Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - Az ábrás és szóvédjegyek összetéveszthetősége és a német Reichsgericht

IPARJOGI SZEMLE Nehéz kérdés, mi történjék, ha a felbontó szerződés erről a kérdésről nem diszponál. Kohler id. h. különbséget tesz üzemi és üzleti titok között, és csak az előbbire nézve veszi irányadóul, hogy az a felosztásnál kire jutott, míg az utóbbit szabaddá válónak tekinti. Ez annyiban helyes is, hogy ettől eltérően csak egyetlen megoldás volna képzelhető, az t. i., hogy a titok, mint oszthatatlan érték, közös maradna a volt társak között, ami azonban valamennyi társ üzletének megbénítását eredményezhetné, mert pl. vevő-jegyzékek, a vevők bonitására vonatkozó feljegyzések és ezer más bizalmas adat felhasználásának tilalma csak az üzlet folytatásának meggátlásával volna keresztülvihető. 8. A társas viszony tartama alatt végül ugyanaz áll, amit a szolgálati viszonyra nézve fent, 6. alatt, mondottam el. A társasági tag versenytilalma is csak relatív (K.T. 74., 134. |§), s így pl. a betéti társaság kültagja, akinek maga a törvény biztosítja a társasági könyvekbe és adatokba való betekintést (KT. 135. §), vajmi könnyen jut abba a helyzetbe, hogy magánúton, de egyébként tisztességes módon, megtudott és nem reábízott üzleti titkot elárulhasson anélkül, hogy ez „verseny céljára" történnék, vagy „felhasználás" lenne, de mégis úgy, hogy abban a volt társa bizalmával való többé-kevésbé súlyos visszaélés foglaltatik. Ugyanígy járhat el — sőt még inkább >— a beltag is. A jelen jog a társat ily visszaéléssel szemben védtelenül hagyja. IV. Ez a futólagos szemle is elég adatot szolgáltatott arra nézve, hogy fennálló jogunk az üzleti titok védelmét csak mintegy ötletszerűen, rendszeri megalapozás nélkül, egyes kikapott vonatkozásokban viszi keresztül. Az, ami hiányzik, az üzleti titoknak, mint általános személyiségi jognak, elvi elismerése, beleillesztése amaz oltalmi körbe, amely legalább is magánjogi téren megadja a személyiségvédelmet az azzal űzött minden visszaéléssel szemben. Ez oltalom megvalósítási módjának legilletékesebb kifejezői ma a Magánjogi Törvényjavaslat 107—109. §-ai, amelyek a sértettnek jogot adnak a sértés megszüntetésének és a sértéstől való eltiltásnak a követelésére is. Ennek a titoksértésnél az a jelentősége, hogy az angol iyijunction-hoz hasonló bírói ítéletet lehetne nyerni, ha a titokelárulás megismétlődésétől lehet tartani, a jövőre kihatólag. Nem gátolja ezt az, hogy a MT. 108. § 2. bekezdése a titokra való vonatkozásban példálózva csak azt említi, hogy valaki a sértettől eredő vagy hozzá intézett levéllel vagy egyéb bizahnas természetű irattal él vissza. Ez egyfelől amúgyis csak exemplifikáció, másfelöl az egész fejezet — miként ezt a Magyar Jogászegyletben tett bíráló észrevételeimre maga Szászy Béla jelentette ki — csak mintegy keretül óhajt szolgálni a jövendő jogfejlődés számára, anélkül, hogy sztrikt jogtételeket kívánna adni. Rendkívül élesen világítja meg ezt a jogi szemléletmódot a svájci Bundesgericht 1897 február 5-i ítélete (Orell Füssli contra Müller und Trüb, Entsch. XXIII. 205., Curti 2564. sz., idézi Kohler, Unl. Wettb. id. m. 246. 1.): Nun gehört es aber zum Individualrecht eines Gewerbetreibenden, die internen Verháltnisse seines Gescháftes dem unbefugten Einblick Dritter zu entziehen und namentlich auch das etwa von ihm beobachtete besondere Verfahren bei der Herstellung seiner Fabrikate als seine Spezialitát geheim zu haltén. Es bedeutet alsó einen Eingriff in ein subjektives Recht des Gewerbetreibenden, wenn ein Dritter durch unlautere Mittel sich in den Besitz des von ihm gehüteten Fabrikationsgeheimnisses setzt und begründet den Anspruch auf Schadenersatz, sofern der Gewerbetreibende dadurch in seiner Konkurrenzfáhigkeit beeintráchtigt wird. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara zsűrije ugyanily jogfelfogást árult el, amikor üzleti titoknak nyilvánította a hivatalos telefonkönyvbe írt bizalmas feljegyzéseket, amelyek alapján a címek üzleti látogatása történik (30.379/1925. sz., idézi Bányász, A tisztességtelen verseny, Bpest, 1926., 76. 