felperes (Frank) vállalatát ismerik fel. Azzal tehát, hogy a piacon jóval később megjelent alperes szintén a kávédarálót használja árujának a megjelölésére, a közönséget nyilvánvalóan megtéveszti. Nem döntő az, hogy a felperes kávédarálójának az alakja más, mint az alperesé, an.ennyiben a felperes ábrájának a forgatója a darálón felül van elhelyezve, az alperesén pedig az oldalt elhelyezett ke­rékkel történik a forgatás, — mert a hasonlóság elbírálásánál a közönséges szemlélő megfigyelési módjából kell kiindulni, aki nem figyeli meg, különösen felületes megtekintés ese­tén, egész pontosan az ábrát, hanem csak nagyjából tekinti azt meg és emlékezetében csak az marad meg, hogy az al­peres csomagján is a kávédaráló van mint ábra, mint ismer­tető jel feltüntetve. Ez pedig feltétlenül megtévesztő ered­ménnyel jár. — De a bíróság a megtévesztés lehetőségét nem is a szembenálló ábrák hasonlóságából látta fennforogni, mert a kávédaráló a márkajegy tulajdonosának közismert gondolatát fejezi ki, az tehát, mini motívum, magábanvéve védelemre tarthat számol, ollói függetlenül, hogy az üzem­ben álló ábrák között a megtévesztés lehetősége fennforog e. A védjegy kétségkívül monopolisztikus jellegű és magában­véve még nem jogosítja fel a védjegy tulajdonosát arra, hogy ;i védjegy tárgyát alkotó ábrát a forgalomból minden kö­rülmények között és mindenképpen, mint a maga tulajdonát kivonja. Azonban a védjegyben rejlő gondolat alkalmazása, felhasználása, illetőleg keresztülvitele a fentiek szerint ver­senyjog és a törvénytelen verseny .szempontjából jogos igényt tarthat a védelemre. — Ezért az alperes eljárása, aki az áruja megjelölésére a felperes által a kávédaráló ábrájában keresztülvitt gondolatot, vagyis magát a kávédarálót szintén igénybe veszi, a Tvt. 1. és 9. §-aiba ütközik, s mint ilyen, abbahagyandó. (Vb. 4081/1934.) Utánzás. Alakra és anyagra ulaló áritnév oltalma a Tvt. alapján. A Tvt. értelmében oltalomban részesül az áru minő­ségére, külső alakjára és anyagára utaló árunév is akkor, ha azt olyan jellegzetes alakban használják, amely a pusztán az említett adatokat feltüntető elnevezéssel szemben megkü­lönböztetésre alkalmas. Közömbös az, hogy a védjegytörvé­nyek értelmében az árunév lehet-e lajstromozás tárgya, mert a Tvt. szempontjából egyedül a tényleges, minősített haszná­lat irányadó. A felperes által gyártott cukorka áruneve az áru alakjára és anyagára utal ugyan (Blokmalt), de az utolsó szavak (Blok és mait) az alaknak és anyagnak nem közhasz­nálatú megjelölései, csak utalást tartalmazó szótövek, de úgy vannak egybekapcsolva, hogy ennek folytán megkülönbözte­tésre alkalmasak, jellegzetesek. (K. 2978/1933.) — Idegen minta­kollekciók felhasználása, amennyiben az ily kollekciók bemu­tatása a közönség megtévesztését célozza: r eklámszédelgés. (Tsz. 45.899—1933.) — »Lcgolesóbb«, illetve »Legjobb» kitétel vevőszerzésre alkalmatlan. (Tsz. 32.305—1934.) — Az albérlő kereskedő üzletét áruháznak nem hirdetheti (Tsz. 32.368— 1934.) — A ^forgalomba hozza« kifejezés (a forgalomba­hozás) azt jelenti, hogy a kereskedő a máshol beszerzett kész árut adja el. Ámde az alperes beismerte, hogy az árut maga pörköli és keveri, nem pedig mástól készen szer­zi be. — Az a kérdés, hogy valamely árujegy megkülön­böztetésre alkalmas-e (jelegzetes), az összes körülmé­nyeknek, főként a tényleges forgalmi viszonyoknak és az áru­jegyhasználat időtartamának figyelembevételével döntendő el; mert a tényleges helyzet és a használat ideje és módja folytán vállalatra utaló jelzésekké válhatnak olyan jegyek, formák is, amelyeknek egyébként önmagukban megkülönböz­tető erejük nincsen. (K. 3291/1933.) — A Tvt. 9. §-ának alkal­mazásához nem szükséges, hogy az utánzott áru- vagy üzlet­jelző teljesen azonos legyen a panaszos által használt jelleg­zetes áru- vagy üzletjelzővel, hanem elegendő az is, hogy ha a versenytárs megkapóan hasonló áru- vagy üzletjelzőt hasz­nál, vagyis, ha a szemben álló áru- vagy üzletjelzőkre vo­natkozóan az összetéveszthetőség lehetősége fennforog. (K. 5828/1933.) — A felperesi vállalat, amely az üzemét 5 évig szüneteltette, üzemének újból megindítása után a korábban használt Hungária* szóvédjegyet egyes gyártmányain egy­általában nem, más gyártmányain pedig minden kiemelés nélkül kezdte újból használni, ami arra mutat, hogy a szó­védjegy használatára nem helyez súlyt. Ezzel szemben az al­peres úgy a felperesi vállalat szünetelése alatt, mint annak újbóli megindulása óta is ugyanezt a szót vállalata körében állandóan használta, s így az alperes javára a párhuzamos használat mellett is kialakulhatott a kralifikált