Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 1-2. szám - A szabadalmi oltalmi idő meghosszabbítása

1—z. szam. IPARJOGI SZEMLE ,5 alperes beismerte, hogy már 3 év óta — tehát olyan idö óta, amelyet ideiglenesnek tekinteni nevii lehet — szakmunkásainak száma a tizet meg nem haladja. Minthogy az alperes — felmutatott könyvei szerint — fogyasztók közvetlen kielégítésére is dolgozik, nyilvánvaló, hogy az alperesnek az idézett rendelet 4. §. 2. pontjában megkívánt munkáslétszáma nincsen és az idézett rendelet alapján méltányos elbírálást nem igényelhet. Felelősség a telefonkönyvben közölt adatokért. Az 1931. évi telefonkönyvben a szaknévsorban a versenytárs vállalata gyárnak van jelölve, de azt vitatja, hogy erre a szövegre ő semmi befolyást nem gyakorolt. A választott bíróság az alperes e védekezését komolynak nem tartotta. Ha azt nem is rendelte volna meg ily szöveggel az alperes, akkor is az ö érdekében tett közlemény kifogásolt tartalmát magáévá tette, mert nem is állította, hogy az ellen felszólalt volna. Azt, hogy ez a hirdetési szöveg az alperes akaratának és hozzájárulásának megfelel, nyilvánvalóvá teszi az a körülmény, hogy az alperes vállalata már az 1931. évi telefonkönyvben hasonlóan „gyár" elnevezéssel jelöltetett men'. Már pedig, így szól a választott bíróság ítélete, az 1923. évi V. t.-c. 2. §-a szerint áru forgalomba hozatalánál nem szabad a kelendőség fokozására alkalmas olyan adatokat híresztelni, amelyek a valóságnak meg nem felelnek és megtévesztésre alkalmasak. (Vb. 15.803—1931.) A versenyáru összehasonlítása. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Jury megengedhetetlen versenyeszköznek tekinti a versenytárs ama üzleti eljárását, amellyel a saját maga által előállított, vagy más által előállított, de általa forgalomba hozott árut a versenytárs árujával összehasonlítja. Még azt is megengedhetetlennek tartja, ha a hirdető az áru jóságának azonosságát hirdeti, avagy annak jobb voltát. A Jury ama álláspontjának adott kifejezést, hogy magasabb kereskedői erkölcsöket szem előtt tartó kereskedő ilyet nem tesz. A Jury ez álláspontját a bíróság is osztja, így a budapesti kir. ítélőtábla súlyosbító körülménynek látta, hogy a konkrét peres ügyben az összehasonlítást hirdető versenytárs áruja silányabb minőségű volt. Az üzletvezető férj felelőssége. Egy konkrét peres ügyben a kamarai választott bíróság ama álláspontjának ad kifejezést, hogy a versenytörvény és az ennek alapján eljáró bíróság nem a formalitásokat, hanem az életet, a tényleges helyzetet vizsgálja, köztudomású lévén, hogyha a férj az üzletben vezető munkakörben tevékenykedik, mindenki őt tartja az üzlet tulajdonosának, különösen, ha ő adja fel a rendeléseket és saját nevét írja alá a megrendelő jegyeken. Az ily férj, mint az üzlet tényleges és valódi tulajdonosa, a választott bíróság nézete szerint jogosan és helyeser vonható perbe. Az a körülmény, hogy maga a felperes is tisztességtelen versenyt folytat, nem mentő körülmény. A kamarai választott bíróság megítélése szerint a jogos önvédelem kizárólag az alperes vagyonát közvetlenül fenyegető súly"? veszély elhárítására szükséges cselekmény fennforgása esetén állapítható meg. Sértettnek tehát bizonyítania kell, hogy törvényadta eszközökkel a reá kötetlenül háramló kárt elhárítani nem tudta. A vála:-/tr.Lt bí-ósug, úgyszintén ,i bíróságok általában, a verseny erőszakos eszközét látják fennforogni oly esetben, amikor a versenytárs alaptalan támadásával kívánja a laikus mngícniU:' > közönséget megfélemlíteni, illetve elriasztani attól, hogy vásárlásait a versenytársnál eszközölje. A vállalat tulajdonosának felelőssége alkalmazottaival szemben. A Budapesti Kereskedelemi és Iparkamara mellett működő Juryk, Választott Bíróságok és a Kúria is ama álláspontjának ad kifejezést, hogy az alkalmazóit üzleti ténykedéseiért a munkaadó felelősséggel tartozik. Megállapítja azonban, hogy amennyiben a munkaadó tőle telhető módon állandóan igyekszik alkalmazottait kioktatni abban az irányban, hogy azok ne tanúsítsanak a versenyvállalatokra nézve sérelmes magatartást, sőt az alkalmazottakkal szemben az elbocsátásig terjedő megtorlást is alkalmaz: eme magtartása kétségtelen bizonyítékát adja annak, hogy a kioktatás komoly volt, továbbá kétségtelenné teszi, hogy a versenyvállalatnak még mulasztás formájában sincs része az alkalmazottainak terhére rótt cselekményben. A vevők megtévesztése. A Budapesti Kereskedelemi és Iparkamara mellett működő Juryk, Választott Bíróságok; úgyszintén a felsőbíróságok is tisztességtelen versenynek minősítik a versenytársak ama magatartását, hogy a náluk megrendelés végett megjelent vevőket tévedésbe ejtik, cégüket helytelenül jelölik meg. Üzleti vállalata körében ugyanis senki sem használhat olyan nevet, céget, amely őt meg non illeti. Amennyiben