Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 8. szám - Az árucsomagolás jellegzetes külső védelme. Kvalifikált használat

IPARJOGI SZEMLE A lujstromir.ott védjegy, eltekintve a formai joggál történő durva visszaélésektől, mentesít a kvalifikált használat iga] zolásától. Igen helyesen állapítja meg a bíróság, hogy tekintve, hogy alperes a készítményeit a felperes védjegyesével úgyszólván egy időben hozta forgalomba s ezzel a felperest az általa tervbevett i'orgalombaliozatalában megakadályozta s így k\alifikált használatra a felperessel szemben jogszerűen nem hivatkozna tik: alperest, így szól az ítélet, cselekményében az utánzási szándék vezette, ami az üzleti tisztességbe, s általában a jó erkölcsbe, s így az 1923 : V. tc. 1. §-ába ütközik. (Bp. Tsz. 13. P. 38.092/1930. — 6. sz.) A belajstromozolt védjegy törvényes oltalma teliát niegclönthető ha bírói megállapítást nyer, hogy a versenytárs a védjegylajstromozással, avagy védjegyhasználattal a korábbi . használót, a védjegy, árujegy ismertté tételében gazdasági tevékenységet kifejtő versenytársát rosszhiszeműleg megelőzte, kijátszotta.A prioritás kérdés-e tehát még feltétlenül nem döntő. A pei tárgyává tett védjegynek egyfelől gazdasági értéket kell képviselnie, másfelől pedig szükséges a védjegyhasználat, avagy lajstromozás körül a versenytárs tisztességtelen magatartásán nak a megállapítása. A jóhiszemű védjegyhasználat abbanhagyása csak akkor követelhető sikerrel, ha bírói megállapítás szerint a korábbi használó védjegyhasználata oly terjedelműnek, oly intenzívnek. tekinthető, hogy arról a szakmabelieknek tudomással kellett bírniuk: amidőn tehát a védjegyhasználat nem helyi jellegű. A nyilván rosszhiszemű, gazdasági értékék eltulajdonítására irányuló, rendszerint tervszerű a formális jogok kihasználására felépített támadás, a jóerkölesök rovására, sikerre nem vezethet. Ez elvvel ellentétben áll a Kúria C. IV. 3550/1930. sz. határozata. A konkrét peres ügyben felperes tisztességtelen verseny miatt azért indított pert, mert alperes az ő védjegyzett csomagolásához szembeszökően hasonló és csupán a színárnyalatban, valamint a szövegezésben különbséget felmutató csomagolást használ. Alperes azzal védekezik, hogy ő ezt a csomagolást már felperest megelőzően használta. A Kúria marasztal, mert: nincs jelentősége az alperes által állítólag gyakorolt megelőző használatnak, mert annak esletleges jogszerűséget megszűntette az, hogy az alperes a felperesnek idevágóan szerzett védjegyének bejegyzése ellen a törvényszabta záros határidőben (két év: 1895:XLT. te. 7. §.) fel nem lépett, a jogérrénj/essé vált védjegy pedig az esetleges korábbi és jóhiszemű használattal szemben is kizárólagos használathoz való jogot biztosít. (C. IV. 3550/1929.) Fentebb előadott álláspontunk szerint ez a döntés ellenkezik a versenytörvény szellemével. Nézetünk szerint, a kérdés elbírálásánál a Tvt. 1. és 9. §-a':nak intenciói nem mellőzhetők. A kamarai v. híróság, úgyszintén a Jury következetes állásfoglalása szerint, a védjegytörvényben megállapított 2 évi határidőnek elmulasztása az üzleti tisztességbe ütköző magatartásokat — védjegyhasználatot még feltétlenül nem szankcionálhat. A jellegzetes külső fennforgását a magyar piac, a magyar forgalmi körök felfogása, a versenytársak és a nagyközönség, a vevők köztudata állapítja meg. Ezzel a köztudattal széniben a versenytárs formai jogai nem érvényesülbeinek. Indok: az üzleti tisztesség és a jó erkölcsöknek a formai jog, a türvénynyel való' visszaélés felett álló ereje megdönthetetlen. A konkrét peres ügyben felperes gyári üzemének megkezdése ó(a gyártmányait oly csomagolással hozza forgalomba, amely csomagolásról a forgalomban az ö (felperes) áruját szokták felismerni és amely csomagolásra az alapszín, a betűk színe és típusa* továbbá azok elrendezése jellegzetes. Alperes azonos áruját eddigi csomagolási módjának megváltoztatásával ugyancsak felperesi csomagolással azonos külső formában hozza forgalomba. Azonban a felperesi lajstromozást megelőző idő óta a Vb. elrendeli a felperesi két évi zavartalan használat dacára a bizonyítást. A Vb. alperesnek korábbi használatát a forgalmi körök ellenkező felfogása (vagyis nem a kétévi zavartalan használat) folytán tényként nem fogadta el és ezért alperest utánzásban marasztalta. (Vb. 9958/1930.) Bírói mérlegelés dönti el tehát a peres kérdést. Mérlegelendő: a) oly mérvű volt-e a védjegy, árujegyhasználat hogy arról a versenytársaknak tudomással kellett birniok!; b) tudott-e a korábbi hasznájó védjegyének bitorlásáról és azt rosszhiszeműen tűrte-e? A Kúriának C. IV. 5322 1929. sz. ítélete a külföldi piacon uralkodó gazdasági állapotra is figyelemmel van, feltéve természetesen, hogy a külföldi piacon uralkodó tényekről egyes, a magyar