Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 8-9. szám - Ankét a Juryk és Választott Bíróságok működéséről. Nyilatkozatok jogász-, kereskedő- és iparoskörökből

IPAT!JOGI SZEMLE 8—9. szám. nadrágokat, amelyeik nem állati selyemből készültek, „selyem" gyanánt hirdet ésí ad el. Ez a megnevezés pedig a valóságnak nem felel meg és megtévesztésre alkalmas. A vb. alperest marasztalja. Az indokolás szerint a ..selyemnél", ennek a szónak az életben elfogadott eredeti tartalma ég tiszta fogalma szerint kizárólag a selyemhernyók természetes termékéből készült arneikket értenek, míg az annak utánzására műúton előállított cikket a forgalom megkülönböztetésül műselyemnek nevezi. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi forgalomban, különösen a kereskedők rész&Től sokszor tapasztalható a hajlam, a miiselyemárunak pusztán „selyem" kifejezéssel való megjelölése. Ez azonban mégsem általános szóhasználat, de mert a megkülönböztetésre szolgáló jelző elhagyása folytán az áru mibenlétére nézve a legsúlyosabb megtévesztésekre alkalmas, a Tvt. 2. §-ának tilalma folytán megengedetté ne n is válhat. — A törvényt, sértő joggyakorlat a törvény tilalma alól nem is mentesíthet. — (VB. 7392—31.) Egy más esetben felperes keresetében kéri alperesi arra kötelezni, hogy „műselyem" árujának selyemként való hirdetését és eladását azonnali hatállyal hagyja abba. Alperes védekezésében előadja, hogy amíg a műselyem forgalomba nem került és teret nem hódított! a selyem megjelölés kizárólag állati selyemre vonatkozott, aminthogy másra nem is vonatkozhatott. A kirakatban kitett tábla a hírlapi közléssel nem egyenértékű. Alperes vállalkozott annak bizonyítására, hogy a kereskedők a legújabb időben inkább azt szokták a selyem mellé alkalmazott külön jelzővel megjelölni, ha az áru műselyem. A vb. döntését e ténykörülmények nem befolyásolták. Mindenekelőtt megállapítja a vb., hogy a detailfcereskedői kirakat nem kereskedők részére szóló híresztelés, továbbá, hogy a vevőközönség között akadhat oly vevő, aki a szokásos figyelem mellett a „selyem" jelzésnek a valóságnak meg nem felelő értelmet tulajdoníthat. Ezt az 1923. évi V. tc. 2. §-ának 2-ik bekezdése steerini abba kell hagyni akkor is, ha az alperesi állítás a valóságnak megfelelne, vagyis, ha a selyem alatt müselymet is kellene érteni. (Vb. 7257—1931.) „Egyedülálló és egyetlen szaküzlet" valótlansága esetén reklámszédelgés. A keresel szerint fenti kitételek valótlanok, s minthogy felperesnek kárt is1 okoztak, kéri a bíróságot, hogy az alperest a panaszolt hirdetésektől tiltsa el. Alperes védekezésében előadta, hogy ezek a kitételek tulajdonképen nem tényállítások, hanem reklám célját szolgáló frázis'ok, amelyek tehát senkit sem téveszthetnek meg. A bpesti kir. tsz. ítélete szerint a panaszolt árjegyzékben foglalt kitételek nem tekinthetők frázisoknak, hanem olyan határozott, konkrét tényállításaiknak, amelyek valóságát az alperesnek bizonyítania kellett volna. Minthogy utóbbi a perben nem is" állította, még kevésbé bizonyította, hogy ő Magyarország legnagyobb és egyedüli szaküzlete, követjiezéskép azt kellett tényként megállapítani, hogy az alperes hirdetése valótlan. (Bpi kir. Tsz. 13. P. — 31.931—1931.