Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 2. szám - A védjegynek egy ország területére korlátolt részleges átruházása. A választott bíróság elvi jelentőségű döntése

IPARJOGI SZEMLE 3 Kívánatos-e az ajándékozás kérdésének törvényes szabályozása. Az ajándékozások kéídésében a Jury egyértelműen megállapítja, hogT az eddigi választolt bírósági és rendes bírósági gyakorlatot minden tekintetben kielégítőnek látja és ezidőszerint nem förog fenn a szüksége annak, hogy az ajándékozás kérdése rendeletileg szabályoztassék. Az ajándékozás egyes megnyilatkozásainak a szabályozása (így az ajándékok adásának hírlapi közzététele stb., stb.) a Jury nézete szerint olyan egyoldalú megoldás, amely újabb és újabb teret nyithat az ajándékozásnak a törvény, avagy a rendelet által ne n szabályozott módjainak alkalmazására, amiért is kizárólag- a kérdés egységes rendezése nyújthatná a helyes megoldásokat. (J. VI. 25.729—1930.) „Vezető márka" használat a nem kifogásolható oly vállalatok részéről, amelyek árui közismertek és keresették. A vezető márka megnevezés neui jelenti tehát a legjobb, a legtökéletesebb árut. Keklámszélaniról lévén szó, nem lehet a bíróság feladata, hogy a védjegyes áru minőségét, jóságát, teljesítőképességét összehasonlító szakértői vélemények alapján bírói megállapítás tárgyává tegye. (J. II. 25.729—1930.) A rosszhiszemű perlekedők visszaéléseivel kapcsolatban a Jury a bíróságokkal egyértelműen megállapítja, hogy a versenytörvény <i jogos érdekek védelmén túlmenő eélokat nem szolgálhat. A védelem a versenyélet terén is esak az esetben indokolt és jogos, ha a megfelelő határok között mozog. Azok a versenytársak, akik versenytársaik jóhiszemű botlásait, tudatlanságát, nem vétkességét, gondatlanságát igyekeznek minden komoly üzleti érdek, avagy reklámcélból ;i maguk javára kihasználni, túlzottan magyarázzák a törvény szabályait. (J. I. 25.729—1930.) „Leleményesség". A Jury az alkalmi fényképfelvételeknél megjelenő fényképész ama eljárását, hogy már a versenytársa által felállított csoportot lefényképezi és őt megelőzve, a képe ket értékesíti, nem „leleményességnek", hanem már erkölcstelen versenyeszköznek tekinti. (J. XII. 25.729—1930.) Megtévesztés. (Idegen vállalat szániára szolgáló rendelés felvétele.) A bíróság tényként állapítja meg, hogy az alperes O. Gy. nevű alkalmazottja, aki bár véletlenül került f. évi aug. hó 25-én dr. H. főorvos lakására, ennek, valamint feleségének azt a tévedését kihasználva, hogy E. E.-vel, felperes tisztviselőjével beszélnek, a kérdéses megrendelést a felperestől elvonta és azt a saját főnöke részére szerezte meg. Súlyosbítja ezt a cselekményt az, hogy O. Gy. a felperes második költségvetését is megszerezte a megrendelőktől és ennek alapján végezvén bizonyos mérési munkákat, anélkül, hogy a tévedésről legalább ezalkalommal felvilágosította volna őket, nemcsak aláíratta dr. H.-névnl a megrendelést, de ezt olyan cégnélkiili papiroson (barna másolópapír) tette, mely a választott bíróság megítélése és tapasztalatai szerint egyáltalában nem szokásos és bizonyára ez is a megtévesztés célját szolgálta. Ez a cselekmény kimeríti az 1923. V. 1. §-ában meghatározott tisztességtelen versenyt. (Vb. 23.726—1930.) Törvénysértő gyakorlat nem mentesít a megtorlás alól. Az, aki a pályaudvaron ós' uecán már más eladó társaságában levő vevőnek kéretlenül ismételten ajánlatokat tesz abból a célból, hogy az illetőt saját vevőjének