Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 6-9. szám - Tudnivalók a szabadalmi reformról

IPARJOGI SZEMLE YYVI évfolyam AA¥K Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1932 *T 6-9, SZÁM Tagsági járulékként 10 Jáhrlicher Bezugspreia I" P SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNQ: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Tudnivalók a szabadalmi reformról írta: Dr. FAZEKAS OSZKÁR Az 1932:XVII. t.-c.-ben foglalt novella*) három ponton hoz fontos újításokat, amelyeket — saját gyakorlati üzleti érdekeik szempontjából — olvasóinknak különös figyelmébe ajánlunk. 1. A szabadalomra vonatkozó gyakorlási kényszer — a nemzetközi egyezmény 1926. nov. 26. keletű, nálunk az 1929. évi XVIII. t.-c.-be foglalt szövegének megfelelően a következőkép módosul: A szabadalmi bíróság abban az esetben, ha a szabadalomtulajdonos, a szabadalom megadásának kihirdetését követő 3 év alatt a szabadalmat sem közvetlenül, sem belföldi vállalkozók útján „lényegileg és kellő terjedelemben" gyakorlatba nem veszi, „kényszerengedélyt" adhat annak a felperesként fellépő megbízható belföldi vállalkozónak, aki magánúton engedélyt kért, de nem kapott. A kényszerengedély megadása kárpótlás és esetleg biztosíték nyújtása ellenében történik. Nincs helye kényszerengedélynek akkor, ha a szabadalomtulajdonos mulasztását kellőképpen igazolja. A fentemlített 3 év gyakorlatilag 3'/> évet jelent, mert a 4300/932. M. E. sz. rendelet 21. §-a szerint a mondott 3 évet követő 6 hónap alatt beadott keresetek együttesen tárgyaltatnak. Feltűnő mulasztás, hogy nincs intézkedés arra nézve, mikép viszonylik a most említett novelláris rendelkezés a szabadalom megvonására, valamint a kényszerhasználati engedély megadására vonatkozólag eddig hatályban volt intézkedésekhez; homályban marad az az alapvető kérdés, mennyiben helyeztettek azok hatályon kívül?! Sajnos nem tartalmaz rendelkezést, sőt általánosságban tartott tájékoztatást sem a törvény arra nézve, mit kell „lényegileg és kellő terjedelemben" való gyakorlás alatt érteni és hogy miféle szempontok irányadók a „kárpótlás" mérve tekintetében; továbbá arra nézve, hogy mikor és mily mérvű „biztosíték" nyújtása köttessék ki? Minden iránytű nélkül marad a bíróság abban a tekintetben is, hogy egyszeri átalányösszeg fizetése, avagy időszerinti, illetve darabdíj megállapítása mikor van helyén, stb. Nem áll összhangban az intézmény alapjául szolgáló iparfejlesztés céljával az a rendelkezés, amely szerint az engedély megtagadtatik, ha a szabadalomtulajdonos „mulasztását igazolja". Szerintünk a piacképes szabadalom gyakorlása objektív követelmény, amely független az érdekelt fél személyes viszonyaitól; ha tehát objektív értelemben „mulasztás" forog fenn, vagyis ha a gyakorlásra alkalmas szabadalomnak az iparba való átültetése mellőztetett, úgy ez a mulasztás bármily természetű személyes okokia legyen visszavezetendő, az adott tény erejénél fogva a kényszerengedély megadását involválja. Nem is ismerhető szubjektív körülmények alapján beállható pervesztés kockázata sok esetben viasza fogja tartani a magyar vállalkozót a törvényhozó igazi intenciója ellenére attól, hogy a kényszerengedély megadását egyáltalán megkísérelje. Impraktikus iiz a korlátozás is, amely szerint kényszerengedély csakis a szabadalom egész tartamára adható, mert a gazdasági élet gyakran időhöz kötötten teszi szükségessé a szabadalom használatbavételét; ily esetben visszariasztó hatással lesz a magyar vállalkozóra, hogy mindjárt 17 esztendőre szóló kötelezettséget kell vállalnia, holott a szabadalomra *) Kihirdettetett és életbelépett 