Iparjogi szemle, 1931 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1931 / 5. szám - A védjegy és versenyjog jogviszonya - Az árucsomagolások külső képének védelme

5. szám. IPARJOGI SZEMLE Az ipai-igazolvány kiadása még nem igazolja a „gyári" jelleget. Az a körülmény — így szól a Vb. ítélete — hogy alperes 1930. áprilisban iparigazolványt nyert „Első Magyar Korcsolyagyúr" név alatt korcsolyagyártóipar gyakorlására, figyelembe nem jöhet, mert az iparigazolvány alperes kérésérc adatott ki, a cégelnevezés dolgában azonban a jogerős bírói elutasítás folytán erejét vesztette. Az pedig, hogy alperes az alkalmazottait a tábla levételére utasította, azért nem szolgál az alperes mentségére, mert alperes mint munkaadó a bírói gyakorlat szerint alkalmazottainak eljárásáért jóhiszemű harmadik személyekkel szemben felelős. Végül az sem menti az alperes eljárását, hogy a B . . . . uccának üzlethelyisége melletti sarkán alkalmazott még nagyobb lógó táblán nincsen rajta az „Első' megjelölés, csak annyi, hogy „Magyar Korcsolyagyár", mert a döntő kérdés az, hogy az üzlethelyisége feletti cégtábla felírása jogellenes. (Vb. 30.465—1930.) Meg nem engedett verseny céljából elhangzott kijelentések valóságuk esetében is hírnévrontásnak tekintendők. Felperes ajánlatot tett az egyik budapesti mozgószínház tulajdonosának vetítőgép szállítására. Egyidejűleg azonban alperes is, aki optikai cikkekkel foglalkozó fővárosi üzlet tulajdonosa, ugyancsak ajánlattevőként jelentkezett s hogy a szállítást elnyerje, azt a kijelentést tette a vevő előtt, hogy a felperes ajánlata tendenciózus, mert egy csomó alkatiész tudatosan ki van abból hagyva és később tűnik majd csak ki, hogy menynyivel drágább a felperesi ajánlat, mert nagyon sok pótmunkára lesz szükség, ami különben a felperes praxisában megszokott dolog. Alperes nem tagadta a felperesi tényállításokat és azzal védekezett, hogy ő igazat mondott. A bíróság a valóság bizonyítását nem rendelte el, azzal az indokolással, hogy „az alperes által beismert kijelentések nyilvánvalóan meg nem engedett verseny céljából hangzottak el, ami már egymagában véve, tekintet nélkül az állítások valóságára, hírnévrontásnak tekintendő, de azok különben sem tartalmaznak olyan tárgyilagos tényállításokat, amelyek valóságuk esetén a hírnévrontás alóli mentességet eredményeznék és így a bizonyítástól eredmény úgy sem volna várható". Kereskedői minőség elhallgatása! Bécsi gyártmányú főúri tölgy ebédlő, gyökér úriszoba azonnal eladó: alkalmf. Alperes nyilt üzlettel bíró kereskedő. Az inkriminált hirdetésben alperes ebédlőberendezés és úriszoba „azonnali" eladását hirdeti és cégét megcsonkítva csak az „Alkalmi" szót használja, amely szónak a hirdetés szövegében így beillesztve egyáltalában nincs valamely vállalatra vagy üzletre mutató értelme, hanem ellenkezőleg a bútort mondja alkalmi vételnek. A választott bíróság megítélése szerint alperes eljárása az 1923. évi V. tc. 2. §-át sérti, mert a hirdetést olvasó közönség a hirdetésből nem azt tudja meg, hogy alperes kereskedő, hanem abban a tévhitben van, hogy alkalmi vételre nyílik kilátása, a hirdetés tehát valótlan és megtévesztésre alkalmas adatokat tartalmaz. (Vb. 28.615^- 930., Vb. 2141—1931.) — Hasonló értelmű a következő hirdetést eltiltó törvényszéki ítélet. Alperes kárpitosmester hirdeti: „Gyönyörű szép, modem ebédlő és egy piros velőm garnitúra