*) A hirdetés megtévesztő beállítása. Az alperes által kifogásolt felperesi hirdetések közlése szerint a hirdetésben megjelölt áru vásárlásánál a vásárló a kifizetett összeg feléről vásárlási utalványt kap, amellyel további tetszés szerinti árat vásárolhat. Bár a hirdetés közlései tényállításokat tartalmaznak, vagyis közlik az olvasóval az ajánlat lényegét, a vb. mégis úgy találta, hogy a hirdetés külső összeállításában nem ezt a vásárlási utalványt, a felperes üzleti eljárásának ezt a valódi egyedüli tartalmát hangsúlyozza. Ez a szöveg ugyanis a hirdetésnek legapróbb betűivel szedett, néha alig olvasható része, míg az árak felére, felárfizetésére, a visszatérítés pengőértékére, illetve ingyen vásárlásra utaló szavaknak és számoknak nagybetűkkel történt kiemelése a hirdetést olyértelmű szemléletére teszi alkalmassá, amely az ilyen hirdetéseket rendszerint felületes figyelemmel olvasó közönségben azt a hitet keltheti, hogy az árut a felperesnél feláron kapja. Ez pedig valótlan: inert ha a felperes azt az árut, amelynek feléről vásárlási utalványt ad, a napi forgalmi áron számítja is, (pl. 100 P) és a vételár fejében a vevőnek még 50%-os" (50 P) értékű további árut (tehát 100 P-re 150 P értékűi) szolgáltat is ki, — a vevőt ebben az esetben sem részesíti felárkedvezniéiiyben, hanem csupán 331/3%-os engedményben. (450 P értékű árut 100 P-ért.) A felperes' fenti értelmű hirdetése tehát valótlan és megtévesztő, ezért a Tvt. 2 alapján annak abbanhagyására kötelezendő volt. (Vb. 7390—1931.) A kért áru helyett más, idegen árunak figyelmeztetés nélkül való kiszolgáltatása. Felperes keresetében előadja, hogy az alperesi cég a nem felperesi cégtől származó olajokat oly elnevezések alatt hozza forgalomba, amely elnevezések a felperesi vállalatra utalnak. Ujságüzem Rt.. Budapest, VII, Erzsébet körút 5. A bíróság felperes keresetének helyt ad és esetenként kiszabandó pénzbüntetés terhe mellet! kötelezi alperest annak abbanhagyására, hogy a nem felperesi cégtől származó olajokat n felperes által használt megjelölések alatt hozza forgalomba, illetve árusítsa. A vb. ítéletének indokolásában a következőket, állapítja meg: „Alperesek azzal, hogy a vevő által kívánt közismert márkás áru helyett kisebbértékű árut .szolgáltattak ki, három irányban sértették meg az 1923. V. te. (Tvt.) 1. és 9. §§-ait. Elsősorban csalárd úton meg nem engedett haszonhoz jutottak, másodsorban és ezzel kapcsolatosan a jóhiszemű vevőt megkárosították, de végül (és ez a jelen per elbírálása szempontjából a legfontosabb) a felperesi cég által hosszú időn át tartó tevékenységgel és' nagy költségekkel szerzett jó hírnevét veszélyeztették azáltal, hogy a közismert márkás áruban megbízó, jóhiszemű vevőközönséggel szemben olymódon jártak el, amely a felperesi cég áruiba vetett bizalmat megrendíteni alkalmas." (Vb. 5698—1931.) Az ipartörvény kijátszása mint tisztességtelen versenyeszköz. Felperes, a paplankészítő mesterek érdekcsoportja, keresetében előadja, hogy az új ipartörvény szerint a paplanos mesterség képesítéshez kötött ipar és mint ilyen, eriakis akkor gyakorolható, ha a tulajdonos képesített paplanosmester, enélkül csak az esetben, ha az üzem a kisipar kereteit meghaladja, tehát gyári jellege van. Alperes paplanosmesteri képesítéssel