1932. július 22-én. pl. csak egy különleges mélyfúráshoz, ármentesítéshez, bontáshoz, vagy más oly művelethez van szüksége, amelynek rendszeres megismétlődése előre nem látható. Az ilyen gazdaságilag nem indokolható korlátozás csak felesleges ballaszt, amely az intézmény célját veszélyezteti. Ugyanez áll ama további korlátozás tekintetében is, hogy a kényszerengedély csak területileg osztható, pl. Budapest, vagy Somogymegye területére, ellenben nem igényelhető kényszerengedély egy bizonyos üzem céljaira, holott ez is gyakorlatias eset. (Pl. tűzbiztonsági, portalanítási, stb. berendezés egyetlen bánya vagy gyárüzem számára.) Hogy miért fosztassék meg a magyar ipar ezektől a gyakorlatias lehetőségektől, erre választ hiába keresünk. Viszont a másik végletbe csap át az a rendelkezés, amely szerint a kényszerengedélyes a nyert jogosítványról bármikor lemondhat. Ez ellentétben áll az üzleti életben uralkodó kétoldalúság elvével, pusztán sikanirozó perek indítására csábít és — ami fő — teljesen szem elől téveszti az intézmény „közérdekű" jellegét. Ha a szabadalmat a kényszerengedély jogerős megadásának kihirdetését követő 1 év alatt a kényszerengedélyes sem veszi kellő mérvben gyakorlatba, a szabadalomtulajdonos jogosítva van a kényszerengedély visszavételét kérni. Ez helyes, de csak lapsusnak tulajdoníthatjuk azt az elnézést, hogy a kényszerengedély hatálytalanítását csak a szabadalomtulajdonos szorgalmazhatja, ugyanaz a szabadalomtulajdonos, aki a nemgyakorláshoz fűződő érdekét már azzal dokumentálta, hogy kényszerengedélyezési perre hagyta jutni a dolgot, akinek szempontjából tehát közömbös, hogy kinek a neve alatt marad a szabadalom kihasznosíttatlan! így bizony hosszú időn át (esetleg véglegesen is) meg lehet hiúsítani a törvényhozó intencióját; elegendő, hogy a szabadalomtulajdonos és a kényszerengedélyes (aki esetleg csak Strohmann) egymással egyetértsenek. Nem segít ezen az sem, hogy a kényszerengedély kihirdetésétől számított két év elteltével (ismét csak a „mulasztás" nem igazolásától függően!) a szabadalom megvonásának van helye, mert könnyen megtörténhetik, hogy (pl. egy, csak áldozatok árán bevezethető új cikk esetében) senkinek sem fűződik érdeke ahhoz, hogy a szabadalom elenyészvén, a gyártás szabad verseny tárgyává legyen, ellenben igenis bőven akadna vállalkozó, aki — a kizárólagosság oltalma alatt — áldozatok árán is hajlandó volna a rentabilisnek mutatkozó gyártás meghonosítására. Ügy látszik fátuma a kényszerengedély intézményének — amely pedig a jelen gazdasági krízisben új munkaalkalmak elősegítését célozta, — hogy konstrukcionális fogyatkozások miatt ne legyen képes rendeltetésének megfelelni. 2. A reform a szabadalom időtartamát 20 évben állapítja meg. Tekintettel azokra a nehézségekre, amelyeket a hosszantartó gazdasági krízis a találmányok nagy részének kellő hasznosítása elé gördít, de azoknak a technikai és piaci előfeltételeknek súlyosbodására való tekintettel is, amelyek a gyakorlatba átültethető szabadalmak érvényre-jutási lehetőséfjeit definiálják: az eddigi 15 éves időtartamnak ilyetén meghosszabbítását indokoltnak tartjuk, bár jogpolitikai okokból egyelőre — addig, míg Németország és Ausztria 18 évvel éri be — nálunk is helyesebb lett volna ugyanezt az élettartamot megállapítani, mert a magyar szabadalom hosszabb élettartama sok esetben azt involválhatja, hogy az amúgy is hátramaradt iparágak szabad versenyének stimuláló ereje nálunk 2 évvel később áll be, mint a velünk élénk gazdasági kapcsolatban álló említett két országban. Két nevezetes átmeneti intézkedéséről gondoskodik igen helyesen a törvény: