Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 11. szám - A védjegyes áruk fokozottabb védelme. A kért áru helyett idegen áru kiszolgáltatása - A nem vagyoni kár - A márkacikkek fix ára - A védjegyes áruk hasonlósága - Propaganda segédek alkalmazása

11. szám. IPAKJÜGI SZEMLE alperes üzleti forgalmának fokozására, másrészt a felperes, mint ugyancsak fehérneműkölcsönzéssel foglalkozó versenytárs üzleti forgalmának meg nem engedett módon való csökkentésére. (A Tvt. 7. §-ába ütköző, alperest meg nem illető Céghasználat.) A bíróság végül alperesek felelősségét megállapítja abból a tényből, hogy a szóbanlévő hirdetésekért űzettek, azok megjelenése ellen nem tiltakoztak, illetve felvilágosító nyilatkozatot nem tettek közzé. (Bp. I. T. P. VII. 1214—19:11.*) Vagyoni felelősség. Az üzletszerző ügynök a Tvt. szempontjából a vállalat alkalmazottjának tekintendő. A/. alperi sek alkalmazottjaik tényeiért magánjogi szempontból a Tvt. 33. §-a értelmében szintén felelősek, mert abból, hogy az alperesek tudták, hogy az üzletszerző ügynök a vevők félrevezetésével kíván üzletet kötni, következik, hogy azt rendes kereskedő gondosságával meg is akadályozhatták volna. (Eltiltás, elbocsátás, stb.) Az alperesek ebben az irányban mit sem tettek, tehát felelősek az ügynök ténykedéséért. Az alperesek vagyoni felelőssége a Tvt. 33. §-án alapszik, de megállapítandó az alperesek abbanhagyási kötelezettsége is, mert a felperesnek 'az abbanhagyáshoz esetleg nagyobb érdeke fűződik, mint a kártalanításhoz és mert a vállalat birtokosának, ha az erre irányuló szándéka komoly, módjában áll alkalmazottját abbanhagyásra bírni és így a vállalat birtokosa abbanhagyásra is kötelezhető. (Bp. It. Tábla. P. VII. 1214. 1931.*) Alperes áruját a valóságnak meg nem felelően olyan .jelzéssel hozza belföldön forgalomba, amely alkalmas arra, hogy a külföldön készült áru, belföldön készült áru látszatát keltse. A konkrét esetben az alperesi áru fenékperemén lévő cégjelzés a külföldi gyárost, az áru falán lévő és telefonszámmal kapcsolatos cégjelzés pedig a belföldi kereskedőt jelenti. A bíróság megállapítja, hogy nincsen kizárva annak a lehetősége, hogy hazalias felbuzdulásban és a belföldi ipar védelme és fellendítése érdekében az italfogyasztó nagyközönség is bovonassék a verseny körébe és pl. visszautasítsa az italt, ha azt nem belföldi gyártmánynak látszó tartályban, dobozban stb. szolgáltatják neki: ily tényállás állítása, illetve bizonyítáaa híján a fogyasztó nagyközönségre gyakorolt hatást a bíróság figyelembe nem vette. (Bp. Tsz. 13. P. 48.554—1930.*) Kártérítés. Felperes az elmaradt nyereség címén felszámított kárát azon áruk szállításán várható nyereségében számította fel, amely árudarabokat alperesek felperesi rajzzal ellátva szállították egy budapesti vállalatnak. A bíróság megítélése szerint felperes ezen kára és alperesek cselekménye között nincs okozati összefüggés és alperes ilyen okozati összefüggést felhozni nem is tudott. Nincs ugyanis alapja annak a feltevésnek, hogy az alperes által felhasznált felperesi rajz bármi tekintetben, különösen vagyoni és verseny szempontból szerepet játszott volna és döntő befolyást gyakorolt volna abban az irányban, hogy a szóbanlévő budapesti vállalat az újabb megrendelést alperesnél tette meg. (Bp. Tsz. 13. P. 48.554—1930.