Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 5. szám - Versenyjogi és védjegyjogi határ-kérdések 2. [r.]

2 IPARJOGI SZEMLE tént, hogy a Kúria a felfüggesztés mellőzésével a polgári per­ben az abbanhagyás kötelezettségét megállapította, amivel el­lentétben a kereskedelmi miniszter a védjegy hasonlóságát tagadó döntést hozott a védjegytörlési perben. A bevezetőben hangoztatott azon szempontunk, hogy a törvények, mint az egységes jogrend párhuzamosan futó darabjai egymást kiegé­szítve alkalmazandók, a felfüggesztés mellőzésével keletkező zavarokkal csak alátámasztást nyert. Ha a tényállás több jogág szabályvilágával kerül érintkezésbe, valamennyi aktuá­lissá váló szabály együttesen alkalmazandó. Rossz mentegetőd­zési kísérlet, ha az apai felelősségrevonással szemben a fiú, akit az apa barátja az autóbuszon cigarettázni látott, apjá­nak arra a kérdésére, hogy ki engedte meg a dohányzást, zava­rában azzal próbálja magát kivágni, hogy az autóbuszon el­helyezett tábla szerint az autóbusz tetej.én a dohányzás szabadi. A gyermek nem számolt azzal, hogy a dohányzás megengedett­sége nemcsak az autóbusz közlekedési rendjében nyer szabá­lyozást, hanem neki a szülői tilalommal is számolni kell. Lo­gikai és jogalkalmazási hiba, ha a több szabályvilág uralma alá tartozó tényállást az egyik szabályvilág kikapcsolásával bírálnók el. A konkrét témára visszatérve, itt is érezhetővé válik az eszmei javak különböző területén a hatásköri egység megteremtésének szüksége. A hatásköri egység kívánságával elérkezünk iparjogvédelmi reformunk talán legsarkalatosabb pontjához és egyúttal előadásunk végéhez. Joggyakorlat* Hitelrontás. A kir. törvényszék szerint a versenytárs ama kijelentése, hogy „vigyázzon, nehogy úgy járjon, mint X. aki a pótmunkáért nagy összegeket fizetett", továbbá „a verseny­társ garanciája sem jobb, mert ő is tönkremehet": oly kije­lentések, amelyek alkalmasak a versenytárs hitelének és hír­nevének a megrontására. (Bp. Tsz. 3907—931.) A papírpoharakon alkalmazott különböző díszítő jelzések védelme. A bíróság a konkrét peres ügyben a kamarai véle­mény alapján megállapítja, hogy a papírpoharakon alkalma­zott díszítések a papírkereskedők körében különösebb jelentő­séggel nem bírnak. A papírpoharak tekintetében a fogyasztó­közönségnek a tej és más hűsítő italokat gyártó és forgalomba hozó vállalatok tekintendők. (Bp. It. Tábla 1919—931.)* Felfolyamodás. I. Alperes azon az alapon támadta meg a Vb. ítéletét, hogy a felperes által becsatolt cégkivonat sze­rint a felperesi cég egyedüli tulajdonosa meghalt, hagyatéka pedig még átadva nem lett. A kir. ítélőtábla a felfolyamodást elutasítja, mivel ez a támadás nem tartozik a 2J.900I192JÍ. I. M. számú rendeletben iclsorolt és fclfolyamodással megtá­madható esetek közé. (Bp. It. Tábla 201—932.) — II. A bíróság az ítélethozatalt mindaddig függőben köteles tartani, amíg a Vb. egyik tagja elleni kizárási kérelem elbírálást nem nyert. (Bp. It. Tábla 327—932.) Az árun feltüntetett adatokat a versenyvállalatnak figye­lemre kell méltatnia, különösen áll e megállapítás, ha az árun maga a védjegy és a „törvényesen védett" szavak van­nak feltüntetve. Az indokolás szerint az, aki a való helyzetet súlyos gondatlanságból nem tudja meg, egy tekintet alá esik azzal, aki a való helyzetet ismeri. (Bp. It. Tábla 11.721—931.)* A Kúria és a védjegyhatóság ellentétes döntése. Mint is­meretes, a Kúria a Jury szakvéleményével egyetértően a „Shell-Tox" és „Fly-Tox" megtévesztő hasonlóságát megálla­pította. E megállapítással szemben a kereskedelemügyi mi­niszter az idézett szavak hasonlóságát nem látja fennforogni. A kereskedelemügyi miniszter az indokolásban utal arra, hogy abból a körülményből, hogy valamely összetett szóból álló véd­jegynek egy kiragadott szavát (Tox) a konkurrens vállalat a maga javára felhasználja, nem következik, hogy a védet áru megjelölésére belajstromozott védjegy, ne azon alakjában ké­pezze a döntés tárgyát, amelyben az a lajstromba (Shell-Tox) letétetett. Az ítélet indokolása utal továbbá arra is, hogy a felperesi védjegy (Fly-Tox) lajstromozását megelőzően Ma­gyarországon már „Tox" szóval képzett védjegyek általában, de rovarirtó szerekre különösen is oltalmat élveztek, vagyis a „Tox" szó nem lévén felperes szellemi terméke, az a felperesi védjegynek vezérszava sem lehet. (K. M. 314—931.) A hely­zet tehát mármost az, hogy a Shell-Tox védjegyoltalma fenn­áll, ellenben a Kúria ítélete folytán az üzleti életben forga­lomba nem hozható. Újabb súlyos adat a kérdések mielőbbi szabályozásához. A nagyfokú bizonytalanság, a helytelen árumegjelölés használatának következménye alól felmentheti a versenytár­* A csillaggal jelzett jogesetek nem