Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 12. szám - A versenyjogi választott bíráskodásról

IPARJOGI SZEMLE 12. szám. árut szállított-e a vevőknek, mert ebből arra következtetni, hogy a versenytárs is rossz árut fog szállítani, még abban az esetben sem lehet, ha a képviseletet elnyerni óhajtó versenytárs az elűző képviselővel rokonságban áll. Közömbös, hogy alperes maga írta-e a levelet és a levél elküldése előtt iyinerte-o annak tartalmát, mert a levél megírását az alperes bízta a tanuként kihallgatott K -ra és így az alperes magánjogi felelőssége a Tvt. 33. §-a alapján megállapítandó, mert K . . .-nak az alperestől származó egyszt ri (ad hoc) megbízatása keretében elkövetett cselekménye egy tekintet alá esik a vállalat alkalmazottja által elkövetett cselekménnyel és mert az alperes arra sem hivatkozbatik, hogy a cselekmény elkövetését a rendes üzleti gondossággal n< m előzhette meg, mert az alperesnek módjában állott volna a levelet elolvasni, vagy ha németül nem tud, a levelet elküldés előtt lefordíttatni, A levél elküldése előtt a levél tartalma iránt nem érdeklődő alperes nem hivatkozhatik arra, hogy kellő üzleti gondosságot fejtett ki. Az alperes tehát a Tvt. 13. §-ába ütköző cselekményért felelős, ha nem is ő, hanem megbízottja követte el. Ezekután azt a kérdést kellett elbírálni, hogy az alperes nevében írt levél a felperesre vonatkozott-e és a levél tartalmából fel lehetett-e ismerni, hogy az a felperesre vonatkozik? Mielőtt a kir. ítélőtábla a felvetett kérdést eldöntené, előrebocsátja, hogy nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az alperes tudomással bírt-e arról, hogy a felperes a levél megírása idején a képviseletet elnyerte-e és tudomással bírt-e arról, hogy a felperes sógora a megszűnt „Esta" Fotóipari Rt. W. nevű volt ügyvezető-igazgatójának; lényeges jelen esetben, hogy K . . . .-nak volt-e ezekről tudomása, mert a leVelá) nem az alperes, hanem K. írta ós mert K. által a saját tudomása alapján, de az alperes nevében írottakért a fentiek szerint, az alperes felelősséggel tartozik. A kir. ítélőtábla megállapította, hogy a K. által az alperes megbízásából és nevében írt levél a felperesre vonatkozott. És hogy azon személy által, akihez a levél íratott, fel is volt ismerhető, hogy az a felperesre vonatkozik, az megállapítható abból, hogy a berlini cég a bécsi képviselethez tette át a levelet, ez a képviselet tudta, hogy a levél, legalább is részben, a felperes ellen szól, épp ezért küldte be a levelet felperesnek. (Bp. I. T. P. VII. 202/14—1931.) A nem vagyoni kár összegszerű megállapításánál ügyelemmel volt a kir. ítélőtábla a felek vagyoni helyzetére, figyelembe vette, hogy nagyobb károsodás a felperest még erkölcsi szempontból sem érte, mert a képviselet a felperestől meg nem vonatott, de tekintettel volt arra is, hogy az alperes épp ahhoz a céghez irattá a felperes jóbírnevét veszélyeztető levelet, amely cég bizalmára a felperesnek, mint képviselőnek (vagy leendő képviselőnek) szüksége volt. (Bp. I. T. P. VII. 202/14—1931.) Carboruudum a Kamara megítélése szerint nem szabadjegy. Az a körülmény — így szól a kamarai szakvélemény —, hogy idők folyamán más versenytársak is alkalmazták esiszolóáruik megnevezésére a „Carborundum" szót, hogy továbbá ez a mind több és több versenytárs által használt megjelölés azt eredményezte, hogy a fogyasztók egy tekintélyes része az idézett elnevezésben egy általánosan használt árunóvmegjolölést látott és azt ilyen értelemben keresték és fogadták el, — még nem szolgáltathat okot arra, hogy az elnevezést eredetileg használó védjegytulajdonos szerzett jogait megsemmisítsék és az általa kreált elnevezést szabad árujeggyé, közkinccsé tegyék. A kamara következetesen elfoglalt álláspontja szerint ugyanis mindaddig, amíg a versenytársak még oly csekély része az áru eredeti származásáról tudomással bír, amíg határozott tudomással bír arról, hogy a „Carborundum" névvel ellátott áruk egy bizonyos meghatározott vállalatból származhatnak, a védjegy, az ily megnevezés még nem vesztheti el védjegykarakterét és így egy üzletember, egy vállalat részéről kizárólagos használati joggal lefoglalható. (Bp. kamara 12.968—1930. szakvéleménye.) A „retorta faszén". A budapesti kereskedelmi és iparkamara választott bírósága