Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A védjegy és versenyjog jogviszonya - Az árucsomagolások külső képének védelme

2 IPARJOGI SZEMLE 5. szám. karakterizáló kiállítás egyéni, egy bizonyos vállalatra utal"; továbbá: „tisztességtelen verseny az, ha a konkrét ténykörülmények gondos mérlegeiéibe alapján megállapítást nyer, liogy az ilyen külső alaknak felhasználása versenyző célzattal történt és alkalmas a vevőközönség félrevezetésére." — Ezt szem előtt tartva, a jelen esetben a választott bíróság megvizsgálás' tárgyává tette: 1. vájjon a felperes gyártmányai ilyon jellegzetes, a felperesi vállalatra kétségtelenül utaló alakban (csomagolásban kerülnek-e forgalomba! 2. vájjon az alperes által forgalomba hozott gyártmányok külseje (csomagolása stb.) a vevőközönség megtévesztésére alkalmas-e? 3. vájjon az alperesnél megállapítható-e a versenyzési célzat! ad 1. Nemesik az a körülmény, hogy a felperes által a tárgyaláson felmutatott közokirat értelmében az A) alatt becsatolt csomagolás és címke már 1911. óta a győri kereskedelmi és iparkamara áruvédjegylajstromába be van jegyezve, hanem az alperesnek az a beismerése is, hogy a felperes által forgalomba hozott gyártmányok közismertek ós a „Koostlin" név alatt szereplő áruk a vevőközönségnél közkedveltek, elég bizonyíték arra nézve, hogy a felperesi cég árui (piskóták) a vevőközönség előtt abban a jellemző külső alakban (csomagolásban és címkézéssel) ismeretesek, amelyet a felperes az A) alatti melléklet szerint bizonyított. — Téved az alperes, ha azt állítja, hogy a hangsúly csupán a „Koestlin" név használatán nyugodna. Már eltekintve attól, hogy a Tv. nemcsak a cégnek, névnek, hanem az áru külső megjelenésének használatát is védi, de amellett kétségtelen az, hogy a vevőközönségnek túlnyomó része kevésbé a cégre és névre helyez súlyt, mint arra a külsőre, amelyben az áru a forgalomban rendszeresen megjelenik és így évtizedek óta a vevői,- emlékezetébe bevésődik. ad 2. Ha már most az alperes által használt csomagolás és címkék külső megjelenését abban a tekintetben vizsgáljuk, vájjon annak külseje az alperesi csomagolással és illetve címkével való összetévesztésre alkalmas-e, akkor abból kell kiindulni, hogy az átlagos vevő csupán a futólagos összbenyomás alapján ítél ama rövid idő alatt, amely az áru kiszolgálása közben eltelik. Tehát abban is! téved az alperes, hogy a csomagolás megtévesztő hatásának előidézése végett szükséges volna a csomagolás és címkézés szolgai utánzása, hanem ebben elegendő a méretek és szín azonossága mellett a felírásoknak s a jellegzetes ábi'ának erős hasonlósága és azonos elhelyezése. Ha már most az alperesi árut ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a felperesi és alperesi dobozok méretei azonosak, hogy az alkalmazott vignetta színe azonos', hogy a két cégfelírás elhelyezése és a használt betűk nagysága és színe azonos, végül, hogy a használt jellegzetes rajz alakja, elhelyezése és nagysága is azonos. A rajz maga eltéréseket mutat ugyan, különösen a Színezésben, de abban a tekintetben, hogy mindkettőben ugyanazok a jellegzetes motívumok (egy karját felemelő emberi alak és egy szarvasmarha) fordulnak elő, szintén nagyon hasonlóak. — Mindezeknél fogva a vb. megállapította, hogy az alperes által használt csomagolás és címkézés a vevőközönség megtévesztésére alkalmas. ad 3. Az alperes arra utalt, hogy ő a dobozain alkalmazott jellegzetes rajzot már évtizedek óta használta és ennek igazolására bemutatta a 2. és 3. alatti vignettákat. Tényleg ezek a címkék színben, alakban, felírásban, kiállításban anynyira elütök az A) alattitól, hogy az itt is alkalmazott jellegzetes és fentiek szerint a felpereséhez hasonló rajz alkalmazásának dacára ezek a csomagolások nem volnának alkalmasak a felperesi kereset megalapozására. Ez is' mutatja, hogy az alperesnek módjában állott a tisztességtelen versenynek látszatát is elkerülni. Ha ennek dacára az utóbbi időben oly csomagolásra tért át, amely a fenti megállapítások szerint a vevők megtévesztésére alkalmas, akkor ezt csupán azért tette, hogy áruinak kelendőségét a vevőközönség félrevezetésével és a felperes által