nem bír, hogy tehát paplanosipart folytathasson, cégtábláján és nyomtatványain gyárnak nevezi üzemét, bár a kisipar kereteit nem haladja meg. Ez egyrészt a törvény kijátszásával, másrészt címbitorlással elkövetett, tisztesség-tclen verseny és így az alperes ettől eltiltandó. A kamara kiküldöttjének szakvéleménye szerint alperes' üzeme gyárnak nem tekinthető és minthogy eszerint alperes olyan cég-toldatot használt, amely őt meg nem illeti, a vb. ez eljárását az 1923. V. tc. 7. §-ába ütközőnek minősíti és alperest a gyár eégtoldat használatától eltiltja. (Vb. 2583—1931.) A szabadalmi jog és a versenyjog jogviszonya. Felperes, hűtőszekrénykészítő, alperes jégszekrénygyárost azzal vádolja, hogy csupán azért kezdett vele tárgyalni, és a tárgyalásokat azért húzta-halasztotta, hogy a társulás ürügye alatt tőle megtudott gyártási eljárást felhasználva jégszekrényével korábban jelenhessék meg a piacon, így tehát lényegileg üzleti titoksértést is1 követett el az alperes. Alperes tagadja, hogy a terhére rótt cselekményt elkövette volna, mert amint védekezésében előadja, olyan jégszekrényeket használt mintául, amelyek már évek óta forgalomban vannak. A kir. ítélőtábla a keresetet elutasítja. Az indokolás szerint a tisztességtelen verseny megállapítása szempontjából egyedül lényeges az a körülmény, hogy alperes a felperes szabadalmának birtokával visszaélve készítette-e el jégszekrényét. Az a körülmény, hogy ilyen jégszekrényt korábban gyártottak-e vagy sem, valamint, hogy a szembenálló felek által gyártott jégszekrények miben egyeznek meg egymással, tartalmaz-e valamit az alperes jégszekrénye a felperes szaluidul mából, mindez a szabadalmi jog körébe eső kérdés. (Bp. kir. It. Tábla. I>. VII. 12.256—1930.*) „Ingyen" hirdetés. Felperes keresetében panasz tárgyává teszi alperesnek a következő szövegű hirdetését: ..Ingyen csak X Y cég' ad jó, saját készítményt! cipőt, ha már 20 párt vásárolt. Ma már alig van üzlet, hol jó kézimunkát tartanak." A vb. álláspontja szerint annak hirdetése, hogy egy kereskedő valamely árut ingyen ad, mint a valóság tekintetében ellenőrizhetetlen ígéret, nyilván csak azt a célt szolgálja, hogy valaki a saját árujának kelendőségét azzal fokozzia, hogy a vásárlóközönségben azt a hitet kelti, hogy nála előnyösebb vásárlásra nyílik alkalma, — hogy bizonyos menynyiségű vásárlás után ingyen jut áruhoz, holott erre semmi biztositéka nincs, mert hiszen kizárólag a hirdető kereskedőtől függ, hogy az ingyen adottnak híresztelt áru vételárát az egyéb eladott áruk árába előre belekalkulálja és így ingyenáru szolgáltatásának hirdetése csak a közönség megtévesztésére alkalmas. Ily hirdetéstől tehát alperest el kellett tiltani. •— A kereskedő hirdetésekben dicsérheti a saját áruját, szükségtelen azonban és az üzleti tisztességbe ütközik más hasonló szakmájú üzlet ócsárlása s így annak a hirdetése is, hogy ma már alig van cipőüzlet, ahol jó kézimunkát tartanak. Ilyen hirdetés közzétételétől is el kellett tehát az alperest tiltani (Vb. 28.205/1931.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó; Csillag Tibor Szerkesztőség : V, Alkotmánv ucea 8., III. em. Aut. 264—03 Kiadóhivatal : VII, Erzsébet körút 5„ I. em. Telefon: József 462—99 Felelős üzemvezető: Wózner I,