Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - Az ábrás és szóvédjegyek összetéveszthetősége és a német Reichsgericht

IPARJOGI SZEMLE a jogi és nem a tényleges megszűnést kell érteni s ehhez képest az alkalmazottat nem menti fel a titoktartás kötelessége alól, ha szolgálatát egyoldalúan elhagyja (így az osztrák 1923 szept. 26-i TVT. Indokolása a Törvényjavaslat 10. §-ához), sőt eadem ratione akkor sem, ha a főnök bocsátja el Őt jogtalanul és a felmondási időre vonatkozó jogáról nem mond le. Hogy a harmadik személy, aki a versenytárs volt alkalmazottja által a bizalommal való visszaélés útján birtokába jutott titkot felhasználja, tisztességtelen versenyt követ el: ezt a Bpesti Kamara Juryje minden megkívántató világossággal már megállapította. Felperes panasz tárgyává teszi — úgymond — versenytársának azt az üzleti eljárását, hogy elbocsátott alkalmazottja révén titkosan kezelt névjegyzékét versenytársának kiszolgáltatta. Hangsúlyozza, hogy volt alkalmazottja oly ügykörben dolgozott, amelynek keretén belül a vevők névjegyzékének megszerzése módjában nem állhatott. A Jury nézete szerint az a munkaadó, aki a versenytárs volt alkalmazottja által titokban (vagyis az alkalmazott munkakörébe nem eső üzleti eljárások, bizalmas adatok, tervek, címek stb. feljegyzésével) megszerzett névjegyzéket a saját üzleti előnyére felhasználja (a volt alkalmazott útján körlevéllel, vagy egyéb tervszerű üzleti eljárással ezen vevőket a saját részére elhódítani törekszik), meg nem engedett, tisztességtelen versenyt folytat. (J. 51.519—1928. Iparjogi Szemle XXIII. évf. 3. 1.) Senki sem akarja természetesen akár az alkalmazott jogos érdekeit, akár a versenyszabadság elvét veszélyeztetni. A Bpesti Kamara Választottbírósága igen kiváló gyakorlati érzékkel vonja meg a határt következő indokolásában: A konkrét esetben alperes nem tudott alkalmazottjának üzleti titoksértéséről, másfelől pedig ... felperes önként tárta fel a nála alkalmazást nyert egyén előtt üzemi titkait és így az alkalmazott a titkokat megengedett módon elsajátította és azokat alkalmazásának megszűnése után is a törvény határozott rendelkezése szerint joggal felhasználhatta, illetve azokat újabb munkahelyén joggal alkalmazta. A szabad verseny szempontjából nem is volna megengedhető a szolgálati minőségben megtudott üzemi titok további oltalma, mert a szabad verseny teljes megbénítására vezetne, ha az alkalmazott kilépése után azt, amit előbbi főnökénél megtanult, újabb alkalmaztatása helyén fel nem használhatná. Ez csak akkor volna a versenytársra nézve sérelmes, ha alkalmazottja az üzemi titkait a jóerkölcsbe ütköző módon leste volna el, vagyis ... ha a versenytárs alkalmazottját, vagy bárkit a versenytársa üzleti titkainak kikémlelése céljából bérelte volna fel. (Vb. 29.889/1926., Bányász id. m. 218. 1.) Legfeljebb még azt tehetnénk hozzá, hogy a „felbérlés" csak példakép van nyilván felhozva és hogy képzelhető sok más olyan machináció is, amely a főnök bizalmával való visszaélés útján, vagy egyébként a jóerkölcsökbe ütköző módon juttatja az alkalmazottat a titok birtokába, úgyhogy tehát a határvonalat akként kell meghúznunk: a szolgálati viszony megszűnése után is tilos az alkalmazottnak elárulni vagy verseny céljára felhasználni az oly üzleti titkot, amelyet bár szolgálatának minősége folytán, de a jóerkölcsbe ütköző módon tudott meg, vagy amelyet a főnök a titoktartás kötelezettségével bízott reá. Az utóbbi esettel pedig teljesen azonos elbírálás alá kell vonni azt a titkot, amelyről a volt alkalmazott a dolog természeténél fogva tudta vagy tudnia kellett, hogy azzal a titoktartás kötelessége természetszerűen velejár. Hogy az utóbbit is védeni kell, meggyőzően fejti ki a Reichsgericht 1897 márc. 2-i ítélete (Entsch. Strafs. 29. k. 426. 1., idézi Stadthagen, Das Arbeiterrecht, IV. kiad., Stuttgart 1904. 207. 1.): a főnöknek a titok megóvására irányuló felismerhető érdeke elég arra, hogy az alkalmazottat titoktartás kötelezze. • Utóbb azonban a Eeichsgericht (1911 nov. 21. 852/11. sz. Mark. u. Wettb. XI. 323. 