*) A vállalat tulajdonosának felelőssége alkalmazottaival szemben. A tvt. 1. §-a értelmében attól követelhető abbanhagy ás, akinek magatartása a tisztességtelen versenyről szóló törvénybe ütközőnek minősül. E törvénybe ütközik az 1. első bekezdése értelmében minden oly versenycselekmény, mely az üzleti tisztességgel, vagy a jó erkölcsökkel ellentétben áll. Az abbanhagyási kérelemnek tehát helye van minden az üzleti verseny során tanúsított oly magatartással szemben, mely az üzleti tisztességbe, vagy általában a jó erkölcsökbe ütközik; vagyis az abbanhagyási kérelem alapjaként elegendő az a puszta tény, hogy valamely versenycélzattal tanúsított magatartás sérti valamely versenytárs jogos érdekeit és e kérelem jogszerűségének nem szükséges tényeleme a csupán a kárigénnyel kapcsolatban megkívánt szándékosság vagy gondatlanság. Követelhető pedig az 1. i első bekezdése éltelmében attól, aki a sérelmes magatartást maga tanúsítja, vagy abban részes (tettestárs, felbujtó, segéd), vagy végül attól, akinek cselekedeteként számítható be a közvetetlen tettes magatartása. Az üzlet (vállalat) tulajdonosának az alkalmazottja sérelmes magatartásáért való abbanhagyási felelőssége általában — egyes különszerü esetektől eltekintve a tvt. rendelkezéseiben nincs szabályozva. Tehát az alkalmazott tényében való közvetetlen részesség esetén kívül a vállalat tulajdonosának a felelőssége rendszerint csupán akkor állapítható meg, ha a körülmények azt tanúsítják, hogy noha tudott, vagy kellő kereskedői gondossággal tudhatott a visszaélésekről, azokat tűri, azok megakadályozására nem tesz kellő intézkedéseket. Ez az állásfoglalás a fellebbezési bírósági ítéletben a bírói gyakorlatra vonatkozóan hivatkozott döntésKA] nincs ellentétben, mert ott az üzletét személyesen vezető üzlettulajdonos szerepelt alperesként és annak szeme előtt működő alkalmazottja magatartásáról volt szó, amely cetben *) Nem jogerős. a tűrésben megnyilvánuló részesség iránt kétség sem lehetett. Adott esetben azonban nem is vitás, hogy az alperes tőle telhető módon állandóan igyekszik az alkalmazottait kioktatni abban az irányban, hogy azok ne tanúsítsanak a versenyvállalatokra sérelmes magatartást; abból pedig, hogy amaz alkalmazottaival szemben, akikre bár nem is jogerős ítélettel, de bíróilag megállapítást nyert valamely a tvt. rendelkezéseibe ütköző magatartás, az elbocsátásig terjedő megtorlást alkalma -.ott: a kioktatás komolysága, valamint az is kétségtelen, hogy az alperesi vállalatnak még mulasztás formájában sincs része az alkalmazottai terhére rótt cselekményben, amiből pedig következik, hogy az alperessel szemben abbanhagyásra (ismétléstől eltiltásra) irányuló keresetnek nincs jogszerű (dapja, tehát a felperesnek az elutasító döntés ellen irányuló támadása alaptalan, az alperesnek a fent kifejtettekkel ellentétes megokolással kapcsolatos panasza azonban helvtálló. (Kúria. P. IV. 2490/32—1930.) A vevő megtévesztése. Felperes keresetében azt adta elő, hogy alperes a nála megrendelés végett megjelent Cs.-nét tévedésbe ejtette, ugyanis magát az alperes Wagner utódának adta ki, ami által az 1923. V. te. 7. §-ába ütköző és 17. §. szerint minősülő cégbitorlást követett el. Jogszabály, hogy üzleti vállalata körében senki sem használhat oly nevet, céget, amely őt meg nem illeti. Minthogy alperes az a magatartása, hogy magát az őt meg nem illető „Wagner utóda" cégnek adta ki, az 1923. évi tc. 1. és 7. §-át sértő és a versenytárs szerzett jogaiban az alperes által szándékos cselekménye által sértetett meg. felperes jogosan követel kártérítést és elégtételt, miért is az alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. (Bp. tsz. 49.281—1930.