Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám

IPARJOGI SZEMLE után, hogy a kikötést időbelileg a méltányos mértékre kell korlátozni.11 Erre a megoldási módra alább még visszatérünk. VI. Rátérve már most tulajdonképpeni témánkra, a szolgálati szerződéssel kapcsolatos és a szolgálati viszony megszűnése után hatálybulépö versenytilalmi megállapodásokra: a főnöknek arra irányuló érdeke, hogy az alkalmazott verse-, nyével szemben meg legyen védve, nem szűnik meg a szolgálati viszony befejeztével, mert nagy érdeke fűződhetik ahhoz is, hogy volt alkalmazottja a szolgálati viszony megszűnése után se fejthessen ki vele szemben versenyt. Minthogy de lege a szerződés megszűntével a munkaadó és a munkavállaló között minden jogviszony megszűnik, hacsak kivételesen — pl. a titoktartási kötelezettség alakjában — más jogi rendezés nem történt, s minthogy a jog a szolgálat megszűnte utáni időre nemcsak hogy nem állapít meg a munkaadó javára versenytilalmat, hanem éppen ellenkezőleg, arról gondoskodik, hogy a volt alkalmazott minél szabadabban és korlátlanabbul érvényesíthesse testi és szellemi erőit a versenyben: érthető, hogy a munkaadók régtől fogva igyekeztek érdekeiket külön megállapodások útján megóvni és ilymódon megszoií tani alkalmazottjuk versenyző tevékenységét. 1. A francia joggyakorlat a maga állásfoglalását részben a Oode Civil 1131., részben annak 1780. cikkére alapította. Az előbbi szerint „l'obligation sans cause, ou sur une fausse cause, ou sur une cause illicite, ne peut avoir aucun effet." A második pedig úgy hangzik, hogy „ön ne pcut engager ses services qu'á temps, ou pour une entreprise." Erre alapítva mondotta ki a Cour de Cassatipn már 1858-ban, hogy érvénytelen az a megállapodás, amely szerint az alkalmazott á ne jamais, en quelque temps cé fút et sous aucun prétextc, servir ou s'associcr directement ou indireclement dans une autre fabrique de crayons, encore qu'il eősset d'étre attaché á celle de G. et qu'il s'cn trourát élőig ne pOWr queique cause ce fút (Cour de Cass. 1858 máj. 11, Sirey 58. I. 747. 1., v. ö. ugyanott II. 37. 1., idézi Kohler, Ges. Abhandlungen, Manuheim 1883, 62. s k. 1.). A határozatok sBerint ily megállapodás csak akkor érvényes, qu'autant qu'elle ne serait pas generálé el absoltue quant aux lieux et quant au te>ni>s; si elle n'entrainre pas rinlcrdiciion de son industrié d'une maniére générale cl absőlue; quand elle resté dans une mesure eon renable. Ehhez képest az e határokat be nem tartó megállapodást érvénytelennek mondotta ki pl. a párizsi Cour d'Appel 1881 júl. 6-án (Pataille, Annales de la Propriété Industrielle XXVII. 321., 324. 1.) s a Cour de Cassation 1885 máj. 30-án (Zschr. für französisches Zivilrecht XVI. 350. 1., mindkettőt idézi Kohler, Ideale im Recht, Arch. für bürg. 1{. 5. k. 209. s. k. 1.). Az egyéni szabadság oltalmára irányuló igyekezetükben egyébként a bíróságok már a kikötés értelmezésénél is hajlanak oda, hogy annak az egyéni szabadságra kedvező tartalmat tulajdonítsanak. A római jogra nézve a respondeáló jogászok ugyanily nizusát tanúsítja a fent felhozott két forráshely másodika. A francia jogban ide vág az az eset, amikor egy szabásznő arra kötelezte magát, hogy a közelben hasonló üzletben nem részesedik, amit az aixi fellebbezési bíróság úgy értelmezett, hogy egymaga, önállóan nyithat versenyüzletet (1881 júl. 6, Pataille id. m. XXVII. 317. 1.). Hasonlóan Nancy (1882 dec. 4., ugyanott XXIX. 191. 1., mindkettőt idézi Kohler, Ideale im Recht, id. m.). Ha a kereskedősegéd kilépés esetére kötelezte magát, hogy 3 éven át hasonló üzletben nem részesedik, ez a Rennes-i fellebbezési bíróság szerint csak arra az esetre áll, ha önként távozott vagy elbocsátását okozta, de nem, ha vétkessége nélkül bocsátják cl, „considérant que la liberté du travail étant de droit; les stipidations par lesquelles elle a été limitée doivent étre interprélées dans le sens qui lui porté l'alteinte la moins grave (1888 máj. 29, Pataille. id. m. XXIII. 317., 318. 1.). Csak e nyomokba lép a német Reichsgericht, amikor már 1888-ban hasonló értelemben döntött (Entsch. ZS. 1888 jan. 25, XX. k. 106. 