Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 7. szám - A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség budapesti kongresszusa

IPARJOGI SZEMLE valóságot. Amennyiben tehát ;i versenyvállalatok „20, 30, 40 és 50%-nál olcsóbb" („feláron", „alkalmi", „árverésen vásárolt", stb., stb., tehát kedvezményes) árakon hirdetnek anélkül, hogy közelebbről megjelölnék a kedvezményes árban árusítandó árucikkeket, vagy azok csoportját (illetve valóban kedvezményes árban árusítanának), az ily reklámközlések: az üzletben feltalálható valamennyi árucikkre kell, hogy vonatkozzanak. A kedvezményes áron való eladás hirdetésénél, amennyiben az áruk %-os engedménnyel jelöltetnek mog, a reklámközlés adatainak elbírálásánál (tényállításnál) mindenkor a hirdetés időpontjában dívó, azonosminőségü áruk, általános piaci ára veendő ügyelembe. (J. 53.102—1929.) „A forgalmi piacon lévő árukkal azonos árucikkeink,, minden külföldi és hazai ajánlatnál 30%-kal olcsóbbak" reklámközlést a Jury oly határozott ajánlatnak tekintette, amely egyfelől az olvasóban a rendes kereskedői haszonnal dolgozó kereskedő kalkulációjába vetett hitet alkalmas megrendíteni, másfelől pedig illetéktelenül betolakszik az idegen versenyvállalatok kereskedelmi munkájába, vagyis azok kalkulációjára alapítja a maga üzleti munkáját. — A Jury általános elvként hangoztatja, hogy a reklámtevékenység, a jogos védelem esetétől eltekintve, kizárólag a saját kereskedelmi és ipari munkára, annak dicséretére támaszkodjék anélkül, hogy a versenytársat, a szakma munkáját (kicsinylőleg, tárgyilagos kritika színezetével stb.) bárminő vonatkozásban is érintené. (J. F—4099—1930.) — Határozott állítások: „Első", „Egyetlen", „Specializált", „A legmegbízhatóbb" (Vb. 36.675— 1929.) Hatósági jellegre utaló megtévesztő cégfeliratok. Az újabban mind gyakoribbá vált hangzatos cégtoldatok, hatósági jellegre utaló megtévesztő felírások ellen beadott panaszokra nézve a Jury döntése a következő: A Jury megállapítja, hogy a hatósági jellegre, avagy általában a vállalat nagyságára, teljesítőképességére stb. utaló megtévesztő üzleti feliratok, amelyek elrendezésük, szövegezésük stb. folytán alkalmasak lehetnek annak a valótlan hitnek a felkeltésére, hogy az ily feliratokat alkalmazó vállalat, hatósági üzem avagy hatóság átal támogatott vagy a hatósággal bármily irányú közvetlen vagy közvetett üzleti összeköttetésben áll (gyár, nagyüzem, gyári lerakat stb.) reklámszédelgés jellegével bírnak. (J. 12.410—1930.) Önköltségi ár. Elvi jelentőségű a Juryknek, illetve Választott Bíróságoknak az „önköltség, gyári ár" kérdésében elfoglalt álláspontja. Az önköltségi gyári ár három tényezőből áll elő, úgymint az anyagárakból, munkabérekből és a rezsiköltségekből. A rezsiköltség az alperes kalkulációjában ismét három adatból tevődik össze, ú. m. a forgalmi adóból, a kamatokból és a szerszámtételekből. — Ámde a Vb. megítélése szerint a forgalmi adó a rezsiköltség megállapításánál figyelembe nem jöhet, mert azt a gyáros a vevőnek felszámítja, az neki megtérül, tehát az önköltségi gyári ár megállapításánál mint szereplő, egyik tényező kiesik. — A kamattételek közül a vállalat alaptőkéjének sokszoros értéke után fizetett kamat az önköltség számítása szempontjából szintén nem tekinthető rezsitételnek. Az alaptőke pótlásául felvett kölcsön kamata ugyanis nem alkalmas tétel az önköltség-ár gyarapítására, hanem csakis azt eredményezheti, hogy a végső mérlegben a vállalat tiszta nyereségét, hasznát csökkenti, épúgy, mint az alaptőke netaláni elenyészése vagy részleges elveszése. Az első beruházással kapcsolatos berendezésből származó szerszámköltségek az önköltségi gyári ár felszámításánál az első évben gyártott edényekre ugyancsak nem számíthatók. (Vb. 54.252—1929.) A magyar ipar védelme érdekében igen jelentős a Vb. alábbi ítélete, amelyben a Választott Bíróság a magyar áruk szállítására tett ajánlatoknak feltétlen, közigazgatási természetű rendeletek tűrésével szemben is való szigorú betartását követeli. A tisztességtelen verseny szempontjából nem az a döntő, hogy a felperes egy közigazgatási természetű rendeletbe ütköző eljárást tanusított-e, hanem egyedül az, hogy az üzleti tisztességbe ütköző magatartást követett-e