Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 8. szám - Az árucsomagolás jellegzetes külső védelme. Kvalifikált használat

IPARJOGI SZEMLE M

évfolyam • Jahrgang HAVI FOLYÓIRAT MONATSSCHRIFT GEWERBERECHTLICHE 1930 8, SZÁM RUNDSCHAU AZ IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Tagsági járulékként Ifi Jábrlicher Bezugspreis lw P IIHRÍV^UNG: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Kiadja: az Iparjogvédelmi Egyesület — Herausgegeben von: Vérein für Gewerblichen Rechtschutz, Budapest V., Alkotmány ucca 8. Az árucsomagolás jellegzetes Külső védelme — KvalifiKált használat — A versenytörvény (1923:V. te. 9. §.) az áru jellegzetes külsejét védi. Az oly árucikkek tehát, amelyek oly külsőben, oly köntösben hozatnak forgalomba, amelyről a közönség egy bizonyos meghatározott vállalatot ismer fel, függetlenül attól, hogy a kérdéses áru szabadon, avagy ipari mintaoltalom tárgyát képezi-e, avagy sem, igényt tarthat a törvényes védelemre. (J. 12.252/929.) Mindazok a védjegyes árukülsők, amelyek egy meghatározott vállalatra utalnak a tisztességtelen versenyről szóló törvény oltalma alá helyezhetők. Az oly árukülsők is tehát, amelyek egy reklámtárgy hozzáadásával jellegzetes külsőt nyernek a versenytörvény 9. §-a alapján védjegyoltalomra igényt tarthatnak, mivel a reklámtárggyal kapcsolatos árucikk a maga egészében, külső alakjában nyújtott megjenésében bírálandó el. (J. 12.410/1930.) — A szabadalom, modell, amely törvényes oltalom alatt nem áll, vagy oltalmi ideje lejárt, természetszerűleg a jó erkölcsök keretén belül felhasználható. A szabadalom felhasználása azonban még nem jogosítja fel a veisenyvállalatot arra, hogy ezen túlmenőleg, magán az árukiállításon is oly átkötő vignettákat, szalagokat alkalmazzon, amely már a forgalomban egyébként azonos adjusztálásban megjelenő formák hasonlóságától eltekintve, a származási jeggyel, vignettával ellátott áruk megtévesztő hasonlóságát tehát a védjegyes versenyáruk felcserélésének a lehetőségét előmozdítják. Azok a versenyvállalatok ugyanis, amelyek ily általánosan használt kiállításokat alkalmaznak, fokozottabban tartoznak gondoskodni aziránt, hogy ezen, egyébként azonos kiállítás mellett, a kiállításon alkalmazott és megkülönböztető célt szolgáló vignettáknak annál erősebb, annál határozottabb megkülönböztető erőt nyújtsanak. (J. 1O.239/19C0.) — A felerősítésnek az edény külsején látható nyoma, a választott bíróság megítélése szerint, az egész edény összképének csak olyan jelentéktelen részlete, amely sem nagyságánál, sem színénél, sem alakjánál, sem semmi e ;yéb, szemmel könnyen látható tulajdonságánál fogva nem alkalmas arra, hogy az árunak jellegzetes, más edényektől megkülönböztető külsőt adjon. E megállapítás a kereseti kérelmet alkalmatlanná tette arra, hogy az abbanhagyási kötelezettség az 1923:V. tc.-nek akár 9., akár pedig 1. §-ának alkalmazásával kimondassék. A külső alatt tehát valóban «jellegzetes külsőben* (tehát valamely burkolatban, csomagolásban, tartályban stb.) megjelenő árut értünk. (Vb. 00.000/1930.) — Egy mértani alakot valaki saját áruja részére kisajátítani nem jogosult. (Vb. 7503/1930.) — A külső kiképzés és díszítés is, a konkrét eset ténykörülményei folytán, jellegzetessé válhat. (Vb. 8049/1930 ) A modell, a forma, az üzleti nyomtatványok külső képe, amennyiben egy meghatározott vállalatra utalnak (kvalifikált használat), a versenyvállalatok megkülönböztetésére és így összetévesztésre alkalmasaik — kizárólagos használati joggal lefoglalhatok. A Jury itt oly ipari alkotásokra, külsőkre gondol (csomagolás, tartály, forma stb.), amelyek az ipari fejlődés, — tehát a közérdek szempontjából jelentőség-nélküliek, másfelől azonban szabad használatuk alkalmas az áruk származása tekintetében való megtévesztések előidézésére. E kérdés megítélésénél jelentőségnélküli, hogy a kérdéses cikk ipari mintaoltalom alatt áll-e vagy sem. (J. 17.822/1930.) Az ipari alkotást megjelölő árujelzés (védjegy) az ipar] alkotást készítő, illetve forgaJombahozó versenytársat kizárólagos joggal megilleti. Az ily árujelzést tehát más versenytárs az általa gyártott a\ agy fogalombahozott azonos vagy hasonló célt szolgáló árucikkeinek, illetve az ipari alkotás egyes részelnek a megjelölésére fel nem használhatja. E megállapítás azonban távolról sem jelenti a javító és alkatrészgyártó vállalatok aana ipari tevékenységét, hogy közismert márkás árukhoz szabadalom, vagy ipari mintaoltalom alatt nem álló alkatrészeket ne gyárthassanak, illetve az azonos célt szolgáló alkatrészek felhasználhatóságát, rendeltetését közelebbről meg ne jelölhessék. «X—Y.