jogerősek. sat. A budapesti kir. törvényszék immár másodízben és pedig az eddigi joggyakorlattal ellentétben, felmenti azt a verseny­társat, aki pamutáruin alkalmazta a „vászon" megjelölést. Az ítélet indokolása a kamarai Jury véleményére hivatkozik, amely utal arra, hogy a „vászon" árumegjelölés kérdésében a forgalmi piacon nagy bizonytalanság van. A Jury erre való tekintettel megállapítja, hogy a „vászon" szó kizárólag csak lenből vagy kenderből készült árun alkalmazható, míg pamut­vászon árun alkalmazva, megtévesztő jelleggel bír. A kir. törvényszék a Jury e megállapítása alapján alperest felmen­tette. "(Kir. Tvsz. 37.843—931.) Nagyon természetes, hogy ez csupán a Jury elvi jelentőségét megelőző téves „vászon" elne­vezésekre vonatkoztatható. A jövőben a painutárun alkalma­zott „vászon"-elnevezés már a versenytörvény tilalma alá esik, Lerakat » cégtoldat használata az olvasóban azt a hitet keltheti, hogy a versenytárs egy külföldi cég belföldi lerakata. Miután a felirat nem fedi a valót, e cégtoldat a cég magyar szövegének használata mellett is kimeríti a reklámszédelgés (2. §.) tényálladéki elemeit. (Bp. Tsz. 39.102—1931.) Angol nyelven szövegezett címkék és dobozok forga­lombahozntala, különösen ha a versenytárs nem is létező ide­gen angol cégre utal, a vásárlóközönségben annak dacára, hogy valóban magyar árut ad és e körülményt közönséges figyelem mellett észre nem vehető módon igyekszik feltüntetni, külföldi áru hitét kelti, a vásárlóközönségnek a külföldi áruk­kal szemben általánosan észlelhető előítéletét használja ki. (Bp. Tsz. 39.102—1931.) A hírlapokban közzétett közlések mérlegelése. A buda­pesti kir. törvényszék megállapítja, hogy azon „közlések", ame­lyek nem az egyes cégek által tétetnek közzé, hanem mint az illető lap közlései szerepelnek és amelyekről meg nem állapít­ható, hogy azok az érdekelt cég részéről tétettek közzé, a ver­senytörvény szempontjából kifogás tárgyává nem tehetők. A Vb. e felfogással ellentétben egy konkrét esetben utal arra, hogy az oly közlés, amely nyilvánvalóan valamely üzleti vál­lalat érdekeit szolgálja és amely ellen, annak ismételt közzé­tétele miatt sem emelt kifogást, olybá veendő, mintha a közlék az érdekelt vállalattól származna. (Bp. Tsz. 39.102—1931.) Gyümölcsáruk formájának és illatának szappanárukban való visszaadása. A kir. törvényszék egy konkrét peres ügy­ben megállapítja, hogy a citrom formájának és illatának szappanáruba való öntése, illetve illatosítása, még nem nyújt kizárólagos jogot a versenyvállalatnak arra, hogy e termé­szetes közkincs használásától másokat eltilthasson. (Bp. Tsz. 40.883—1931.)* Közös érdekeltség. A versenyvállalatok közös érdekelt­ségét megállapítja ama ténykörülmény, hogy az érdekelt vál­lalatok egy és ugyanazt a védjegyes árut hozzák forgalomba és pedig a közös tulajdont alkotó üvegekben és azonos címké­vel. (Kúria 2097—931.) A reklámtábláknak figyelemmel kell lenniök a verseny­vállalatok jogos reklámérdekeire. Felperes hatalmas (20 méte­res) táblája, amely egy egész falat takart be, a vásárlátogató közönségben azt a téves hiedelmet keltheti, hogy a reklám­tábla oldalán elhelyezett összes hasonló természetű áruk (rádió), a felperes vállalatának áruit mutatják be. A Kúria figyelembevette a Nemzetközi Vásár szabályzatát, amely szs­rint minden jelentkezés elfogadása abban a feltevésben törté­nik, hogy a kiállító egyén vagy cég a többi kiállítók jogos ér­dekeit figyelemben tartja. A felperesnek egész falat beborító reklámtáblája a közönségben téves hitet keltett volna, ami a többi kiállítók érdekeit sérthette. (Kúria.) Kártérítés hiteltudósítás miatt. Egy festőművész meg akarta bízni felperest 200 darab bekeretezett festményének bizományi értékesítésével s ezért információszerzés céljából az alperesi hiteltudósító irodához fordult. Az ettől kapott kedve­zőtlen információ miatt a megbízás elmaradt. A Kúria el­utasítja a keresetet, mivel a hiteltudósító nem járt el sem jog­ellenesen, sem vétkesen, mikor üzleti érdeklődésre, a felperes­ről a végrehajtásokra is utalva, oly nyilatkozatot („kissé könnyelmű") adott, hogy őt nem tartja hitelösszeköttetésre ajánlhatónak és egyéb megbízásokra teljesen megbízhatónak. A végrehajtásoknak üzleti jelentősége szempontjából nem lé­nyeges az, vájjon a tartozások az adós felperesnek személyes vagy üzleti tartozásai voltak-e. (Kúria 4595—930.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Szerkesztőség: V, Alkotmány ucca 8., III. em. Arit. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet kiürút 5., J. em. Telefon: József 462—99 Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytál sulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I.

Next

/
Thumbnails
Contents