használat, s így az alperes a vitatott szó alkalmazásával utánzást nem követett el. (T. 10.482/1933.) — A versenytárs gyártmányának megszerzése valamely versenytárs által abból a célból, hogy saját gyártmányának szállítása tekintetében kötött szerző­désnek eleget tehessen, valamint az idegen gyártmánynak továbbeladása önmagában nem tekinthető ugyan az üzleti tisztességbe ütköző cselekménynek — adott esetben azonban a felperesnek az a cselekménye, hogy az alperes által gyár­tott szénsavat megszerezte és azt a saját megrendelőinek az alperes tartályaiban továbbadta, a megszerzésnek és a to­vábbeladásnak körülményeire tekintettel, tisztességtelen ver­senycselekménynek minősül. — Az a tény, hogy a felperes egy vevőjének az alperes által előállított szénsavat az alpe­res tartályában akként szállította, hogy a tartályon az al­peres cégjelzését a saját cégjelzésével átragasztotta — már egymagában az üzleti tisztességbe ütközik, mert az áru ere­dete tekintetében a vevő megtévesztését célzó és megtévesz­tésre alkalmas cselekmény. (K. 5332/1933.) — Kvalifikált hasz­nálat alapján nyert jogosultságra nem hivatkozhat sikerrel az, aki vállalatának megjelölésére a valóságnak meg nem felelő jelzőt használ, mert ha az elnevezés a Tvt. valamelyik rendelkezésébe ütközik, a vállalat annak használatától a kva­lifikált használat dacára eltiltandó. (T. 10.482/1933.) — Tel­jesen azonos beosztású, elgondolású és ugyanazon hálózatos háttérrel biró lapfejek megtévesztőén hasonlóak. (Tsz. 31.795/1934.) — Kvalifikált használat. A kérdéses ábrát a fel­peresen kívül nemcsak az alperes, hanem más cégek is hasz­nálják a fürdecikkek propagandájával kapcsolatban, s így nem lehet arról szó, hogy ez az ábra a vevőközönség emlé­kezetében a felperes vállalatával forrott volna össze, s azzal kapcsolatosan ment volna át a köztudatba. (Tsz. 36.157/1933.) A »Singer« megnevezés védjegy és nem árunév. Utánzás. Szédelgő feldicsérés. Alperesnek az a cselekménye, hogy a védjegylajstromba bevezetett »Singer« szót és díszítő rajzot újból reázománcoztatta olyan használt S... gépekre, ame­lyeken ő különböző javításokat végzett és amelyeknek egyes alkatrészeit új és részben idegen gyártmányú alkatrészekkel pótolta, majd az ekként kijavított gépeket ezen védjeggyel ellátva, forgalombahozta, nemcsak az 1921 : XXII. t. c. 7. §-ába ütköző védjegybitorlásnak, hanem a Tvt. 9. §-ába ütköző után­zásnak a tényálladékát megállapítja, mert a védjegyes áru bármi módon történő megváltoztatása esetén, a védjegy ezen árura az állandó bírói gyakorlat értelmében már nem alkal­mazható, (Bpesti ítélőtábla 22. B. 10.121/1926.) és mert nem vitás, hogy felperes áruit a forgalomba a védjegyezett S... szóról és díszítő-rajzról szokták felismerni. Alperesnek azt a védekezését, hogy ő eredeti S .. . gyártmányú használt varró­gépeket vásárolt és így jogosan használhatta azokra az ere­deti S ... megjelölést és védjegyet, a bíróság nem fogadta el, mert az »eredeti S ...« megjelölés és az eredeti védjegy hasz­nálata azt juttatja kifejezésre, hogy a gép abban az állapot­ban van, amint az a gyárból kikerült. A védjegy ugyanis a gyár garanciáját jelenti arra nézve, hogy védjeggyel ellá­tott árui változatlanul egyforma és jóminőségüek, amiért a gyár az ő hírnevével kezeskedik, egy használt varrógépért azonban, amelyet idegen vállalat javított ki és hozott rendbe, a védjegytulajdonos még akkor sem vállalhat garanciát, ha annak minden alkatrésze az ő gyárából került ki. Az ilyen használt és kijavított gépeknek eredeti S... megjelöléssel való hirdetése és a védjegy felújítása tehát egyenesen sérti és veszélyezteti a védjegytulajdonos érdekeit. (Tsz. 47.243/1932. Jogerős.) — Habár egyes alkatrészek önmagukban vagy azok együttesen nem is képeznek oly külsőt, amelyről a gyártó cég felismerhető, mégis amennyiben egész tárgy (csillár) láttára a szakmában jártassággal biró üzletember felismeri, hogy az ismert formaelemekből tervezett tárgy (csillár) a felperes cég gyártmánya, úgy e tárgynak (csillárnak) meg­tévesztő utánképzése utánzatnak tekintendő. Felperes a kon­krét esetben az általánosan használt modern vonalakat oly formában készítette, amely az általa készített csillárnak jel­legzetes külsőt kölcsönzött. Felperes tehát a Tvt. 9. §-ában körülírt védelemre igényt tarthat. (T. 7516/1932. K. 4676/1933.) v.-y : TCTT "-^"T jrrv y-Kjeas^a^aB*.** Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. FAZEKAS OSZKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.,Mária Valéria-utca 12. Telefon: 82—4—35. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása

Next

/
Thumbnails
Contents