tehát versenytárs magát az őt meg nem illető cégnek adja ki, versenytársát szerzett jogaiban eme szándékos cselekménye által súlyosan megsérti. Idegen vállalat javára szolgáló rendelés teljesítése erkölcstelen. Ha egy kereskedő a véletlenül hozzá érkezett, de szakmabeli, tehát versenytársának minősülő más kereskedőhöz címzett megrendelést a címzett és a megrendelő megkérdezése nélkül maga teljesít, ez a magatartás vitán kívül a versenytörvény 1. §-ába ütközik. (Kúria 4415—930.) „Egyedül az én márkás árum nem hagyja cserbe." E! i eklámszöveget a kamara választott bírósága tisztességtelen versenynek minősítette, mivel e reklámszöveg nem pusztán alperes árujának feldicsérését tartalmazza, hanem a versenyáru olyan ócsárlását is, ami egyrészt az alperes árujának feldícséréséhc-z nem szükséges, de másrészt a konkrét esetben valótlan tényállást is tartalmazott. E megállapításon nem változtat az a körülmény, ha a versenyáruk, bár más rendeltetéssel bírnak, de mégis ugyanabban a vállalatban állíttatnak elő, illetve hozatnak forgalomba. (Vb. 17.673—931.) Kizárólag a versenytársak körében elkövetett tisztességtelen magatartásnak a napi sajtóban való közlését a bíróság nem tartja indokoltnak. (Bp. Tvszék 32.728—931.) Külföldi védjegyes áru helyett a külföldi védjegynek „hazai, magyar" elnevezéssel kapcsolatban való felhasználása és hirdetése tiltott versenyeszköz. A bíróság a jelzett alakban való ajánlást azért kifogásolja, mivel az ily ajánlás azt sejteti a közönséggel, mintha a „hazai" elnevezéssel kapcsolatban alkalmazott külföldi védjegy ugyancsak ugyanabból a vállalatból származna. Az ily üzleti magatartás idegen gazdasági munkába való bekapcsolódás, mivel a versenytárs oly munkának a gyümölcsében kíván részesülni, amelyet idegen vállalat árujának minősége és idegen versenyvállalat kereskedelmi tevékenysége szerzett. A „magyar" elnevezés még nem alkalmas arra, hogy az árut egy idegen védjegyes áruval szemben megkülönböztesse. (Kúria, Bp. Tvszék S2.720—931.) A védjegyes áruk összetétele, belső tartalmának azonossága, senkit sem jogosít fel arra, hogy magát a védjegyet alkalmazza ily áruin. A bíróság a konkrét peres ügyben megtagadta a szakértői bizonyítást arra vonatkozólag, hogy a szembenálló áruk azonos összetételét igazolja. Nem tekintette döntő körülménynek az áruknak eltérő csomagolását, továbbá ama körülményt, hogy a védjegyes áruk más és más alakban kerülnek forgalomba. (Bp. Tvszék 32.728 —931.) Az a körülmény, hogy valaki az üzleti tisztességbe ütköző eljárást abbahagyta, még feltétlenül nem mentesíti a törvényes következmények alól. A tisztességtelen versenyről szóló tc. 32. §-a szerint ugyanis abbanhagyás alatt valamely cselekmény ismétlésétől való tartózkodást is kell érteni. Amennyiben tehát a bíróságnak aggálya van abban az irányban, hogy a versenytárs a tiltott cselekményt folytathatja, úgy a már abbahagyott üzleti magatartással szemben is kimondja a tisztességtelen versenv abbahagyásának kötelezettségét. (Bp. Tvszék 32.728—931.)" Az agent provocateurökkel való ellenőrzés nem tekinthető tisztességtelen versenyeszköznek. A bróság ismételten elismeri a versenytulajdonosoknak ama jogát, hogy agent provocateurökkel, illetve helyesebben vevőkkel ellenőriztesse a detailkereskedőket oly célból, hogy vájjon a kért védjegyes áru helyett figyelmeztetés nélkül nem szolgáltatnak-e ki idegen árut. A „gyár" jelzés elbírálása. A bíróság magáévá tette a választott bíróságoknak ama megítélését, hogy az ipartörvényben szabályozott „gyár" megjelölést helytelenül alkalmazó iparos magatartása tisztességtelen versenynek minősíttessék. Az indokolás szerint az iparrendészeti közigazgatási kérdéseken kívül áll az a kérdés, vájjon valakinek üzleti tevékenysége az üzleti tisztességbe vagy a jó erkölcsökbe ütközik. Az ipartörvény ugyanis kizárólag iparrendészeti kérdések elbírálása szempontjából állapítja meg a közigazgatási hatóságok hatáskörét, míg az üzleti tisztesség szabta korlátok áthágása, a vevőközönségnek a vállalat terjedelme tekintetében való megtévesztése már a versenybíróságok hatáskörébe tartozik. (Ítélőtábla 1274—931.) Reklámszédelgés esetében panaszosnak pénzbeli elégtételhez nincs jogosultsága. A bírói indokolás szerint a pénzbeli elégtételben való marasztalás eseteit a törvény 7—12., 13. és 15. §-aiba ütköző versenycselekmény fennforgása esetén állapítja meg, vagy ha a cselekmény sajtóközleménnyel követtetett el. A reklámszédelgés tehát, amely a versenyvállalat hitelét és érdekeit közvetlenül nem érdekli, ily jogosultságot nem állapít meg. (Bp. ítélőtábla 9027—931.) A meg nem engedett versenycselekmény ismétlése megállaptja a versenytárs rosszhiszeműségét, amiért is ily esetben az ítéletnek hírlapi közzététele indokolt. (ítélőtábla 9027—931.) Az ily versenycselekménynek többszöri elköve-