Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 10. szám - II. Ankét a Juryk és Választott Bíróságok működéséről

IPARJOGI SZEMLE 10. szám. nak, mely megjelölések alatt a vevőközönség általában a felperesi, illetve az alperesi cég gyártmányait szokta felismerni, ennek folytán a jelen esetben a Vt. 9. §-ában megkívánt tényálladék legfontosabb alkatelemei nyilván hiányzanak. Ugyancsak panaszolja felperes azt is, hogy az alperes a oipőkrémdobozotk címlapján a „/< . . ." nevel fakszimile formájában alkalmazza és emellett még a keresztnév helyett oly kacskaringót alkalma/., amely alkalmas a ,,Testvérek" szó rövidítésének látszatát kelteni. A vb. megítélése szerint a „B . . V . . ." névnek fakszimileszerű alkalmazása .semmiképp sem adhat alkalmat az összetévcsztésre. Az egész fakszimile oly kicsiny és jelentéktelen hogy az átlagos vevőnek a figyelmét a többi jellegzetes külső mellett fel sem keltheti. A hirdetésekben alkalmazott figyelmeztetés: „Ügyeljen a helyes cégszövegre", ha ez a figyelmeztetés egyrészt a felperes hitelének vagy jóhírnevének veszélyeztetésére alkalmas összefüggésben avagy olyan körülmények közt nyert volna alkalmazást, amelyek arra utalnának, hogy az alperes ezt u figyelmeztetést csupán törvénysértő magatartásának palástolására használta fel, ebben az esetben kétségtelen, hogy a vb.-nak a Vt. 13. §-ába, illetve a Vt. 8. §-ába ütköző magatartást kellett volna megállapítania. Ami az ügynökök ama eljárását illeti, hogy bemutatkozásuknál azt mondják: „B . . .-éktől vágyók" vagy „a B . . . . cégtől jövök", továbbá egyik esetben az ügynök azt mondotta] „csak elén garancia önnek a híres B . . név", másik esetben pedig azt, hogy „B ... . V . . . kiválásával a közismert B . . . . gyárnak igazi szellemi vezetője és legériékesebti eleme alakult át új vállalattá". — a vb. úgy találta, hogy az alperesnek az alkalmazottai azzal, hogy az alperesi cég teljes szövegének nyomatékos kiemelését mellőzték, sőt a régebben fennálló B . . . cégnek hírnevére utaltak, azt a látszatot kívánták kelteni, mintha a felperesi cég nevében és képviseletében járnának el és így igyekeztek az alperesi árunak kelendőségét növelni. Ez az eljárás azonban kétségtelenül azt a helyzetet teremtette, hogy a kereskedők az alperest a fe peresi vállalattal összetévesztették és az alperes a felperesnek kárára meg nem engedett előnyökhöz jutott. Minthogy kétségtelen az, hogy az alperes mint munkaadó, azokért a cselekményekért, amelyeket az alkalmazottai a reábízott teendők körében az ö érdekében és hasznára elkövetnek, mindaddig teljes felelősséggel tartozik, ameddig bizonyítékokat nem szolgáltat arra nézve, hogy alkalmazottai határozott utasításai és szigorú kitanítása ellenére jártak el és hogy az alperes az alkalmazottak jogsértő eljárásának tudomásulvétele után nyomban a felperesnek ilymódon szenvedett jogsérelmének és kárának jóvátételére a maga részéről mindent elkövetett (Vt. 33. §-ának 3. bek.) mit alperes a jelen esetben nem is állított, annek következtében a vb. a keresetnek e részben helyt adott. A „B . . . ." név használatának módjára vonatkozóan a Yt. 7. és 8. §§-aival kapcsolatosan kifejlődött joggyakorlatból az az általános elv következtethető, hogy a tiltott cselekményeknek ebben a körében a versenytársak szembenálló érdekeit a. konkrét döntő körülményeinek beható mérlegelésével a méltányosságnak megfelelőleg kell összeegyeztetni. Amíg egyrészt kétségtelen az, hogy azokat a gazdasági értékeket, amelyeket valaki anyagi áldozatokkal és hosszantartó munkával valamely szakmában vagy általában a vevőközönség tudatában nevéhez vagy cégéhez fűzött, minden más oldalról jövő olyan törekvéssel szemben, mely ezeket az értékeket a maga részére kívánja kisajátítani, hathatósan meg kell védeni, addig másrészt ez a védelem túlmenne a jogos határokon, ha ezzel a versenytársnak azt a legszemélyesebb jogát, hogy családi és keí( resztnevét nemcsak a magánéletben, hanem üzletének körében is használhassa, kizárnék. Ezzel vétenénk a Magánjognak a névhasználatra vonatkozó szabályai ellen (lásd Magánjogi Törvénykönyv 108. §-át), valamint a Kcresk. Törvények 11. §-ának kifejezésre jutott jogelv ellen is, amelyet alátámaszt az Ipartörvény 58. §-ának idevonatkozó intézkedése is. Ebből kiindulva a vb. a felperest keresetének a „B ... ." névnek teljes mellőzésére vonatkozó kérelmével elutasította. Jogos és indokolt ellenben a felperesnek az a kereseti panasza, hogy az alperes azokat az anyagi és erkölcsi előnyöket, amelyeket a felperesi vállalat évtizedes céltudatos és fó-S radságos munkájával magának a saját szakmájában kivívott, a cégek hasonló hangzásának kihasználásával a maga részéről| a törvény által tiltott módon hasznosítani igyekszik. A vb. úgy találta, hogy felperes jogos üzleti érdeke kielégíthető anélkül, hogy alperest megokolatlan, sőt bizonyos vonatkozásban lealacsonyító cégváltozásra kényszerítenék. Ezért a vb. a ..Vegyi cikkek gyára B .... V .... Budapest" cégszöveget (ria I elő, tekintetbe véve azt is, hogy az alperes azzal a jogával.' hogy a cég új szövegének megválasztása tekintetében elsősorban nyilatkozzék, a per során élni nem kívánt. (Vb. 29.385—1930.) Az eszmei kár megítélésének jogalapja. A kir. törvényszék a becsatolt hirlappéldány és plakátok alapján tényként állapította meg, hogy az alperes 1929. év folyamán védjegyes árujának hirdetésénél jelentékeny propaganda tevékenységet fejtett ki. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes a kárösszeget illetően semmiféle pozitív adatot felhozni nem tudott, a törvényszéknek semmiféle támpontja sincs annak megállapítására, hogy az alperes kifogásolt tevékenysége nélkül menynyivel emelkedett volna a felperes üzleti forgalma. A kir. Tsz ozérl az 1923 : V. tc. 35. §-a alapján csupán eszmei kár megfizetésében marasztalta az alperest, mert alperes cselekményét szándékosan és utánzás útján követte el s így a 35. alkalmazásának előfeltételei fennforognak és mert kétségtelen, hogy alperes cselekménye a felperes üzleti érdekeit veszélyeztette és alkalmas volt arra, hogy a felperes üzletmenetét hátrányosan befolyásolja. (Bp. kir. Tsz. 13. P. 42.260—1929.') Ugyanazon cselekmény abbanhagyására alperest más és más bíróság, más és más felperes panaszára újabb ítélettel nem kötelezheti. A bp. kir. Tsz. ítélete szerint nem is lehet vitás, hogy ugyanazon cselekmény abbanhagyására alperest más és más bíróság, más és más felperes újabb keresetére, Újabb és újabb ítélettel nem kötelezheti. Emellett felperesek ha másként nem, — jogi képviselőjük azonossága folytán tudomással is bírtak a jogerős ítéletről, tehát nem tekinthetők jóhiszemneknek. (Bp. kir. Tsz. 13. P. 51.730—1930—8.*) Valamely érdekképviselet és annak egyes tagjai nem tekinthetők azonos feleknek. Alperes a peres eljárás során felvetette azt a kifogást is, hogy felperesek lényegében azonosak a vb. előtt fellépett felperessel és hogy a jelen per nem egyéb, mint kijátszása annak a bírói joggyakorlatnak, hogy aki a vb. előtt perelt, az utólag kártérítési igénnyel nem léphet fel, a rendes bíróság előtt. Ezt a kifogást a bíróság nem fogadhatta el. A szövetség felperesként való fellépése azzal a joghatással volt úgy a szövetség valamennyi tagjára, mint minden más szakmabeli versenytársra, hogy az abbanhagyás iránt sem egyidejűleg, sem utólag pert nem indíthattak. Nincs azonban kizárva az olyan eset, hogy valamely erkölcsi testület lép fel ugyan felperesként az abbanhagyás iránt, de ugyanazon cselekmény folytán egyes verseuytársaknak származott súlyos kára. Ezek azon a címen, hogy annak az erkölcsi testületnek a tagjai, nem üthetők el káruk perbeli érvényesítésétől. (Bp. Tsz. 51.730—1930.*) Idegen nevek jogosulatlan feltüntetése. Felelősség. Alperes azzal, hogy az árjegyzékben az „Audi" név után zárójelbe a „Frangó" nevet tette, noha a Frangó jelzésű antenna villámhárítót más cég gyártja, mint az Audit, elkövette a Tvt. 9. §-ában körülírt cselekményt. Az a cselekmény pedig, hogy az alperes segédjének ..Frangó" elnevezéssel idegen gyártmányt adott el, a Tvt. 1. §-ába ütközik. Az alperes segédjének e cselekményéért felelős, mert az alperes segédje megbízása körében tanúsított a törvénybe ütköző magatartást, az alperes pedig azt nem bizonyította, hogy a cselekmény elkövetését rendes üzleti gondossággal nem előzhette meg. Az alperes segédjének, M. M.-uek az az egyedülálló vallomása, hogy az alperestől az alkalmazottak évekkel ezelőtt azt az utasítást kapták, hogy a vevőket fel kell világosítani, ha a kért áru raktáron nincs és nem szabad egy más gyártmányt idegen név alatt eladni, bizonyítékul annál kevésbbé fogadható el, mert teljesen valószínűtlen, hogy ilyen utasítás esetén az anyagilag az áru eladásában érdektelen segéd ily eladást eszközölne. Alperes ama védekezése, hogy az Audi vagy a Frangó gyártmány értékesebb-e, teljesen közömbös, mert a Frangó mindenesetre értékes gyártmány, meri különben az alperes az Audi gyártmány mellett nem tüntette volna fel e gyártmányt, mert továbbá tisztességes kereskedő nem népszerűsít egy árut akként, hogy egy ismert márkás árura utal. Ezt a kereskedői tisztességre súlyt helyező kereskedő akkor sem teszi, ha az általa népszerűsíteni kívánt ám az értékesebb, mert itt nem az érték a döntő, hanem az, hogy a vevőközönség összetévesztheti a népszerűsíteni kívánt árut az általa jólismert márkás áruval. Es ugyancsak közömbös, hogy az „Audi" magyar gyártmány-e, mert a Tvt.-be ütköző módon magyar gyártmányú áruval sem szabad üzleti versenyt folytatni. (Bp. I. T. P. VII. 13.88H930—10. sz.*) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó; Csillag Tibor Szerkesztőség : V, Alkotmány ucca 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal : VII, Erzsébet körút 5., I. em. Telefon: József 462—99 lljságiizem Rt.. Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner I.