sürgősen eladó, X. u. 46. I. em." A budapesti királyi törvényszék alperest fenti hirdetés azonnali abbanhagyására kötelezte. A bíróság megítélése szerint ugyanis a versenytárs ama cselekménye — mellyel sajtóközlemény útján kárpitosáruk fogalma alá eső árui kelendőségének előmozdítását célzó hirdetéseit kereskedői minőségének elhallgatásával téteti közzé, erkölcstelen üzleti magatartás, mivel az olvasó és vásárolni szándékozó érdekelt közönségben azt a hitet kelthetik, hogy a hirdető magánember és az eladás alkalmi. (Bp. kir. tvszék. P. XIII. 49.394—1930.) (Pe.) Pergátló. (Az „üzleti telep" fogalma. Illetékesség.) Alperes pergátló kifogást emel. E részben utal arra, hogy az alperes részvénytársaság, győri bejegyzett cég, melynek székhelye is Győrött van; vele szemben az illetékességet, tehát a Pp. 25. $-a értelmében ez a székhely alapítja meg. Igaz, hogy Budapesten ú. n. eladási irodája van, ennek azonban semmi önállósága nincs, nem üzleti telep, ennélfogva ez az eladási iroda az illetékesség megalapítására a Pp. 28. $-a értelmében sem alkalmas. A vb. megítélése szerint az alperes pergátló kifogásának törvényszerű alapja nincsen. Kétségtelen, hogy a tisztességtelen versenyt tárgyazó perek különleges természetű, nevezetesen á helyi, területi viszonyoknak, szokásoknak és erkölcsi felfogásnak sokszor döntő jelentősége a legnagyobb mértékben indokolja annak a jogpolitikai gondolatnak helyességét, hogy a polgári peres eljárásban elfogadott nagyszámú illetékességi ok helyett egy meghatározott bíróságnak, — a mindenkori alperes legszemélyesebb bíróságának, részvénytársaságoknál tehát a társaság vagyonjogi személyisége központjában, vagyis annak székhelyén lévő bíróság kizárólagos illetékessége állapíttassák meg. A Tvt. 38. §-ának, úgy a 23.900/1924. L M. rendelet 2. §-ának a perek kizárólagos illetékességére vonatkozó rendelkezéséből, valamint a Tvt. javaslata vonatkozó indokolásának az ugyanaz ellen az alperes ellen megindítható perek egyesítésének és egységes kezelésének fontosságát hangsúlyozó tartalmából nyilvánvaló az is, hogy törvényhozásunkat e téren a peres eljárási jogviszonyok szabályozásánál a fenti jogpolitikai szempontok vezérelték; mégis — akkor, midőn a német birodalmi Unl. W. B. G. 24. §-ával egyezően, az ennek alkalmazása körül kifejlődött viták és kontroverziák ellenérc — kifejezetten akként rendelkezett, hogy a perre illetékes kizárólag annak a helynek a bírósága (törvényszék, választott bíróság), ahol az alperesnek „üzleti telepe" van, mellőzte a Pp. 25. §-ának itt különösen figyelmet érdemlő azt a perjogi elvét, hogy a közintózetek, testületek, kereskedelmi társaságok stb. illetékességét elsősorban azok székhelye állapítja meg. Minthogy a törvények magyarázatára és alkalmazására vonatkozó jogelvek szerint a különleges törvény rendelkezéseit mindazokban a kérdésekben, amelyeket a különleges törvények nem szabályoznak, vagy hézagosan szabályoznak: a/, általános jogszabályok egészítik ki: a Tvt-nek e tekintetben hézagos eljárási intézkedését is a Pp. 28. §-ának azt kiegészítő tartalmának megfelelő értelemben kell alkalmazni. Ezekből folyóan vizsgálni kellett azt, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara területén az alperes minő üzleti tevékenységet fejt ki. A konkrét peres ügyben a vb. a tényállás szerint bizonyítva van az, hogy az alperes Budapesten nemcsak áruja mibenlétére (cipőkrém), tekintettel nagyobbméretű (10—15.000 pengő) áruraktárt tart fenn, hanem vezetővel, ügynökökkel, irodai és üzleti segédszemélyzettel rendelkező olyan állandó szervezetet és berendezést tart fenn, amely ügynökeinek rendeléseit átveszi, felülvizsgálja, önállóan teljesíti; a hátralékos követelések behajtása iránti intézkedéseit utasítás vétele nélkül megteszi; a kereskedelmi forgalomban a közönség előtt, mint egy fióktelep, a főüzlettel szemben bizonyos, habár nem is korlátlan gazdasági önállósággal jelentkezik. Annak nincsen jogi jelentősége, hogy ez a telep kizárólag a részére kijelölt budapesti körzetben, esetleg ott sem minden esetben, fejthet ki önálló tevékenységet; mert több üzleti telep fennállása esetén az üzleti tevékenységnek a dolog természete által megkívánt területi megosztása nem akadálya annak, hogy a telep a saját körzetén belül önállóan járjon el. Az üzleti telep fennállásának megállapításához pedig a területileg elhatárolt önállóság isi elegendő, mert ehhez csak az szükséges, hogy a telep az üzletvitelnek, vagy akár csak egy részének önálló, a központ mindenkori jóváhagyásától független intézésére legyen felhatalmazva. Az alperes budapesti üzleti helye ekként a kereskedelmi forgalomban elfogadott értelmezés szerint megfelel az „üzleti telep" elnevezésnek. A vb. továbbá biztosítva látta azt is, hogy az alperes budapesti telepe ügyletkötésével — amint azt) „eladási iroda" neve is mutatja — közvetlenül foglalkozik; mert a megrendelés átvétele és közvetlen teljesítése jogilag ügyletkötés. Az a körülmény, hogy az alperes budapesti telepe itt bejegyezve nincsen, továbbá az eladási iroda vezetője egy győri igazgatóval együttesen jegyzi a céget, szintén közömbös, mert sem a Tvt. 38. §-a, vagy a 23.900/1924. I. M. rendelet 2. §-a, sem a Pp. 28. §-a ezt a feltételt meg nem kívánja. (Vb. 303—1931. — Felfolyamodás alatt). A hitelrontásnál a szándékosság megállapításához nem szükséges a tényállítás valótlanságának tudata Vádlott a sértettről, aki jónevű fővárosi szabómester, azt híresztelte, hogy fizetésképtelen. Feljelentés folytán a kir. törvényszék, majd az ítélőtábla is felmentette a vádlottat azon az alapon, hogy cselekményéből hiányzik a szándékosság, mert ő nem tudta, hogy az általa híresztelt tény valótlan. A kir. Kúria megsemmisítette mindkét fokú alsóbíróság ítéletét és a vádlottat hitelrontás miatt súlyosan büntette. Az ítélet indokolásában reámutatott arra, hogy a hitelrontásnál a szándékosság megállapításához nem szükséges a tényállítás valótlanságának tudata, elegendő az, hogy a vádlott tudatosan teszi meg a tényállításokat, amely tudatosság alatt az értendő, hogy a vádlott tisztában van az általa megtett kijelentéseknek hitelrontó képességével. Ily körülmények közölt a bűncselekmény megállapításához nem szükséges sem a rosszhiszeműségnek, sem a valótlanság tudatosságának igazolása, elkövethető ez a legnagyobb jóhiszeműséggel is, vagyis akként, hogy a tettes könnyelműen elhitte és tovább adta a tényékként hallott híreket. A törvény ezen magyarázata nélkül az üzletember hitele és hitelképessége védtelen maradna, éppen a leggyakrabban előforduló és legveszedelmesebb híresztelésekkel szemben, mert a vádlott mindig menekülne a büntetéstől a ritkán megcáfolható védekezéssel, hogy ő valónak hitte a hallottakat és ezeket minden utánjárás nélkül ebben a hiedelemben adta tovább.