Iparjogi szemle, 1933 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 7-8. szám - A versenytárs fogalmának helyes értelmezése - Törvénytervezet az üzleti hirdetések korlátozásáról és a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosításáról

IPARJOGI SZEMLE megfelelő átalakításának költségeit természetszerűen a hir­dető tartozik viselni. (B. T. 11.006—1932.) Jogos védelem. Jogszabály, hogy jogos védelem csak akkor forog fenn, ha arra valamely jogtalan támadás visz­szautasítása céljából feltétlenül szükség van. Azonban a megtámadott védekező cselekménye enyhébben bírálandó el, mert a támadás egyszerű visszautasítása nem mindig bizo­nyul alkalmas eszköznek a megtámadott jogos érdekeinek megvédésére és a védekező oly cselekmény elkövetésére is szorulhat, amely cselekmény — a jogos érdekek megtáma­dásának hiányában — meg nem engedettnek, törvénybe üt­közőnek minősülne. Ha a támadással szemben a megtáma­dott oly tényállításokkal védekezik, amelyek a támadóra hátrányosak ugyan, de a valóságnak megfelelnek, akkor a megtámadott a jogos védelem keretében mozog, a támadó­nak erre adott válasza újabb támadásnak minősül, nem pe­dig védekezésnek. A védekezés jogosságának elbírálásánál figyelembe kell venni adott esetben azt is, hogy a jogtalan támadás alkalmas volt nagy veszteségek előidézésére és azt is, hogy az idő rövidsége miatt a bírói út igénybevételétől nem lehetett volna sikert várni. (Bp. Tábla P. VII. 8537— 1932.) Nem lehet szó jogos védelemről akkor, ha az erre hi­vatkozónak cselekményei nem az általa jogtalannak tartott támadás visszautasítására irányulnak és nem maradnak a támadás keretében, hanem a jogos védekezés határát mesz­sze túllépve, a versenytörvénybe ütköző szándékos cselek­ményekben nyilvánulnak meg, és pedig oly cselekményekben, amelyeknek megállapítható célja a fokozott versenyhatás, a versenytárs legyőzése, főleg a versenytárs megbízhatatlan­ságának hangsúlyozásával. (Bp. Tábla P. VII. 11.905— 1932.) Tisztességtelen versenycselekményt nem lehet hasonló­val megtorolni. A versenytörvénybe ütköző cselekmény miatt megindított keresettel szemben nincs ügydöntő jelentősége annak az alperesi kifogásnak, hogy felperes terhére ha­sonlóképpen megállapítható a versenytörvénybe ütköző ver­senycselekmény. Ugyanis az állandó bírói gyakorlat szerint még a sérelmes eljárást kezdeményező versenytárssal szem­ben sem szabad az üzleti versenyt a versenytörvénybe üt­köző módon folytatni, hanem az ilyen eljárás csak arra ad jogot, hogy a sérelmet szenvedő fél a másikkal szemben maga is bírói úton érvényesítse a iogait. (Bp. Tábla P. VII. 13.471—1932.) Abbanhagyási és kártérítési kereset alkalmazott ellen. A versenytörvény alapján abbanhagyási kereset rendszerint csak a versenytárs ellen indítható. Ha azonban valaki, üzle­tét eladva az új tulajdonos egyik versenytársának közeli üzletébe alkalmazottként lép be és volt vevőit igyekszik oda­csábítani, vele szemben is helye van abbanhagyás iránti ke­resetnek, s ez a kereset nem utasítható el csupán azon az alapon, hogy ő mint alkalmazott, nem versenytárs. Kártérí­tési keresetnek a versenytörvény alapján mindenképpen he­lye van ily esetben az alkalmazott ellen, mert a versenytör­vény 33. §-a szerint a vagvoni felelősség a részeseket is