el azáltal, hogy magyar árura vonatkozó ajánlatával szemben mégis külföldi árut szállított. Ha ugyanis valamely gyár ajánlatának meg nem felelően a megrendelőnek magyar gyártmány helyett külföldi árut szállít, ezáltal a rendelést a magyar gyáraktól elvonja és a magyar gyáriparnak, amely magyar gyártmányokat szállít és igyekszik az országban elhelyezni, kétségkívül kárt okoz. Ezt nem enyhíti az a körülmény, hogyha a megrendelők ideiglenesen bele is egyeznek idegen gép átvételébe és ha ez a kormányhatóság hozzájárulásával történik is, mert ezt nyilván abban a feltevésben teszik, hogy a gyár az idegen gépet a kicseréléshez szükséges időn belül teljesíteni fogja. (Vb. 3647—1929.) A Kúriának határozatai Ax abbahagyásra Irányuló kérelem előterjesztése hiányában Is helye lehet kártérítési igény érvényesítésének, mert a Tvt. rendelkezései ennek feltételül szabását nem tartalmazzák és így az az általános anyagi jogi szabály, hogy ha valamely jogviszonyból több igény ered, a hitelező azokat akár különkülön is érvényesítheti. Tehát, ha a tényállás alapot nyújt valamely a 35. §-ban felsorolt sérelmes magatartás szándékos tanúsításának megállapítására, a 6értett versenytárs az abbahagyás! kérelemtől függetlenül is érvényesítheti az elégtételhez megnyílt igényét. (P. IV. 2191—1929.) A kárigény megállapításához a Tvt. 1. § értelmében elegendő már az is, hogy a kárt okozó tilos cselekmény tekintetében annak elkövetőjét gondatlanság terhelje, ez pedig jogszabálysértés nélkül volt az alperes terhére megállapítható már abból a meg sem támadott tényállásból folyóan is, hogy mint a felperes kelendő füzeteinek éveken át volt elárusítója, az első, eltérő külsőben megjelent alperesi dalosfüzet kudarca után kiadott újabb dalosfüzetét a felperes füzeteihez hasonló külsőben jelentette meg, holott a neki bemutatott kefelevonatból is szükségkép fel kellett Ismernie az összetéveszthetőséget. De a fellebbezési bíróság által felhívott elsőbírósági ítéleti megállapítás szerint az alperest a kifogásolt eljárásában nem is csak gondatlanság, hanem rosszhiszeműség terheli, ami pedig a szándékosság megállapításával egyértelmű, következőleg az alperes azt is alaptalanul panaszolja, hogy kellő tényalap megállapítása nélkül történt kártérítési felelősségnek a megállapítása. Minthogy pedig egyébként is iratellenesség és az okszerűség sérelme nélkül, a Pp. 270. §-ának megfelelő megokolással megállapított tényálláson alapszik az Irányadó anyagi jognak is megfelelő döntés: az alperest mindenkép alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasítani éa a Pp. 543. ós 508. §-ai alapján a sikertelen jogorvoslatával okozott költség viselésére kötelezni kellett. (P. IV. 897—1929.) Szándékosság — gondatlanság. (Üzleti titok.) A tényállásból kétségen kívül következik, hogy a F. K. részéről a felperesnek küldött, de a postai közegek tévedése folytán alperesnek kézbesített gallérküldemény tisztításba vétele éa a tisztítási munkálat egy részének elvégzése az alperes, illetőleg ennek alkalmazottai részéről nem a postacsomagkézbesítés téves voltának és rendelésének felpereshez intézett voltának tudatában, tehát nem szándékosan, vagyis nem tudva és akarva végeztetett, és minthogy az adott esetben a tisztítási munkálat folytatása abból következtetve is. hogy a felperes részéről C. I. alatt csatolt, más esetekre vonatkozó és részéről írt, felpereshez intézett jegyzékek hátlapjain foglalt utasítás szerint minden ily csomagmunkálat elvégzése rendszerint „nagyon sürgős" és a küldemény a rendelő cégnek „mielőbb visszaküldendő", a tévedés feníorgása ellenére is a rendelő cég érdekével összhangban állónak mutatkozott, sőt az adott esetben a tisztítási munkálatok befejezése már a rendelőnek a fennebb hivatkozott és az alpereshez intézett 5. •/• alatt csatolt levelében foglalt utasítására is történt, nyilvánvaló, hogy oly szándékosság, vagy gondatlanság, amely üzleti titoknak a Tvt. 15. §-ában meghatározott módon való felhasználásával véghezvitt cselekmény elkövetése esetében is, a Tvt. fennebb hivatkozott 35. §-a értelmében az elmaradt nyereséget is magában foglaló kártérítés és elégtétel megítélésére alapul szolgálhatna, ebben az adott esetben fenn nem forog. (P. IV. 8385— 1929.)