1.) némileg megváltoztatta álláspontját és így érvel: „Oly személyek számára, akik mint alkalmazottak, munkások stb. ipari üzemben tevékenykedtek, nem áll fenn jogi kötelezettség arra, hogy szolgálati viszonyuk megszűnése után titokban tartsák azt, amit tevékenységük alkalmából az üzem berendezése és az ott alkalmazott eljárás tekintetében megtudtak, és különösen, hogy ezt saját hasznukra ne értékesítsék, még akkor sem, ha oly dolgokról van szó, amelyek titokbantartása az UZÍ rh tulajdonosának nyilvánvaló vagy kifejezett érdekében áll." Ily eljárást nem is lehetne a jóerkölcsbe ütközőnek tekinteni a RG. nézete szerint, mert az üzem tulajdonos titokvédelmi érdekével az alkalmazottnak az az egyenrangúan jogos érdeke áll szemben, hogy megszerzett ismereteit és képességeit saját boldogulására szabadon használhassa. Mindazáltal — teszi azonban hozzá a RG. — nem lehet kétséges, hogy képzelhetők esetek, amidőn a jóerkölcsbe ütközik, ha az alkalmazott a szolgálata idejében megtudott üzleti titkot a szolgálatból való kilépése után a maga számára felhasználja. Hogy melyek ezek az esetek: e kérdésre a fentiekben igyekeztem megfelelni. E kívánalommal szemben az Iparjogvédelmi Egyesület 1929. évi november hó 19-én megtartott előadásom kapcsán Bernauer szabadalmi ügyvivő úr azt hangoztatta, hogy a volt alkalmazott önállósulását lehetetlenné tesszük, ha nem használhatja fel ama műszaki ismereteit, amelyeket a szolgálati viszony tartama alatt elsajátított. Ezt persze nem kívánja senki: a határ ott van, hogy az általános eljárási módok, amelyek az illető üzlet- vagy iparág gyakorlásához tartoznak, nem titkok, még ha titoktartás mellett bízták is az alkalmazottra, tehát a főnök egyoldalúlag nem teheti titokká azt, ami nem az.1) E kérdésre egyébként alább még visszatérek. , 6. A szolgálati viszony tartama alatt az alkalmazott elárulhatja vagy verseny céljára felhasználhatja azt a titkot, amelyet nem e minőségénél fogva tudott meg és nem bízott reá a főnöke, a fenti 1—2. pontok korlátai között. A verseny céljára való felhasználást azért nem zárhatjuk ki elvileg, mert a törvényes versenytilalom nem abszolút, sőt már vélelem útján is eleshetik (KT. 53. § 2. bek.). Jelesül tehát az alkalmazott a részéről magánúton megtudott és nem a főnök által reábízott titokkal szabadon élhet vissza: a) ha azt tisztességes úton tudta meg (fent 1. p.), vagy íj ha a visszaélés a titok továbbadásában áll anélkül, hogy az ,,verseny céljára" történnék, vagy az alkalmazott részéről „felhasználás" jellegével bírna (fent 2. p.). Tehát pl. fecsegési vágyból, fontoskodásból, feltűnési viszketegből, könnyelműségből; de ugyanígy akkor, ha a titok elárulása tudományos, művészi vagy emberbaráti célból történik (v. ö. már az 1895-i német TVT. előmunkálatait, Bericht der IV. Kommission des Reichstags, 23. 1., idézi Cantor, Die Konkurrenzklausel, Berlin 1911, 31. 1.). A napilapokból2) veszem a következő esetet: egy részvénytársaság alkalmazottja, akinek egyúttal tulajdonában volt a társaság néhány részvénye, szolgálata körében megtudta, hogy az igazgatóság tagjai a közgyűlés hozzájárulása nélkül javadalmazásokat kaptak. Ezt a közgyűlésen kifogás tárgyává tette, amiért őt a társaság a szolgálatból felmondás nélkül elbocsátotta. A perben eljárását azzal indokolta, hogy mint részvényes jogosítva volt az ügyet a közgyűlésen szóvá tenni. A kir. Kúria kénytelen volt az alkalmazottnak igazat adni, mert nincs jogszabály, amely megtiltaná a részvényesnek, hogy köztudomásra hozzon oly tényeket, amelyeket mint alkalmazott tudott meg. Hogy a titokvédelem megszűnik olyankor, ha annak közlését más jogi vagy magasabb erkölcsi parancs követeli (pl. tanuzási kötelezettség, v. ö. Pp. 299. § 4., 5. p., ahol az „ipari titok" fogalmába beleértendő az üzleti titok is: v. ö. Kovács Marcell, A Pp. magyarázata, II. kiad., Bpest 1928, 696. 1., 77. j.), — erre nem kell több szót vesztegetnem. A csehszlovák 1927 júl. 15-i 111. sz. TVT. 13. § — sokkal helyesebben — nem tesz különbséget a titok megtudásának módozatai közt, megelégszik azzal, hogy a titok verseny céljára egyáltalán felhasználható legyen és elégnek találja annak kiemelését (3. bek.), hogy „e szabályok nem vonatkoznak olyan ismeretek és ügyességek felhasználására, amelyeket az alkalmazott vagy az inas működésük szabályszerű előhaladásánál a munkaadó akaratával ennek vállalatában szereztek". 7. A társas viszony megszűnte után a volt üzlettárs épúgy elárulhatja vagy akár verseny céljára felhasználhatja az e minőségénél fogva megtudott vagy a társ részéről reábízott titkot, mint a volt alkalmazott. Mindaz tehát, amit fent 5. alatt elmondottam, a társas viszony megszűnése utáni titoksértésre is áll. Kifejezetten egyenlősíti is a volt üzlettársat a volt alkalmazottal a norvég Btk. 294. §-a. Ha csak egyik tag válik ki a társaságból, erre feltétlenül ki kell terjednie a titok megőrzése kötelességének, míg ha a társaság teljesen feloszlik, a titoknak, mint immateriális javnak, a sorsa felől a felbontó szerződésben kell intézkedni.3) í) így helyesen az osztrák TVT. Ind. is a 10. §-hoz, 2) Dr. Andreas König: Handelsrechtliche Judikatur, sub. 2. Pester Lloyd 1929. dec. 7. Morgenblatt 12. 1. 3) Kohler, Unl. Wettb. id. m. 264. 1.