terheli. (Bp. Tábla P. VII.' 8853—1932.) Abbanhagyásra kötelezés jogosan kérhető, ha az alperes kijelentette ugyan, hogy a cselekmény ismétlésétől tartóz­kodni fog, de az elkövetés jogellenes voltát nem ismerte el. (Bp. Tszék 13. P. 38.275—1932.) Szándékosság — gondatlanság — jóhiszeműség. Az ab­banhagyás és a vagyoni kártérítés szempontjából nincs je­lentősége a szándékosság kérdésének, mert a versenytörvény 1. §-a értelmében abbanhagyás és vagyoni kártérítés gondat­lanság esetében is követelhető. Sőt az abbanhagyás iránti igény szempontjából még a jóhiszeműség kérdése is közöm­bös, ha a cselekmény tárgyilag a versenytörvénybe ütközik. A szándékosság csupán a versenytörvény 35. §-ában körül­írt nem vagyoni kár igényelhetésének az előfeltétele. (Bp. Tábla P. VII. 13.360—1932.) Jogosulatlan vevöszerzés. Ha egy nagy és befolyásos vállalat, amely egy nélkülözhetetlen ipari anyag gyártásának túlnyomó részét kezében tartj-a, azzal akarja üzleti pozíció­ját megerősíteni a versenyben, hogy — körleveleinek tar­talma szerint — ő az üzletfelei érdekében küzd egy olyan adó behozatala ellen, mely az üzletfelei iparát érinti, az ily eljárás az üzleti tisztességbe ütközik, mert oda nem tar­tozó elemeket visz az üzleti verseny területére. Sőt egyenesen a jó erkölcsbe ütközik az a beállítás, hogy a tervezett adó az érdekelt iparosságot végromlásba döntheti, amitől elsősor­ban a befolyásos vállalat mentheti meg az iparosokat. A vállalat ezen szerepének és a tervezett adó romboló hatásá­nak ilyen beállítása a csekélyebb intelligenciájú kisiparos­ság megtévesztését célozza és jogosulatlan vevőszerzést, vevö­fogdosást képez. A cselekménynek az üzleti tisztességbe üt­köző voltát fokozza az, ha az ilyen beállítás célja közvetlen haszonszerzés, e versenytárs olcsóbb árainak letörése és ve­vőinek elhódítása. (Bp. Tszék 13. P. 46.108—1932.) A versenytársra hátrányos összehasonlítás. A tisztessé­ges üzleti felfogással nem egyeztethető össze, hogy valaki a versenytárs árujának lekicsinylésével, esetleges fogyatékos­ságának célzatos kiemelésével igyekezzen magának előnyöket szerezni és áruja kelendőségét fokozni. Jogos érdek, tárgyi­lagos összefüggés és indokolt szükségesség nélkül nem sza­bad a versenytárs áruját a verenytársra hátrányos módon a saját áruval szembeállítani. A versenytárs árujának szi­gorúan tárgyilagos, vagy tudományos bírálata elvileg nem kifogásolható, de nem tekinthető ilyennek, ha valaki kiragad egyes szórványos eseteket, amikor a versenytárs áruja az övénél gyengébbnek bizonyult s ezeket általánosítva igyek­szik a versenyáru hírnevét aláásni. (Bp. Tszék 13. P. 38.275—1932.) A «Művek» cégtoldat értelmezése. A «Művek» cégtoldat csak oly vállalatra vonatkozólag jegyezhető be, amelynél a működési ágak sokféle és különleges, önmagukban véve is gyári jellegű és terjedelmű olyan zárt egységekre oszlanak, amely egységek az alkalmazott munkásoknak úgy szakma­beli, mint műhelyi elkülönítését külön üzemvezetés mellett szükségkép maguk után vonják. (Bp. Tábla P. VI. 11.158— 1932. Megtévesztés eredményessége. Ha megállapítást nyert, hogy a cselekmény megtévesztésre és a versenyhatás foko­zására alkalmas volt, ebből következik, hogy eredmény el­érésére is alkalmas volt. Az állandó bírói gyakorlat szerint, az üzleti tisztességgel