Iparjogi szemle, 1932 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1932 / 6-9. szám - A nemzetközi iparjogvédelmi szövetség londoni kongresszusa

IPARJOGI SZEMLE lekménye, hogy a „Mercur" toldatot használja, noha annak használatára nem jogosult, sőt annak használata miatt meg is büntettetett; a Tvt. 7. §-ába ütközik, amely törvényhely szerint üzleti vállalata körében senki sem használhat oly nevet, céget stb., mely öt meg nem illeti. Az alperes a céget úgy ahogy használja, egyáltalán nem használhatja és így a cselekménye a Tvt. 8. §-ának keretébe nem vonható. De nem állapitható meg a cselekménynek a Tvt. 9. §-ába ütköző volta sem, mert az alperes árut forgalomba nem hoz, az információs füzet nem áru, a füzeteket a felek azért veszik, hogy azokon a kért hiteltudósítás megadassák, a Tvt. 9. §-a pedig az áru külső megjelenését és elnevezését védi a törvényben körülírt esetben. (Bp. It. Tábla P. 11.133—1931.) Abbanhagyási kérelem előterjesztése nélkül is helye lehet kártérítési igény érvényesítésének. Bírói gyakorlatunk szerint az abbanhagyásra irányuló kérelem előterjesztése nélkül is helye lehet a kártérítési igény érvényesítésének, mert a Tvt. rendelkezései ennek feltételül szabását nem tartalmazzák. Tehát ha a tényállás alapot nyújt kártérítés igénylésére, a sértett versenytárs az abbanhagyási kérelemtől függetlenül is érvényesítheti a kártérítéshez megnyílt igényét. (Kúria P. IV. 2191,—1929.) A bírói gyakorlat szerint valamely árunak másnál olcsóbban, akár beszerzési áron alul is való eladása magában véve nem ütközik a kereskedői tisztességbe még akkor sem, ha ezzel az eladó a saját árujának kelendőségét fokozni kívánja és így az olcsó árusítás versenyzést is céloz, hacsak nem történik a versenyzés oly körülmények között, amely annak megállapíthatására szolgálna alapul, hogy az illető versenytárs az olcsó árusítással főleg szándékosan a versenytársai károsítását célozza. (Kúria P. IV. 2576—1929.) A bírói gyakorlatban megnyilvánult, a törvény szellemének megfelelő ezen jogszabály szerint a versenytárs ama cselekménye, hogy hús, zsír, szalonna olcsóbb árusítását hirdette és hogy a cikkeket az áru kelendőségének fokozása érdekében, versenycélzattal, a hirdetésnek megfelelően, valóban olcsóbban is adta mint a versenytársai, önmagában nem tisztességtelen versenycselekmény, minthogy azonban abból, hogy állandóan hangoztatta, hogy az iparostársaival letéteti a bárdot, őket kapálni küldi, mert vele versenyezni nem lehet, megállapítható, hogy az alperes az olcsó árusítással versenytársainak szándékos károsítását célozta és azok tönkretételére törekedett. A felperes cselekménye a maga teljességében tehát kimeríti a Tvt. 1. §-ának tényálladéki elemeit. (Bp. It. Tábla 329—1932.) A sérelmezett cselekmény törvényszerű minősítése a bíróság hatáskörébe tartozik. Nem szükséges, hogy a felperes tényállítása és a felperes által sérelmezett cselekmény mindenben fedje a bizonyított tényállást, mert a felperesnek nem áll módjában a tényállás pontos lerögzítése és ha a bíróság által megállapított tényállás a felperes által sérelmezett cselekmény keretébe vonható, úgy elbírálás tárgyát képezi, hogy a bizonyított tényállás kimerítette a versenytörvénybe ütköző cselekményt. Úgyszintén nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes a sérelmezett cselekményt miként minősíti, mert a cselekmény törvényszerű minősítése a bíróság hatáskörébe tartozik. (Bp. It. Tábla 12.691—1931.) Az üzleti tisztességbe ütközik, de nem hitelrontás. Alperesnek az a cselekménye, hogy azokkal, akik a felperestől árut vásároltak és akiknek az alperes is árut kívánt eladni, tehát a fogyasztókkal azt közölte, hogy a „felperes más kereskedőknek olcsóbban adja az árut," — versenycélzattal és azért történt, hogy ezeket a vevőket arra bírja, — még ha ezt kifejezetten az alperes nem is mondotta ,— hogy ne a felperestől, hanem tőle (az alperestől) vásároljanak. Az üzleti versenynek ily módon folytatása, a versenytársnak ily beállítása, még ha az alperesi állítás meg is felelne a valóságnak, az üzleti tisztességbe, ekként a Tvt. 1. §-ába ütközik. A kir. ítélőtábla azonban a bizonyított cselekménynek a Tvt. 13. §-ába ütköző voltát meg nem állapította, mert legkülönbözőbb és a felperes által is előadott okokból megtörténik a kereskedelmi életben, hogy az eladó a vevőknek különböző árakon adja el az áruját és így annak az álllítása, hogy felperes egy vevőnek olcsóbban adott el árut, a felperes jóhírnevének veszélyeztetésére nem alkalmas. (Bp. It. Tábla 12.691—931.) Az áru jellege pontosan körülírandó. A kereskedő üzleti nyomtatványaiban gondosan tartozik megjelölni az áru jellegét. Az oly üzleti eljárás, amelyben a kereskedő árjegyzékében általánosságban „nagy Cormick" típusnak jelzi traktorait és amidőn megállapítható, hogy a „nagy Cormick" traktorra felhozott adatok az abban az időben, az akkor forgalomban lévő nagy traktor-tipusra valótlanok, oly beállítás, amely az új típust forgalomba hozó versenytárs adataival szembeállítva, hírnévrontásra alkalmas. (Kúria 5709—931.) A portáltervezéssel hivatásszerűen foglalkozó tervező és a tervezett rajzok szerint portált készítő vállalatok, versenytársak. Az a körülmény, hogy a portál tervezése szellemi munka, nem érinti annak kereskedői szolgáltatását, vagyis vállalati jellegét. (Kúria 5707—931.) Közvetlen összehasonlításból is megállapítható erős hasonlóság jogot ad figyelmeztető levél megírására. Az ily jogot érvényesítő versenytárs lépését nem teszi még versenycselekménnyé egymagában véve az a tény, hogy a versenytárs az utánzásra utaló körlevélben foglalt felhívását nem a portált tervező alpereshez intézte, hanem a portál megrendelőjéhez, mivel a már elkészült portál megfelelő átalakításához a megrendelő hozzájárulását szükségesnek tarthatja. (Kúria 5707—1931.) A védjegyes áruk fogyasztó területeivel kapcsolatos megállapodások megkerülése tisztességtelen verseny. A kamara mellett működő Választott Bíróság tisztességtelen versenynek minősítette egy német cégnek ama üzleti eljárását, hogy a közte és egy angol cég között ugyanazon védjegy használatára kötött megállapodást megszegte. A német cég ugyanis védjegyes áruit a megállapodás ellenére Magyarország területéx-e is leszállította, sőt azokat „angol" áruknak tüntette fel. A választott bíróság tisztességtelen versenyben marasztalta úgy a német vállalatot, mint magyarországi vezérképviselőjét is, annak dacára, hogy a vezérképviselő teljes jóhiszeműségét megállapította. A Vb. ítéletében utal arra, hogy az abbanhagyási igénnyel szemben a jóhiszeműség nem védi a versenytársat, mivel a tisztességtelen versenyben való marasztaláshoz elegendő a károkozás veszélyének a fennforgása és a megtévesztés előidézésének a lehetősége, még akkor is, ha versenytárs részéről az összetéveszthetőség szándéka hiányzik. A Vb. ítéletében egyidejűleg megállapítja, hogy a versenyperekben Anglia, Magyarország és Németország között a viszonosság fennforog. (Vb. 5699—1931.) A Zsűri döntéseit a kereskedő- és iparosvilágnak ismernie kell. A Zsűrinek a „vászon" és „selyem" kérdésében elfoglalt és az érdekeltekkel közölt álláspontja után, a versenytárs nem hivatkozhat arra, hogy a részéről helytelenül alkalmazott minőségi megjelölés tekintetében kellő tájékozottsággal nem bírt, illetve, hogy a kérdéses elnevezések helyes alkalmazását illetőleg, a kereskedelmi életben bizonytalanság uralkodik. (Bp. Tvszék 36.338—1931.) Az „M-selyem" megjelölés nem fejezi ki az áru valódi anyagát, vagyis a műselyem minőségét. Ez a jelzés még az esetben sem megfelelő, ha a kereskedő az „M-selyem" megjelölés mellett a saját védjegyét is külön feltünteti: X. márkás m-selyem". (Bp. Tvszék 36.338—1931.) Sem az iparigazolvány kiadása, sem pedig a cégszöveg bírósági bejegyzése nem lehet akadálya a tisztességtelen verseny megállapításának. A Választott Bíróság a versenytárs ama kifogását, hogy a konkrét per elbírálása nem tartozik a választott bíróság hatáskörébe, mert a versenytárs a cégét bejegyezte és iparának űzéséhez iparigazolványt kapott, nem vette figyelembe, mivel a Vb. az elé kerülő üzleti magatartást kizárólag a versenytörvény rendelkezései alapján bírálja el. Nevezetesen abból a szempontból, vájjon a versenytárs által alkalmazott, illetve használt cégszöveg, vállalati megnevezés, alkalmas-e a vevőközönséget a vállalat terjedelme tekintetében tévedésbe ejteni. (Vb. 21.914—931.) A „gyáros" megjelölés megtévesztő alkalmazása. A konkrét peres ügyben a gyár kitétel használatára jogosult vállalat üzleti lerakatában nagy tömegben oly árukat árusított, amelyeket, mint bizományi árukat kereskedői minőségben tartott raktáron. A választott bíróság megítélése szerint a gyári vállalat ez eljárása tisztességtelen verseny, mert a „gyári" cím használata a közönséget megtéveszti oly irányban, mintha a „gyár" megjelölést feltüntető üzletben nevezett gyári vállalat a saját áruit árusítaná. Az ily megjelöjéb és ezzel kapcsolatos reklámközlések a közönségben szükségszerűen azt a hitet keltik, hogy a gyári vállalat az eladásra hirdetett, úgyszintén az üzleti kirakatba kitett, illetve a raktáron tartott árukat maga gyártja és ennélfogva a közönségnek olcsóbb vásárlásra nyílik alkalma. (Vb. 21.914—931.) Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Fazekas Oszkár. Szerkesztőség: V, Alkotmány ucca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal: VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomása Nyomdaigazgató: Wózner I