Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - Igazolási eljárás az iparjogvédelem terén (Ausztria)

8 IPARJOGI SZEMLE szakmában a „M . •. Testvérek Rt." jelzésről a felperes vállalatát szokták felismerni. Az alperes védekezésében felhozott körülmények még valóságuk esetén osupán a vétkesség fenforgása, illetve mértékének a megállapítására lehetnének alkalmasak, ámde ezek az abbanhagyásra való kötelezést nem érintik és így az abbanhagyásra irányuló eljárás keretén belül ténymegállapítás és bizonyítás tárgyául nem szolgálhatnak (Bpkam. Vál. Bír. 48.849—1928.) 17. Hasonló védjegyek. A kereskedelmi miniszter, mint legfelsőbb védjegyhatóság az alább bemutatott hasonló áruiiemek megvédésére belajstromozott védjegyek hasonlóságát megállapította. A két védjegyben az „elefánt" képe domborodik ki és így ama körülmény, hogy eltérő ábrázolásban nyernek alkalmazást, a megtévesztés lehetőségét nem zárják ki. Mimikéi védjegy a „Kakas" képét, annak ábráját érzékelteti. A hasonlóságot fokozza ama körülmény, hogy a védjegyek szappanáruba préselve nyernek alkalmazást. Hasonló megítélés alá esnek a „harang", illetve „csengő" ábrájának szappanáruba préselt megtévesztő ábrázolásai. 18. „Esetenként 10» pengő pénzbírság" az érdemi döntés végrehajtására vonatkozik — és így nem kifogásolható. A megtámadott ítéletben foglalt következő kitétel: „esetenkint 100 pengő pénzbírság terhével" — nem a döntés érdemi részére, hanem az érdemi döntés végrehajtására vonatkozik. A választott bíivWág ugyanis az ítéletében kifejezett abbanhagyás kikényszerítésekép rendelkezett akként, hogy a Bp. 49. § említett aránylagos pénzbírságot a végrehajtást elrendelő bíróság helyett maga jelölte meg, mint aki az eset körülményeit jobban ismeri és helyesebben tudja megállapítani az ítélet teljesítéséhez fűződő jogi érdekét. — A választott bíróság tehát nem az ügy érdemére, hanem a döntés végrehajtására irányuló, panaszolt döntésével a felek kérelmén nem terjeszkedett túl akkor sem, amikor nem vitásan ily irányban is az iratokból kitűnőleg a felperes kérelmét elő nem terjesztette, mert a végrehajtás tárgyában való ítéleti rendelkezés a felek kérelmétől függetlenül is, hivatalból eszközölhető volt és a pénzbírság kiszabása az állandósult gyakorlat értelmében már a választott bíróság ítéletében kiszabható volt. Az „esetenként" 100 pengő pénzbírságnak a gyakorlatban mikénti alkalniazandóságának kérdése pedig a fentebb felhívott 13. §-ban felsorolt felfolyamodási alapok keretén kívül esik. A kir. ítélőtábla ezek alapján az alaptalan felfolyamodásnak a rendelkező rész értelmében helyt nem adott. A felhívás hiányában a felperes által szükségtelenül beadott észrevételek költségei viselésére a Pp. 425. % értelmében a sikertelenül felfolyamo.dó fél kötelezhető nem volt, és e kérdésben közömbös az, hogy a felfolyamodás az ítélet ellen irányul, mert bármily jogorvoslat folytán az ellenfél részéről fölöslegesen beadott irat költségeivel a jogorvoslattal élő fél nem terhelhető, minthogy az ilykép felmerült költség sem a jog célirányos érvényesíthetése, sem a védelemre nem szükséges. (Bpesti kir. ítélőtábla P. IV. 11.949/5—1928.) 19. Az áru anyagára történő utalások. Egyesség: Alperes — annak a kijelentésének a megismétlése mellett, hogy a belföldi lemezből készült gyártmányain a „...rische" (földrajzi megnevezés) „rein Alumínium" jelzést már a kereset indítása előtt abbahagyta — végrehajtás terhével kötelezi magát, hogy belföldi aluminiumlemezből készült aluminiumedény gyártmányain olyan jelzést nem alkalmaz, amelynek alapján az áru külföldi lemezből készültnek tűnik fel. (Vál. Bír. 53.345—1928.) 