Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5-6. szám - Az üzleti élet kinövései

2 IPARJOGI SZEMLE Az Iparjogvédelmi Egyesület XXVII. közgyűlése. Az Iparjogvédelmi Egyesület közgyűlését dr. Baumgarten Nándor egyetemi tanár, elnök távollétében dr. Fazekán Oszkár ügyvezető alelnök nyitotta meg. Üdvözölte a szép számmal megjelent tagokat. Visszapillantást tett az Iparjogvédelmi Egyesület 1932—1933. évi tevékenységére/Az Egyesület tevékenysége, úgymond, főleg a kereskedelmi és Igazságügy-miniszter által közzétett „Az üzleti hirdetések korlátozása es a tisztességtelen versenyről szóló 1923. törvénycikk módosítása" és a „Védjegyügyi peres és nem -peres eljárást szabályozó torvény javaslat", illetve rendelettel kapcsolatos kezdeményező, illetve kritikai munkálatokban merült ki. Utalt arra, hogy az Egyesület e kérdések tárgyalásánál mindenkor módot nyújtott tagjainak arra, hogy véleményüket az elnökség tudomására juttassák és igyekezett azokat a lehetőséghez képest a tanácskozások során érvényesíteni. Örömmel állapítja meg, hogy az illetékes minisztériumok tanácskozásaikba mindenkor bevonták az Egyesületet és módot nyújtottak arra, hogy szakvéleményét kifejezésre juttathassa. Dr. Bányász Jenő főtitkár bejelentette a Hágában a „Tisztességtelen verseny védelmére alakult Nemzetközi Liga magyarországi csoportjának" megalakulását. A magyarországi csoport a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával, a _ Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetséggel és az Iparjogvédelmi^ Egyesület nemzetközi osztályával kíván együttműködni és ezek együttműködésével óhajtja az Iparjogvédelmi Egyesület nemzetközi kapcsolatát kiterjeszteni. A főtitkári jelentés után Fazekas Oszkár dr. elnök meleg szavakkal üdvözli a közgyűlésen megjelent Dr. Kurt Junkerstorf, a Nemzetközi Liga elnökét és felkéri, hogy tartsa meg a „Tisztességtelen verseny leküzdésének nemzeti és nemzetközi fontosságáról" szóló előadását. Előadó hangsúlyozta az egyes államok nemzetközi együttműködésének nagy fontosságát. Örömmel állapította meg, hogy a magyar csoport egyéves fennállása óta a Ligát e nemzetközi munkájában hathatósan támogatta, amiért is hálás köszönetét fejezi ki dr. Beck Salamon, dr. Fazekas Oszkár, dr. Keleti Kornél, dr. Urbach Lajos, dr. Meszlény Artúr és dr. Bányász Jenő előadóknak, akiknek jelentéseit a Liga vezetősége a legközelebbi nemzetközi kongresszus napirendjére tűzte ki. Majd Bányász Jenő dr. főtitkár előterjesztette az Egyesület pénztári jelentését, amely szerint az Egyesületnek az 1932. évben 1358 pengő bevételével szemben 1358 pengő kiadása volt. A közgyűlés a pénztári jelentést tudomásul vette. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Juryjének elvi jelentőségű döntései I. Országos versenyek. Mind általánosabbakká válnak a reklám célt szolgáló „Országos" ipari munkaversenyek rendezése. A vállalatok a verseny tudnivalói között megemlítik, hogy a versenyben résztvevő iparcikkhez szükséges hozzávalók kizárólag a versenyt kiíró vállalatnál szerezhetők be, amely körülmény az anyagon elhelyezett ólomzárral igazolandó. A Jury az ily „akciókat" megtévesztő jellegűnek tekinti. Erkölcsileg «Országos» munkaverseny rendezésére kizárólag erkölcsi szervezetet tart jogosítottnak, olyant, amely már összetételénél fogva is garantálja azt, hogy az illető szakma legjobbjai valóban részt is vesznek a versenyben. A versenynek ugyanis iparfejlesztési célokat 'kell szolgálnia. Az ily „versenyek" nyilvánvalóan csak azt célozzák, hogy a munkákhoz szükséges anyagot a vállalkozást finanszírozó cégnél szerezzék be. II. Ingyen juttatás. Bírói kérdés: szokásos-e, hogy valamely gyár készítményei kelendőségének a fokozása céljából a tőle vásárló viszontelárusítók egyike által nem úgynevezett mintákat, hanem eredeti nagyságú árudarabokat osztasson szét ingyenesen. — A Jury ama felfogásának ad kifejezést, hogy nem szokásos, hogy valamely gyár készítményei kelendőségének fokozása céljából a tőle vásárló viszontelárusítók egyike által nem mintákat, hanem eredeti nagyságú árudarabokat ingyenesen szétosztogasson. Kétségtelen, hogy az ilyen eljárás sérti az illető cikkek árusításával foglalkozó kereskedő érdekeit, mert a versenytárs az ilyen eredeti darabok szétosztásával fogyasztókat von el a szakmabeli üzletektől, akik hivatásukká tették a kérdéses áruknak a fogyasztók részére pénz ellenében és saját haszonszerzés alapján való kiszolgálását. Ez az érdeksérelem azonban csak akkor eshet az üzleti tisztesség szempontjából kifogás alá, ha az ilyen eljárás tisztességtelen versenyt képez, (a versenytársak exisztenciális érdekeit sérti) mivel a legtisztességesebb verseny is sértheti a versenytársak érdekeit. Mérlegelendő az áru minősége és használhatósága (hogy