Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 12. szám - A versenyjogi választott bíráskodásról

Í2. szám. IPARJOGI SZEMLE járása általában az üzleti tisztességbe ütközik s ezenkívül az alperesi árukat olyan elnevezéssel hozta forgalomba, amelyről a felperesi vállalatot szokták felismerni. Minthogy pedig nevezett ezen cselekményét a reábízott teendők teljesítésében követte el, alperes pedig már a megbízottjának kiválasztásánál gondatlanul járt el, midőn egy szakképzettség nélküli egyént alkalmazott megrendelések gyűjtésére, így alperes nem hivatkozhatik arra, hogy a cselekmény elkövetését a rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. Ennek következtében alperes felelősségét a Tvt. 33. 2. bek. alapján meg kellett állapítani és őt az üzleti tisztességbe ütköző magatartás abbanbagyására kötelezni. (Bp. tszék. 13. P. 44.261—1930.*) A Tvt.-be ütköző cselekményt csak szándékosan lehet elkövetni. A megállapított tényállás szerint az alperes eljárt alkalmazottja a Luo név alatt forgalomba hozott akkumulátorokat attól a cégtől vásárolta, amely a Luo-gyárat Magyarországon bizonyos ideig képviselte. Ez a cég az alperes alkalmazottja előtt számlákkal igazolta, hogy Luo-gyártmányt tart, az alperes nem ismerte a S. cég, továbbá a felperes és a Luogyár viszonyát és így az alperes ama cselekménye, hogy azt hirdette, hogy Luo-gyártmányokat lehet nála vásárolni, a Tvt.-be nem ütközik még az esetben sem, ha a S. testvérek cég az akkumulátorokat a közte és a Luo-gyár közötti megállapodástól eltérően hozta forgalomba. A Tvt.-be ütköző cselekményt csak szándékosan lehet elkövetni. Ily szándékosság pedig az alperes részéről a 3. hirdetés közzétételénél nem forog fenn. (Bp. Tábla, P. VII. 12.653/34—1930.) Ötlet — üzleti titok. Az oly ötlet, amely nem új és nem eredeti, üzleti titoknak nem minősíthető, mivel vagyoni értéke nincs és így rendszerint (a konkrét esetben bírói megállapítás szerint) pénzért sem értékesíthető. (Bp. tszék. P. XIII. 43.788—1930.) Az eszmei kár megítélésének jogalapja. A kir. törvényszék a becsatolt hirlappéldány és plakátok alapján tényként állapította meg, hogy az alperes az 1929. év folyamán a védjegyes árujának hirdetésénél jelentékeny propagandatevékenységet fejtett ki. Tekintettel azonban arra, hogy felperes a kárösszeget illetően semmiféle pozitív adatot felhozni nem tudott, a törvényszéknek semmiféle támpontja sincs annak megállapítására, hogy az alperes kifogásolt tevékenysége nélkül mennyivel emelkedett volna a felperes üzleti forgalma. A kir. törvényszék ezért az 1923 : V. tc. 35. §-a alapján csupán eszmei kár megfizetésében marasztalta el az alperest, mert alperes cselekményét szándékosan és utánzás útján követte el s így a 35. alkalmazásának előfeltételei fennforognak és mert kétségtelen, hogy alperes cselekménye a felperes üzleti érdekeit veszélyeztette és alkalmas volt arra, hogy a felperes üzletmenetét hátrányosan befolyásolja. (Bp. kir. tsz. 13. P. 42.260—1929.*) Költségvetésben közölt adatok a címzett értelmezésének elgondolása alapján mérlegelendők. Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes a pályázati kiírásokra adott költségvetésekben „B. B. W." rendszerű gőzkazán megjelölést használta. A bíróság a kérdés eldöntésénél súlyt helyezett annak a megállapítására, hogy a költségvetés adatai a nyilvánosságnak vagy a versenytárgyalást kiíró pályázati bizottságnak voltak-e szánva és hogy azok, akik az alperestől költségvetést kértek, tisztában voltak-e azzal, hogy a költségvetés alapján milyen gyártmányú kazánok szállíttatnak s így foroghatott-e fenn tévedés azirányban, hogy az ajánlat G.-gyári kazánra, vagy esetleg eredeti külföldi „B. W." kazánra vonatkozik. Minthogy bizonyítást nyert az a körülmény, hogy a szereplő cégek — amelyeknek vezetői és tulajdonosai gépészmérnökök és más szakemberek — teljesen tisztában voltak azzal, hogy alperes a saját kazánjait fogja szállítani, s hogy a „B. B. W." rendszerű megjelölés csupán a pályázati kiírást akarja idézni, továbbá beigazolódott az is, hogy alperes a „B. W." megjelölést más alkalommal sem árui megjelölésére, sem üzleti vállalata körében nem használta s a költségvetéssel egyidejűleg adott rajzán sem szerepel a „B. W." jelzés, a pályázati kárás fenti idézéséből pedig felperesre jogsérelem nem hárulhatott, a bíróság alperessel szemben a tisztességtelen verseny tényálladékát nem találta