kiérdemelt hírnév előnyeinek kiaknázásával tilos módon növelje. Ez pedig kimeríti a tisztességtelen verseny ismérveit. — Ezért a Tv. 10. §-a alapján a rendelkező részben körülírt módon kellett határozni. (Vb. 1499—1931.) Joggyakorlat A „fogalommá" vált védjegyes áru nem közpréda. Az 1923. évi V. te. 9. §-a félreérthetetlenül intézkedik az áruk utánzása tárgyában, amennyiben kimondja, — hogy árut nem szabad olyan jellegzetes külsőben, vagy olyan elnevezéssel forgalomba hozni, sem áru szállításánál, vagy üzletfelek szerzésénél olyan segédeszközt vagy megjelölést (ideértve a nevet, céget, ismertetőjelet, rajzot és védjegyet is) használni, amelyről a. forgalomban már egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni. Arra való figyelemmel, hogy a fent írt törvényhelyen meghatározott cselekmény megállapításánál az állandó bírói gyakorlat szerint a megtévesztés fennforgásának a lehetősége a mérvadó, — minthogy az alperes által gyártott idegen gyógyszer úgy külső alakra, mint csokoládé alapanyagára való tekintettel, egy nem szakmabeli megtévesztésére teljesen alkalmas, minthogy alperes ezen maga által gyártott idegen gyógyszert minden figyelmeztetés nélkül a „Darmolt" kérő vásárlóközönségnek szolgáltatta ki, — kétségtelen, hogy ezen ténye mindenben kimeríti a fent hivatkozott törvény idézett §-ban meghatározott cselekmény tényálladéki elemeit. Az egyes védjegyes áruk saját szakmájukban sokszor fogalmat jelentenek, s minthogy a „Darmol" a laxáló gyógyszerek között is, a felperes nyilván nagy költséggel folytatott üzleti tevékenységének eredményeként küzdötte fel magát ezen jól bevált „fogalommá", — az eredményt egy versenyvállalat sem használhatja fel a saját áruja kelendőségének fokozására olyképpen, — hogy az illető védjegyes áru helyett a maga áruját csempéssze a vásárlóközönséghez. (Bp. tsz. 47.346—1930.) (Pe.) A védjegyes áru színhatását egyes színek felcserélése, avagy újabb színek alkalmazása még nem befolyásolhatja. Felperes a ,.Sidol" fémtisztító szerét köztudomás szerint a vörös, zöld, fehér és fekete színeket feltüntető színösszetételben, mint a felperes gyártmányára nézve jellegzetesnek ismert külsőben tartja forgalomban. Alperes szintén fémtisztítószert hoz forgalomba „Astra" elnevezés alatt, amelyről a választott bíróság a tárgyaláson történt összehasonlítás után megállapította, hogy az külsejében ugyancsak a fenti színeknek — azzal az eltéréssel, hogy a fehér helyett világossdrgát alkalmaz — olyan kombinációját tünteti fel, és a címkének a beosztása is olyan, hogy azoknál fogva az a felperes fémtisztítószeréhez teljesen hasonló összbenyomást kelt és így alkalmasnak látszik arra, hogy a fogyasztóközönséget az áru származása, ugyanazonossága tekintetében tévedésbe ejtse. (Vb. 2974—1930.) „Gazda" kenyér egyfelől — „G . . . . féle Gazdaasszony kenyér" másfelől, hasonlók. (Idegen gazdasági munkába való bekapcsolódás.) A kir. törvényszék álláspontja szerint alperesnek az a cselekménye, hogy korábbi „Házi kenyér" elnevezésű áruját rövidesen a felperes költséges hírlapi hirdetései útján olcsónak és jóminőségűnek tudott felperesi „Gazdakenyér" árunak forgalombahozatala után az áruval összetéveszthető „G . . . .-féle Gazdaasszony kenyér" elnevezéssel, vagyis olyan elnevezéssel hozza forgalomba, amelyben a „gazdaasszony" szó, tehát a „gazda" szóval rokonhangzású szó szerepel és ugyanolyan detailárban, mint felperes, mely körülmények által a „Gazdakenyeret" vásárolni szándékozó fogyasztóközönség megtévedhet oly irányban, hogy az alperes is hoz forgalomba üzleteiben és viszontelárusítói útján 30 filléres olcsó árban jóminőségűnek hirdetett felperesi kenyeret, vagy esetleg azt a hitet is keltheti, hogy alperes sütőüzeme a felperesi szövetkezet részére is készít kenyeret és így alperes cselekménye végeredményben alkalmas arra, hogy a fogyasztóközönséget az áru származása tekintetében megtévessze, ezért árujának „G . . . .-féle Gazdaasszony kenyér" vagy más olyan elnevezéssel — amelyben a „gazda" szóval hasonló hangzású szó szerepel — való forgalombahozatalának azonnali abbanhagyására volt kötelezendő. (Bp. kir. tvszék. 13. P. 51.360-1930.) Nem jogerős.