Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 5-6. szám - Az üzleti élet kinövései

IPARJOGI SZEMLE lagos, hanem önző érdekre vezetendő vissza. A célzat nyilvánvaló: a versenyvállalat cikkével szemben a versenytársak árujának rovására történő előnyben részesítés. — A másik — általános közgazdasági szempontból hátrányos — kihatása ennek a leplezett propagandamódszernek továbbá abban áll, hogy a «szeget-szeggel» elvénél fogva az ily egyes gyárosok, vagy nagykereskedők által juttatott ajándékozásokba a versenytársak sem nyugodhatnak bele és így megindul a verseny, mely vesztegető jellegénél fogva gyors elfajulásra vezet. Az elfajulás lehetősége adva van azáltal, hogy az egyik gyár túl igyekszik licitálni a másikat, a vevő ügynökeinek, segédeinek stb. többé-kevésbé titkolt díjazásában. — Bár a főnök tudomása esetében nem forog fenn az «alkalmazott megvesztegetés» (a szolgálati viszony szempontjából), azonban az a demoralizáló hatás még sem kerülhető el, hogy az említett alkalmazottakat ez a «rendszer» lejtőre viszi, amelyen aligha van megállás, mert az ilyen alkalmazottak lassanként megszokják azt, hogy csak olyan cikket ajánljanak, amelyért (rendes legitim szolgálati járandóságaikon felül) rendkívüli jutalmazásban is részesülnek. VI. Bonok, mint propagandáé eszközök. Egyes versenytársak, védjegyes áru tulajdonosok, közületekhez, közüzemekhez azzal a kérelemmel járultak, hogy az általuk készpénzért, pl. 10 fillérért vásárolt bonokat, az illető közületek a bonok felmutatóitól ugyancsak készpénzért visszavásárolják (pl. a vasút árába betudják.) A Jury az ily bonokat, melyek árengedményekkel bimak, nem kifogásolja, de csupán abban az esetben, ha a közületek az ily bonokat az őket ezirányban megkereső valamennyi versenyvállalatnak is kiszolgáltatják. VII. Bonifikálandó-e az árdifferencia. Egy budapesti cég, mint vezérképviselő egyik előkelő és legelőnyösebben ismert gyár védjegyes áruját hozza forgalomba, amelynek detailára a különböző reklámnyomtatványokon fel van tüntetve és a vezérképviselő a rendelkezésére álló eszközökkel üldözi azokat a kereskedőket, akik ezeket a detail-árakat rontják, vagyis olcsóbban árusítanak. A külföldi gyár újabban néhány ugyancsak nagynevű versenyvállalattal a világ minden államára nézve olyan kartellszerű megállapodást kötött, amely a detail-árakat az egész vonalon egy bizonyos naptól kezdődő érvénnyel leszállítja. Kérdés már most az: vájjon bonifikálandó-e a megfelelő árdifferencia a kereskedőknek a leszállítás határnapján meglévő készletek után. Sok esetben és számtalan szakmában a bonifikálás nálunk rendszerré vált és a kereskedők mintegy természetes dolgot követelik. Ez a rendszer azonban kizárólag erkölcsi és üzleti alapon áll és nem képezhet magánjogi jogalapot, kifejezett kötelezettséget. — Egy további kérdés, hogy fennforog-e egyúttal a tisztességtelen verseny esete is? •— A Jury nézete szerint az a gyáros, illetve nagykereskedő, aki nem bonifikál, tisztességtelen versenyt nem követ el. Hangsúlyozza azonban, hogy a bonifikálás megtagadása egyes konkrét esetben tisztességtelen versennyé minősülhet. Joggyakorlat A versenytörvény alapján alperesként bárki perbe vonható. A megállapított tényállás szerint az alperes, akinek bútorkereskedésre igazolványa nincs, a lakásból két szobát bérbeadott bútorraktár céljára Sz. A. bútorkereskedőnek. Sz. A. a Pesti Hírlapban időnként hirdetéseket tett közzé, amelyekben nevét és kereskedői minőségét elhallgatva csupán azt hirdette a lakáscím megadása mellett, hogy házi bútorok «olcsón» «sürgősen» «nagyon olcsón* eladók. A lakásban megjelent vevők előtt az alperes mint a bútorok tulajdonosa mutatkozott be, azt állítva, hogy a bútorokat alkalmi okból adja el. E tényállás alapján a Kúria — mindkét alsóbírósági ítéletet megváltoztatva — alperest arra kötelezte, hogy idegen kereskedelmi áruknak saját tulajdonosként alkalmi okokból való eladása híresztelését azonnal hagyja abba. A rendes kereskedelmi forgalom tárgyát képező áruknál — mondja az indokolás — az azi állítás, hogy az áru alkalmilag és nem üzleti haszonra irányuló kereskedelmi tevékenység folyamán kerül eladásra, a versenytörvény 2. § 1. bekezdésébe ütközik, mert a kelendőség fokozására alkalmas olyan valótlan adatokat híresztel, mely alkalmas a vevőközönségben azt a téves hitet kelteni, hogy szükségletét ezúttal a szokásos kereskedelmi áraknál olcsóbban elégítheti ki. Ehhez képest alperesnek az a cselekménye, hogy Sz. A. áruja kelendőségének a fokozására a valóságnak meg nem felelő adat közlésével a közönség megtévesztésében tudatosan résztvett, a versenytörvény 2. § 1. bekezdésében meghatározott tiltott cselekmény összes tényálladéki elemeit magában foglalja, alperes tehát mint a cselekménynek tettese, abbanhagyásra köteles. Az a körülmény, hogy alperes nem kereskedő és nem