megállapíthatónak, ennek következtében felperest keresetével elutasítja. (Bp. tvsz. 13. P. 36.094—1930. A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyta. P. VII. 3908—1931.) Ugyanazon cselekmény abbanbagyására alperest más és más bíróság, — más és más felperes újabb ítélettel nem kötelezheti. A budapesti kir. tsz. ítélete szerint nem is lehet vitás, hogy ugyanazon cselekmény abbanha&yására alperest más és más bíróság, más és más felperes újabb keresetére, újabb és újabb ítélettel nem kötelezheti. Emellett felperesek, ha másként nem, jogi képviselőjük azonossága folytán, tudomással is bírtak a jogerős ítélearől, tehát nem tekinthetők jóhisze műeknek. (Bp. kir. tsz. 13. P. 51.730/8—1930.*) Valamely érdekképviselet és annak egyes tagjai nein tekinthetők azonos feleknek. Alperes a peres eljárás során felvetette azt a kifogást is, hogy felperesek lényegileg azonosak a választott bíróság előtt fellépett felperessel és hogy a jelen per nem egyéb, mint kijátszása annak a bírói joggyakorlatnak, hogy aki a választott bíróság előtt perelt, az utólag kártérítési igénnyel nem léphet fel, a rendes bíróság előtt. Ezt a kifogást a bíróság nem fogadhatta el. A szövetség felperesként való fellépése azzal a joghatással volt úgy a szövetség valamennyi tagjára, mint minden más szakmabeli versenytársra, hogy az abbanhagyás iránt sem egyidejűleg, sem utólag pert nem indíthattak. Nincs azonban kizárva az olyan eset, hogy valamely erkölcsi testület lép ugyan fel felperesként az abbanhagyás iránt, de ugyanazon cse ekmény folytán egyes versenytársaknak származott súlyos kára. Ezek azon a címen, hogy annak az erkölcsi testületnek a tagjai, nem üthetők el káruk perbeli érvényesítésétől. (Bp. kir. tsz. 13. P. 51.730/8—1930.*) Idegen nevek jogosulatlan feltüntetése. Felelősség. Alperes nek az a cselekménye, hogy az árjegyzékben az „Audi'' név után zárójelbe a „Frangó" nevet tette, noha a „Frangó" jelzésű antenna villámhárítót más cég gyártja, mint az ..Audit", kimeríti a Tvt. 9. §-ában körülírt cselekményt. Az a cselekmény pedig, hogy az alperes segédje, F. Gy.-nek „Frangó" elnevezéssel idegen gyártmányt adott el, a Tvt. I. §-ába ütközik. A felelősség kérdésében a bíróság megállapítja, hogy teljesen valószínűtlen, hogy helyes és komoly utasítás esetén az áru eladásában anyagilag érdekteleti segéd ily eladást eszközölne. Alperes ama védekezése, hogy az „Audi" vagy a Frangó-gyártmány értékesebb-e, teljesen közömbös, mert a „Frangó" mindenesetre értékes gyártmány, mert különben az alperes az „Audi" gyártmány mellett nem tüntette volna fel a gyártmányt, mert továbbá tisztességes kereskedő egy árut nem népszerűsít akként, hogy egy ismert márkás árura utal. Ezt a kereskedői tisztességre súlyt helyező kereskedő akkor sem teszi, ha az általa népszerűsíteni kívánt áru az értékesebb, mert, itt nem az érték a döntő, hanem az, hogy a vevőközönség összetévesztheti a népszerűsíteni kívánt árut az általa jól ismert márkás áruval. És ugyancsak közömbös, hogy az „Audi" magyar gyártmány-e, mert a Tvt.-be ütköző módon magyar gyártmányú áruval sem szabad üzleti versenyt folytatni. (Bp. I. T. 13.881—1930.) Versenytárs. Tekintettel arra, hogy a peres felek budapesti kereskedők, tekintettel továbbá arra, hogy sokszorosító készülék és az ahhoz szükséges vegyszerek eladása úgy az optikus és fotókereskedő felperes, mint a kő- és könyvnyomdáss alperes üzlete körébe besorozható, tekintettel végül arra, hogy úgy a felperes, mint az alperes ugyanazon külföldi gyár képviseletének megszerzésére törekedtek, a kir. ítélőtábla megállapította, hogy ezen sokszorosító készülék és az ahhoz szükséges vegyszerek értékesítése, de különösen a képviselet megszerzése szempontjából a peres felek versenytársaknak tekintendők és pedig tekintet nélkül arra, hogy üzletük egyébként nem azonos tárgyú és nem hasonnemű vállalat. (Bp. I. T. P. VII. 202—1931.) Hírnévrontás. Egy a képviseletet elnyerni kívánó versenytársnak egy másik versenytársra — ki a képviselet megszerzésére ugyancsak törekszik, — vonatkozó ama állítása, hogy az unnál a szoros viszonynál fogva, amelyben az előző és csődbejutott képviselőhöz állott, nem alkalmas arra, hogy a vevőkörnek a kifogásolt szállítások folytán megrendült bizalmát megszilárdítsa, alkalmas arra, hogy a versenytárs jóhírnevét és üzletérdekeit veszélyeztesse. Közömbös, hogy megfelel-e a valóságnak, hogy az előző képviselő tényleg rossz