Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Nem minden cselekmény tisztességtelen, amit a törvény tilt, de azzá lehet a cselekmény természete vagy az azt kísérő körülmények folytán

IPARJOGI SZEMLE 3 vül esik. „5 üres doboz ellenében egy teli dobozt adok" nem kifogásolható. A vásárlási visszatérítések nem vonhatók az ajándékozások fogalma alá és így azoknak hirdetése a versenytörvény szempontjából kifogás alá nem esik. Joggyakorlat Az „eszmei" kárt csak kivételes törvényrendelkezés és a bírói gyakorlatban kivételesen megnyilvánult jogszabály ítélheti meg. A cukrászfiguráknak, mint újdonságoknak utánzása, úgyszintén azok újszerű díszítésének szolgai lemásolása: tisztességtelen verseny. A kir. ítélőtábla súlyos elbírálásban részesítette egy versenytárs ama eljárását, hogy a forgalomban lévő újszerű cukrászfigurák formáit és díszítéseit utánozta, illetve azok szolgai utánzására utasítást adott. Az indokolás utal arra, hogy a minták kiválasztásánál a versenytárs részben újszerű, de ettől eltekintve is, a forgalomban már bevált formákat kívánja minden külön munka és fáradság nélkül a maga javára gyümölcsöztetni. Az idegen üzleti munka sikerébe való bekapcsolódás, annak jogosulatlan kiaknázása, erkölcstelen üzleti magatartás. Ugyanaz a megállapítás vonatkozik természetesen a forgalomba kerülő figurák, minták elnevezéseire is. (ítélőtábla 12.423—931.) Oly szakvélemény, vagy olyan összehasonlító táblázat közlése, amely a saját árut a versenytárs árujának diszkreditálásával igyekszik feldicsérni, még az esetben is tisztességtelen verseny, ha a táblázat adatai egyébként a valóságnak megfelelnek. A kir. törvényszék megítélése szerint a tisztességes üzleti felfogással nem egyeztethető össze az az eljárás, amely a versenytárs áruinak lekicsinylésével, vagy azok fogyatékosságának kiemelésével igyekszik a saját áruinak jóságát összehasonlítás útján kiemelni és a saját árunak ilynemű feldícsérése folytán a versenytárs vevőközönségét elhidegíteni. Ez alól a szabály alól csupán egy kivétel tehető, ha a versenytárs a hírnévrontó cselekmények meggátlása céljából járt el, vagyis jogos önvédelemből. Az az eljárás, hogy a versenytárs minden különösebb indokolás nélkül pusztán reklám célból körlevelekben közölte a vevőkkel az egyébként hivatalos helyről származó szakvéleményt, tisztességtelen verseny, mivel alkalmas a vevőközönség elvonására. Az ilyen, kizárólag üzleti célt szolgáló magatartás támadás jellegével bír és súlyos üzleti érdekeket sért. „Dombóvárvidéki vaj" megjelölés a Választott Bíróság megítélése szerint nem csupán származási helyet jelöl, amelyet minden árun — amely a megjelölt származási helyről való — alkalmazni lehet, hanem oly árumegjelölés is, amelyről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni. Ez alól az általános szabály alól a Tvt. nem tesz kivételt az olyan elnevezésekre sem, amelyek származási helyre utalnak. (Vb. 6882—931.) Viszonosság. Alperes az 1923:V. t.-c. 31. §-a alapján a felperes kereshetőségi jogát vette tagadásba és azt vitatta, hogy a felperesként fellépő angol cég a hivatkozott törvényszakasz értelmében a törvény oltalmában nem részesülhet, mert a felperesi cégnek a magyar állam területén vállalata nincsen, viszont Nagy-Britanniával a II. r. alperes állítása szerint Magyarországnak sem nemzetközi szerződése, sem viszonossági joggyakorlata nincsen. Ez a védekezése azonban alaptalan. A volt Osztrák-Magyar Monarchia ugyanis 1911. évi június hó 2. napján Washingtonban több külföldi állammal, közöttük Nagy-Britanniával is, az ipari tulajdon védelmét illetően egyezményt kötött, amelynek 2. cikke értelmében a szerződő országok mindegyikének alattvalói vagy állampolgárai a másik fél országában a tisztességtelen verseny elleni oltalom tekintetében is ugyanazokat az előnyöket^ élvezik, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldiek részére biztosítanak vagy a jövőben biztosítani fognak. Az 1913:VIIL t.-c.-be becikkelyezett most hivatkozott nemzetközi szerződést az 1921:XXXIII. t.-c.-be foglalt trianoni békeszerződés 220cikke kifejezetten fenntartotta, illetőleg újból életbeléptette. Ugyancsak az utóbb hivatkozott 1921:XXXIII. t.-c.-ben foglalt békeszerződésnek 210. cikkében Magyarország kifejezetten is kötelezettséget vállalt arra, hogy a hivatkozott békeszerződést aláíró hatalmak bármelyikétől származó ipari gyártmányokat a kereskedelmi forgalomban a tisztességtelen verseny minden módja ellen megvédi. Magyarország most érintett ezen kötelezettségvállalásának teljesítése volt egyúttal a tisztességtelen versenyről szóló 1923 :V. t.