Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1-2. szám - A szabadalmi oltalmi idő meghosszabbítása

1—z. szam. IPARJOGI SZEMLE ,5 alperes beismerte, hogy már 3 év óta — tehát olyan idö óta, amelyet ideiglenesnek tekinteni nevii lehet — szakmun­kásainak száma a tizet meg nem haladja. Minthogy az al­peres — felmutatott könyvei szerint — fogyasztók közvet­len kielégítésére is dolgozik, nyilvánvaló, hogy az alperes­nek az idézett rendelet 4. §. 2. pontjában megkívánt munkás­létszáma nincsen és az idézett rendelet alapján méltányos elbírálást nem igényelhet. Felelősség a telefonkönyvben közölt adatokért. Az 1931. évi telefonkönyvben a szaknévsorban a versenytárs vállalata gyárnak van jelölve, de azt vitatja, hogy erre a szövegre ő semmi befolyást nem gyakorolt. A választott bíróság az alperes e védekezését komolynak nem tartotta. Ha azt nem is rendelte volna meg ily szöveggel az alperes, akkor is az ö érdekében tett közlemény kifogásolt tartalmát magáévá tette, mert nem is állította, hogy az ellen felszólalt volna. Azt, hogy ez a hirdetési szöveg az alperes akaratának és hozzájárulásának megfelel, nyilvánvalóvá teszi az a körül­mény, hogy az alperes vállalata már az 1931. évi telefon­könyvben hasonlóan „gyár" elnevezéssel jelöltetett men'. Már pedig, így szól a választott bíróság ítélete, az 1923. évi V. t.-c. 2. §-a szerint áru forgalomba hozatalánál nem szabad a kelendőség fokozására alkalmas olyan adatokat hí­resztelni, amelyek a valóságnak meg nem felelnek és meg­tévesztésre alkalmasak. (Vb. 15.803—1931.) A versenyáru összehasonlítása. A Budapesti Kereske­delmi és Iparkamara mellett működő Jury megengedhetetlen versenyeszköznek tekinti a versenytárs ama üzleti eljárását, amellyel a saját maga által előállított, vagy más által elő­állított, de általa forgalomba hozott árut a versenytárs áru­jával összehasonlítja. Még azt is megengedhetetlennek tartja, ha a hirdető az áru jóságának azonosságát hirdeti, avagy annak jobb voltát. A Jury ama álláspontjának adott kifeje­zést, hogy magasabb kereskedői erkölcsöket szem előtt tartó kereskedő ilyet nem tesz. A Jury ez álláspontját a bíróság is osztja, így a budapesti kir. ítélőtábla súlyosbító körül­ménynek látta, hogy a konkrét peres ügyben az összehason­lítást hirdető versenytárs áruja silányabb minőségű volt. Az üzletvezető férj felelőssége. Egy konkrét peres ügy­ben a kamarai választott bíróság ama álláspontjának ad ki­fejezést, hogy a versenytörvény és az ennek alapján eljáró bíróság nem a formalitásokat, hanem az életet, a tényleges helyzetet vizsgálja, köztudomású lévén, hogyha a férj az üz­letben vezető munkakörben tevékenykedik, mindenki őt tartja az üzlet tulajdonosának, különösen, ha ő adja fel a rendelé­seket és saját nevét írja alá a megrendelő jegyeken. Az ily férj, mint az üzlet tényleges és valódi tulajdonosa, a válasz­tott bíróság nézete szerint jogosan és helyeser vonható perbe. Az a körülmény, hogy maga a felperes is tisztesség­telen versenyt folytat, nem mentő körülmény. A kamarai választott bíróság megítélése szerint a jogos önvédelem ki­zárólag az alperes vagyonát közvetlenül fenyegető súly"? veszély elhárítására szükséges cselekmény fennforgása esetén állapítható meg. Sértettnek tehát bizonyítania