piacon még be nem vezetett világvédjegyek létezéséről Magyarország területén széles körben terjesztett és olvasott szaklapok, árjegyzékek stb. útján a versenytársak tudomással bírtak, illetve tudomással kellett birniok. Elegendő tehát, ha más államban fennáll a kvalifikált használat és felismerhető e használatnak a belföldre is kiterjesztésére irányuló szándéka. A védjegylajstromozás a tisztességtelen verseny ellen általában nem nyújt oltalmat. A Kúria ítélete utal arra, hogy a fellebbezési bíróság meg nem támadott ténymegállapításaszerint az Etam» elnevezésű áru külföldön, kiHönöseu Németorsaágban általánosan ismert. E gyári márka létéről tehát — annak a belföldi védjegylajstromba 1922 május 6-i bejegyzésétől el is tekintve — az azonos árakra vonatkozó üzletkörrel bíró és 1920 óla fennálló alperesi cégnek, illetve tulajdonosának szükségkép tudomással kellett bírnia akkor is, ha e márka a felperes saját budapesti fiókjának megnyílta előtt a budapesti vevőközönség körében még nem is \ olt közismert. Abból tehát, így szól a Kúria ítélete, hogy az elperesi versenyvállalat fennállásának nyolcadik évében éppen a felperes budapesti letelepedésének előkészítésével egyidőben jegyeztette be az alperes az <Eta» szóvédjegyet, mely a fellebbezési bíróság által elfogadott és meg nem támadott megállapítás szerint a felperes javára korábban ugy a belföldön, mint az ipari tulajdon védelmére alakult Unió berni lajstromába bejegyzett Etam szóvédjeg-gyel könnyen összetéveszthető: okszerűen következik, hogy az alperes e védjegy megválasztásával és bejelentésével üzleti forgalma érdekében árui kelendőségének fokozása végett saját üzletének a felperesi vállalattal, valamint áruinak a felperesi márka-áruval való összetéveszthetősége előidézését célozta, ami pedig nyilvánvalóan az üzleti tisztességbe, valamint általában is a jó erkölcsökbe ütközőnek minősül s ez alapon az alperes terhére megállapítandó a tvt. 1. és 8. §-ába ütköző tisztességtelen verseny. E megállapításnak pedig nem akadálya az, hogy a bejegyzés alapján az alperesnek formai joga van az «Eta> szóvédjegy használatára, mert valamely védjegy bejegyzésének ténye nem zárja ki azt, hogy egy régebben bejegyzett hasonló védjegy tulajdonosa az újabb bejegyzésű védjegy használata ellen a tvt. 8. §-a alapján az összetéveszthetőségük miatt fellép hessen. Joggyakorlat A védjegy oltalomképcssége, illetve a törvényes védelem kérdésében a Jury megállapítja, hogy kereskedelmi és ipari közérdek fűződik ahhoz, hogy az áru tulajdonságának, minőségének a megjelölésére kiválóan alkalmas megnevezések ábrázolások stb., stb., mint árunevek, árujelzések, a szabud haszndlatjiak fenntartásának, azonban ezek a szempontok, amelyek talán a védjegyjog terén, a védjegylajstromozási eljárás során figyelembe vehetők, vagyis elvi, az oltalmi kör megvonása szempontjából mérlegelhetők, — törvényes oltalmuk azonban meg nem tagadható, mihelyt beigazolást nyer, hogy a kérdéses áibra: egy háromszög, egy piros pont stb., avagy szó: «Habselyem*, 'lracuum>, .Valvoline >, «Fo.t» az áru származására utaló értelmei és jelentőséget nyert, az illető jelzésről, szóról már egy meghatározott verseny vállalatot szoktak felismerni. Ily esetben ugyanis a megtévesztés lehetősége fennforog és éppen ebben a körülményben semmisül meg a kiválóan alkalmas jelzésekhez fűződő közérdek, amely ilyképpen, megtévesztő jellege miatt, már közérdekellenes lehet. (.1. 12.410/1930.) Az üz'eti titok védelme. Az üzleti titok kérdésével kapcsolatban a Jury elvi jelentőségű döntéseit a következőkben adjuk: Az oly gépek, illetve árucikkek, amelyeket bármely versenytárs különösebb elméleti ismeretek nélkül, puszta rálekintéssel, önállóan képes előállítani, az üzleti titok fogalma alá nem sorolhatók. (J. 4099/1930.) — A versenytárs pályázati titkainak felhasználása azonban függetlenül attól, hogy a kérdéses készülék újdonság erejével hat-e vagy sem, üzleti titkot képez. Az üzleti tit'ik nyilvánosságrahozatala már magában véve tisztességtelen verseny. Nem szükséges tehát, hogy az üzleti, vagy az üzemi titok a versenytárs részéről valóban fel is haszuáltassék, elegendő, ha árulás, avagy bármely tisztességtelen úton tudomást szerez arról, hogy a kérdéses üzemi, illetve gyártási titok a hozáfűzött eredményekkel nem járt és így a versenytárs annak alkalmazásától — tetemes költséget megkímélve — tartózkodik. (Vb. 52.982 1929.) — A munkaadó megbízásából készült minták, rajzok stb. a munkaadó üzleti, illetve üzemi titkát képezi. (J. 4099/1930.) — A versenykiírásokra beérkezett pályamunkák, tervek, függetlenül attól, hogy azok eredeti ötletet valósítanak-e meg, avagy sem, a pályázó magántulajdonát képezik és így azoknak idegen versenyvállalatok részére történő kiadása: üzleti titoksértés. Az a pá-