1.), valamint a vevők'jegyzékét (Zsűri 1498—35/1925. sz., uott 90. 1.). V. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy szerény nézetem szerint túlszükre fogja a titok fogalmát a Bpesti Kamara Jurt/je, amikor (J. 6106/1928. Bányász. Védjegyoltalom, Bpest 1929., 217. 1.) azt vallja, hogy „az üzleti titok fennforgásának elbírálásánál mindenkor kutatnunk kell annak eredetiségét és kizárólag eredeti, vagy a köztudatban újdonságként szereplő ötletnek, árucikknek, üzleti eljárásnak adhatjuk meg a törvényes oltalmat..." Sem az eredetiség, sem az újdonság nem fogalmi kelléke a titoknak, hanem az, hogy tárgya ne legyen közismert') 4) így Budapesti Törvényszék 13. P. 46.286/1928. sz.. Bányász, Tisztességtelen verseny, Budapest, 1929., 188. 1. rjsáfrüzein Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5: és hogy a termeléshez, vagy az üzlet folytatásához tartozzék, továbbá, hogy a jogosult részéről fennforogjon az a szándék, hogy a tényt titokban tartsa, végül, hogy a titoktartás a vállalat érdekében álljon/') Hogy az újdonság nem kellék, azt elmélet0) és gyakorlat7) egyaránt megállapította. Álláspontját egyébként maga a Jury sem tartja fenn mereven, mert pl. J. 2836—1927. sz. véleményében (Bányász id. m. 218. 1.) azt mondja, hogy A versenytárs pályázatában szereplő technikai készülékeknek más versenytárs részéről történő felhasználása, úgyszintén az ezzel kapcsolatos írásbeli ajánlat adatainak lemásolása, mint a versenytárs pályázati titkának felhasználása — függetlenül attól, hogy a kérdéses készülék újdonság erejével bír-e vagy nem — meg nem engedett versenyeszköz. Ellenben teljesen helytálló a Jury ama megállapítása, hogy: Bármely csekély átalakítás és módosítás, ha az a gép használhatóságát és teljesítőképességét bármily csekély mértékben is fokozza, számot tarthat arra, hogy üzleti titoknak minősíttessék, amennyiben a legcsekélyebb átalakítás, ha bármily kevés értékkel bír is a gép jobb munkaképessége tekintetében, a felfedezőnek olyan üzleti eredményt biztosíthat, amely reá nézve jelentőséggel bírhat. (Vb. 26.889/1926., Bányász id. m. 217. 1.) S kiegészíti ezt a Reichsgericht 1912 febr. 27. III. 226/11. sz. ítélete (Mark. u. Wettb. XI. 540. 1.), amely kifejti, hogy az a tény is lehet a titok tárgya, hogy több önmagában közismert eljárásmód melyikét alkalmazza éppen a vállalat, hacsak maga ez az alkalmazás is nem közismert. Itt egész pregnánsan domborodik ki az a most említett szempont, hogy a titokká minősítés egyik kelléke az ahhoz fűződő érdek fennforgása. Nem fosztja meg a titkot e jellegétől az sem, hogy azt a személyek bizonyos köre ismeri, mert a titoktartás kötelessége ennek dacára fennállhat más személyekkel szemben, s pl. a Reichsgericht arra való hivatkozással ítélte el azt a munkást, aki egy népgyűlésen tartott beszédében elmondotta, mennyi volt főnökének egyévi bruttó bevétele és abból menynyit fordított személyes kiadásaira (1897 márc 2., Entsch. Strafs. 29. k. 426. 1., idézi Stadthagen, Das Arbeiterrecht, Stuttgart 1904., 207. 1.). (Folytatjuk.) 5) Mrszlény, A tisztességtelen versenyről szóló törvény magyarázata, Budapest, 1923., 121. sk. I. 6) Kohler, Unl. Wettb. id. m. 256. I. 3. alatt. 7) V. ö. Mcazlény id. h. A védjegytulajdonosok nemzetközi kongresszusa Budapesten Az Iparjogi Szemle 1929. évi december havi számában részletesen beszámoltunk a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség 1930. évi június első hetében tartandó kongresszusáról, amelynek keretében az Iparjogvédelmi Egyesület és a Védjegytulajdonosok Országos Szövetsége megrendezi a védjegytulajdonosok nemzetközi kongreszszusát. Az egyesületek vezetőségei ezúton is felhívják mindazokat a védjegytulajdonosoRat (gyári képviselőket, stb.), akik a kongresszus piahát, védjegyes áru és védjegyutánzatok kiállításán részt óhajtanak venni, hogy a kongresszus irodájában (V., Alkotmány ucca 8 dr. Bányász Jenő főtitkárnál) jelentkezzenek. Felelős üzeniyf'7,ptri- Wnr.npj Itmán.