Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 10. szám - Nem minden cselekmény tisztességtelen, amit a törvény tilt, de azzá lehet a cselekmény természete vagy az azt kísérő körülmények folytán

IPARJOGI SZEMLE ywi évfolyam A¥l- Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MON ATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 1932 ff 10. SZÁM Tagsági járulékként 1(1 Jáhrlicher Bezugapreie lw P SZERKESZTIK: SCHRIFTLEITUNQ: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DB FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Nem minden cselekmény tisztességtelen, amit a törvény tilt, de azzá lehet a cselek­mény természete vagy az azt kísérő körülmények iolytán A versenytörvény és egyéb törvények jogviszonya A versenytörvény csupán azokat az üzleti tisztességbe ütköző cselekményeket írja körül, amelyek büntetőjogilag is üldözhetök. A polgári úton is sérelmezhető üzleti verseny nincs meghatározva, a versenytörvény csupán általánosság­ban annyit mond, hogy üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. A Jury nézete szerint a bíróságnak teljesen szabad keze van annak mérlegelése tekintetében, hogy mely üzleti maga­tartás az, amely az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe beleütközik. A Jury azonban megállapítja, hogy mihelyt a versenytárs magatartása az ipartörvény szigorúan körülhatározott formáiba ütközik, vagyis a vesenytárs oly üzleti tevékenységet folytat, amely az ipartörvény megálla­pítása szerint bizonyos kellékek fennforgását tételezi fel (képesítés stb.), továbbá a versenytár eljárása kizárólag jo­gosulatlan iparűzés tényében merül ki, úgy eme eljárása ki­zárólag az ipartörvény alapján üldözhető iparkihágást képez. A tisztességtelen verseny ténye tehát csak abban az eset­ben volna megállapítható, ha a versenytárs e jogosulatlan iparűzés mellett oly üzleti magatartást tanúsítana, mely a versenytársak üzleti érdekeit a jogosulatlan iparűzés tényén kívül, hirdetéseiben, szóval vagy írásban stb. tett ajánlatai­ban károsan érinti. E felfogás egy vb-i ítéletben is kifejezésre jut. Az ítélet indokolása szerint valamely munkának iparigazolvány nélkül vállalása nemcsupán kihágás, de tisztességtelen verseny is lehet, mivel nincs olyan jogszabály, amely az 1923 : V. tc.-ben foglalt következmények viselése alól mentesítené azt a maga­tartást, amely esetleg más jogszabály tilalmába is ütközik. E felfogás abból indul ki, hogy amely vállalat a törvény garanciális feltételeinek nem felel meg, vét a közönség és a szakma ellen. E gondolatmenetbe kapcsolódik bele egy más bírói ítélet, amely szerint valamely versenyvállalat a való­ságnak megfelelő közlésével „Gallértisztítás" az üzleti tisz­tességbe és a jó erkölcsbe ütköző cselekményt el sem követ­het. Igaz ugyan, hogy a valóság közlésével is elkövethető tisztességtelen verseny, a valóság közlése azonban mindenkor a közönségre gyakorolt tényleges következtetések szempontjá­ból és nem a versenytárs szubjektív értelmezése alapján bírá­landó el. A jelen esetben pedig a „gallértisztítás" kiírása a kelendőség fokozására a versenyző versenytársai iránti bizal­matlanság felkeltésére, végül a közönség józan ítéletének be­folyásolására egyáltalán nem alkalmas közlés és egyedüli célja útbaigazítás, s mint ilyen a megtévesztésnek még a le­hetőségét is kizárja. (B. T. sz. 13. P. 32.082/1932.) Hasonló felfogást vall a Kúriának 1932 május hó 18-án kihirdetett ítélete. Valamely üzleti magatartásnak perbeli megítélésénél — így fzól az ítélet — az a körülmény, hogy a versenytárs oly cselekményt követ el, amelyet törvényes szabályok kihágásként büntetnek, egymagában még nem in­dokolhatja a tisztességtelen verseny fennforgását. — E gon­dolatnak alapja: hogy önmagában nem minden cselekmény tisztességtelen vagy erkölcstelen, amit a törvény tilt, de az lehet a cselekmény természete, vagy az azt kísérő körülmé­nyek folytán. Általában a képesítés nélkül, csupán kereskedői ipariga­zolvány alapján jogosulatlanul iparűző eljárása az iparren­dészet körébe esik és nem minősíthető a Tvt. rendelkezéseibe ütköző cselekménynek. (K. 8621.—1932.) A fent ismertetett ítéletek, illetve Jury-döntések átgondo­lása után, főleg két szempontból állapítható meg a tisztesség­telen verseny fennforgása a képesítéssel nem bíró és illetve a törvény által tiltott árut kiszolgáltató versenytárssal szem­ben, a) A tisztességtelen verseny nevezetesen fennforoghat az esetben, ha a versenytárs a közönség előtt előnyt, megbíz­hatóságot jelentő képesítés hiányát elhallgatja és annak el­palástolása és a közönség megtévesztése végett olyan maga­tarTást tanúsít (szóval vagy írásban, reklámtáblán vagy vevőszerzés közben), amelyből a közönségnek azt kell követ­keztetnie, hogy a vállalat a törvény által a közönség érdeké­ben előírt garanciális feltételeknek megfelel. Ily esetben ugyanis helytálló lehet oly indokolás, amely szerint a kellő képesítéssel nem bíró versenytárs a közönségnek a törvényes rendelkezések által alátámasztott bizalmával visszaél. Hasonló megítélés alá esne a valóságnak meg nem felelő képesítés hirdetése. („Angol szabászat" — ruhakereskedő hirdetésében megtévesztő valótlan adat. K. 8621.—1932.) b) Fennforoghat a tisztességtelen verseny továbbá az esetben is, ha bírói megállapítást nyer a vevőszerzésnek jo­gosulatlan, de egyszersmind megtévesztő jellege. A verseny­társ ez esetben a hozzá belépő vevőnek titokban, szinte oda­súgva kínálja a törvény által kizárólag képesítéssel bíró szakmának fenntartott áru kiszolgáltatását, illetve elkészíté­sét. Az a mód, ahogyan az árut kínálja, ahogyan a törvényt megkerülni igyekszik, nem egyeztethető össze az üzleti tisz­tesség követelményével. Fontos szempont lehet tehát annak a mérlegelése, vájjon a képesítés, a tiltott árusítás az egyes konkrét esetekben a vásárlók köztudatában, mint bizalmat keltő, mint különös szakértelmet igénylő és csak bizonyos helyeken kiszolgáltat­ható áru, illetve szolgáltatás él. Mérlegelendő szempont lehet továbbá a közönségnek és a versenyvállalatnak a törvény ki­játszására, illetve megkerülésére irányuló tudatos magatar­tása. — Elvet felállítani azonban itt sem lehet. A versenyjognak az egyéb iparjogvédelmi törvényekhez (szabadalom, ipari mintaoltalom, szerzői jog) való jogviszo­nya kérdésével már ismételten foglalkoztunk, sőt e kérdést vitaülésekben is tárgyaltuk. Ehelyütt a fent érintett szempontok ugyancsak alkal-

Next

/
Thumbnails
Contents