Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 11. szám - A védjegyes áruk fokozottabb védelme. A kért áru helyett idegen áru kiszolgáltatása - A nem vagyoni kár - A márkacikkek fix ára - A védjegyes áruk hasonlósága - Propaganda segédek alkalmazása

IP AE JOGI SZE.MLE 11. szám. címei-éjiek használatát illetően az 1883 : XVIII. le. rendelkezései az irányadók. A bojkott megbosszulása is tisztességtelen verseny lehet. Egy jól bevezetett márkájú szappan gyártója, keresetet indított egy háztartási cikk kereskedő ellen azért, mert ez az árujának szigorúan megszabott eladási áránál olcsóbban árusította üzletében a szappant, sőt hirdetést is tett közzé, amelyben ezt a körülményt a vevőközönség tudomására hozta. Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes nemcsak megtagadta tőle az áru kiszolgálását, de a többi gyárosoknál is intézkedett, hogy öt ugyanilyen elbánásban részesítsék. Ennek a bojkottnak következtében tehát neki jogában állott viszonteladó kereskedőktől beszerzett felperesi gyártmányt olcsóbban árusítani. További védekezése az volt az alperesnek, hogy a közönségnek érdeke, hogy minél olcsóbb áruhoz jusson, a felperes és érdektársainak eljárása pedig nem egyéb, mint a közönség kiuzsorázása. Ebben az ügyben a kamara választott bírósága marasztaló ítéletet hozott a következő indokolással: „Az a körülmény, hogy a felperes gyáros az alperest áruval kiszolgálni nem akarta és vele szemben árubojkottot teremtett, az alperest nem jogosítja fel az árvédelmi rendszer megtörésével az áru olcsóbb eladására még azzal a célzattal sem, hogy a gyárost ezzel az áru kiszolgálására kényszerítse. Igaz ugyan, hogy az árvédelmi rendszer hatályának elismerése nem korlátlan, hanem azonnal megszűnik, mihelyt törvényes rendelkezésbe vagy a jóerkölcsökbe ütközik. Megszűnik tehát már akkor is, ha a márka tulajdonosának árvédelmi rendszere a közellátás jelentékeny érdekeit veszélyezteti. Ezeken a korlátokon belül azonban a fogyasztóközönség érdekei e helyen figyelembe nem jöhetnek, mert a bírói ítélkezésnek és a jogbiztonságnak alapjai nem a lázasan hullámzó gazdasági célok és jelszavak, hanem kizárólag a mindenkor fennálló törvények és törvényerejű szabályok lehetnek. Erre a további érdekvédelemre azonban a közönség mindaddig, amíg a szabad árukból (tehát nem márkás cikkekből) szükségletét minden nehézség' nélkül beszerezheti — nem szorul. A kizárólagos illetékesség akkor forog fenn. ha bizonyos nemű perek csak egj meghatározott helyen levő bíróságnál vagy több meghatározott bíróság valamelyikénél indíthatók meg. De ez a vagylagos kizárólagos illetékesség is csak akkor állapítható meg, ha ezt a vonatkozó törvényes rendelkezés kifejezetten megengedi. így a Pp. 39. <>-áuak utolsó bekezdése az ingatlan tulajdonjog stb. érvényesítését tárgyazó perekre, ha az ingatlan több bíróság területén fekszik és a Pp. 641. §-a a külföldiek házassági pereiben a házasfelek közös lakhelyének, illetőleg az alperes lakhelyének bíróságára vonatkozólag. A 23.900—1924. 1. M. számú rendeletnek hivatkozott §-a ilyen vagylagosságot nem állapít meg arra az esetre sem, ha az alperesnek eggyel több üzleti telepe volna. Hanem ellenkezőleg az 1923. évi V. tc. 38. §-ának indokolása szerint az alperes egy és ugyanazon tisztességtelen cselekménye a versenytársak nagyobb számát érinthetvén az illetékesség kizárólagossága azért volt megállapítható, hogy az ugyanazon alperes ellen többek által egymástól függetlenül megindítandó keresetek egy bíróságnál egyesíthetek (P. 233. legyenek! Minthogy pedig alperes győri bej. cég, melynek gyára és üzleti telepe Győrött van tisztességtelen verseny abbanhagyása iránt kizárólag a győri kereskedelmi és iparkamaránál alakított választott bíróság illetékes, tekintet nélkül arra, hogy Budapesten levő eladási irodája, önálló üzleti tevékenysége folyományaképpen üzleti fióktelepének ininősül-e vagy sem. (Bp. Tábla, P. IV. 2783/1—1931.) A gyáros és gyári képviselő szoros üzleti érdekei. A vezérképviselő állal indított per szempontjából közömbös, hogy a gyáros ellen csőd nyittatott, mert a vezérképviselő üzleti érdekeit ennek dacára is sértheti a védjegyes gyártmányokra vonatkozó közzététel annál is inkább, mert egyrészt a felperesnek mint a gyár magyarországi képviselőjének a birtokában vagy tulajdonában még nagyobb tömegű, értékesítésre váró gyártmány lehet, mert másrészt a védjegyes gyártmányokat előállító vállalat csődje esetén, illetőleg csődje dacára újból gyártás és forgalom tárgyát képezhetik ezek az áruk és pedig a közönség körében már jól ismert név alatt. (Bp. Tábla, P. VII. 12.653/34—1930.) Versenytárs. A peres felek a „Luo" gyártmányok értékesítése szempontjából versenytársaknak tekintendők, mert a felperes a berlini Luo-gyárnak a perben nem vitás magyarországi képviselője, az alperes pedig a közzétett és becsatolt hirdetések szerint a Loo-gyártmányok eladásával foglalkozott. A