Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Nem minden cselekmény tisztességtelen, amit a törvény tilt, de azzá lehet a cselekmény természete vagy az azt kísérő körülmények folytán

IPARJOGI SZEMLE törvény alá esik-e vagy sem, a tvt. 30. §-ában említett versenytársi minőség szempontjából közömbös. Téves tehát az az álláspont, hogy versenytársnak csak az tekinthető, aki kereskedelmi ügyletekkel saját nevében iparszerűleg foglalkozik. A versenytörvény körébe csupán azok a cselekmények tartoznak, amelyek az üzleti verseny területén mozognak és amelyekben a versenyzési célzat felismerhető. A per adataiból nem lehet azt a következtetést levonni, hogy alperes hirdetései nem a saját lakásbútorára, hanem egyenesen továbbeladás végett beszerzett bútorokra vonatkoztak, tehát nem állapítható meg, hogy alperest a hirdetések közzétételénél üzleti verseny célzata vezette volna. (Kúria P. IV. 1257/1931.) Idegen vállalatok üzleti munkájába való bekapcsalódás. Alperesi vállalat igazgatója azt a bizalmas utasítást adta egyik munkásának, hogy figyelje meg, milyen csomagokat hoznak ki a felperes raktárából és a csomagszállítót nyomon követve állapítsa meg, hogy a szállítás hova, kinek részére történik. Alperes az ezen eljárás abbanhagyására irányuló perben azzal védekezik, hogy csupán azért figyeltette felperes raktárát, hogy adatot szerezzen a felperes ellen a közszállítási szabályzatot sértő eljárásra vonatkozó gyanújának igazolására. A Kúria helyt adott felperes keresetének a következő indokolás alapján: Alperes eljárása kétségkívül túlterjed a köz- vagy jogos magánérdek megóvásához szükséges intézkedés keretén és a feleknek, mint karteltagnak, a kartelen kívül álló versenytárshoz való viszonyában jelentkező kiélesedett versenyére is tekintettel az ily eljárás a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejtettek szerint inkább alkalmas és célját tekintve nyilván arra is irányul, hogy a versenytárs vevőkörének álúton való megismerését az alperes a saját üzleti céljaira hasznosítva a közöttük ilymódon egyenlőtlenné tett versenyben a saját verseny hatását fokozza. Az ilyen versenyzésre alkalmas és üzleti versenyt szolgáló eljárást pedig, tekintet nélkül arra, hogy a sérelmes eljárás a megfigyeltető által várt eredményre vezetett-e és versenytársra károsító hatással tényleg felhasználtatott-e, a fellebbezési bíróság az irányadó anyagi jognak megfelelően minősítette a versenytörvény 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenynek, mert az üzleti jóerkölcsbe ütköző eljárás ekként minősítésének nem előfeltétele, hogy az közvetlen és kimutatható eredménnyel is járt légyen. (Kúria P. IV. 54821/1932.) Versenytilalmi kikötés időbeli hatálya. Alperes S ... községben lévő szikvízgyárát azzal adta el felperesnek, hogy amíg felperesnek ugyanazon községben szigvízgyára lesz, alperes ugyanilyen gyárat ott nem rendezhet be. Minthogy alperes ezen kötelezettségét megszegte, felperesnek szikvízgyártástól való eltiltás és kártérítés iránt beperelték alperest, aki azzal védekezik, hogy ez a kikötés — tekintettel arra, hogy az iparszabadság elvébe ütközik — érvénytelen. A Kúria a kereseti kérelmet elutasította a kártérítés mérvét pedig annak figyelembevételével állapította meg, hogy a versenytilalmi kikötés csupán 3 évre szólhat. Az indokokból: Az a kikötés, hogy amíg a vevő felperesnek S ... n szódavízgyáruk lesz, az eladó alperes szódagyárat S ... n nem rendezhet be, egészben nem érvénytelen, hanem az időbeli korlát nélkül való ennek a versenytilalmi kikötésnek csak azon az időtartamon túl terjedő része tekintendő érvénytelennek, amely a kötelezett megélhetését és boldogulását túlságos tartamánál fogva komoly indok nélkül méltánytalanul gátolná. A szóbanlévő versenytilalmi kikötésnek hatálya tehát oly időtartamra, amely a felperesek érdekének védelmére elegendőnek mutatkozik, alperesre pedig nem ró túlzott terheket, -— fennáll. A felperesek által az alperestől megvett szódagyár üzemének és az azzal kapcsolatos vevőkörnek zavartalan fenntartásához és fejlesztéséhez fűződő felperesi érdekek védelmének ezen időtartamát, egyfelől a szerződés tárgyára, a vételár nagyságára és a szakvéleményekre, másfelől az alperes életszükségleteire való tekintettel a Kúria 3 évben látta méltányosan megállapíthatónak. (Kúria P. IV. 5623/1932.) A versenytörvény 1. §-a értelmében még a gondatlanság fennforgása sem szükséges előfeltétele az abbanhagyás kimondásának, hanem csak magának a kifogásolt magatartásnak kell a versenytörvény rendelkezéseibe ütköznie. A konkrét