t. i. az csak eredeti nagyságú árudarabokról ismerhető fel.) Mérlegelendő továbbá, hogy vájjon az egy cég által történt ingyen terjesztés előtt a gyáros cég a többi versenytársaknál fix számlára nem helyezett-e el nagyobbtételű azonos árudarabot és vájjon az ,egy verseny érdekében alkalmazott reklámüzlet mily versenycélt szolgált? (A többi versenytársak árkalkulációinak diszkreditálását.) III. Jubileumi sorsjátékok. A Jury a jubileumi sorsjátékok rendezését elítélendőnek és tisztességtelen verseny elleni törvénybeütközőnek tartja. Az egyes vevőknek évi forgalmuk arányában kitűzött és sorsolás útján egy kis részük között szétosztott jutalmak az állandóan elítélt ajándékozási rendszer keretébe tartoznak. Az ilyen kisorsolt jutalmak, amelyek természetesen csak egyes szerencsésebb vevőknek juttathatók, egyenesen a játékszenvedély felkeltésére alkalmasak és ilymódon akarják az áru kelendőségét fokozni. A jubileumi ajándékozás bizonyos körülmények között .(rövidebb időtartamra és a figyelmességek keretein belül és valamennyi vevőre teljes egyenjogúsággal kiterjesztően) helyén való és megengedhető lehet, — a konkrét esetben azonban, amikor a hirdetett vásárlási verseny részint az egész 1933. évre terjed ki, részint pedig feltételei csak kevesekre érvényesek, az ajándékozást és az ajándékjuttatási lehetőséget a jóerkölcsökbe ütközőnek találja, mert az szédelgésre adhat alkalmat. IV. Tömeges munkafelmondások a fodrásziparban. A Jury a Budapesti Nőifodrász Ipartestület bejelentését, amelyben az alkalmazottaknak az alkalmaztatás ideje alatt önállósításukra való szervezkedését panaszolja, kimondotta, hogy a magukat önállósítani szándékozó segédeknek még az alkalmaztatásuk ideje alatt munkaadójuk üzleti érdekei ellen történő szervezkedését, így: a törvényes felmondási idő előtt való távozásukat; az üzletnek «egy időben* (egyszerre) történő elhagyását; a vevőközönség címeinek felkutatását, azokra vonatkozólag adatok gyűjtését; a vevőközönségnek a munkaadó üzletében, a saját nyitandó üzletük javára való megnyerését, az üzlet elhagyására való reábírását; az alkalmazott társaknak, az üzletben szerződésben vagy bár csak ideiglenesen is felfogadott tanoncok elszerződtetését — tisztességtelen versenynek minősíti. A Jury megítélése szerint az a segéd, aki önállósításával kapcsolatban még alkalmaztatása ideje alatt az üzlet alkalmazottaival, segédtársaival, a tanoncokkal, főleg pedig az üzlet vendégeivel, a létesítendő vállalata javára tárgyalásokat folytat, nyitandó új üzlete számára megnyerni igyekszik, illetve azokkal bárminő irányban is szövetkezik: oly alkalmazott, aki az üzleti életben már mint versenytárs lép fel. Az ily alkalmazott ugyanis visszaélve a volt munkaadója által nyújtott különös kedvező helyzettel, vállalt kötelezettségének megfelelően nem a munkaadója javára teljesít szolgálatot, hanem éppen ellenkezőleg, a munkaadóját megkárosító üzleti ténykedést fejt ki. Az alkalmazott e ténykedése különösen súllyal esik latba a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett, amidőn igen sok esetben a munkaadó szociális szempontból tartja vissza alkalmazottait és így az alkalmazottak a munkaadónak e ténykedését, ahelyett, hogy megértő hűséggel fogadnák, egyenesen annak megkárosítására törekszenek, annak romlására szövetkeznek. A Jury a dolog természete szerint csak megértéssel fogadhatja az alkalmazottaknak önállósításukra való törekvéseit; az önállósításra való törekvésnek azonban ezt a módját a legsúlyosabban elítéli és eljárásukat tisztességtelen versenynek minősíti. V. Az alkalmazottak jutalmazása. Egyes gyárosok a nagykereskedők ügynökeinek, akik a kereskedőket vevőkként akvirálják, külön jutalékot adnak az egyes márkacikkekben elért forgalom után. Egyes gyárosok a detailkereskedők segédeit is külön jutalomban részesítik olymódon, hogy őket minden láda eladott szappan után készpénzben bizonyos juttatásban részesítik. Az ügynöknek, illetve a segédeknek ilykép juttatott külön díjazás (jutalom) hol a főnök tudtával, — hol anélkül történik. A Jury megítélése szerint a márkacikkekben elért forgalom után nyújtott külön jutalék, illetve készpénzj.uttatás a vevő megtévesztésére vezet, mert a vevő abban a feltevésben lehet, hogy az eladó, aki az analóg, ugyanazt a célt, rendeltetést szolgáló márkacikkeknél egyaránt megtalálja számítását, ha ügynöke (segédje) által mégis az egyik vagy másik márkacikket különösen ajánlja (forszírozza), úgy ennek bizonyára az áru jobb minősége (vagy talán más legitim szempont) képezi az alapját. Kétségtelen, hogy másként ítélné meg a vevő megkülönböztetett buzgalmat akkor, ha tudná azt (amit fel sem tételez), hogy a meleg ajánlás, mely ilyen esetekben talán túl is megy a megengedhető kereteken, mennyire nem tárgyi-