-gyártmányú autók javítására berendezett műhelyek», «X-géphez felhasználható Nagy János-féle csavarok, mótorok>. Nagyon természetes, hogy e megjelölések oly módon tüntetendők fel hogy a közönség a közlés valódi tartalmáról, az első szempillantásra is, biztos és pontos tájékozást nyerhessen. (.1. 17.551/1930.) Megrendelőjegyekkel űzött visszaélés, közhasználatú formáknál csak a szöveg megtévesztő hasonlósága esetén állapítható meg. (Vb. 00.000/1930.) Egy szín, hasábalak, alkalmazási mód a versenytörvény szempontjából csak különleges és rnomopollsztikus használ/t! esetén mérlegelhető. Ha eltekintünk is — így szól a \b. ítélete — tanuk azon vallomásaitól, amelyek szerint még az 1927. évben is volt nemcsak a felperesnél raktáron, hanem a forgalomban is «Aeroxon» légyfogó a zöld színen kívül más színekben — és ha elfogadjuk is a felperesnek azou előadását, hogy az 1926. év decemberétől kezdve a felperesi gyár kizárólag zölclszinű Aeroxont küldött Magyarországra, s mindösszes 136.000 drb. maradt még vissza a régi vegyes színekből, mégis meg kell állapítani, hogy felperes nzou időben tért át a kizárólag zöldszínű Aeroxon légyfogó forgalombahozására, amikor ez a szín már más légyfogóknál is használatban volt. Felperesnek kellett volna bizonyítania a zöld színben való elsőbbséget és kizárólagosságot, ennek lerontására pedig nemcsak az alperes hanem más által való korábbi használat is alkalmas, közömbös tehát, hogy alperes gyártott-e, s ha gyártott, saját vagy más neve alatt tette-e azt, volt-e vagy sem iparigazolványa, mert a kizárólagosságot igénylő felperessel szemben a hárki más által való használat az alperesnek is a javára szolgált. Bár nem kerülte cl a Vb. figyelmét a per adataiból megállapítható az a körülmény, hogy más gyárak csak azután tértek át a kizárólagos zöld színre, amikor a felperes Aeroxonja már csak zöld színben került forgalomba és így a kizárólagos zölrt szín használatában más gyárak nyilvánvalóan a felperest követték, annak ellenére, a választott bíróság meggyőződése szerint felperes javára a kizárólagos zöld színre való áttérés alapján a kvalifikált használat meg nem állapítható, mert a légyfogó áruval kapcsolatban a piacon mások által is, bár nem kizárólagosan de mégis használt zöld szín kiválasztása által nem tehette légyfogó áruját olyan jellegzetes külsejűvé, amelyről a forgalomban egyedül csak őt ismerték volna fel, vagyis az 1923:V. te. 9. §-ánnk ismérvei a/, alperes terhére fenn nem forognak. (Vb. 8052/1930.) Általában az oly külső alak, amely semmiféle gyakorlati célt nem szolgál, s amidőn megállapítható, hogy az előállító cég nyilván a jellegzetes formával akarta a gyártmányait a más cégek gyártmányaitól megkülönböztetni, versenytárs az ilyen forma utánzásával rendszerint azt a célt szolgálja, hogy a közönséget az áru eredete, jósága, minősége tekintetében megtévessze. Ha el is fogadható alperesek azon érvelése, hogy az ipari minták utánzása a Tvt. 9. §-a alá nem vonható, mert ezen szakasz a versenyvállalatok összetéveszthetősége ellen nyújt oltalmat, továbbá, hogy az egy év óta tartó árusítás a kvalifikált használatot amelyről egy vállalatot általában fel szokták ismerni, feltétlenül még nem állapítja meg, a felperes eltiltására irányuló keresetnek a Tvt. 1. §-ábnn foglalt generális rendelkezés alapján a bíróság mégis helyt adott, mint ezen szakasz általában tilt minden az üzleti tisztességbe ütköző versenytevékenységet, (Tsz. 13. P. 51.645/1929.)