peres ügyben a Kúria megállapítja, hogy az alperes ajánlata alapjául szolgáló gép nem volt legújabb típusú, új X . .. Z ... gyártmányú vetítőgép és ily új gépet a versenyvállalat magától a gyártól vagy egyébként rendes kereskedelmi úton be sem szerezhetett. Ilyen gépnek az ajánlása "tehát — így szól az indokolás — az alperes részéről csak megtévesztő lehet. (Kúria P. IV. 5706/1931.) A jogos bírálat határai. A versenytárs szaklapokban közzétett cikkeiben a valóságnak meg nem felelően — ismételten — silány minőségű, vizes cipőkrémnek nevezte a fel peres gyártotta cipőkrémet és arra vonatkozóan azt állította, hogy idegen áruk gyakran a legsilányabbak és megtévesztik a közönséget. A Kúria okszerű következtetéssel elítéli a cikkek lekicsinylő hangját és tartalmát és alkalmasnak tartja arra, hogy a felperes jóhírnevét veszélyeztessék és árui kelendőségét csökkentsék. E cikkeket jogellenes és szándékos sértésnek minősíti és a cikkírót kártérítés megfizetésére kötelezi. (Kúria P. IV. 4318/1930.) A kártérítési felelősség a tvt. 1. §-ának 2. bekezdése értelmében akkor terheli a tárgyilag véve a tvt. rendelkezéseibe ütköző magatartást tanúsító versenytársat, ha a sérelmes magatartást szándékosan vagy gondatlanságból követte el. A 39. §. 1. bekezdése közelebbről meghatározza az ez alapon támasztható kárigény terjedelmét, a 2. bekezdés pedig a tekintetben rendelkezik, hogy mikor követelhető a vagyoni kár megtérítésén felül a nem vagyoni kárért való pénzbeli elégtétel is s az elégtételre jogot adó esetek felsorolásával alapfeltételül szabja meg a sérelmes cselekmény szándékosságát. (Kúria P. IV. 4466/930.) Az eszmei javak fokozottabb védelme. A bíróság megállapítja, hogy felperes a külföldi szabadalomtulajdonos vállalatokkal fennálló szerződése alapján jogosult kazángyártmányain a „B. W." nevet ill. jelzést használni, megállapítja továbbá, hogy a szakmában e megjelölés, mint a felperesi vállalat által előállított árukra utaló jelzés a forgalomban általánosan ismertté vált. Alperes egy versenytárgyalásra benyújtott pályázatánál annak kidomborítására, hogy a kiírásnak megfelelő rendszerű kazánok készítésére megfelelő gyári berendezéssel bír, ajánlatának megtételénél az áru közelebbi körülírása helyett a „B. W.-rendszerű" megjelölé.st használta. A Kúria annak dacára, hogy bírói megállapítás szerint alperest ezen eljárásánál sem versenyző szándék nem vezette, sem pedig gondatlanság nem terheli, alperest a „B. W." illetve „BBW-rendszerű kazán" megjelölésnek üzleti tevékenysége körében való használattól eltiltotta. Az indokolás szerint maga az a puszta tény, hogy az alperes több cégnek adott árajánlatában tényleg használta az őt meg nem illető árumegjelölést, a versenytörvény 1. §-ába, — a tárgyilag véve a 9. §-a ütköző magatartás. (Kúria P. IV. 5396/1931.) A megtévesztés eredményessége közömbös. Áruszállítási ajánlatban tett, megtévesztésre alkalmas kijelentés a versenytörvény 1. §-a alá vonható akkor is, ha az ajánlat hozzáértő bizottság elbírálása alá került, mert a megtévesztés eredményessége közömbös és csak annak van jelentősége, hogy az üzleti verseny során tett kijelentés tárgyilag véve alkalmas • a megtévesztésre. (Kúria P. IV. 6045/930.) A teljesen átépített műveknek átszignálása. Alperes egy tűzhely elkészítésére kapott megbízást. Alperes azt vállalta és a tűzhelyet saját tervei alapján állította fel olyképpen, hogy a régit teljesen lebontotta és szétszedte. Az átépítés következtében az új tűzhely nemcsak alaprajzi elrendezésében, hanem teljesítőképességében, használhatóságában is gyarapodott. A lebontás tehát felperes művének minden jellegzetességét megszüntette, a régi tűzhely alkatrészei a régi mű tulajdonosának engedélyé\ el felhasználhatók voltak, ezek pedig a szakértői megállapítás szerint egyébként sem voltak olyanok, amelyek felperes készítményére jellegzetesek lennének vagy amelyről felperes versenyvállalatát fel lehetne ismerni. Ekkép az alperes által készített művet — így szól az indokolás — alperes jogosan jelezhette saját szellemi és ipari művének és nem követett el semmiféle tisztességtelen verseny cselekményt akkor, amikor a felperesi tűzhely teljes lebontása után a felperes cégjelzését nem helyezte oda vissza és azon csak az ő címkéjét helyezte el. (Bp. kir. ítélőtábla P. VII. 108/1932.) Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Fazekas Oszkár. Szerkesztőség: V, Alkotmány ucca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút 5., 1. em. Telefon: József 462—99 Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I,