szerezze meg, kétségtelenül tolakodó s így tisztességtelen verseny tekintete alá eső magatartást tanúsít. Az alperes eljárásának ilyetén megítélésén az sem változtat, ha a pályaudvaron és' uecán való vevőfogdosás a helybeli .szakma körében esetleg általános gyakorlattá is fajult, mert hatályos kereskedelmi szokás a törvénynyel ellentétben nem létesülhet és mások törvénysértő gyakorlata sem mentesítheti a törvényes következmények terhe alól azt, akivel szemben a versenytárs keresete folytán — magatartásának a törvény rendelkezéseibe ütköző volta megállapítást nyert. (C. IV. 5903—1929.) Megtorlás. A versenytárs esetleges törvénybe ütköző magatartása sem szolgálhat alapul arra, hogy a versenytárs a törvényes következményektől mentesen tanúsíthasson törvényellenes magatartást. (C. P. IV. G837—1929.) Szerzödésellenes védjegyhasználat. A védjegytörvény rendelkezései szerint a verseny vállalat védjegyjogokat harmadik személyekkel szemben mindaddig, amíg azt a védjegylajstromba saját nevére nem lajstromoztatja, nem érvényesíthet. (1890. II. tc. 2. %., 1913. XII. te. 4. %.) A verseny vállalatok közölt fennálló kötelmi jogi jogviszony alapján azonban a szerződés teljesítésére irányuló igénynél fogva a jogosulatlan árunév, védjegyhasznalat abbauhagyását az arra jogosult, rendelkezésére álló jog-eszközökkel, tehát a Tvt. rendelkezései alapján is követelheti. A szerződés teljesítésével és a szerződési hűséggel ellentétes védjegyhasználat, üzleti magatartás — szerződés szeges, már pedig a választott bíróság állandó gyakorlata értelmében a. szerződésszegésnek üzleti verseny céljaira való kihasználása a jó erkölcsökbe ós az üzleti tisztességbe ütköző cselekmény. Ennélfogva a versenytárs kereseti követelése annyiban, amennyiben arra irányul, hogy valamely uzójegynok akár védjegyként, akár árunévként való használatát az alperesek Magyarország területén hagyják abba, a Tvt. 1. *§-a értelmében alapos. (Vb. 26.313—1930.) A védjegyjoggal való nem élés jogvesztést még nem von maga után. Egymagában az a tény, hogy a felperes jogával nem él, vagy egyes meghatározott személyek jogsértő cselekményeit tűri, jogvesztést nem von maga után. Ez esak akkor következhetne he, ha a felperes az ő jogának felismerhetően bárki által való megsértését tűrné, mert ebből okszerűen lehetne arra következtetni, hogy a felperes az őt illető névhasználati jogról valóban lemondott. (Vb. 26.313—1930.) Korlátozások a saját név, cég használatával szemben. Jogszabály, hogy saját nevének, cégének használatában senkit mások védjegyjoga sem akadályozhat. (LS90. 11. te. 5. §.) Úgy, de e jogszabály alkalmazására nézve is fennállanak azok a korlátok, amelyeket'az anyagi jog a formális jognak a tisztességérzetbe és a jó erkölcsökbe ütköző érvényesülésének útjába állít. Az alaki jog az anyagi jog szolgálatára van rendelve és nem annak megsemmisítésére. A jó erkölcsökbe ütköző eélokat az alaki jog nem követhet. A társadalmi rend mag-asabb — erkölcsi -- parancsaiba, a tisztességtelen versenytörvénynek ezen alapuló rendelkezéseibe ütköző cselekményt nem legitimálhat. Ebből folyóan a névhez való természetes jogosultság sem lehet megengedett eszköze a tisztességtelen versenynek. Az üzleti tiszti sségérzet pedig tiltja azt, hogy alaki jogosultságok védelme alatt mások értékes, ismert üzleti jelvényei elragadtassanak, akként, hogy e jelvények, jegyek, nevek, stb. azonossága, illetve hasonlóságából eredő megtévesztés