Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 10. szám - II. Ankét a Juryk és Választott Bíróságok működéséről

2 IPARJOGI SZEMLE 10. szám. sére szorítkozhat, hogy a jury-bizottságok mindenkor a legnagyobb készséggel állanak a választott bíróságok szolgálatára. ./ tömeges perindításokkal kapcsolatban a Jury egyik tagja a következő előterjesztést teszi: „A maga részéről, úgymond, természetesen a legnagyobb örömmel csatlakozik az elnöki előterjesztésekhez, mert ebben a kénlésben a jurytagok között vita sem lehet. Mindannyiunknak, úgymond, egy törekvése és célkitűzése lehet, hogy úgy a Juryk, mint a választott bíróságok minél erőteljesebben juttathassák kifejezésre a becsületes üzleti felfogást, hogy azután ez a felfogás a bíróságok ítéleteiben szaukcionáltassék és ezek a bírósági ítéletek azután minden tekintetben helyesléssel és közmegnyngvással találkozzanak. Ö a maga részéről inkább a rosszhiszemű perlekedőkkel szemben kívánna hatékonyabban eljárni. Tapasztalatból állíthatja, hogy igen M>U pernek az a célja, hogy részben a versenytársat az üzleti élet teléről leszorítsa és költségek támasztásával megsemmisítse. Olyan üzleti magatartásokra gondol, amelyek rendszerint az alkalmazottak ostobaságából, túlbuzgóságából keletkeznek, oly üzleti magatartásokra, amelyeket az üzlettulajdonosnak még a legfokozottabb ügyelem kifejtése mellett sem áll módjában megakadályozni. Ilyen magatartásokkal szemben a törvény teljes súlyával való eljárás, nézete szerint, nem állhat arányban a versenytárs által elkövetett, úgynevezett visszaélésekkel szemben. Felszólaló hibáztatja egyes jurytagoknak ama álláspontját, hogy az alkalmazottak eljárásáén drákói szigorral bünteti az üzlet tulajdonosát. Szerinte a jurytagnak az ;i feladata, hogy a panaszolt üzleti magatartás mindmegannyi külső körülményeit gondosan mérlegelje és csak ott alkalmazza a törvény teljes szigorát, ahol az illető versenytárs üzleti gesztiójában, tehát egész magatartásában kivetni valót, a versenytársakra nézve veszélyes üzleti eljárást .Iái. A jurytagnak nem szabad ügyeimen kívül hagynia azt a körülményt, hogy a választott bírósági eljárás költségei, úgyszintén a perköltségek egyes konkrét esetekben 2—3 tárgyalási feltételezve, oly magas összegekre rúghassanak, amelyek a panaszlottnak egész évi nyereségét is jóval meghaladják. A versenytörvény csak a fellétlenül rosszhiszemű és ismételten elkövetett visszaélések fennforgása esetében tiltja el a versenytársat attól, hogy szakmájában továbbra is üzleti tevékenységet fejthessen ki, — tehát hogy úgy mondjam, a visszaeső versenytársakat ítéli erkölcsi és anyagi halálra. Ha tehát a választott bíróság egy kereskedőt, akire 2—3 tanú reábizonyítja pl. azt. hogy a kért védjegyes áru helyett idegen árul szolgáltat ki. ez üzleti magatartás bár kétségkívül elítélendő, azonban még távolról sem érdemel olyan büntetést, amely egyenlő az ő teljes üzleti tönkretételével. Nem szabad egy pillanatig sem ügyeimen kívül hagynunk, úgymond, azt a körülményt, hogy a választott bíróság feladata elsősorban és főleg a nevelés és ítéleteinek a kamara részéről történő publikálása révén az üzleti életnek helyes irányítása. Az ezen túlmenő intézkedések ellenkeznek a versenytörvény szellemével, mert az üzleti eljárással arányban nem álló súlyos büntetéseket szab ki és nem a közérdekeket, hanem esetleg öntudatlanul is egyesek magán-, üzleti- és versenyérdekeit szolgálják". A jurytagoknak az egyes üzleti cselekményeket tehát mindig a gazdasági élet távlatából, annak szemszögéből kell vizsgálniok. Ennél a megállapításnál azonban a Jury tovább nem mehet, mert a jurytagok, mint választott bírák kizárólag lelkiismeretüknek felelnek és állásfoglalásaik semminő irányban nem befolyásolhatók, annál kevésbé, mert, miként a Jury már első ülésében is megállapította, az üzleti élet terén analóg esetek nincsenek és mindmegannyi üzleti eljárás a konkrét eset ténykörülményeinek alapos mérlegelésével döntendő el. Általánosságban azonban a jurytagok úgy vélik, hogy a választott bíróság akkor járna el a legcélszerűbben, akkor állana valóban hivatása magaslatán, ha az üzleti tisztességnek a kérdésében, ahol az üzleti tisztesség alapján álló két előkelő kereskedő és iparos között legfeljebb a nüanszokban lehet eltérés, egységes megállapodás jöhetne létre. Ebben az esetben ez a választott bíróság már csak egyöntetű állásfoglalásánál fogva is helyesen juttatná kifejezésre az egészséges és az egyes konkrét esetekben megnyilatkozó egységes kereskedelmi és ipari közfelfogást. Örömmel állapítják meg azt a tényt, hogy ily megállapodás, illetve egyöntetű állásfoglalás az esetek túlnyomó többségében sikerült is. Ennek az egységes megállapodásnak, nézetük szerint, mind fokozottabb mérvben létre is kell jönnie, ha a kamara teljes ülése helyesen választja meg a jurytagokat, ha a jurytagok felül tudnak emelkedni minden, az igazságkeresésben őket zavaró mellékmomentumokon. Az