Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A versenytárs fogalmának helyes értelmezése - Törvénytervezet az üzleti hirdetések korlátozásáról és a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosításáról

IPARJOGI SZEMLE a költségre nézve egymással megegyezni. A magunk részéről is úgy látjuk, hogy az Egyeztető bizottságok előrelátó, gondos,^ szakszerű munkája és erkölcsi ereje adja a helyes megoldásokat és a bíróságok, úgy a rendes, mint a választott bíróságok, bizonnyal csak hálával fogadják az Egyeztető bizottságok tehermentesítő munkáját, amely a vitás kérdéseket nemcsak kielégítő módon oldja meg, hanem a szembenálló feleket újból békés versenytársakká teszi. A tanulmány, bár még gyermekcipőben járó versenyjogi intézmények egyes és szerinte is csak egyes, sőt néhol egy konkrét esetben előfordult szépséghibáiból messzemenő következtetéseket von le, kétségkívül igen figyelemre méltó irányítást ad és praktikus megoldásokat ajánl. J oo gyakorlat A vb. hatásköre és illetékessége. A rendelet 13. §-ának 1. pontja értelmében felfolyamodni azon az alapon lehet, hogy a vb-nak nem volt hatásköre, vagy illetékessége. A taxatív felsorolásból é« a 13. § 1. pontjának fentebb idézett rendelkezéséből következik, hogy a vb-nak a hatáskör és illetékesség kérdésében hozott ítéletét csak az esetben lehet felfolyamodással megtámadni, hogyha a vb. a maga hatáskörét vagy illetékességét megállapította, de nem akkor, ha a vb. épp ellenkezően a maga hatáskörét vagy illetékességét meg nem állapította és ez okból az eljárást a Pp. 182. §-a értelmében megszüntette. (B. T. mint felfolyamodási bíróság. P. IV. 11.943—1932.) «Geyser» — «Autogeyser» — szabad jelzések. A szakmabeli kereskedők véleménye, valamint több világcég árjegyzéke szerint az automatikus melegvízszolgáltató, gázzal hevíthető készülékeket évtizedek óta «Autogeyser»-nek nevezik s e névvel nem egy bizonyos gyártmányt, hanem bármely gyártól származó ily készüléket jelölnek meg. A magyarországi összes kereskedelmi és iparkamarák jelentései szerint is a «Geyser» és «Autogeyser» szavak a hazai forgalmi körökben vízmelegítő készülékek megjelölésére már 1929. év előtt hosszabb idő óta általánosan használt, ú. n. szabad jelzések voltak és az említett készülékek áruneveként szabadon használtattak. Alperes a «Geyser» és «Autogeyser» szóvédjegyeket 1929-ben Magyarországon lajstromoztatta ugyan vízmelegítő készülékekre, azonban már ezt megelőzőleg évtizedeken át nagymennyiségű ily készüléket hozott be külföldről és adott el a fenti elnevezésekkel. Ennek következtében a vízmelegítő készülékek az üzleti forgalomban általában e nevek alatt lettek ismertekké anélkül, hogy bárki az elnevezések hallatára alperesi vállalatra, gondolt volna. Alperes e kialakulás megakadályozására évtizedeken át semmiféle törvényes lépést nem tett. így e szavak már 1929 előtt a gázzal fűthető vízmelegítő készülékek megjelölésére mindenki által szabadon használható árunévvé váltak és ekként az 1890. évi II. tc. 3. § 3. pontja alapján nem is lettek volna belajstromozhatók. (Keresk. min. 86—1933.) «.Országosy> jelző használata. Az «Országos» jelző csak olyan nagyszabású vállalat cégébe vehető fel, amely országos jelentőségű üzletkörrel rendelkezik. Országos üzletkör nem állapítható meg csupán abból, hogy a szövetkezet tagjai az ország különböző vidékén laknak és a vállalatnak több vidéki helységben vannak helyi ügynökségei. Tekintettel arra, hogy minden tag csupán egy darab 10 pengős üzletrész jegyzésére kötelezhető, az alapszabályokban körülírt üzleti célok alapján remélhető legmagasabb taglétszám mellett nem valószínű, hogy oly nagy üzletrésztőke fog jegyeztetni, amely lehetővé tenné az országos jellegű üzleti tevékenységet. (Bp. Tábla. P. VI. 12.089—1932.) Kárösszeg nagysága. A nem vagyoni kár összegének megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az alperes a tisztességtelen versenycselekményt nem közvetlenül a felperesek ellen, hanem általában az összes szakmabeli érdekeltek ellen követte el. így az összes számbajöhető versenytárs által igényelhető nem vagyoni kárnak túl magas összegben való megállapítása az alperesre indokolatlan és túl súlyos, sőt az alperes esetleges anyagi összeomlását is előidéző teherré válhatna. (Bp. Tábla P. VII. 14.344—1932.) A csomagolt faszénnek 1 kg-nak kell lennie. A kereskedelemben forgalomba hozott faszéncsomagoknak a szakmai érdekeltség egyhangú véleménye szerint 1 kg. a szokványos súlya. A vevő rendszerint abban a feltevésben van, hogy mind egyforma súlyú faszéncsomag van forgalomban, ezért csak egy vagy több csomag faszenet kér, súlymegnevezés nélkül és rendszerint meg sem nézi, hogy a csomagon a súly fel van-e tüntetve. Ezért fennáll a lehetősége annak, hogy a vevőt a kereskedő megtévessze