20. „Albus" — „Albion". Egyesség: Alperes kötelezi magát arra, hogy cégének szövegét akként változtatja meg, hogy abWl az „Albion" szót kihagyja és e részben a budapesti cégjegyzési hivatalnál a megfelelő intézkedést megteszi. Egyben kötelezi magát arra, hogy ettől a határnaptól kezdődően sem cégjegyzékében, sem nyomtatványain, sem áruin az „Albion" szót használni nem fogja, — erészben magát esetenként ismétlődő 500—5C0 pengő pénzbírság terhével kötelezvén. (Vál. Bír. 44.500—1928.) 21. Elévülési kifogás. Folytatólagosan elkövetett cselekménynél az elévülés — az ismétlődésre tekintettel — nem kezdődhet el addig, amíg a cselekmény ismétlődik. Ellenkező értelmezés mellett a rendkívül rövid elévülési határidő nemcsak a múltban elkövetett, tiltott cselekmények jogkövetkezményei alól való mentesülést biztosítana a cselekmény elkövetőjének, hanem őt a jogellenes és tiltott cselekménynek ismétlésére örök időkre feljogosítaná, és elévülés állapíttatnék meg a még el sem követett tiltott cselekmény jogkövetkezményeire vonatkozólag is. (Bp. Vál. Bír. 49.146—1928.) 22. Magyar felírások megtévesztő alkalmazása. A kamara Jury-je ismételten kifejezést adott ama felfogásának, hogy irónokon a magyar felírásnak a vevőközönségre nézve megtévesztő módon való alkalmazása a magyar ipar érdekei szempontjából sérelmes. Különösen a jelenlegi viszonyok között, amikor az összes érdekelt tényezők összefogásával a „Magyar Hét" során nagy mértékben sikerült a fogyasztóközönség körében a magyar ipar termékei iránt az érdeklődést felkelteni, fokozottabb mértékben kell arra ügyelnünk, hogy az áruk felírása vagy megjelölése olyan legyen, amely külföldi árunál ezt a minőséget feltünteti. Fokozott mértékben áll ez az irónokra amelyeknéL a magyar szövegű felirat magában véve mindeneseire alkalmas arra, hogy a fogyasztóközönsóg a v, felírás folytán az írónők magyar gyártására következtessen, kivéve ezen magyar felirat kapcsán az a körülmény, hogy az irón külföldi gyártmányú, magán az irónon olymódon van feltüntetve, hogy a fogyasztóközönség megtévesztése kizárt nak tekintendő. Egyébként a versenytörvény rendelkezései (1923 : V. tc. 4. §) módot nyújtanak a magyar iparnak, hogy a versenytörvény 16—22. faiban tilalmazott üzleti eljárások miatt úgy az egyes, mint a cselekmény által érintett szakmabeli érdekek előmozdítására hivatott belföldi gazdasági testületek és egyesületek is (1923 : V. tc. 24. Í) a peres eljárást folyamatba tegyék. 23. Az ipari minta nem jellegzetes külső. A kir. törvényszék nem látta fenforgni az 1923 : V. tc. 9. § esetét, mert a felperes szabadalmazott árucikkeinek a tonnája nem tekinthető az e § szerint megkívánt olyan jellegzetes külsőnek, amelyről a forgalomban az ő vállalatát szokták felismerni. Az áru kü'seje alatt különben is nem az áru „testét", illetve mintáját érti a törvény, hanem pl. a burkolatát, csomagolását stb. Helytelenül hivatkozik felperes az 1923:V. tc. 7. Vába ütköző bitorlás esetére is, mert a törvény a verseny vállalatot kizárólagos ismertető jeleinek jogtalan haszná'atót tiltja ezen a helyen, az egyes gyártmányok utánzása az itt Jiltotl cselekmények körén kívül esik. Felelős üzemvezető: Wózner Ignáe,