*) Hírlapi közzététel. A hírlapi közzétételt a kir. törvényszék nem rendelte el, mert ezt felperes jogos érdekeinek megvédése nem indokolja, még a szaklapokban sem, amelyekben alperes a 10/A alatti tanúsága szerint a valóságnak megfelelő helyes nyilatkozatot tett; annál kevésbé indokolt a napilapban való közzététel. (Bp. kir. tsz. 13. P. 30.275/28. 1930.*) Az a körülmény, hogy maga felperes is tisztességtelen versenyt folytat, nem lehet akadálya annak, hogy alperes a bíróság által tisztességtelen versenynek minősített cselekményektől eltiltassék. Jogos önvédelem csak az alperes vagyonát közvetlenül fenyegető súlyos veszély elhárítására szükséges cselekménynél állapítható meg és bizonyítani kell. hogy jogszerű eszközökkel a kárt nem lehetett volna elhárítani. A tvt. és a 23.800/1924. I. M. sz. rendelet elegendő jogszerű eszközt bocsát alperes rendelkezésére, hogy felperes tisztességtelen versenye ellen védelmet szerezhessen. (Bp. kir. tsz. 13. P. 30.275—1930.*) Az „üzletvezető" férj és — a márkás áruk fokozott védelme. Egy közismert fémtisztítógyár azzal fordult a bírósághoz, hogy egy festékkereskedő márkás áruját kimérve kérő vevőt nem világosította fel arról, hogy az csak eredeti zárt dobozban kapható s hogy az, amit helyette ad, más gyártmányú fémtisztító, hanem a vevő áital átnyújtott üveget a következő megjegyzéssel töltötte meg: „Igen, kimérve fémtisztító!" A felperes szerint ez a kijelentés nem egyenlő értékű a vevő felvilágosításával, mert hiszen az ő márkás áruja is fémtisztító és így a vevő az idézett kijelentés dacára is abban a téves hitben lehet, hogy nem idegen gyártmányú árut, hanem márkás cikket kapott. Az alperes védekezése mindenekelőtt az volt. hogy nem ő, hanem felesége az üzlet tulajdonosa, a cégtáblán és az iparigazolványban is ennek neve szerepel, ö csak üzletvezető, mint alkalmazott versenytárs nem lehet és így a kereset vele szemben mindenesetre elutasítandó. További védekezésként előadta, hogy mikor ő a felperes márkás cikkét kérő vevő elölt ezt a kijelentést teszi: „Igen. kimérve fémtisztító", akkor a vevő tisztában van vele, hogy nem a felperes áruját, hanem mást szolgálnak ki neki, mert hiszen minden vevő tudja, hogy a felperes cikke csak zárt dobozban kapható, kimérve nem. A választott bíróság az alperest tisztességtelen üzleti eljárása miatt marasztalta és megállapította, hogy a versenytörvény értelmében nem az a versenytárs, akinek neve a cégtáblán, vagy az iparigazolványbau szerepel, hanem az, aki a forgalmi élet felfogása szerint az üzlet tulajdonosául tekintendő. A versenytörvény és ennek alapján eljáró bíróság ugyanis nem a formalitásokat, hanem az életet, a tényleges helyzetet vizsgálja. (Vb. 3530—1931.) A magyar nemzeti színek üzleti reklám céljaira használhatók-e? A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara véleménye szerint a nemzetiszínű reklámcédula kibocsátása és terjesztése miatt a cipőkenőcsöt előállító hazai gyár ellen eljárni nem lehet, mert a magyar nemzeti színeknek és hazafias színezetű jelmondatoknak üzleti hirdetmény céljaira való felhasználását, ha magyar gyáripari termékről van szó. törvény, miniszteri rendelet vagy más jogszabály nem tiltja. Az ors/.ag