lehetőségei üzleti verseny céljára kihasználtassanak. E megtévesztés lehetőségének meggátlása azonban el van érve már akkor, ha a versenytárs az ö, egyébként jogos nevét oly toldással, elhagyással, vagy változtatással használja, amely a . versenytársak vállalatának megkülönböztetésére elegendő. Következőleg a felperesnek, aki jogelődje útján a lüeo név használatának jogát az I. r. alperes jogelődétől Magyarország területére — de csakis erre — megszerezte, a Tvt. 8. ^-ának rendelkezései értelmében jogszerűen csak azt követelheti, hogy az I. r. alpres cég nevét Magyarország területén a vállalat külföldi voltát szembetűnően kiemelő alakban vagy toldással használják; ezért a felperes keresetének a választott bíróságilyen értelemben adott helyet. (Vb. 26.313—1930.) Az ítélet közzétételét akkor, amidőn az alperesek ítélet tárgyává tett eljárását a felperes maga is éveken keresztül tfírie, a választott bíróság sem szükségesnek, sem méltányosnak nem látta; ezért az erre irányuló felperesi kérelemnek helyet nem adott. (Vb. 26.313—1930.) Versenytárs. Az 1923. évi V. te. 32. §-a értelmeben a tisztességtelen verseny abbanhagyását — a 15. és 20. $-ok alá eső cselekmények kivételével — bármelyik versenytárs, valamint a 24. §-ban említett testületek és szakegyesületek is kövelelhetik, a Versenytársi minőség megállapítása tehát eíSfel: lel ele annak, hogy felperes fentebb 2., 3. és 4. alatt jelzett kereseti kérelmével felléphessen. Versenytárs az 1923. évi V. te. 30. §-ár,.ak utolsó bekezdése szeijni mindén azonos tárgyú vagy hasonnemü vállalat, amennyiben <> távolsági viszonyokra és az esetnek egyéb körülményeire figyelemmel, az üzleti versenyben érdekeltnek nem tekinthető. Ennélfogva szükséges annak megállapítása, hogy a felperesnek volt-e vagy van-e olyan külön vállalata, amely az alperesi vállalattal azonos tárgyú vagy hasonnemü. Az 1923. évi V. te. 30. §-ánák 1. bekezdése szerint vállalat mindéi} üzem, amely áruk előállításával vagy forgalomba hozatalával, vagy pedig ipari vagy kereskedelmi szolgáltatások visszterhes teljesítésével foglalkozik; e szerint a törvény a vállalat fogalmát a tényleg működésben tartott üzemhez kapcsolja, annál; megállapításához léhát, hogy a felek mint versenytársak állanak szemben egymással, szükséges az, hogy mindegyik fél külön, önálló olyan üzemet tartson fenn, amely ugyanazon vagy hasonnemü áruk előállításával vagy forgalombuhoiatalával foglalkozik. Nem elég tehát külön cég létesítése és bejegyeztetése, vagy bármely üzleti tevékenységkifejtése külön-külön mindegyik fél részéről, hanem ennek a tevékenységnek más-más üzem keretében kell jelentkeznie, mert csak ebben az esetben állapítható meg verseny vállalat létezése. A választott bíróság álláspontja szerint felperes az 1923. évi V. te. fent hivatkozott rendelkezései szempontjából az alperesiekkel szemben versenytársnak nem tekinthető. Ugyanis a felperes és (i. által 1928. év decemberében létesített közös vállalat volt az, amelynek keretében és érdekében felperes a Magnapán sütőpor tabletta előállításában és szolgáltatásában, valamint Z.-nek vezérképviselettel való megbízásában megnyilvánuló tevékenységét kifejtette s ez a közös vállalat, a melyet G. a sütőpor reklamírozásában és tényleges forgalomba való hozatalában nyilvánuló tevékenységével támogatott, jelenleg is fennállónál; lekinlendö, mert a felperes és G. közti .társas viszony a felek közös akaratával, vagy bírói íté-