konkrét esetben kimondotta, hogy retorta „faszén" elnevezés alatt csak olyan faszenet szabad forgalomba hozni, amelyet falepároló gyárban állítottak elő. Az olyan faszenet, amelyet erdőben, kiégetés útján állítottak elő, csak erdei (boksa) faszén elnevezés alatt szabad forgalomba hozni. (Bp. kamara, 12.153—1931.) Versenytárs. Hasontárgyú tervezési munkálatokkal foglalkozó, s a tervezői munkálatokon kívül, a terveknek műszaki kivitelezésével is foglalkozó mérnök és gyári vállalat — versenytárs, a tervezői munkálatok tekintetében mint azonos tárgyú és hasonnemű vállalatok tekintendők, ennélfogva a kir. ítélőtábla a peres felek versenytársi minőségét vállalatuk tárgyának, a tervezői mu>ikálatok tekintetében fennálló azonosságánál fogva, valamint arra való tekintettel, hogy a felperesnek mérnöki foglalkozása a közfelfogás szerint ipari természetű és szabad foglalkozást képez, megállapíthatónak találta. (Bp. I. T. 4656—1931.) Versenyző célzat. (Jóhiszeműen, jogszerűnek vélt sérelem). Alperes levélben figyelmeztet egy portált készítő üzlettulajdonost hogy felperes tervei az ő mintavédelmet élvező portáljának az utánzata. A szakértő megállapítja, hogy ha a felperes által tervezett portál, ha nem is sérti az alperesi mintavédelmet, oly erős hasonlóságot mutat, amely azt a látszatot kelti, mintha valóban az alperesi mintavédelcm megsértéséről volna szó. A tábla nem állapítja meg alperes eljárásában a meg nem engedett versenycselekményt. Alperes magatartása iám szolgált versenyzési célt, jóhiszeműen jogszerűnek vélt sérelmet kívánt orvosolni és így felperes keresete tényalap hiányában, jogos alappal nem bír. (Bp. ítélőtábla 4656—1931.) Mintavédelem a — versenyjog alapján. Amennyiben valamelyik gyáros vagy akár bérmunkával dolgozó nagykereskedő a piacon egy jellegzetes mintájú kendőt már bevezetett, ezzel olyan előnyt szerzett magának, amelytől a versenytársa által nem fosztható meg az általa gyártott minták egyszerű leutánzása. De különösen megállapítható a tisztességtelen verseny tényálladéka oly esetben, amikor megállapítható, hogy az utánzott kendőket a versenytárs kisebb nagyságban is készítette és olcsóbban árusította, mely eljárás különösen alkalmas az átlagos vevőközönség megtévesztésére és a versenytárs vevőinek elvonására. Tényként állapította meg szakértők véleménye alapján a bíróság azt, hogy a kereskedővilágban éppúgy, mint a fogyasztóközönség- körében is a frottirkendőket azok jellegzetes bordürmintái alapján szokták megkülönböztetni és vásárolni és egy-egy jól bevezetett minta a kendők forgalmát jelentékenyen emeli. (Bp. kir. tsz. 49.144— 1930.*) A hirdetésnek minden tekintetben fednie kell a valóságot, tehát a kedvező vételnek, a különösen előnyös vásárlási alkalomnak a lehetőségét is. A konkrét eset elbírálásánál a Jury figyelembe veszi a hirdetés időpontját, továbbá a hirdetett áruk mennyiségét, a versenytárs üzletmenetét, abból a szempontból, vájjon feltételezhető-e, hogy a versenytárs a hirdetést követő napokban már a hirdetett ..olcsó áru" felett nem rendelkezik. (J. 1783/17—1925.) Jogosulatlan céghasználat. A Kt. 11. §-a szerint kereskedők, kik üzletüket egyedül folytatják, cégül saját polgári nevüket és pedig legalább vezetéknevüket kötelesek használni, cégükhöz csak olyan toldatot csatolhatnak, melyek a személy, vagy üzlet közelebbi megjelölésére szolgálnak. Minthogy a ..Merkúr" toldat alperesnek sem nevével, sem üzletkörével semmi összefüggésben nincsen, ezen toldat használata a cég valódiság elvébe ütközik, azonkívül túl hangzatos, alkalmas arra, hogy alperes üzletét a hasonló vállalkozások köréből indokolatlanul kiemelje. A kir. törvényszék a Tvt. 7. §-a alapján marasztalta el alperest és az őt meg nem illető „Mercur" ' toldat használatától eltiltja. (Bp. tsz. 46.265—1930.) Nyomtatvány, vagyis sajtóközlemény útján elkövetett cselekmény. A Tvt. 35. §-ának rendelkezésére tekintettel, szándékosság hiányában is alapul szolgálhat a nem vagyoni kár (elégtétel) megítélésére. (Bp, ítélőtábla 4970—1931.) •) Nem jogerős. Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség: V, Alkotmány ucca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal : VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 Ujságiizem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner I.