üzleti tisztesség ugyanis nem szakkérdés, azt minden jurytagnak át kell éreznie és megfelelően értékelnie. Utalnak arra, hogy a jurybizottságok döntései általános helyesléssel, egyhangúlag hozatnak meg. Ha tehát egy ilyen nagy testületben sikerül a Jury döntését egységes állásfoglalással meghozni, úgy komoly akadálya nincsen annak, hogy azok a választott bírák, akik helyesen fogják fel a választott bíróság intézményét, nevezetesen annak oktató, nevelő jellegét, ne tudnának egységes állásfoglalásra jutni. A hibát léhát nem szabad abban keresnünk, hogy a választott bíróság, mint egyes bíró dönt és túlságosan jogászi, mert ha ez a helytelen megállapítás valóság volna, úgy ez nem jelentene egyebet, mint azt, hogy egyes jurytagok hivatásuktól eltérve, a törvény labirintusában eltévedtek és jogászi álláspontot kívánnak elfoglalni, vagyis nem a maguk gyakorlati tudását és tapasztalatait szolgálják. A mi a jurytagoknak a választott bírósági eljárásba való részvételét illeti, a Jury kijelenti, hogy a választott bírák feladatuknak mindig eleget tettek, amelyet bizonyít az a körülmény is, hogy a választott bírói eljárások rendszerint 4—6 hét keretén belül elintézést nyernek. Előfordult ugyan az utóbbi időben; hogy a választott bírák elfoglaltságukra való tekintettel ismételten lemondottak, ami az eljárás elodázására vezetett, — megállapítható azonban, hogy e választott bírói lemondások minden tekintetben indokoltak is voltak. A rosszhiszemű perlekedőkkel szemben elhangzottakra nézve a Jury ama felfogásának ad kifejezést, hogy az üzleti magatartás, amelyet az üzleti tisztesség szempontjából esetleg kifogásolható versenytárs terjeszt elő, még nem jelentheti azt, hogy az ily üzleti magatartás tisztességtelen, avagy erkölcsleien nem lehet. A jurytagot, mint választott bírót ezek a szempontok nem befolyásolhatják, mert előtte kizárólag n panaszlott üzleti cselekménye az irányadó, ezt az üzleti magatartást kell elbírálnia és pediglen függetlenül attól, hogy a panaszlott cég az üzleti életben milyen üzleti pozíciót foglal cl. Ezek a kérdések a bírói eljárásban semminő irányban figyelembe nem .jöhetnek. Az a megállapítás, hogy a választott bíró ne csak magát a kifogásolt üzleti magatartást figyelje, hanem a panaszlott cégnek egész üzleti gesztióját, üzleti ténykedéseit, a Jury helyesli, helyesli nevezetesen azt, hogy egyes botlásokért azzal arányban nem álló súlyos büntetéssel, az illető cég teljes tönkretételével ne büntettessék. Ez valóban nem lehetett a versenytörvény célja, de mindenesetre nem lehet hivatása annak a választott bíróságnak, amelynek főfeladata, hogy a maga üzleti portáján megfelelő eszközökkel rendet teremtsen, vagyis neveljen ott, ahol a nevelésnek kellő ereje van, ahol benne az a meggyőződés él, hogy panaszlottban a tisztes üzleti eljárásra való hajlam feltalálható és csak ott büntessen, de ott azután drákói szigorral, ahol renitens, az egész kereskedelmi világot, annak tisztaságát és becsületét fenyegető elemekkel áll szemben. A fentebb előadott fejtegetéseinkkel nem akarjuk írásos ankétünket lezárni. A magunk részéről is éber ügyelemmel kísérjük a Juryk és a Választott Bíróságok működésével kapcsolatban eladott bármely okokból jövő panaszokat. így érintettük dr. Szenté Lajos budapesti ügyvédnek, a „Kereskedehni Jog" legutóbbi számaiban közzétett panaszos sorait. E tekintetben bennünket csak közös érdekek vezethetnek és pedig e két — az iparjogvédelmi jogszolgáltatásban egyedül álló és a külföld által is nagy íigyelemmel és érdeklődéssel kísért intézménynek tiszta és az üzleti tisztesség védelmét célzó érdekeknek minden tekintetben megfelelő eredményes működése. Joggyakorlat A jutalékos lapkihordó nem alkalmazott. Egy hírlapterjesztő vállalat perli versenytársát, egy fővárosi lapterjesztő vállalatol, aaórt, mert utóbbi alkalmazottai útján azt a hírt terjesztette, a felperesi vállalat tulajdonosáról, hogy eladósodott, nem kap lapkihordókat, a lapokkal nem tud elszámolni, sőt sikkasztást is követett el. Alperes védekezésében előadja, hogy azok, akik a per tárgyává tett hirdetéseket terjesztették, — nem alkalmazottai, hanem csak jutalékos lapkibordói, továbbá, hogy a híresztelések a valóságnak megfelelnek: már pedig hírnévrontás csak valótlan tényállítással követhető el. A lefolytatott bizonyítás eredinényekép megállapítható volt, hogy a híresztelések fedik a valóságot. A Kúria a keresetet teljesen elutasította, a következő indokolással: „Az alkalmazottak tisztességtelen üzleti vei-senyéért a vállalat birtokosa csak akkor tartozik felelősséggel, ha az alkalmazott azt a vállalatra vonatkozólag reábízott teendők teljesítésében követte el és a vállalat birtokosa nem bizonyítja, hogy a cselekmény elkövetését rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. A százalékos jutalék mellett alkalmazott lapkihordóknak esetleg saját üzleti érdekükben tett, de különben nem is valótlan tényekre vonatkozó híresztelé-