1.), vagy mikor úgy értelmezte azt a tilalmat, hogy az alkalmazott egy bizonyos városban divatáruüzletet nem folytathat; hogy ennek ellenére szabad neki egy más helységben ily üzletet alapítani és onnan a tilos városba s ügyleteket kötni, oda árjegyzékeket, utazókat küldeni stb. (RG. 1889 máj. 16, Bolze, VIII. 459, idézi Kohler id. h.) 11 Polgári Jog IV. évf. 77. s k. 1. Az utóbbi állásponton áll egyébként a RG. is (1920 jún. 16. I. 290—1919, Markenschutz u. Wettb. XX. k. 36. 1.), azzal, hogy értelmezés útján kell azt az időtartamot megállapítani, amely megfelelőnek látszik. így egyébként az angol jog is: „agreements in restraint of trade... divisible", miért is azok fenntartható részükben hatályban maradnak. (Chitty id. m. 619. 1.; esetek idézve ugyanott d) jegyzet.) 2. Az angol jog szempontjából tudni kell, hogy ott — legalább is a szabad kereskedelmet megszorító szerződések („restraint of trade") tekintetében — elvben még annál a mi M crbóczynk tanúsága szerint régi jogunkban uralkodott szabálynál tartanak, amely szerint terhes szerződések csak annyiban érvényesek, amennyiben a terhelés rationabilis (HK. I. 59. 1., 2. §). A kereskedelem megszorítását tartalmazó szolgálati szerződésnek ez okból való érvénytelenségét ,public policy" (közrendbe ütközés) okábC'l már egy 1414-iki angol döntvény (2 Henry V.) kimondotta volt, s erre hivatkozva mondja ki a bíró a Darcy v. Allén esetben 1602-ben, hogy „ . . . . et il cile 2 H 5 fo. 5 le master prist un obligation de son servant que il n'exerciseroit son trade deins le ville, et adjudge void nbligacion ... Et Posteu Pasch. 1. Jac.fuit adjudge pro defendante", (idézi Kohler, Lehrb. des Patentr., 1908, 238. s k. 1.). Ezzel egybehangzóan mondja Chitty, A treatíse ou the Law o4 Contracts, London, 1881, hogy: „And, lastly, such an agreement, to be good, must not be unreasonable; that is, the restraint thereby imposed must not be larger than — having regard to the subjectmatter of the contract — is required for the necessary protection of the party with whom the contract is made. And where the agreement imposes a restraint larger than this, it is unreasonable and void, — as being injurious to tho interesetos of the public, — on the ground of public policy." Az elvnek a szolgálati szerződés körében való alkalmazására Chitty id. h. két esetet hoz fel. Az egyikben valaki egy tehéntartó és tejszállító vállalkozó' szolgálatába lépett azzal a kikötéssel, hogy bizonyos időn át sem közvetlenül, sem közvetve más hasonló üzletben nem fog tevékenykedni, X. községtől számított öt mérföldön belül. A megállapodás érvényes: Proctor v. Sargent, 2 M. et G. 20, 2 Scott N. R. 289. A másikban pedig A. üzetéses alkalmazást vállalt B. gyógyszerész üzletében és kötelezte magát, hogy T. községtől három mérföldön belül gyógyszerészeti üzletet nem folytat. Érvényesnek tekintették, noha nem volt B. élete tartamára vagy üzlete fennálltának idejére korlátolva (Hitchcock v. Coker, 6. A. et E. 439). Polloek szerint (Law Quarterly Rev. IV. 1888, 240. 1.) ..Hu tendeney nf the modern authorities has been to accept as the test of reasonableness wether the covenant goes beyond what the covenantee's intetesis require or ttot, s ehhez képest érvényes az a megállapodás, hogy a kötelezett 10 mérföld körzetben hasonló üzletet nem folytathat és olyanban részt nem vehet (Hill v. H%ll), s ugyanígy az a megállapodás, hogy a kötelezett 50 mérföldön belül bor- vagy szeszüzletet nem folytathat (Parsons v. Cottwill, Law Qu. R. IV. 241, mindkettőt idézi Kohler, Ideale im R., id. h.). 3. A régibb belga bírósági praxis érvényesnek ismerte el a versenytilalmi megállapodást, ha a tilalom nem volt korlátlan, ha nem terjedt ki az államok túlságosan nagy körére és túlságosan hosszú időre, s ha ebből folyólag nem volt egyértelmű az alkalmazott számára a megélhetés lehetetlenné tételével. Annál meglepőbb, hogy az 1922 aug. 7-iki belga törvény semmisnek jelent ki minden oly kikötést, amely megtiltja az alkalmazottnak, hogy a szolgálat megszűnte után személyesen üzletet folytasson, kereskedelmi vállalatba társuljon, vagy más főnöknél alkalmazást vállaljon, ha évi illetménye 6000 frankon alul volt,12 12 Albert Cupitaine, Lettre de Belgique, Propriété Industrielle 39. évf. 53. 1. Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség: V., Alkotmány ucca 8. III. emelet Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5: Felelős üzemvezető: Wózner Ignác,