-c. megalkotása is, amely tehát ebben a vonatkozásában éppen egy. a felperes cég államával kötött nemzetközi szerződés teljesítéseként jelentkezik. Ilyen körülmények között tehát a felperesi cégnek alperes által kifogásolt kereshetőségi joga a Tv. 31. §-a alapján is feltétlenül fennáll. (Vb. 5699—931.1 A kért áru helyett idegen árunak figyelmeztetés nélküli kiszolgáltatása erkölcstelen. A választott bíróság Ítéletében megállapítja, hogy az a kereskedő, aki a védjegyes árut kére vevőnek más árut ad anélkül, hogy erre a vevőt figyelmeztetné, versenyt üzleti tisztességbe ütköző módon folytat. Sérti a vevő érdekét, amikor az árura vonatkozólag a megtévesztést megkísérli, sérti a védjegyes áru készítőjének az érdekét, amikor őt a nem tőle származó áruért felelőssé tehető helyzetbe hozza és amikor az ő árujának védjegyoltalomban részesülő nevét más árura alkalmazza, sérti továbbá kereskedőtársai érdekét, mert magatartása alkalmas a kereskedői hivatáshoz szükséges bizalom aláásására és sérti végül az ipar és kereskedelem javára szolgáló védjegyintézményt a törvényadta oltalom gyengítésével. (Vb. 3622—1932.) Alperes tanukkal kívánja igazolni, hogy vevőit pontosan szolgálja ki. A választott bíróság mellőzte az alperes által ez irányban felhívott több tanú kihallgatását, mert azok a tényállítások, amelyeket e tanuk vallomása volt hivatva bizonyítani, hogy t. i. figyelmeztette a vevőket, hogy a kért árut nem tartja raktáron, még valóságuk esetén sem alkalmasak annak a perdöntő tényállásnak a megcáfolására, amely a fentiek szerint az eddigi bizonyítás alapján megállapítást nyert, hogy t. i. igenis figyelmeztetés nélkül idegen árut szolgáltatott ki. A jogelődök tapasztalataira való hivatkozás. A Vb. a konkrét esetben bár megállapítja, hogy a vállalat jelenlegi tulajdonosa csupán néhány év óta bírja az üzemet és nem is rendelkezik elég szakértelemmel, illetve ezeket a hiányokat szakértő alkalmazottjai pótolják, nem emel kifogást a jogutód körlevelének ama kitétele ellen, amelyben a vállalat 70 éven át leszűrt tapasztalataira hivatkozik. Az egész kitételben, úgymond az indokolás, különösen a 70 év említésében kétségkívül bizonyos túlzás van, ez azonban nem haladja meg azt a mértéket, amely még összefér az üzleti tisztességgel és a jó erkölccsel. Szintúgy nem tette kifogás tárgyává a körlevélnek ama kitételét, hogy újabb, ezidőszerint szerény gyári berendezésével elő nem állítható árucikk gyártására kíván áttérni, illetve azt körleveleiben előre bejelenti. Ehelyütt a Vb. utal arra, hogy semmi ok sem forgott fenn arra nézve, hogy ne fogadja el alperes ama védekezését, hogy a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása folytán nem állott módjában üzemét a kívánt mértékben fejleszteni. (Vb. 12.281 —931.) A reklámtábláknak figyelemmel kell lenniük a versenyvállalatok jogos reklámérdekeire. Felperes kártérítési pert indít a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ellen, mivel a kebelében működő Nemzetközi Vásáron megakadályozta őt 20 méteres táblájának kiakasztásában. A Kúria felperest kártérítési keresetével elutasítja, mivel az indokolás szerint felperes hatalmas táblája, amely egy egész falat takart be, a vásárlátogató közönségben azt a téves hiedelmet keltheti, hogy a reklámtábla oldalán elhelyezett összes hasonló természetű áruk (rádió) a felperes vállalatának áruit mutatják be. Ez a ténykörülmény tehát a siető és felületes közönség szemében a többi kiállítókat hátrányos színben tüntette volna fel. A Kúria megokolása szerint közömbös, hogy a felperes jelentkezését elfogadták-e vagy sem. A Nemzetközi Vásár szabályzata szerint ugyanis, minden jelentkezés elfogadása abban a feltevésben történik, hogy a kiállító egyén vagy cég a többi kiállítók jogos érdekeit figyelembe tartja. A felperesnek egész falat beborító reklámtáblája a közönségben téves hitet keltett volna, ami a többi kiállítók érdekeit sérthette. Ezek folytán a felperes nem támaszthat kárigényt a reklámtábla elhelyezésének megakadályozása miatt. (Kúria.) Versenytárs fogalma, versenyzési célzat. A megállapított tényállás szerint az alperes magántisztviselő kb. 5 hónapon át több mint tíz alkalommal hirdetés útján újonnan vett bútort kínált alkalmi áron eladásra, külföldre történő elutazására való utalással. A szakmai érdekképviselet által abbanhagyás iránt indított keresetet a fellebbezési bíróság elutasította azzal, hogy az alperes nem tekinthető versenytársnak. A Kúria az elutasító ítéletet helybenhagyta a következő eltérő indokolással: A tvt. 30. §-a értelmében a versenytörvény alkalmazhatósága szempontjából elegendő az, hogy a sérelmezett eljárást tanúsító fél az ellene fellépő fél érdekkörébe vágó áru forgalombahozatalával foglalkozzék. Ez fennforog már akkor is, ha valaki haszonszerzésre irányuló továbbeladás céljából akár esetről-esetre beszerzett árut alkalomszerűen árusít. Hogy az ily foglalkozás a kereskedelmi vagy az ipar-