össze nem férő eljárás e minősítésé­nek nem feltétele, hogy közvetlen és kimutatható eredmény­nyel járjon. E kérdésnek csak a kártérítés összegszerűsége szempontjából van j.elentősége. Közömbös és ezért bizonyítás nem rendeltetett el arra a tényre sem, hogy megtévesztés miatt senki fel nem szólalt és a megtévesztőnek minősített hirdetések eredményt nem értek el, mert az a körülmény, hogy a hirdetés megtévesztő értelme miatt senki nem tett panaszt, még nem jelenti azt, hogy a hirdetés alkalmatlan volt a megtévesztésre. (Bp. Tábla P. VII. 13.359—1932.) Ipari munka vállalása kereskedő által. A megállapított tényállás szerint az alperes textilárukereskedő azzal a pap­langyáros céggel, melynek egyik tagja az alperes veje, oly megállapodást létesített, hogy az alperes által elvállalt pap­ianátdolgozásokat ez a cég végzd el, s a vállalt munkák után alperesnek 5% jutalékot fizet. Ily körülmények között alperesnek «Dunyhából paplant készítünk», vagy «Paplanok feldolgozását vállaljuk* szövegű hirdetése megfelel a való­ságnak és nem kifogásolható azon az alapon, hogy a hirdetés szövege saját üzemre utal, holott alperesnek ily üzeme nincsen. Ettől eltekintve a vállalkozási szerződésnek nem képezi min­den esetben lényegét az, hogy a vállalt munkát a vállalkozó maga végezte. (Bp. Tábla P. VII. 8135—1932.) A hirdetés megtévesztő értelme. Annak elbírálásánál, hogy valamely hirdetés alkalmas-e a közönség megtéveszté­sére, az átlagos műveltségű és értelmiségű közönség átlagos figyelme az irányadó. A megtévesztés kétségtelenül fenn­forog abban az esetben, amikor nyilvánvaló, hogy a hirdetés valódi jelentésének felismeréséhez bizonyos fokú hozzáértés szükséges. (Bp. Tábla P. VII. 13.581—1932.) Hatósági színezet feltüntetése. Nem lehet szó hatósági színezet jogosulatlan feltüntetéséről akkor, ha a hatósági színezetűnek vélt elnevezés használatára az illető hatóság engedélyt adott. (Bp. Tábla P. VII. 8537—1932.) Megtévesztő árumegjelölés. Műselyemből készült áruk­nak «atlasz selyem», <.<charmeuse selyemu elnevezéssel való hirdetése megtévesztő és a versenytörvény 2. §-ába ütközik, az a cselekmény pedig, hogy a hirdetés, illetve a kirakati megjelölés alapján vásárló közönséggel nem közlik, hogy az áru műselyemből készült, a versenytörvény 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekmény. (Bp. Tábla P. VII. 2413— 1932.) ^Fillérekért kaphatón — nem megtévesztő. A kereske­delmi forgalomban az utóbbi időben széles körben elterjedt «fillérekért adunk», «filléres gyors», «fillérekért mehet szín­házba* stb. tartalmú hirdetéseknek a szokásos figyelem mel­lett csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy a hirde­tett áru, vagy szolgáltatás olcsó. Az ilyen hirdetésekben sze­replő «fillérek» kitételt senki nem értelmezi úgy, mintha va­lóban csak néhány fillérbe kerülne a hirdetett áru. Ennél­fogva nem minősíthető reklámszédelgésnek az «Itt 3000 da­rab ridikül, utazótáska fillérekért kapható» szövegii hirdetés sem. (Bp. Tábla P. VII. 14.331—1932.) Telefonkönyvben megjelent hirdetés eltiltása. Az alpe­resnek a távbeszélő betűrendes és szaknévsorában megjelent hirdetés abbahagyására vonatkozó kötelezése a jelenleg for­galomban lévő névsorra nem vonatkozik, mert alperes a te-

Next

/
Thumbnails
Contents