Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 10. szám - II. Ankét a Juryk és Választott Bíróságok működéséről

10. szám. IPARJOGI SZEMLE 3 seiből keletkezett kárért azonban az alperes felelőssé nem tehető. (Kir. Kúria, P. IV. 7877/1929.) Az érdekképviseletek felperesi érdekeltsége. — Honnan származik a perköltség. — A tag-ok nem teljesítik tagdíjfizetési kötelezettségeiket. Az érdekképviselet nem tekinthető érdekeiben sértettnek. Kávéházban tartja üléseit. A vb. tekintettel arra, hogy a szóban levő érdekképvise let miniszterileg jóváhagyott alapszabályainak 2. §-ában többek közt az is helyet, foglal, .hogy a felperesi szövetségnek célja a „szövetség tagjainak anyagi érdekeit előmozdítani, lehetővé, tenni, hogy az őket közvetlenül érintő bírósági ügyekben jogos érdekeiket hathatósabban megvédhessék" ebből a rendelkezésből arra a következtetésre jut. hogy a felperesi („kárpitos") szövetség még abban az esetben is jogosultnak, sőt kötelezettnek tekintendő a paplanos szakmában mutatkozó tilos cselekmények abbanhagyása iránt perrel fellépni, ha csupán csak egy, a versenycselekmény által érdekeiben veszélyeztetett tagja volna. Alperes a pervitába azt a kérdést is beleveti, hogy a felperesi szövetség miből fedezi a perléseknek anyagi terheit"? A vb. azonban ennek a kérdésnek a vizsgálásába nem bocsátkozott, mert ez a kérdés a vt. körében elbírálandó cselekmények tényálladlékánál teljesen közömbös és csupán az egyesületek és testületek felügyeletére hivatott közigazgatási hatóságokat érdekelheti. Végül az alperes utal arra is, hogy a perbeli adatok szerint, a felperesi szövetségbe tartozó paplanosmesterek nem teljesítik a tag-díjfizetési kötelezettségeiket, tehát nem gyakorolhatják tagsági jogaikat sem, továbbá kávéházban tartják üléseiket. Ezeket a körülményeket a vb. szintén közömbösnek ítélte, mert ez csak a felperes szövetségnek a tagja-val szemben fennálló belső viszonyára tartozik anélkül, hogy ebből bármely következtetést lehetne vonni a szövetségnek alapszabályszerüleg körülírt jogaira és kötelességeire. (Vv.) Hírnévrontás. Felperes harisnyagyár keresetében előadja, hogy alperes felesége és helyi ügynöke a viszontelárusító kereskedők előtt alperes áruinak jósága és tartósságának demonstrálására, a felperes áruit megnedvesítve, kézzel tépdesték. Abból, hogy az idegen üzletekben összetépett harisnyákat az alperes pótolta, egyúttal az is kitűnik, hogy a cselekményről alperes tudott és ahhoz hozzájárult. A kir. törvényszék alperes és illetve alkalmazottainak eljárását a Tvt. 2. bek. ütköző tisztességtelen versenynek minősítette a kirendelt szakértő véleménye alapján. A szakértő véleménye szerint ugyanis alperes áruja 50%-kal tartósabb ugyan, de ezt a számszerű arányt a kézzel való szakításnál megállapítani nem lehet, másrészt az olcsóbb minőségű árunál a felperesi II. rendű áru olcsó eladási árában kiegyenlítést nyer. Ilyen módon alperes alkalmazottai, bár a valóságnak megfelelő adatot híreszteltek, mégis a vevőket esetleg súlyos tévedésbe ejtették, alperes áruja javára. (Bp. kir. Tsz 13. P. 30.275—1930—28.