versenytárs, a versenytörvény alkalmazását nem zárja ki, mert a versenytörvény alapján alperesként perbevonható mindenki, akinek magatartása a versenytörvénybe ütközik, tehát az is, aki a cselekményt nem a saját üzleti érdekében, hanem ??iús, a felperessel szemben versenytársnak tekintendő vállalat érdekében követte el a kellő magánjogi önállósággal. Minthogy a versenytörvény 2. § 1. bekezdése «áru forgalombahozatalánál» tiltja az ott körülírt cselekményt, ennélfogva a versenytörvény 2. §-ának tettese lehet az is, aki a cselekvést nem a saját üzletének, hanem mások áruja forgalombahozatalának körében követi el. (Kúria P. IV. 1307—1931.) Versenytilalom üzletátruházásnál. A kereskedőt kötelező jóhiszeműséggel semmiesetre se fér össze, hogy az üzletátruházó az átadott üzlethelyiség bérlőjét bármikor is kitúrja, különösen ha ezt abból a célból teszi, hogy azután ő maga ugyanott az átadott üzlettel versenyző üzletet folytasson. (Kúria P. IV. 830—1932.) Utánzás — üzemi titok felhasználása. Ha egy közforgalomban lévő háztartási eszköznek valamelyik része sem szabadalmazva, sem mintaoltalommal védve, sem védjegyezve nincsen és a szakkörök tudatában nincs általában elterjedve, hogy azt az alkatrészt csak egy bizonyos vállalat gyárthatja, akkor a kérdéses alkatrésznek mások megrendelésére való elkészítése nem ütközik a versenytörvény 9. §-ába. De a 15. §-ba ütköző jogsérelem sem állapítható meg, ha a közforgalomban megszerezhető háztartási eszköznek ez az alkatrésze szakember által egyszerű lemásolással utánképezhető. (Kúria P. IV. 1130—1932.") Sérelmes névhasználat tűrése. Aki öt éven át tudatosan eltűri, hogy az őt jogosan megillető árunevet más használja, ennyi idő után kártérítést nem követelhet, mert az esetleges kár a saját üzleti szokásokkal ellentétes magatartásának a következménye. (Kúria P. IV. 1148—1931.) Ideiglenes intézkedéssel okozott kár megtérítése. Az alperes a versenytörvény 16. §-ába ütköző szédelgő feldícséi-és vétsége miatt bűnvádi feljelentést tett a felperes alkalmazottai ellen. Ennek az eljárásnak a során alperes kérelmére a felperesnél ideiglenes intézkedést foganatosítottak. A bűnvádi eljárást utóbb jogerősen megszüntette a bíróság. Felperes most az ideiglenes intézkedések által okozott kárát követeli az alperestől. A Kúria a keresetet elutasítja a következő megokolással: A versenytörvény alapján indítható polgári nem peres eljárásról szóló 23800/924. I. M. sz. rendelet 15. §-a szerint «ha a kérelmezőt jogerősen elutasítják azzal a követelésével, amelynek alapján az ideiglenes intézkedést elrendelték, a kérelmező az ellenfélnek az ideiglenes intézkedés foganatosításával okozott minden hátrányért kártérítéssel tartozik.» Ez a rendelkezés azonban nem értelmezhető olykép, mintha a büntető eljárás megszüntetése egymagában kártérítésre adna jogalapot oly esetben, amikor az előzetes intézkedés büntető eljárás során történt. Hiszen a hivatkozott rendelet 1. §-a szerint ideiglenes intézkedésnek helye van akkor is, ha a tisztességtelen verseny nem minősül büntetendő cselekménynek, hanem csupán magánjogilag (abbahagyás és kártérítés terhe mellett) tilos. Annak elbírálása, hogy felperes terhére fennforog-e magánjogilag tilos versenycselekmény, a jelen perre tartozik, mert az alperes abbanhagyás és kártérítés iránt nem indított pert a felperes ellen. Már pedig a jelen per során megállapítást nyert, hogy a felperesnek az a cselekménye, amellyel kapcsolatban annak idején a felperes alkalmazottai ellen a feljelentés történt, kimeríti a versenytörvény 2. §-ában körülírt szédelgő feldícsérés fogalmát. Ennélfogva az alperesnek az ideiglenes intézkedés iránt annak idején előterjesztett kérelme magánjogilag nem tekinthető alaptalannak, tehát elutasítottnak sem, következéskép a kártérítés kérhetésének a 23.800/1924 I. M. sz. rendelet 13. §-ában említett esete sem forog fenn. (Kúria P. IV. 1846—1931.) Szerződésszegés útján elkövetett tisztességtelen verseny. A kir. Kúria megítélése szerint alperesek túlmentek az egyszerű szerződésszegésen és a szerződésszegésüket üzleti verseny céljára kihasználva, az 1923. évi V. tc. 1. §-ába ütköző tisztességtelen üzleti versenyt folytattak, mert mint továbbeladók a más részére való gyártástól szerződésileg eltiltott felperessel szemben helyzetüket az üzleti versenyben — a tisztességes kereskedői közfelfogással szembehelyezkedve —erősítették és a felperes helyzetét gyengítették. Szolgai utánzat. Versenytársnak a rendelés felvétele előtt — az aggályai eloszlatása érdekében — a való tényállás iránt magához a felpereshez kellett volna fordulnia, amit a megfelelő körültekintéssel a jogos verseny sérelme nélkül megtehetett volna, ennek elmellőzéséből tehát — az adott esetben — okszerűen következtette a felebbezési bíróság, hogy az I. r. alperes a való tényállás megismerése elől tuda-