Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Az üzleti tisztesség védelme. Kartel, bojkott, fekete lista, ajándékozás, fix árak, monopolium, versenytilalom, vevő, alkalmazott csábítás

XXIII. évfolyam Megjelenik minden hó I-én, toll a . MAGYAR GYÁRIPAR" rendes melléklele Jury IPARJOGI SZEMLE 3. szám, március hó „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" tagja tagsági járulékul kapják Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VII. MIKSA UCCA 8. SZÁM TELEFON : AUT. 824—35, 264—03 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Az üzleti tisztesség védelme Kartel, bojkott, iekete lista, ajándékozás, fix árak, monopólium, versenytilalom, vevő, alkalmazott csábítás A magyar versenytörvény (1923. V. t-e.) közel öt eszten­deje, hogy életbelépett és az eleddig tett lapasztalatok a mel­lett szólnak, hogy a törvény az üzleti élet egészséges fejlődé­sére jótékony hatást gyakorol. Amidőn a versenytörvény életbelépett, a kereskedő- és iparosvilág aggodalommal nézett a törvény' végrehajtása <>lé, aggodalommal, mert attól tartott, hogy a törvénybe iktatott tételek holt betűk maradnak, ha a bíróság jogi és társadalmi felfogása, a bíráskodás szelleme, a polgárságnak erkölcsi és társadalmi felfogása a jogügyek alapjául szolgáló célzatokban és ténykedésekben nem jut kellően éi-vényre, másfelől a túlszigorú jogalkalmazás megköti a szabadverseni/ egészséges fejlődését. Az ember szellemi és erkölcsi világának a joghoz való viszonya tekintetében népünk felületesebb felfogást tanúsít a másuk szellemi és erkölcsi juráinál; megbecsülése iránt, más­felől a jogszolgáltatás, a nagyterjedelmű diszkrecionális jog dacára, amelyet jogrendszerünk a bíró számára biztosít, a puszta anyagiasság alól. hogy íigy mondjuk esak lépésről­lépésre tudja magát emancipálni. A Kamarai Juryk és a bíróságok sikeres együttműködése azonban örvendetes eredményeket, egészséges megoldásokat adott. Vezetőgondolat, amely végigfut a jogalkalmazáson, abban csúcsosodik ki: hogy aszal, hogy valaki boldogulásával, megengedett eszközökkel folytatott kereskedői és ipari tevé­kenységével kárt, vagy érzékeny veszteséget okoz versenytár­sának, tisztességtele)) versenyt ima nem folytat. Aki tehát tisztes eszközökkel, 'i legolcsóbb, a legjobb ára előállításával, vagy munka kifejtésével igyekszik versenytársának vevőkörét elhódítani, annak üzleti magatartása az üzleti tisztességbe, vagy általában a jó erkölcsökbe nem ütközhet. A Jury, mint a magyar kereskedő- és iparosvilág ítélő­széke, lelkiismeretét felismerve és kellőképen értékelve a tisz­tességtelen versenyről szóló törvény nagy jelentőségét, erkölcsi felfogását miudeji korlátozás nélkül juttatja kifejezésre, mert abban látja misszióját, hogy az üzleti jó erkölcsöket, ha kell a törvényes formaságok áttörésével, az egyes versenytársak magánérdekeivel szemben is érvényre juttassa. Fől'cladatát a kereskedelem korlátlan szabadságának a biztosításában látja, amely szabadság feltétlenül megkívánja, megköveteli az áruk szabad forgalmát. Végül a Jury tudatában van annak, hogy az üzleti tisztességet védő szigorú magatartásával a nagy­közönség érdekeit is hatékonyan védelmezi. A Jury — amely a kamara teljes ülése által megválasz­tott Flcissig Sándor, Kaszab Aladár, Saxlehner Kálmán jury­elnükök alatt ülésezik — eredményes munkájának jelentőségét részben abban látjuk, hogy irányt ad az üzleti élet egészséges fejlődésének, részben pedig tájékoztatja a bíróságot az egyTes konkrét esetekkel kapcsolatban megnyilvánuló kereskedelmi és ipari közfelfogásról- Hogy pedig a Jury c feladatának mennyiben felelt meg, azt a legbeszédesebben igazol­ják a Jury működéséről legújabban kiadott statisztikai tahiázatok, amelyek szerint a Jury 1924. évi június hó 15 ike óta, amidőn tudvalevően a versenytörvény életbe­lépett, összesen 1663 pert, illetve panaszt tárgyalt. A folya­matba tett pereknek, illetve panaszoknak mindössze lSVt-a nyert ítélettel befejezést. A versenytárs, és éppen ebben rejlik a Jury kiváló erkölcsi ereje, ismerve a Jury elvi döntéseit, üzleti felfogását, levonja máf előre a kon­zekvenciákat és pedig