*) Figyelmeztetés nélkül idegen áru kiszolgáltatása. A vb. alperes előadásától is igazoltnak vette, hogy üzletében „Unicumot" egyáltalán nem tart, a tanuknak kiszolgáltatott likőráru tehát kétségtelenül nem „Unicum'' volt. Minthogy az üzleti tisztességbe ütközik az ha a kereskedő a tőle egy meghatározott árut kérő vevőnek minden felvilágosítás nélkül más árut szolgáltat ki, s ezzel a vevőt megtéveszti: ettől a cselekménytől alperest a vb. eltiltja. (Vb. 14.762/1629.) Hírnévrontás. Egy fővárosi optikai és fotó-kereskedő cég hírnévrontásért keresetet indított egy kő- és könyvnyomdatulajdonos ellen. Mindketten egy külföldi vállalat vezérképviseletét törekedtek elnyerni. Alperes egyik levelében azt írta felperesről, hogy mint a csődbejutott előbbi vezérképviselő rokona ,.nem alkalmas arra, hogy a vevőkör megrendült bizalmát helyreállítsa". Alperes elsősorban is tagadja azt, hogy felperesnek versenytársa volna továbbá az inkriminált levelet nem is ő, hanoin egy idegen személy írta. A kir. ítélő Tábla alperest hírnévrontással elkövetett tisztességtelen verseny abbanhagyására, 500 P erkölcsi kártérítésre és a perköltségek megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a peres felek versenytársak, mert ugyanazon külföldi gyár képviseletének megszerzésére törekedtek. Alperes azon állítása, hogy felperes az előbbi képviselőhöz való rokoni viszonya folytán nem alkalmas a vevőközönség bizalmának megszilárdítására, a versenytárs jó hírnevét és üzleti érdekeit veszélyeztető hírnévrontás. Közömbös, hogy alperes maga írta-e a levelet — és a levél elküldése előtt ismerte-e annak a tartalmát, mert a levél megírását alperes bízta egyik bizalmasára és így az alperes magánjogi felelőssége megállapítandó, épp úgy, mintha alkalmazottja követte volna el a cselekményt, hiszen azt rendes üzleti gondosság mellett meg-* Nem jogerős. előzni alperesnek módjában állott volna. (P. VII. 202/1931. Bp-i T.*) A gyár és a gyári-képviselő szoros üzleti érdekei. A kii. Ítélő Tábla szerint a konkrét per szempontjából közömbös, bogy a védjegyes árut előállító gyár ellen csőd nyittatott, mert a felperes vezérképviselő üzleti érdekeit ennek dacára is sértheti a védjegyes gyártmányokra vonatkozó közzététel, annál is inkább, mert egyrészt a felperesnek, mint a gyár magyarországi vezórképviselőjének a birtokában vagy tulajdonában még nagyobb tömegű, értékesítésre váró gyártmány lehet, és1 mert másrészt a védjegyes gyártmányokat előállító vállalat csődje esetén, illetőleg csődje dacára, újból gyártás ói forgalom tárgyát képezhetik ezek az áruk, és pedig a közönség körében jól ismert név alatt. (Bp. ítélőtábla, P. VII. 12.653—1930-34.*) Az árut vásárlók ,,szokásos" figyelme. A per tárgyává tett hirdetés elolvasásából megállapítható, hogy az alperes nemcsak az említett védjegyes gyártmányok, hanem tn-ás gyártmányok eladását is hirdeti és a hirdetésnek kissé figyelmes olvasása a tévedést kizárja, s minthogy a teljesen felületes olvasás kiinduló pontul annál kevésbbé szolgálhat, mert ily hirdetést mégis azok olvassák, akik a hirdetett áruból venni szándékoznak, arról sem lehet szó, hogy való dolgok úgy hirdettetnek, hogy azoknak más értelmet lehet tulajdonítani. (Bp. 11. Tábla P. VII. 12653—1930— 34." A versenyáruk összehasonlítása. A kir. ítélőtábla szerint megengedheti'!lennek kell tekinteni, hogy a hirdető a saját maga által előállított, vagy a más által előállított, de általa forgalombahozni kívánt vagy hozott árut a versenytárs által előállított vagy