Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 12. szám - A versenyjogi választott bíráskodásról

IPARJOGI SZEMLE YYU évfolyam Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE 1931 *«."*«• 12 SZÁM RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagsági járulékként Jáhrlicher Bezugspre , 10 P SZERKESZTIK : SCHRIFTLEITUNQ: DR BÁNYÁSZ JENÓ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V.. Alkotmány ucca 8. A versenyjogi választott bíráskodásról Irta : Dr. FAZEKAS OSZKÁR ügyvéd a Magyar Védjegyszövetség ügyésze A magasba szökkenő helikopter merészségével hagyta az atavisztikus maradiságot mélyen maga alatt a magyar törvényhozás, amikor, — igaz, hogy közel két évtizedre visszanyúló habozás és halogatás után, — a tisztességtelen versenyről szóló törvényt becikkelyezte. Ezzel az eszmei javakat, — legalább a? üzleti verseny keretében, tehát a gazdasági élet legmozgalmasabb területein, — oltalomképes és abszolút jogtárggyá tette. Szakított az eddigi dogmatikus hagyományokkal az az irányvonal is, amely elbírálás tárgyává tette az izolált ügyletek és jogi tények eddigi mesterkélt kategóriáin kívül az üzleti gestió: a versenyben magatartás egészét, mint egységes jelenséget is, amire eddig csak a házassági, gond, nokság alá helyezési stb. perekben volt ar.alógia. A felröpült helikopter irányítását a törvényhozás szerencsésen megválasztott kezekre bízta: a rendes bíróságokra (az ügyértékre való tekintet nélkül) a kir. Kúriáig é.s az üzleti versenyben álló hivatáságak szakképviselete keretében létesített jury-re, illetve a kamarai választott bíróságokra. Ezt mutatják a fejlemények, amelyekre visszatekintve most már megállapíthatjuk, hogy az új jogrendszer a törvény szárnyain a szokatlan régiókat nyugodtan emelkedő — és kisebb ingadozásoktól csak itt-ott megzavart — pályán szelte át, eljutva oly magas színvonalra, amilyenről a gyakorlat emberei ezelőtt 6—8 évvel még álmodni sem mertek volna. Minek köszönhetők a vitán kívülálló úttörő eredmények? Megérdemli e kérdés, hogy elemzésébe bocsátkozzunk, hiszen a leszürődő tanulságokat a jogalkalmazás tudománya, de a jogpolitika is — analógiák alapján — talán a jogélet más terén is hasznosítani lesz képes. A törvény a dolog természete szerint csak kevésszámú oly cselekmóny tüzetes definícióját, adhatta, amelyek konkrét ismérveik alapján már első pillantásra tisztességtelen verseny-cselekménynek minősülnek (reklámszédelgés, utánzás, bitorlás, hírnévrontás, üzleti titok megsértése stb.). Be még az ilykép körülhatárolt tényálladékok minősítésénél is: ;i valónak a valótlantól, a közhelyszerű kitételeknek a félrevezető megtévesztésektől, a tolerálhatónak a romboló hatásútól való megkülönböztetése a leggyakrabban a szakmabeik közfelfogáshoz igazodik. Úgyszólván tisztára az érdekelt szakkörök közfelfogásának a dolga az irányadó distinctio alkalmazása a vitás esetek ama nagy számában, amikor nem a törvény betűje szerinti tényálladék fenn vagy fenn nem forgása, hanem egyszerűen az a kérdés, hogy vájjon ilyen vagy amolyan ügyletszerzési, hirdetési eladási stb. módszer megfelel-e az „üzleti tisztességnek"' vagy azzal ellentétbon áll-e? Sohasem fogja törvén)/ definiálhatni azt, hogy mirden egyes elképzelhető viszonylatban mi felel meg az üzleti tisztességnek; ez már csak azért is lehetetlen, mert sem azokat Í.JC9H*az üzleti alkalmakat, sem azokat a módszereket, amelyek vita tárgyát képezhetik, kimeríteni nem lehet. De ezenkívül a viszonyok maguk is folytonos változásnak vannak alávetve 6 így az a szemszög is változik, amelybe az ezekkel kapcsolatos ténykedéseket a közfelfogás beállítja. Ebből szükségszerűleg következik, hogy a hivatásos jogászokból álló rendes bíróság gyakran nem is lehet abban a helyzetben, hogy — megfelelő segédeszközök hiányában — az ily természetű kérdéseket úgy dönthesse el, hogy a döntés (ami pedig úgy gazdasági, mint etikai szempontból múlhatatlanul szükséges) összhangban legyen magukrak a döntés által érintett köröknek a felfogásával. E kérdésben a rendes bíróság mindenkor és mindenütt szakértő megkérdezésére lesz utalva és pedig rendszerint a szakértőzés oly módjára, amelyben ténytanusilás és értékítélet (szakvélemény) elválasztlwtatlanul összefolyik. Perrendszerű bizonyítási eszközök ezért ilyen esetekben kevéssé kielégítő eredményt képesek produkálni. Tanuk vallomásával a kérdések nem tisztázhatók, mert itt nem 2—3 embernek saját ténye vagy tapasztalata, hanem egyes szakmák legkiválóbbjainak az értékítélete lehet csak irányadó. Ép ezért 1—2 szakértő meghallgatása sem lehet megnyugtató, mert ilyen kérdések nem szaktudás alapján dőlnek el, nem szakismeretekre appellálnak, amelyeket szakkönyvekből vagy akár praxisból lehetne meríteni, hanem az ítélő érzékre, az érdekeltek szakmabeli közfelfogására, vagyis igazában arra. amit a ,Juryzés" alatt szoktunk érteni. Ez sugalmazta a törvénynek azt a rendelkezését, amely a kamarának módot ad arra. hogy véleményét az eljárás minden szakában a bírósás- elé tárja. (Tvt. 11. $.) M:nthogy azonban ez az expediens — nyilván adminisztratív okokból — nem ment át a gyakorlatba, szerintünk minden esetben, amikor szakkörök, szakérdekeltek közfelfogása van kérdésben, kötelezővé kell tenni a jury véleményének beszerzését. Ám a rendes bíróságnak a juryvel valí érintkezésélxíl hiányzik a közvetlenség. Egyfelől nincs intézményes biztosíték aziránt, hogy már a kérdések feltevé-e is fején üsse a szöget, viszont a bíró sincs abban a helyzetben, hogy közvetlenül megfigyelhesse a jury véleményének kialakulását. Rendkívül értékesnek tartja e sorok írója. — gyakorlati megfigyelése alapján, — ép ezért azt a szervezeti újítást, amely a juryzésnél a közvetlenség előnyeit legalább a felek számára biztosítja. Ama kölcsönhatás mélyítése és fokozása érdekében, amelyet a hivatásos bíróság é.s a jury egymásra eddig is gyakorolt, a legmelegebben ajánljuk megfontolásra azt az újítást, hogy a jury-tanácsok üléseire — legalább azokban az esetekben, amikor elvi kérdésekről van s ó — a választott bíróság elnöki listájába felvett hivatásos lírák is meghívássának és a jury ülésén tanácskozási joggal. — de szavazati jog nélkül — résztvegyenek. A jogdogmatikai és jo fi'o ófi;<í felfogásnak az üzleti élet gyakorlati szempontjai által való megtermékenyítése ép oly biztató előnyökkel kecsegtet, mint amilyen biztató eredmény várható a választott bírói tanács simább