helytelen üzleti magatartásánál; tuda­tában, — vagyis másszóval cz annyit jelentene, hogy a ver­senytársnak helytelen üzleti eljárásának a tudatában nincs erkölcsi bátorsága ahhoz, hogy kereskedői és iparostársaiból alakítod esküdt bírósága előtt megjelenjen. És ha mégis dön­tést provokált, úgy kedvevőtlen döntés esetén fellétlen tiszte­lettel meghajolt a Jury állásfoglalása előtt. Ürömmel megállapíthatjuk, hogy a versenytörvénynek az az intenciója, hogy a kereskedő- és iparosvilág maga teremt­sen rendet a saját portáján, az esetek túlnyomó részében. a legideálisabb módon jutott érvényre és a bíróságok és Juryk szoros együttműködése közelebb hozza azt az időt, amidőn bíróságaink a puszta anyagiasság alól mind erősebb mérvben emancipálhatják magukat és mind több és több teret adnak a szellemi és erkölcsi javak megbecsülésére, a kereskedelmi és ipari közfelfogás teljes érvényesülésének. A tisztességtelen versenyről szóló törvény életbelépte óta a gazdasági életben úgyszólván nap-nap után találkozunk azzal az „életkérdéssel', hogy vájjon egyes gazdasági alaku­latok, kartelszerzó'dések, úgyszintén az azok betartására irá nyúló törekvések, versenyeszközök, — közérdekellenes célza­tul;, erkölcstelen tartalmuk, avagy törvényellenes monopólium­jellegüknél fogva meggátolják-e a gazdasági élet egészséges fejlődését, vagyis másszóval az államnak közérdekből nem kellene-e az ily üzleti magatartásokat üldöznie? E kérdések nagy jelentőségénél fogva nem lesz érdektelen, ha azokat az üzleti jóerkölcsök, vagyis az üzleti tisztesség vé­delme szempontjából közelebbről megvilágítjuk. Az első megállapításunk, hogy helytelen és káros az a felfogás, illetve általánosítás, mintha a kartelek a szabad­verseny letörésére törekednének és ezzel a saját érdekükben a közönség kiuzsorázását céloznák. Igen sok érv sorakoztat­ható fel az ily alakulatoknak a túltermelés, a termelési költ­ségek csökkenése érdekében feltétlenül szükséges gazdasági munkája mellett. Jelen cikk keretében azonban a felvetett kérdésekkel kizárólag a versenytörvény szempontjából fog­lalkozunk és így általános tájékoztatás céljából bemutatjuk a Jury k és Választott Bíróságoknak idevonatkozó joggyakor­latát. Kétségtelen, hogy a törvényes monopóliumok és korláto­zások ellen meg kell védenünk az ipart, kereskedelmet, és a forgalmat egyaránt. Az ipartörvény, a büntetőtörvény, a ke­reskedelmi törvény, legutóbb a versenytörvény tartalmaz oly Intézkedéseket, amelyek semmisnek, — erkölcstelennek tekin­tenek minden szerződést, amelynek tartalma . összeütközésbe kerül a közrenddel, avagy más törvényes tilalmakkal, amely szerződés kizárja a versenytársak érdekeit biztosító szabad versenyt — tehát a versenytársak erkölcstelen megkárosítá­sára irányul —, végül az áruk árának a közönség érdekei ellen történő emelését célozza, illetve eredményezi­A választót! bíróságok joggyakorlata szerint oly kartel­szerződés, amelynél; célja egyes iparágak létérdekeinek a megvédése a betóduló, hívatlan kontárok versenye ellen, azon­ban már megengedett versenyeszköz. Megengedett tehát az ugyanazon ipari, vagy kereskedelemi szakmához tartozó vál­lalkozásoknak, hogy létérdekük megvédésére tömörüljenek és megállapodjanak abban, hogy a tisztességes kereskedelem és ipar folytatása végett az abba a szakmába esetleg betóduló kontár, vagy nem tisztességes elemekkel szemben minő vé­delmi magatartást tanúsítsanak. Amíg tehát a kartelszerződés ezen a kereten belül marad, — az eladási ára1; meghatározásával, anyagok vételére és el­adására vonatkozó szerződéses megállapodásokkal egyedüli célja a kartellre tömörült tagok jogos érdekeinek védelme, lehetővé teszi továbbá a tagoknak a termelésnél, az értékesí­tésnél, avagy ármegállapításnál » velük szemben alkalmazott szerződésellenes megkötések esetén a kartelszerődés felmondá­sát: a kartelszerződés nem közérdekellenes, és így bírói véde­lemre igényt tarthat. (Vb. 55.368—1928.) A magánjognak a szabályai és a versenytörvény morális ereje íme elegendő védelmet nyújtanak a közrendbe, avagy a jó erkölcsökbe ütköző kartelszerződések. illetve jogellenes

Next

/
Thumbnails
Contents