forgalombahozott áruval összehasonlítsa. Még azt is megengedhetetlennek kell tekinteni, hogy a hirdető az áru jóságának azonosságát hirdesse. A megengedhetetlenséget fokozza, ha a hirdető az általa gyártott vagy forgalombahozott árut a versenytáis által gyártott vagy forgalombahozott árunál jobbnak hirdeti. Ez áll akkor is, ha a hirdető több helyről beszerzett árut hirdet, de egyiket ily módon hasonlítja össze a többivel és erről az egy áruról hirdeti, hogy jobb a többinél. A magasabb kereskedői erkölcsökéi szem előtt tartó kereskedő ilyet nem tesz. Ez a magatartás tehát a Tvt. 1. §-ába ütközik. Ehhez képest az alperesnek azt a magatartását, hogy az egyik hirdetésben az egyik gyártmányt a használatban, az igénybevétellel szemben ellentállóbnak mondja, mint a másik gyártmányt, a Tábla a Vt. 1. §-ába ütköző cselekménynek minősíti és az alperest a felperes mint versenytárs kérelmére arra kötelezi, hogy ezt a cselekményt hagyja abba. Ezen álláspont folytán közömbös, hogy az egyik gyártmány tényleg ellentállóbbnak bizonyult-e. mint a másik gyártmány. Közömbös a döntés szempontjából az is, hogy alperes azóta ily hirdetést nem tett közzé, mert a megismétlés lehetősége fennforog. Az Ítélőtábla hangsúlyozza, hogy: ha arra az általa helytelennek tartott álláspontra helyezkednék, hogy az összehasonlítás elvileg megengedhetetlennek nem tekinthető, ez a döntést jelen esetben nem befolyásolná, mert még ezen álláspont mellett is csak akkor volna ily összehasonlítást tartalmazó, egyik árunak a másik áru feletti jóságátl kiemelő hirdetés közzétehető, ha a feldicsért, illetőleg kiemelt árunak kiválóbb volta minden kétségen felül állna. (It. Tábla, 12.653—1930—31.*) Az azonos családnevek folytán előállott verseny meg- nem engedett eszközei. Felperes keresetében panasz tárgyává teszi alperes azon eljárását, hogy alperes noha egyéni cég, mégis az ügyfelekkel való érintkezésben, továbbá hirdetéseiben és nyomtatványain állandóan a többes számot használja, ami által azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha cége társas, illetve a felperesi rt.-vel azonos cég volna. A vb. a felperesnek kérelmét nem ítélte alaposnak, mert a ,,többes" számnak a használata a kereskedelmi levelezés és érintkezés során oly esetekben, ha a kereskedő másukkal szemben áruit kínálja és hirdeti, vagy árajánlatot tesz, avagy egyéb módon az üzletfelekkel érintkezik, általánosan bevett szokás (a felperesre káros összetéveszthetőség semmiképpen sem következtethető). Ugyancsak kifogás tárgyává teszi a felperes azt az alperesi eljárást, hogy az alperes a cipőkrénulobozokat éppen úgy, mint a felperes, tucatjával 1—1 papírkartonba csomagolva hozza forgalomba, — hogy az alperes szolgai módon utánozza a kartonoknak a színeit, ezenfelül megtévesztő hasonlóságra törekszik a kartonokon alkalmazott szöveg és ábrái elemek elosztása útján. A bíróság a bemutatott kartonpéldányokból megállapítja, hogy a csomagoló kartonok méretei és színei mindkét cég áruinál azonosak. Anide ahhoz, hogy a Vt. 9. §-ában körülírt tiltott magatartás tényálladéka, különösen a vevőközönség megtévesztésére alkalmas „jellegzetes külső" megállapítható legyen, nem elegendő pusztán a csomagolás méreteinek és színeinek utánzása. A peres felek kartonjain azok a megnevezések, illetve megjelölések dominál-