felperes tehát az alperes ellen a Tvt. alapján keresettel felléphet. (Bp. Tábla, P. VII. 12.653/34—1930.) Az árut vásárlók szokásos figyelme. A hirdetés elolvasásából megállapítható, hogy az alperes nemcsak Luo-gyártmányok, hanem más gyártmányok eladását is hirdeti és a hirdetésnek kissé figyelmes olvasása a tévedést kizárja, s minthogy a teljesen felületes olvasás kiinduló pontul -annál kevésbé szolgálhat, inert ily hirdetést mégis azok olvassák, akik á hirdetett áruból venni szándékoznak, arról sem lehet szó, hogy való dolgok úgy hirdettetnek, hogy azoknak más értelmet lehet tulajdonítani. (Bp. Tábla, P. VII. 12.653/34—1930.) A versenyáruk összehasonlítása. A budapesti kir. ítélőtábla szerint megengedhetetlennek kell tekinteni, hogy a hirdető a saját maga által előállított vagy más által előállított, de általa forgalomba hozni kívánt vagy hozott árut a versenytárs által előállított vagy forgalomba hozott áruval összehasonlítsa. Még azt is megengedhetetlennek kell tekinteni, hogj a tiirdető az árn jóságának azonosságát hirdesse. A megengedhetetlenséget fokozza, ha a hirdető az általa gyártott vagy forgalomba hozott árut a versenytárs által gyártott vagy forgalomba hozott árunál jobbnak hirdeti. Ez áll akkor is, ha a hirdető több helyről beszerzett árut hirdet, de egyiket ilymódon hasonlítja össze a többivel és erről az egy áruról hirdeti, hogy jobb a többinél. A magasabb kereskedői erkölcsöket szem elüli tartó kereskedő ilyet min tesz. Ez a magatartás tehát a Tvt. 1. §-ába ütközik. Ehhez képest az alperesnek azt a magatartását, hogy az 1929. évi július 19-én közzétett hirdetésben a Hoppec/ce-gyártmányt a használatban, az igénybevétellel szemben, ellenállóbbnak mondja, mint a Luogyártmányt, a Tvt. 1. §-ába ütköző cselekménynek kellett minősíteni és az alperest a felperes, mint versenytárs kérelmére arra kellett kötelezni, hogy ezt a cselekményt hagyja abba. Ezen álláspont folytán közömbös, hogy a Hoppeckegyártmány tényleg ellentállóbfinak bizonyult-e, mint a Luogyártmány. Közömbös a döntés szempontjából az is, hogy az 1929. évi július hó 19-ike óta az alperes ily hirdetést nem tett közzé, mert a megismétlés lehetősége fennforog. Reá kívánt mutatni a kii-. Ítélőtábla, hogy ha arra az általa helytelennek tartott álláspontra helyezkednék, hogy az összehasonlítás elvileg megengedhetetlennek nem tekinthető, ez a döntést jelen esetben nem bfolyásolná, mert még ezen álláspont mellett is csak akkor volna ily összehasonlítást tartalmazó, egyik árunak a másik áru feletti jóságát kiemelő hirdetés közzétehető, ha a feldicsért, illetőleg kiemelt árunak kiválóbb volta mindt n kétségt n felül állana. (Bp. Tábla, P. VII. 12.653/34^1930.) Reklámszédelgés. A kir. törvényszék bizonyítva látja azt,, hogy alperes felesége és helyi ügynöke a viszonteláru^ító kereskedők előtt alperes áruinak jósága és tartóssága bizonyítására a felperes áruit megnedvesítve kézzel tépdesték. Abból a körülményből, hogy az idegen üzletekben összetépett harisnyákat az alperes pótolta, egyúttal alperes tudomását és hozzájárulását is bizonyítva látta a kir. törvényszék, ellenben nem látta bizonyítottnak azt, hogy nevezettek felperes áruit szavakkal becsmérelték volna. A kir. törvényszék az alperes, illetőleg alkalmazottainak eljárását a kirendelt szakértő véleménye alapján a versenytörvény 2. §-ának második bekezdésébe ütköző tisztességtelen versenynek minősítette. A szakértői vélemény szerint ugyanis alperes áruja 50%-kal tartósabb ugyan, de ez a számszerű arány egyrészt a kézzel való szakításnál meg nem állapítható, másrészt az olcsóbb minőségű árunál a felperesi II. rendű áru olcsó eladási árában kiegyenlítést nyer. Ilyen módon alperes alkalmazottai, bár a valóságnak megfelelő adatot híreszteltek akkor, amikor bemutatták, hogy benedvesítve a felperes áruja könnyebben szakad, mégis annak elhallgatásával, hogy ez a kézzel való műveletnél ellenőrizhetetlen arány a valóságban csak 50% az alperesi áru javára, a vevőket esetleg súlyos tévedésbe ejtették, különösen a peres felek II. rendű áruinak értékelése szempontjából. Minthogy pedig az alperes alkalmazottai által végzett művelet egyrészt általában csak azt mutatja a vevőnek, hogy felperes áruja benedvesítve jóval könnyebben szakad szét, másrészt a számszerű arányt nem tudván megállapítani, a vevő könnyen eshet tévedésbe és külön ócsárló szavak hallása nélkül is arra a meggyőződésre juthat, hogy felperes áruja hitvány és hasznavehetetlen vagy legalább is, hogy alpeies áruja azt sokszorosan vagy többszörösen múlja felül, ami már a valóságnak nem felel meg. (Bp. tvszék. 13. P. 30.275—1930.*) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó; Csillag Tibor Szerkesztőség : V, Alkotmány ucca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal : VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 Ujságiizem Rt.. Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner I.