Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Nem minden cselekmény tisztességtelen, amit a törvény tilt, de azzá lehet a cselekmény természete vagy az azt kísérő körülmények folytán

2 IPARJOGI SZEMLE mazást nyernek azzal a hozzáadással, hogy az oltalmi idők lejárta után az egyébként megengedett szolgai utánzat tisztességtelenné válhat, ha a vevő az áru származása tekintetében tévedésbe esik, vagyis a megtévesztés útján kívánja a \ eisenytársának jó hírnevét a maga javára kamatoztatni. Általában ha a védjegy, avagy az árun alkalmazott díSZÍtő motívumok gyakorlati célt szolgálnak, az áru liaszválhutóságát fokozzák, vagyis technikai funkciót végeznek, úgy ezek a motívumok kizárólagos használati joggal le nem foglalhatók. E motívumoknak minden különösebb ok nélkül, indokolt szükségesség és tárgyilagos összefüggés nélkül, azonos mádon való elhelyezése azonban már megtévesztő jellegű lehet. Különösen a védjegyoltalom terén észlelhető a versenyjog nagy erkölcsi hatása. így a „motív", a eimkét uraló, a címkéből mintegy kiemelkedő, a vevő által körülírt, megnevezett ábra, név stb. védelem, amennyiben égy vállalatot jellemez, ugyanabból a vállalatból való származást, azonos minőségű árut kíván megnevezni, a vállalatnak mintegy cégérévé vált, — fokozott, sőt teljes védelmet élvezhet. Hasonló megítélés alá esnek a szójegyek is, amelyek elterjedtségük mérvéhez képest mind fokozódó oltalomra tarthatnak igényt. A céltudatos propaganda ereje tehát az egyébként a védjegyoltalom szempontjából igen szűkkörü oltalmat élvező védjegyeknek is, a forgalmi piacon élvezett általános elterjedtségükhöz mért mind tágabbkörü oltalmat adhat. Általános elterjedtség alatt értve a jegynek, ábrának egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló karakterét. A versenytörvény és egyéb törvények jogviszonyának a kérdése, nemkülönben az a nagyfontosságú gazdasági kérdés, hogy idegen szakmák, egész foglalkozási águk megélhetését, exisztenciáját érintő reklámtevékenységek (beszerzési áron alul kínálom az üzletkörömön kívül eső árukat) a versenytörvény keretén belül toroltassanak meg, nemcsak a mi joggyakorlatunkban, de a már évtizedes, sőt évszázados judicaturában is csak irányelveket mutat. Ide kapcsolódik bele a védjegyes áruk fix árának a kérdése is, amidőn a védjegyes áru (pl. gyógyáru) forgalombahozatalára nem jogosait versenyvállalat a védjegyes árut — nem lévén arra formailag kötelezhető — a gyáros által megállapított áron alul adja. Ehelyütt is utalunk tehát a Jurynek alapvető döntésére, amely szerint az üzleti életben analóg esetek 7iincsenek és így az egyes vitás ügyek a konkrét eset ténykörülményeinek gondos mérlegelése alapján döntendök el. Ez az álláspont jut újabban mind általánosabban kifejezésre a külföldi joggyakorlatban is, ahol a Jurynek a konkrét esetek kapcsán hozott döntéseit a legelőkelőbb külföldi szaklapok elismerő kommentárokkal kísérik. A Jury elvi jelentőségű döntései A Jury Saxlehner Kálmán és Keleti Kornél juryelnökségi tagok elnöklete alatt tartott legutolsó üléseiben, a kisorsolt jurytagok úgyszólván teljes számának részvétele mellett több védjegytörlési perben és panaszos ügyben adott szakvéleményt. A Jury általánosabb érdekű szakvéleményeit a következőkben ismertetjük: A Jury tárgyalta a „Mimosa A. G." fényképészeti cikkek gyáros cég védjegytörlési perét, amelyben nevezett cég a világpiacon közismert „Mimosa" vállalati megjelölése alapján kérte egy budapesti cég javára fonaláruk megvédésére bejelentett „Mimosa" szóból és ábrából álló védjegy törlését. A Jury a törlés iránti kérelem elutasítását javasolja, mivel szerinte felperes nem tudott oly fontos gazdasági érdeket felhozni, amely a szembenálló két vállalat összetévesztésének a lehetőségét valószínűsítené. — A Jury a bőrtisztítószerek megvédésére bejelentett „Era" és „Eri" szóvédjegyek hasonlóságát megállapítja és a későbben belajstromozott „Era" szóvédjegynek a törlését javasolja. — A Jury a konkrét peres ügyben kizárólag a lajstromba beiktatott szóvédjegyek hasonlóságát mérlegelte és figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a szembenálló vállalatok a fent idézett védjegyekkel ellátott áruikat eltérő dobozokban és más színű vignettákkal hozták forgalomba. — A Jury megállapítja a „Reserve" szóvédjegynek pezsgőárukkal kapcsolatban fennálló oltalomképességét. A szakmavédelem kérdésével foglalkozva, a Jury helyesli előadónak ama álláspontját, amely szerint a szabadkereskedelem elve alapján egyes szakmáknak bizonyos márkás áruk árusításából való kizárását gazdasági érdekből nem tartja indokoltnak. Különös tekintettel arra, hogy az ily áruk forgalombahozatalát törvényes rendelkezéseknem tiltják. A Jury ismételten ama fefogásának ad kifejezést, hogy az oly ajándékozás, amelyet valamely vállalat bizonyos üzleti szolgáltatások ellenében nyújt a vevőnek, mint vevőszerzőnek, meg nem engedett versenyeszköz. A vállalat ugyanis ily esetben nem az áru minőségével vagy olcsóságával veszi fel a versenyt, hanem ajándéktárgyakkal igyekszik a vevőt az ár tekintetében megtéveszteni és őket vevőszerzö ügynökeivé tenni. A Jury meg nem engedett versenyszerzőnek tekinti az oly hirdetéseknek közzétételét, amelyek arra csábítják az alkalmazottakat, hogy szabad idejükben a hirdetők modernül felszerelt üzemükben munkát vállaljanak. Az ily hirdetés alkalmas arra, hogy az alkalmazottakat munkaadóik tudta nélkül tiltott munkavállalásokra bírják. A bojkott kérdésében a Jury ismételten elfoglalt álláspontjára utal. Hangoztatja ama felfogását, amely szerint minden olyan támadás, amely jogos gazdasági indok nélkül, pusztán önös üzleti érdekből lehetetlenné teszi a versenytárs kereskedelmi és ipari tevékenységének szabad kifejtését meg nem engedett versenyeszköz. A versenytársak elől a szabadversenyt elzárni nem szabad és így valamely ipar túlzsúfoltsága, fizetőképességének veszélyeztetése, egymagában még nem teheti indokolttá az iparból való teljes kizárás alkalmazását. A szándékos kár okozása és a tönkretételre irányuló törekvés fennforgása az egyes esetekben mindenkor a konkrét ügy ténykörülményeinek alapos kivizsgálása és mérlegelése alapján döntendő el. „Auskunftstelle für Reisen nach Ungarn" propagandaszövegnek magyar szállodák részére történő használatát a Jury nem tartja megtévesztőnek. Az efajta megjelölések a külföldi szállodások propagandaakciójában általánosan szokásosak és a külföldet járt utazó közönség intelligenciáját tekintve, azoknak különösebb, a valóságnak megfelelő értelemnél nagyobb jelentőséget nem is tulajdonít. A reklámszövegekben általánosan alkalmazott — „X. Y. vállalat vezet", „Kifogástalan", „Utánozhatatlan", „Megszünteti", „Biztos szer" — kitételek rendszerint hangzatos, semmit mondó reklámértelemmel bírnak. A Jury kifogásolja és meg nem engedett versenyeszköznek tekinti mindazon hirdetéseket, amelyek külső képe hatósági jellegre utal. A „Közigazgatási Tisztviselők Kedvezményes Szállítója", továbbá egy körpecsétet és aláírást tartalmazó reklámtáblát oly üzleti reklámeszköznek tekinti, amely a felületesen szemlélőt a reklámtábla valódi célja és rendeltetése tekintetében tévedésbe ejtheti. Panasz tárgyává tétetett közpályázatokon egyes pályázóknak oly alacsony árban tett ajánlata, amely hivatalos megállapítás szerint az anyagok árainak és a munkabéreknek felszámítását sem foglalja magában. A Jury, bár megállapítja, hogy e magatartás fölötte alkalmas lehet arra, hogy a többi pályázó megbízhatóságát hátrányos színben tüntesse fel, mindazonáltal ez üzleti magatartás erkölcstelen jellege csak az esetben állapítható meg, ha a pályázó az olcsó ajánlattal versenytársainak szándékos károsítását célozta és azok tönkretételére törekedett. Szükséges tehát az ilyirányú fenyegető magatartásnak az igazolása. Minden más esetben a megtorlás a versenytörvény keretein kí-