kell, hogy tör­vényadta eszközökkel a reá kötetlenül háramló kárt elhárí­tani nem tudta. A vála:-/tr.Lt bí-ósug, úgyszintén ,i bírósá­gok általában, a verseny erőszakos eszközét látják fenn­forogni oly esetben, amikor a versenytárs alaptalan táma­dásával kívánja a laikus mngícniU:' > közönséget megfélem­líteni, illetve elriasztani attól, hogy vásárlásait a verseny­társnál eszközölje. A vállalat tulajdonosának felelőssége alkalmazottaival szemben. A Budapesti Kereskedelemi és Iparkamara mellett működő Juryk, Választott Bíróságok és a Kúria is ama állás­pontjának ad kifejezést, hogy az alkalmazóit üzleti tényke­déseiért a munkaadó felelősséggel tartozik. Megállapítja azonban, hogy amennyiben a munkaadó tőle telhető módon állandóan igyekszik alkalmazottait kioktatni abban az irány­ban, hogy azok ne tanúsítsanak a versenyvállalatokra nézve sérelmes magatartást, sőt az alkalmazottakkal szemben az elbocsátásig terjedő megtorlást is alkalmaz: eme magtar­tása kétségtelen bizonyítékát adja annak, hogy a kioktatás komoly volt, továbbá kétségtelenné teszi, hogy a verseny­vállalatnak még mulasztás formájában sincs része az alkal­mazottainak terhére rótt cselekményben. A vevők megtévesztése. A Budapesti Kereskedelemi és Iparkamara mellett működő Juryk, Választott Bíróságok; úgyszintén a felsőbíróságok is tisztességtelen versenynek minősítik a versenytársak ama magatartását, hogy a náluk megrendelés végett megjelent vevőket tévedésbe ejtik, cégü­ket helytelenül jelölik meg. Üzleti vállalata körében ugyanis senki sem használhat olyan nevet, céget, amely őt meg non illeti. Amennyiben tehát versenytárs magát az őt meg nem illető cégnek adja ki, versenytársát szerzett jogaiban eme szándékos cselekménye által súlyosan megsérti. Idegen vállalat javára szolgáló rendelés teljesítése er­kölcstelen. Ha egy kereskedő a véletlenül hozzá érkezett, de szakmabeli, tehát versenytársának minősülő más kereskedő­höz címzett megrendelést a címzett és a megrendelő meg­kérdezése nélkül maga teljesít, ez a magatartás vitán kívül a versenytörvény 1. §-ába ütközik. (Kúria 4415—930.) „Egyedül az én márkás árum nem hagyja cserbe." E! i eklámszöveget a kamara választott bírósága tisztesség­telen versenynek minősítette, mivel e reklámszöveg nem pusztán alperes árujának feldicsérését tartalmazza, hanem a versenyáru olyan ócsárlását is, ami egyrészt az alperes árujának feldícséréséhc-z nem szükséges, de másrészt a konkrét esetben valótlan tényállást is tartalmazott. E meg­állapításon nem változtat az a körülmény, ha a verseny­áruk, bár más rendeltetéssel bírnak, de mégis ugyanabban a vállalatban állíttatnak elő, illetve hozatnak forgalomba. (Vb. 17.673—931.) Kizárólag a versenytársak körében elkövetett tisztesség­telen magatartásnak a napi sajtóban való közlését a bíróság nem tartja indokoltnak. (Bp. Tvszék 32.728—931.) Külföldi védjegyes áru helyett a külföldi védjegynek „hazai, magyar" elnevezéssel kapcsolatban való felhaszná­lása és hirdetése tiltott versenyeszköz. A bíróság a jelzett alakban való ajánlást azért kifogásolja, mivel az ily aján­lás azt sejteti a közönséggel, mintha a „hazai" elnevezéssel kapcsolatban alkalmazott külföldi védjegy ugyancsak ugyan­abból a vállalatból származna. Az ily