oly módon, hogy 1 kg-nál kisebb súlyú csomag faszenet ad el neki 1 kg árában. Ebből az okból a Tvt-be ütközik 1 kg-nál kisebb súlyú faszéncsomag forgalombahozatala, még abban az esetben is, ha a csomagon a valóságos súly fel van tüntetve, mert a fentiek szerint fennáll az a lehetőség, hogy a vevő 1 kg-os csomag áráért kevesebb súlyú faszenet kap, annak ellenőrzése pedig, hogy a kereskedő minden egyes esetben felvilágosítja-e a vevőt a súlykülönbségről, nem lehetséges. (Bp. Kam. vál. bír. 262G—1933.) Az ajándékozás kérdésében nem enyhült, hanem szigorúbb lett a Jury álláspontja. Békés megállapodások a Jury döntései alapján. A Jury mind erőteljesebben juttatja kifejezésre ama álláspontját, amely mint jelmondat szerepelt a külföldi napilapok hasábjain is, hogy: iNem ajándékozással, hanem az ár le szállít éi sáv al folytatandó az üzleti verseny. » Az áru eladásával kapcsolatos, attól függővé tett ajándékozás, ingyen juttatás, amely a figyelmességek határát meghaladja, tiltott versenyeszköz. A Jurynek az ajándékozás kérdésében elfogadott álláspontját a budapesti kamara mellett működő Választott bíróságok is teljes egészében osztják. A Vb.-ok a versenvtárs üzletkörébe vágó eladásoknál is tiltott versenyeszköznek minősítik a ráadásként nyújtott ajándéktárgyakat. A versenytárs a bírói megítélés szerint ezt az ajándéktárgyat a vevőknek a kereskedelemben szokásos rabatt helyett juttatja és így a vétellel egybekötött ráadást ajándéknak tekinteni nem lehet. Értéktárgy, amely a termelési költség jelentékeny részét képezi, miért is a versenytárs saját vagyonának csökkentésével adja a vevőnek az értéktárgyat. A Juryk és a Választott bíróságok szellemében dönt a Kúria. Az ingyenes szolgáltatás, az ajándék, — így szól a Kúria ítélete—, egymagában, anélkül, hogy valamely forgalmi ügylet járuléka volna, szöges ellentétben áll az üzlet fogalmával, és ezért keresi a hátsó gondolatot. Az üzleti versenyt kizáró jelszónak tekintendő, mert ha a hirdető a hirdetett ajándékot, az «ingyent» valóban szolgáltatja is, akkor is ellentétbe kerül a tisztességes üzleti verseny elemi feltételeivel, mert ellenkezőjét hirdeti annak, amit üzleti céljának megfelelően a hirdetés révén elérni igyekszik. A valódi célnak, a közönség megtévesztésének ellcplezésére szolgál. Rendszeres ajándékozás tárgyává végül nem tehetők oly cikkek, amelyek egy egész foglalkozási ág megélhetési forrásául szolgálnak. Az üzleti tisztességgel össze nem egyeztethető az oly üzleti magatartás, amely az üzletkörön kívül eső, a vállalatnak mintegy mellékfoglalkozási ága körébe tartozó cikkeket állandóan beszerzési áron, főleg azonban beszerzési áron alul adja. Súlyos erkölcsi megítélésben részesítette a Jury az alkalmazottaknak juttatott kisebb (darabonként 10—10 fillér) ajándékot, jutalmat, amelynek nyilvánvaló célja, hogy az alkalmazott a jutalmat adó vállalat áruit előnyben részesítse és amelynek eredménye, hogy ily «.mellékjövedelmekre» egyenesen reászoktassa az alkalmazottakat. Oly eljárás, amely a verseny elfajulására vezet. A tört-görbe súlyok, amelyek az «egységá,raky> természetes folyományai, mint különösen előnyösnek tetsző ajánlatok, mint az ajánlkozással némileg rokontermészetű kérdések, a Jury részéről hasonló elbírálásban részesültek. A Jurynek itt röviden érintett és a bíróságok részéről is szankcionált döntésein épülnek fel az áruházak és a füszerszakma, nemkülönben általában az áruházak üzletvitele által közvetlenül érdekelt, úgyszintén a vegyészeti ipar körébe vágó szakmák között, a kamara részéről támogatott megállapodások. Ezek a megállapodások egyfelől gátat vetnek az üzleti verseny elfajulásának, másfelől pedig biztosítják az üzleti élet rendes menetét. A kamara csak erkölcsi kötelességét teljesítette akkor, amidőn az egyes szakmáknak a létért folytatott elkeseredett versenyküzdelmében felajánlotta jó szolgálatait. Rosszhiszemű perindítás. Ha megállapítható, hogy a felperes keresete alaptalan volt és a kereset megindításánál rosszhiszeműség és károkozási szándék vezette, a megtámadott versenytárs kártérítést igényelhet, mert a versenytörvényre alapított, de kizárólag károsítást célzó perindítás a versenytörvény 1. §-ába ütköző, kártérítési kötelezettséget maga után vonó tisztességtelen versenycselekménynek minősíthető. (Bp. Tábla P. VII. 2413—1932.) A lapkiadó kereskedő, a lap pedig áru. A Kt. második részének 8-ik címe (515—533. §§.) a kiadói ügyletet kereskedelmi ügyletnek jelöli meg, amiből következik, hogy a kiadói ügyletekkel iparszerüleg foglalkozó személy vagy vállalat kereskedőnek tekintendő és így reá a Tvt. és az ezzel kapcsolatos rendeletek vonatkoztathatók: a forgalom tárgyát képező időszaki lap pedig a dolog természete szerint áruként jelentkezik. A helyzet változásával a hirdetések