üzleti magatartás ide­gen gazdasági munkába való bekapcsolódás, mivel a ver­senytárs oly munkának a gyümölcsében kíván részesülni, amelyet idegen vállalat árujának minősége és idegen ver­senyvállalat kereskedelmi tevékenysége szerzett. A „ma­gyar" elnevezés még nem alkalmas arra, hogy az árut egy idegen védjegyes áruval szemben megkülönböztesse. (Kúria, Bp. Tvszék S2.720—931.) A védjegyes áruk összetétele, belső tartalmának azo­nossága, senkit sem jogosít fel arra, hogy magát a véd­jegyet alkalmazza ily áruin. A bíróság a konkrét peres ügy­ben megtagadta a szakértői bizonyítást arra vonatkozólag, hogy a szembenálló áruk azonos összetételét igazolja. Nem tekintette döntő körülménynek az áruknak eltérő csomago­lását, továbbá ama körülményt, hogy a védjegyes áruk más és más alakban kerülnek forgalomba. (Bp. Tvszék 32.728 —931.) Az a körülmény, hogy valaki az üzleti tisztességbe üt­köző eljárást abbahagyta, még feltétlenül nem mentesíti a törvényes következmények alól. A tisztességtelen verseny­ről szóló tc. 32. §-a szerint ugyanis abbanhagyás alatt va­lamely cselekmény ismétlésétől való tartózkodást is kell érteni. Amennyiben tehát a bíróságnak aggálya van abban az irányban, hogy a versenytárs a tiltott cselekményt foly­tathatja, úgy a már abbahagyott üzleti magatartással szem­ben is kimondja a tisztességtelen versenv abbahagyásának kötelezettségét. (Bp. Tvszék 32.728—931.)" Az agent provocateurökkel való ellenőrzés nem tekint­hető tisztességtelen versenyeszköznek. A bróság ismételten elismeri a versenytulajdonosoknak ama jogát, hogy agent provocateurökkel, illetve helyesebben vevőkkel ellenőriztesse a detailkereskedőket oly célból, hogy vájjon a kért véd­jegyes áru helyett figyelmeztetés nélkül nem szolgáltatnak-e ki idegen árut. A „gyár" jelzés elbírálása. A bíróság magáévá tette a választott bíróságoknak ama megítélését, hogy az ipartör­vényben szabályozott „gyár" megjelölést helytelenül alkal­mazó iparos magatartása tisztességtelen versenynek minő­síttessék. Az indokolás szerint az iparrendészeti közigazga­tási kérdéseken kívül áll az a kérdés, vájjon valakinek üz­leti tevékenysége az üzleti tisztességbe vagy a jó erköl­csökbe ütközik. Az ipartörvény ugyanis kizárólag iparren­dészeti kérdések elbírálása szempontjából állapítja meg a közigazgatási hatóságok hatáskörét, míg az üzleti tisztes­ség szabta korlátok áthágása, a vevőközönségnek a vállalat terjedelme tekintetében való megtévesztése már a verseny­bíróságok hatáskörébe tartozik. (Ítélőtábla 1274—931.) Reklámszédelgés esetében panaszosnak pénzbeli elég­tételhez nincs jogosultsága. A bírói indokolás szerint a pénzbeli elégtételben való marasztalás eseteit a törvény 7—12., 13. és 15. §-aiba ütköző versenycselekmény fennfor­gása esetén állapítja meg, vagy ha a cselekmény sajtóköz­leménnyel követtetett el. A reklámszédelgés tehát, amely a versenyvállalat hitelét és érdekeit közvetlenül nem érdekli, ily jogosultságot nem állapít meg. (Bp. ítélőtábla 9027—931.) A meg nem engedett versenycselekmény ismétlése meg­állaptja a versenytárs rosszhiszeműségét, amiért is ily eset­ben az ítéletnek hírlapi közzététele indokolt. (ítélőtábla 9027—931.) Az ily versenycselekménynek többszöri elköve-

Next

/
Thumbnails
Contents